Somogyi Néplap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-24 / 20. szám

1990. január 24., szerda SOMOGYI NÉPLAP 5 9 Az értékőrzés szolgálatában Nevelés- és művelődéstörténeti közlemények Megyei középiskolai népdaléneklési verseny Nehéz helyzetben volt a zsűri 9 Öt helyett hat továbbjutó Cél: az ismeretterjesztő turizmus A pécsi püspöki tanító- képzés történetét igen jeles kutatók sora kereste a le­véltárakban. Alapító okira tot -mind ez ideig senki sem talált. Két adat azonban mindenképpen figyelemre méltó. Az egyik egy 1778. évi bélyegzőlenyomat, amely a pécsi, az úgynevezett nor­mális iskolára vonatkozott, s — az akkor érvényes is­kolai szabályzat szerint — az ilyen itípusú iskoláknak tanítóképzéssel is kellett foglalkozi. A másik az 1835. évi Lyceum Alapítvány ala­pítólevele, amely még ugyanabban az évben ki­rályi jóváhagyást kapott. A perdöntő bizonyítékok még továbbra is hiányoznak. A Pécsi Püspöki Tanító­képző Intézet 1900—1923 közötti történetét Komlósi Sándor dolgozta föl. A ta­nítóképző működését a VKM által elrendelt rend­tartás szabályozta. Ennek a kritikus hangvételű sza­bályzatnak volt köszönhető (tudnillik, hogy a tanító- képzésben az „iskolapraxis­ra csupán heti 2 óra ju­tott”), hogy a század első éveiben kidolgozták a gya­korlati képzés teljes rend­szerét. Ez a gyakorlati mód több mint fél évszázadon át szolgált a tanítójelöltek gya­korlati .tanítási felkészülésé­nek rendszeréül. Ennek új­rafelfedezése és főbb ele­meinek adaptálása a mai tanítóképzés gyakorlati ha­tékonyságának is alapja le­het. Az említett tanítóképző történetét 1918-tól 1947-ig Zsoldosné Olay Ágnes dol­gozta föl. A vizsgált idő­szak a tanítóképzés reform- ddöszaka. A 20-as évek kö­zepén a 6 éves időtartamú tanítóképzés, majd 1938-ban a líceumra épülő tanítókép­ző akadémia terve hiúsult meg, az utóbbi esetben a II. világháború miatt. Ezek hí­ján az 5 éves tanítóképzés tantervéről ad számot a szerző. A képzés néhány eleme a készülő új reform szempontjából is számot­tevő. A tanítóképzés péjsi története a II, világháború utáni évtizeddel zárult. Eb­ben az évtizedben három­szor reformálták meg a ta­nítóképzést. Ennek első éveire esett az államosítás. Az 5 éves képzés előbb a pedagógiai gimnáziumokra váltott, s a rövid életű egy­séges középiskolai oktatást az .újabb differenciálódás váltotta fel. 1950-től már a négy éves képzés melletti egyéves gyakorlóévvel foly­tatódott a tanítóképzés a felsőfokú tanítóképzés (1959) megjelenéséig. Az új névvel működő pécsi képző Teleki Blanka nevét vette föl. Az intézet — sokszor gyötrelmes — éveibe vezeti be az olvasót egykori diák­ja, tanára, majd igazgatója, Tibor Istvánná Jspánky Emília. A kötet második részében néprajzi, művelődéstörté­neti kutatások eredményei olvashatók. Andrásfalvy Bertalan a néphagyományok szerepét, s annak az okta­tásból történt kiszorítottsá- gát vázolja fel. Szót emel azért, — mint például Győr- ffy István is —, hogy a nép­ismeret, a néphagyományok és népművészetek a tanító- és tanárképzés rendszeré­be is beépüljenek. A szerkesztő Sándor Lász­ló a baranyai kisiskolák pe­csétjeit kutatta, illetve ele­mezte 1789—1848 közötti időszakban. A dolgozatot 45 fénykép teszi szemléletessé. A gazdagon díszített, egye­di megjelenésű pecsétek nemcsak a művelődéstörté­netet idézik fel, hanem bi­zonyító szavak nélkül is igazolják — különösen he­raldikai sajátosságaikkal — a hagyományokon alapuló, s ezzel együtt szimbólumo­kat felvonultató, népi ih­letésű, művészi kivitelű al­kotásokat. Kiss Viktória Tessedik Sámuel és a Pécsi Tanke­rületi Főigazgatóság 1800— 1801 közötti levelezéseit dolgozta föl. Ezekből szem­léletesen kirajzolódik az a lankadatlan igyekezet, amellyel Tessedik gazda­képző iskolájával a magyar mezőgazdaság felemelkedé­sén fáradozott. A levelezés tartalma a levélíró és a cím­zett együttgondolkodására utal, s arról is árulkodik, hogy a kiképzett gazdatisz­tek munkába állítása sem volt gond nélküli. Például szolgálhat az is, hogy a kor legújabb tudományos ismeretei milyen gyorsan kerültek a gyakorlati és el­méleti képzés anyagába. Az új kiadvány kimond­va és kimondatlanul is ne­velés- és művelődéstörténe­ti értékmentést tűzött cél­jai közé. A régióban, de kü­lönösen Somogy megyében a meglévő kutatások mellett még igen sok a föltáratlan terület és időszak. Az „or- szágnyi" megye történeté­ben igen gyakori a hatha­tós törekvés a népi műve­lődés fellendítésére». A nép­tanító, a falusi és a váro­si művelődés, a népi és et­nikai hagyományok feltárá­sa sürgető igény. Már eddig is veszendőbe mentek pó­tolhatatlan dokumentumok. E kötet további életének sorsa éppen abban rejlik, hogy felkutassuk és meg­mentsük a nevelés, a műve­lődés történetét, s azt köz­kinccsé tegyük. Mayer György „Ilyenkor mindig egy ki­csit újjászületek. Az öreg paraszt is tudja, hogy az a diófa, amit elültetett, az unokájának fog teremni” — fejezte be értékelését Olsvai Imre népzenekutató, a zsű­ri elnöke tegnap a megyei középiskolai népdaléneklési verseny végén. — A verseny gyökerei mintegy húsz évvel ezelőtt­re nyúlnak vissza — mond­ja. — Pécs, illetve Mohács határozta el, hogy eleinte csupán az általános iskolás korú népdalszerető diá­koknak nyújt bemutatko­zási lehetőséget a verseny­nyel, később azonban a kö­zépiskolások is békápcsolód- hatnaik e nagyszerű küzde­lembe. Három éve az ösz- szes duhántúli megye és a horvátországi magyar nem­zetiségű diákok is bemutat­ják tudásukat. A két évvel ezelőtti versenyhez viszo­nyítva is jelentős a fejlődés mind a stílusérzéket, mind pedig az előadásmódot te­kintve. Nagyszerű az is, hogy a választott dalok szinte az egész magyar nyelvterületet „befedik”. Külön öröm, hogy a ver­senyen induló egyetlen fiút olyan pásztorstílus jellem­zett, mintha „valódi” zseli­ci pásztort hallattam volna énekelni. Köszönet; illeti a felkészítő tanárokat is, akik szívvel és lelkesedéssel ne­velnek a gyerekekből nép­dalhagyományaink igaz őr­zőit. A Somogy Megyei Műve­lődési Központban rende­zett versenyen 23 diák in­dult, a zsűri a tervezett öt továbbjutó helyett hatot ta­lált erre méltónak. Mohá­cson a dunántúli fordulón megyénket a csurgói Csoko­nai gimnázium és óvónő­képzőből Csizmadia T eré- zia és Mike Renáta, a ka­posvári Munkácsy gimná­ziumból Brávácz Rita és Gueth Laura, a fonyódi Karikás Frigyes Gimnázi­umból Zakariás Rita, a ka­posvári mezőgazdasági szakközépiskolából pedig Farkas Imre képviselik. A szakmunkásképző intézetek közül egyetlen iskola — a barcsi 525. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet — csapata vett részt a ver­senyben. Koller Évának és Horváth Gyöngyinek — bár „hivatalból” nem tanulnak éneket — némi csalódást okozott a végeredmény, ku­darcnak érzett szereplésü­ket felkészítő tanáruk vi­gasztaló szavai enyhítették. A továbbjutó hat diák már jól ismeri egymást, számos hasonló versenyen énekeltek — többen győz­tek is. — Nem elsősorban a fa­lusi származásból ered itt előny, hanem főként a csa­ládi környezet számít — mondják egybehangzóan. — Az, hogy a szülők, nagy­szülők szeretik és ismerik a népdalokat, s az, hogy ezt meg is osztják gyerekeikkel. — Manapság nem túl népszerű a fiatalok köré­ben a népdaléneklés — ke­sereg Farkas Imre —, ám még a heavymetal-raijongó kortársaim között is sikert aratott a doromb, amit egyszer magammal vittem. — Az éneklés mindig öröm, ha másoknak örömet szerez — fejezzük be a be­szélgetést Csizmadia Teré­zia szavaival. (Tamási) A Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat siófoki szervezetének vezetői már tavaly önállósulásra gon­doltak. Új elképzelések megvalósításába fogtak, s hamarosan kiderült: állami támogatás nélkül is képesek dolgozni. Kapóra jött az egyesülési jogról szóló tör­vény, mely lehetővé teszi azt is, hogy a TIT országos szervezete területi szervként (a megyeit kihagyva) most létrejöhessen a TIT dél-ba­latoni szervezete. A Siófok, Boglárlelle és Fonyód váro­sában, valamint iá vonzás­körzetükben élő tagok a feb­ruár 3-i közgyűlésen dönte­nek majd az alapszabály­zatról. — Korábban a TIT arra törekedett, hogy előadóit a legapróbb falvakba is el­juttassa — mondta dr. Fili- szár Tibor, a szervezet el­nöke. — A munkát ennek alapján minősítették, hogy hány fehér folt akadt mű­ködésének .terepén. Maga a TIT nagyon hierarchizált szervezet, aminek következ­tében az egyéni elképzelé­sek megvalósítása csak, ne, hezen nyerhetett teret. A helyi sajátosságok figyelem- bevételétől is eltekintettek. A társulat helye, szerepe napjainkra megváltozott — folytatta. — A televízió tér­hódítása elmúlatta az időt az ismeretterjesztés hagyo­mányos formái felett. Új típusú feladatok megoldásá­val kell foglalkozni. Részt kívánunk venni a társadal­mi rendszer átalakítása folytán szükségessé váló át- és továbbképzésekben. Cé­lunk a Dél-Balaton termé­szeti és kulturális értékei­nek megismertetése — a pusztapartik mellett szük­ség van az ismeretterjesztő turizmusra is. Számtalan érdekes és hasznosítható öt­let vár megvalósításra. Gon­doltunk például arra, hogy a térséget bemutató mag­nókazettákat készítünk. A vendég beül az autójába, a kazettát pedig behelyezi a magnóba. Aztán elindítja a motort és a hangfelvételt. S a vidéket járva őt kisegítő, eligazító és a vidéket be­mutató szöveg kíséri ... Hazánkban a dél-balatoni lesz a második, (Sopron volt az első) TIT-szervezet, mely megyei „segítség” nélkül működik. Mint dr. Filiszár Tibor elmondta, a válást korrektül sikerült lebonyolí­tani. Megállapodtak a va- gyonelosztásban: a tavalyi évben megtermelt tiszta nyereséget (mintegy 250 ezer forintot) visszautalják. Az országos központ három- százezer forint kamatmen­tes kölcsönnel segíti az in­dulást. A megyével persze továbbra is együttműköd­nek — de ezen túl már szigorúan üzleti alapon. Czene Attila Új pedagógiai kiadvány jelent meg a kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Ta­nítóképző Főiskola gondozá­sában, Nevelés- és művelő­déstörténeti' közlemények címmel. Napjainkban, amikor fel­értékelődtek a történettudo­mányok, különösein idősze­rű, hogy a nevelés- és mű­velődéstörténet közelebbi és távolabbi történetéről valóságos, tényfeltáró mun­kával kerüljenek felszínre részben feledésbe merült, vagy már megírt, de igen gyakran elferdített, illetve még egyáltalán fel nem tárt történeti dokumentumok. Ez a kiadvány elsősor­ban szűkebb hazánk, illetvj a Dél-Dunántúl nevelés - és művelődéstörténetét igyekszik feltárni. Az eddi­gi hasonló témájú könyvek és publikációk zömében or­szágos áttekintést adnak a régiók alapos kutatását mel­lőzik. E hiányosság meg­szüntetését szolgálja a most megjelent első kötet. A k;- adványt a Dél-Dunántúlon működő két tanítóképző fő­iskola mellett, a pécsi -J.t- nus Pannonius Tudomány- egyetem neveléstudományi tanszékeinek szakembergár­dája gondozza. A majdnem kétszáz alda- las első kötetben kilenc ta­nulmány jelent meg. Vas- tagh Zoltán, a szerkesztőbi­zottság elnöke bevezetőjé­ben a regionális kutatás szükségessége mellett a te­rület etnikai sokszínűségére hívja fel a figyelmet. A kötetben hat dolgozat nevelés- és iskolatörténettel foglalkozik. Schablauer Zol­tánná tanulmánya Somogy vármegye tanítóságának helyzetét mutatja be a Ra­tio Educationistól (1777) az 1848-as forradalomig. A ta­nulmányból igen szemléle­tessé válik a tanítóság haly- zete, felvétele, elbocsátása és áthelyezésének indítéka. Képet kapunk a különböző felekezeti iskolák tanítási színvonaláról is. Nyomon követhető a ta­nítóképzés változása, a re­formkori stabilizáció, amely elsősorban az egy helyen történő tanítói munkaválla­lás tartósságában jut kifejezésre. Az iskolafenn­tartók korabeli magatar­tása jelképes üzenet a má­nak. Z alavári Katalin az 1778-ban Pécsett alapított elemi tanoda 1845. évi sza­bályzatáról, az iskola mű­ködési rendjéről, az okta­tott tananyagról, ennek év­folyami elrendeződéséről írt tanulmányt. Külön is érdeklődésre tarthat szá­mot a rétegvizsgálat, amely­ből kiderül, hogy kik jár­tak ebben az iskolában. Kaposváron a szabad­időklubban Barna Ár­pád kéthelyi pedagógus festőművész kiállítását tekinthetik meg az ér­deklődők. Február kö­zepéig lesz nyitva MÁSODIKKÉNT AZ ORSZÁGBAN A siófoki TIT kilép a megyei szervezetből

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom