Somogyi Néplap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-25 / 21. szám
4 SOMOGYI NÉPLAP 1990. január 25., csütörtök Választás f990. 1. Milyen a magyar választójog? Az Országgyűlés új választójogi törvényt fogadott el 1989-ben, ennek alapján kell lebonyolítani a márciusi képviselő-választásokat. Bonyolult korunk meglehetősen komplikált választási rendszere ez, mely a választójoggal nem foglalkozók számára nehezen áttekinthető. Cikkemben e törvény legjellegzetesebb intézményeit igyekszem áttekinteni, abból kiindulva, hogy a téma minden állampolgárt érdekel. Tíz éve többet kerestek FELLÁZADTAK A FODRÁSZOK Kezdjük talán azzal, hogy a modern képviselet tagjai megválasztásának történetilleg két alapvető módszere alakult ki. Az egyik az úgynevezett egyéni, a másik a lajstromos választási rendszer. ■» Az egyéni kerületnek az a lényege, hogy minden választókerületben ugyan több jelölt is indulhat, de csak egy képviselőt lehet választani. Ilyen esetben ■tehát annyi választókerületet kell alakítani, ahány tagja lesz a parlamentnek. A lajstromos választókerület lényege, hogy egy választókerületben több mandátum, képviselői hely van. A szavazatok egyenlő értéke érdekében a mandátumok számát vagy a lakosság, vagy a választójogosultak számához kötik. Azaz, ahol többen laknak, Ott több képviselőt is választhatnák. Ez alapján bármilyen nagyságú választó- kerületek alakíthatók. Az olyan lajstromos kerületeket, ahol 4—6 mandátum van, általában kicsinyeknek szokták tekinteni. Természetesen az is előfordulhat, hogy az egész ország egyetlen választókerületet alkot és ennek megfelelően any- nyi jelöltet kell felvenni a lajstromra vagy listára, ahány .tagja van a képviseleti szervnek, a parlamentnek. Ez azonban nagyon ritkán fordul elő. Jelöltek és pártok Magyarországon 1945 után lajstromos választókerületeket alakítottak ki, ahol nagyjában (1945-ben voltak eltérések) minden megye egy választókerületet alkotott és a megye, a választók számának megfelelően, 15—20 képviselőt választhatott. (1945-ben 12 000 szavazat után járt egy mandátum.) A lajstromos választókerületek iránti dgény a modern szervezett pártok megjelenésével a 19. század végén erősödött meg. Ámíg ugyanis a politikáit, a politikai nézeteket jelöltek hordozták, addig az egyéni kerületi rendszer volt a tipikus. Amikor a politikai nézeteket, programokat a tagsággal rendelkező, szervezett pártok fejezték ki, amikor már a jelölteket is a pártok indították és a megválasztott képviselő politikai felelősséggel tartozott pártjának, akkor már felmerült a képviseletek arányosságának igénye. Ez azt az igényt jelenti, hogy minden párt a mandátumok annyi százalékát kapja meg, ahány százalékát kapja a leadott szavazatoknak. Tehát ha pl. egy párt a leadott szavazatok 20 százalékát kapta meg, úgy a mandátumoknak lis 20 százalékát kell birtokolnia. Az egyéni kerületek ilyen arányosságot nem képesek biztosítani. Itt ugyanis több párt indít jelöltet, mondjuk akár 15 is, de közülük csak egy jelölt szerzi meg a képviselői helyet. A többi jelöltre adott szavazat a mandátum elosztásában semmiféle szerepet nem játszik, ebből a szempontból olyan, mintha le se adták volna. Ezen nem segít az sem, ha a mandátum elnyeréséhez abszolút többség, tehát a le adott szavazatok több mint ötven százaléka kell, az eredmény akkor is aránytalan. Ezért van az, hogy a modern pártrendszerű országokban a századforduló idején elindult a küzdelem a lajstromos választókerületekért. Ebben a küzdelemben elsősorban a kisebb pártok jártak az élen. Ugyanis az egyéni kerület a nagy pártoknak kedvez, mert nekik van leginkább lehetőségük, hogy kisebb szavazataránnyal az egyetlen mandátumot elnyerjék Egypártrendszerből többpártrendszer 1945-ben tehát, a többpártrendszerű politikai struktúrának megfelelően, Magyarországon a lajstromos rendszer bevezetése demokratikus megoldás volt, mert biztosította, hogy minden párt a kapott szavazatok arányában foglalja el helyét a magyar parlamentben. Természetesen 1949 után, az egypáritrend- szerű struktúra létrejöttével — most nem vállalva az okok kutatását és bírálatát — értelmét vesztettet formálissá vált a lajstrom. Az ötvenes évek közepén a Nagy Imre kormányzat bevezette az egyéni kerületeket. Ezzel ugyan nem változott az egypártrendszerű politikai struktúra, de ily módon (megpróbálta a képviselőket a területi érdekekhez kötni, a képviselők választók előtti felelősségét erősíteni. Más kérdés, hogy ez az adott politikai struktúrában csak kis mértékben volt képes a képviseletet a valós társadalmi érdek- és vélemény- különbségek kifejezésére és érvényesítésére alkalmassá tenni. Az elmúlt két évben új helyzet alakult ki. Megszűnt a politikai nézetkülönbségeket föld alá kényszerítő és eltakaró egypártrendszer, a magyar társadalom elindult a politikai pluralizáló- dás, a többpártrendszerű politikai strukturálódás út ján. Ezzel együtt felmerül a/, az dgény, hogy a pártok társadalmi támogatottságuk mértékében jussanak be az Országgyűlésbe. Mint láttuk, ezt az igényt csak a lajstromos kerületi rendszer képes következetesen biztosítani. Ugyanakkor ellentétes igények is megjelennek. Az egyéni kerületi rendszer fennmaradását .támogatja az a megszokás, hogy több évtizeden keresztül viszonylag nem nagy lélekszámú település (30 000 (lakos) választott magának képviselőt, aki a területi érdekeket kijáró szerepet vállalt, beszámolókat tartott, a fogadóórákon fel lehetett keresni, viszonylag közel ólt a lakóterülethez, többé-kevésbé ismerte annak gondjait. A pártlajstromokkal szembeni idegenkedést erősíti az is, hogy az állampolgárok jelentős része ma- még nem nagyon tud pártokban gondolkodni. Érti ugyan a képviselőjelöltek egyéni szándékát, politikai törekvéseit, de kevés volt még az idő, hogy a pártok programjai és az egyének érdekei, törekvései egymásra találjanak. A pártok éles, de gyakran ma még életszerű programmá nem érlelődő harcát a társadalom jelentős része értetlenül szemléli. Ez a kettős igény — egyrészt a többpártrendszerből folyó arányosság, másrészt az egyéni képviselőkhöz való ragaiszko lás, a pártstruktúrák nem kialakult volta — hozta létre 1989-ben a vegyes rendszerű, kétségtelenül nem egyszerű választójogi megoldást. 1990. március végén a választópolgárok 176 képviselőt egyéni választókerületekben, 152 képviselőt megyénként indított pártlistákon és 58 képviselőt az arányosság erőteljesebb biztosítása érdekében országos pártlistákon választanak meg. A jelöltállítás joga Egyéni választókerületekben az a jelölt indulhat, aki a választók jegyzékébe történt felvételéről szóló értesítéshez — az úgynevezett kopogtatócédulához — perforált ajánlási cédulákból 750 ajánlást összegyűjtött. Megszűnt tehát a jelölőgyűlés, ahol a jelölteket szavazással válogatták ki. Helyébe lépett az „ajánlási szelvény”. Ezzel továbbra is az állampolgár kezében maradt a jelöltállítás, demokratíkusgbban, mint korábban. A választáson, az indulhat, aki legalább 750 támogatót bizonyít. Ez természetesen előnyös azok számára akik mögött szervezet vagy párt áll, mert ezek segítenek a szelvényeket összegyűjteni. Az állampolgároknak csak: egyetlen „ajánlási szelvényük” van. Ezzel már befolyásolni tudják, hogy kik indulhatnak a választáson. Annak fogják odaadni, akire majd szavazatukat is leadják. Az állampolgár arra is jogosult, hogy ha akarja, senkit sem támogat), ajánlási szelvényét senkinek sem adja oda, mint ahogy szavazni sem köteles elmenni. A megyei lajstromokon csak bejegyzett pártok indulhatnak akkor, ha az illető megye egyéni választó- kerületeinek egynegyedében, de legalább két egyéni választókerületben jelöltet tudnak indítani. A megyei pártlistákat a pártok állítják össze, azok összetételére az állampolgárok közvetlenül hatást nem gyakorolhatnak. Az állampolgár ezek közül csak egyre szavazhat és a pártlisták a kapott szavazatok arányában osztoznak a megyei listán megszerezhető mandátumokból. Az országos listára az állampolgárok nem szavaznak. Ez arra alkalmas, hogy a mandátumot nem eredményező ún. töredékszavazatokat a pártok itt érvényesítsék, hasznosítsák. Ilyen töredékszavazat marad az egyéni választókerületben, ha a párt nem jut mandátumhoz. De töredékszavazat keletkezik a megyei pártlistákon is, a megyei mandátumok elosztása után. Az országos lista arányosabbá teszi a pártképviseletet a parlamentben anélkül, hogy a mai választási rendszer teljes arányosságot teremtene. Az egyéni kerület uyanis itt is arányosságokat fog eredményezni. Dr. Schmidt Péter egyetemi tanár A Sió Ipari Szövetkezet 1. számú fodrászüzletében — ha nincs a közelben vendég — a dolgozók arcán ritkán látni mosolyt. — Ne bennünket küldjenek az utcára, hanem a vezetőt, aki a tönk szélére sodorta a cég fodrászüzleteit — mondják. — Sokunk évtizedek' óta itt dolgozik, a miénk is a szövetkezet! Bár a feszültség már hosz- szú évek óta szinte kitapintható volt, a „bomba” csak nemrég robbant. Történt, hogy Balázsné Heizer Ilona, az üzlet legjobb termelője kevesellte a számára kiosztott prémiumot. Mert más, nála kevesebbet teljesítő többet kapott. Kifejezte nemtetszését, és láss csodát: rögvest kapott plusz kétezer forintot. Nagyon furcsállotta a dolgot: „Milyen állapotok uralkodhatnak itt valójában, ha így akarják befogni a szánkat?” Tollat ragadott, és megírta felszólalását, mellyel a munkásgyűlés elé akar majd kiállni. Ebből emeltünk ki részleteket; — természetesen a szolgáltatásért felelős osztályvezető, Csiszár Ferenc érveit is közöljük. Balázsné Heizer Ilona: — Ahogy emelkedtek a fodrászat árai, Csiszár Ferenc fokozatosan csökkentette a munkánkért addig fizetett százalékot, nehogy véletlenül többet kereshessünk, mint tíz évvel ezelőtt. Csiszár Ferenc: — Az áruházban sem emelik a dolgozók fizetését, ha felmegy a hús vagy a bunda ára. B. H. I.: — Mivel a százalékokat a végtelenségig csökkenteni nem lehet, kitalálta a darabbért. A legjobban fizetett dolgozó így (miképp tíz éve is) 34 forintot kap egy dauer elkészítéséért. Vannak közöttünk olyanok, akik havonta csupán 800 forintnyi fizetést visznek haza. Cs. F.: — Az országban egyedül nálunk van ilyen rendszer. Ezzel egyértelműen mérhető a teljesítmény. Ezért én Kossuth-díjat érdemelnék ! B. H. — Minden fodrászt le akar vizsgáztatni, ömaga esztergályos. Cs. F.; — Nekem nem szakmám a fodrászat, de a vezetésben itt eltöltött évek alatt olyan sokat tanultam, hogy elméletben vagyok olyan jó, mint a legkiválóbb dolgozónk. _B. h. I.; — Amióta ő a főnökünk, a dolgozók sorra elmenekülnek. Jól menő maszekok lesznek, akik elviszik magukkal a vendégkörüket is. Nekik nem kell eltartani az adminisztrációban dolgozókat, ezért olcsóbban dolgozhatnak. Nem csoda, hogy csökkent a forgalmunk. Cs. F.: — Társadalmi probléma, hogy egyre rosz- szabbodnak az életkörülmények. Ezért kevesebb a vendég. Kis forgalom — kis bevétel — kis fizetés. B. H. I.: — Adjanak végre lehetőséget az üzletvezetőnek, aki szakember, és csökkentsék az adminisztratív állományban dolgozók létszámát. Mert a szövetkezet a fodrászaton nem veszít egy fillért sem: ha nincs vendég, akkor nem kapunk fizetést. Csiszár Ferenc nem biztosít számunkra sem szerszámot (sajátot használunk), sem anyagot (mi vesszük, és az árát később térítik visz- sza), sem pedig vendéget. Az ő fizetése mégis jelentősen megnőtt. Cs. F.; _ Nem tudtuk teljesíteni a lecsökkenteti, évi 10 millió forintos tervet sem. Van olyan fodrász, akinek 1986 óta 2600 „fejről” 1900-ra esett vissza a forgalma. Ez idő alatt a dolgozóink 36 százalékos fizetésemelést kaptak (?). Az igaz: a néhány forinton hiába emelnének akár 37 százalékot is. De 100 forintból csak 100 forintot tudok kifizetni. B. H. I.: — Roppant magabiztos, mindent megmagyaráz. A dolgozók félnek tőle. Cs. F.; — Tény; a szövetkezetnél generális átalakításra van szükség. A rosz- szul működő üzletek egy részét átalányba kell adnunk, a szezonban pedig megemeljük a szolgáltatások árait. Mindez nem fogja érinteni a helyi lakosságot — de a vendég, aki 1600 forintos szállodai szobában alszik, ne vágathassa le a a haját 6 forintért. Átszervezéssel csökkenteni fogjuk az üzemelési költségeket. Akkor majd jól meg tudjuk fizetni azokat a dolgozókat, akiknek nagy vendégkörük van. A szövetkezet számos fodrászüzlettel rendelkezik: csupán Siófokon három nagy és négy kisebb egységgel. Számos dolgozóval beszélgettem, akik tudni vélik: azért sodorják őket egyre lehetetlenebb körülmények közé, hogy különböző gazdasági mutatókkal érvelve majd presszót nyithassanak a 2. számú üzlet helyén, a város központjában. Mert ugye az elnök felesége, aki mint a cég dolgozója már hosszabb ideje táppénzen van, szorgalmasan végez egy üzletvezetői tanfolyamot ... * * * Felkerestem a szövetkezet elnökét, Solymosi Gyulát. Mondja el ő is a véleményét. A presszóról szólva úgy tájékoztatott, hogy óriási félreértésről van szó. Konkrétan még nem jött szóbh ennnek létesítése. A feleségével kapcsolatos megjegyzést (bár az igaz, hogy táppénzen van, és az is, hogy üzletvezetőnek tanul) rosszindulatúnak ítéli meg, mert a két dolog között nincs összefüggés. — A szolgáltatás mindenhol bajba került — folytatta. — Gondolkodunk azon, hogy mit tehetünk a dolgozóink érdekében. De fix fizetést csak akkor tudnánk adni, ha a fodrászat bevételei tervezhetők lennének. Ez pedig nem így van. Az biztos : számolni kell azzal, hogy akik gyengén termelnek, azoknak távozniuk kell. Sajnos ma is vannak, akik csak divatból választották ezt a pályát; — az udvariasság és a tisztaság tekintetében sok a tennivaló. Én a magam részéről megértem fodrászaink gondjait — de csak abban érzem magamat hibásnak, hogy elhalasztódott az a megígért munkásgyűlés, melyen meg fogjuk beszélni a szövetkezetét érintő problémákat. Erre még januárban sort kerítünk. Kétféle igazság van Siófokon? Czene Attila PÁLYÁZAT A „B” kategóriájú hatéi mezőgazdasági termelőszövetkezet pályázatot hirdet r*rr t • • 1rr * főkönyvelői munkakör betöltésére Jelentkezési feltételek: — szakirányú, felsőfokú végzettség, — legalább 5 éves számviteli vezetői gyakorlat. Lehetőleg ‘30—45 év körüli szakemberek jelentkezését várjuk. Lakás, szükség esetén megoldható. Fizetés: megegyezés szerint. A pályázatokat 1990. II. 15-ig, részletes szakmai önéletrajzzal személyesen, vagy írásban juttassák el a termelőszövetkezet elnökéhez. A pályázat elbírálásáról a pályázókat 1990. II. 20-ig írásban értesítjük. Cím: November 7. Mgtsz BATÉ November 7. u. 23. 7258 Telefon: 82^76-122 (141903) Kétféle igazság van Siófokon ?
