Somogyi Néplap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-18 / 15. szám

1990. január 18., csütörtök SOMOGYI NÉPLAP 7 SPORT A SZERENCSE FORGANDÓ Merre fordítható a (Kapos) Volán? A Kapos Volán férfi röplabdáiéi minden bizonnyal nagyon jól szilvesztereztek és kellemesen töltötték el az elmúlt heteket. Ország-világ felfigyelt rájuk, hisz olyan fegyvertényt hajtottak végre, amilyenre még a legop­timistábbak sem gondoltak. Az NB I „A" csoportjában újoncként felkerült gárda tagjai fittyet hányva az ud­variasságnak, a kötelező „jómodornak", tekintélyt rom­boló munkát végeztek a legjobbak között. Végig ott tüsténkedtek a legnagyobbak körében, hogy aztán az őszi hajrában még egy nagy fricskát nyomjanak a ta­valyi érmesek orrára. Ügy köszöntött rájuk a kilenc­venes esztendő, hogy a hátuk mögött tudják az egész hazai mezőnyt. No, ilyen sem esett meg még egyetlen somogyi csapattal sem! „Ki ez” a Volán, honnan a bátorsága és főként a já­téktudása ahhoz, hogy ezt a mindenütt szemet szúró eredménysort produkálja? Sokan és sokfelé tettek föl hasonló kérdést. S bár jó­magam is szemtanúja vol­tam szinte valamennyi ha­zai mérkőzésüknek, mégis úgy érzem, hogy ugyanez a kérdés számomra is megvá­laszolatlan. Ez hát az első, amelyikre feleletet várok az egyik leg­illetékesebbtől, Laszczik Iván edzőtől; akit — szavamra mondom — most, sikere csúcsán sem irigylek. Hogy miért, az roppant egyszerű. Csapatával olyan magaslat­ra kapaszkodott föl, ahon­nan fölfelé már nem vezet további út. Számukra két lehetőség van. Lábat vetni a magaslaton, megküzdeni a fent tomboló „viharokkal” vagy átváltani az óvatos­ságra és alább ereszkedni egy biztonságosabb, de vé- detebb „zugba”. Nos, ez az, amit az edzőtől mindenek­előtt megkérdezek. — Hogy látja? Valójában, olyan jó az együttese, hogy meg tudja vetni lábát a csúcson, avagy lejjebb húzó­dik? A szakembert érthetően nem lepi meg a kérdés, és gondolkodási időt nélkülöző mondataiból kiderül, hogy nem először foglakoztatja ez a téma. — A jobb megértés érde­kében egy pillanatra ugor­junk vissza néhány eszten­dőt — mondja, és a „miért”- et meg sem várva máris folytatja. — Négy évvel ez­előtt, amikor a csapat az első évét töltötte az NB I „B” csoportjában, nem ke­vesebb, mint tizenhárom öt- játszmás mérkőzést veszí­tettünk el. Most mondhat­juk, hogy mindez a rutinta­lanság számlájára írható, hiszen akik ellen két játsz­mát lehet nyerni, ott a har­madikra is megvan az esély. Fortuna akkor nem állt mellénk, most viszont... Nos, az ősszel négy ilyen mérkőzést vívtunk és vala­mennyit mi fejeztünk be győztesen. Ha annak idején elfogadtuk Fortuna állandó grimaszát, akkor most sem mondhatunk mást: ezeken a mérkőzéseken viszont a mo­solya kísért bennünket. — Nagyon szép egy edző­től, ha a sikerek csúcsán is megőrzi tárgyilagosságát, de azért aligha képzelhető el, hogy egyedül a szerecse for- gandóságától függött ez a nem várt siker. — Kétségtelen, hogy az új szabály, miszerint az ötö­dik játszmákban valameny- nyi nyitás után pont követ­kezik, kedvezett nekünk. Ez kétségtelnül gyorsan eldönti a mérkőzés sorsát, de alig­ha fejezi ki a két csapat közti. különbséget. Ezzel azt kívánom érzékeltetni, hogy a szakosztálynál’ nincs, aki elhinné, hogy miután elsők vagyunk, a miénk is a leg­jobb csapat. De tettünk is egyet s mást azért a Fortu- ná-mosolyért. Hihetetlen győzniakarás van a csapat­ban! Nem tudnék olyan mérkőzést említeni — a vesztetteket is beleértve —, hogy a tűz, a lelkesedés hiányzott volna fegyvertá­runkból. Mi úgy indultunk neki az évnek, hogy a 9— 10. helyek egyikét csípjük el. Kétségtelen, hogy ezzel kissé levettük a felelősséget a, játékosok válláról, s talán ezért is játszottak felszaba­dultabban, mint mások. Me­net közben derült ki, hogy ebben a mezőnyben a ter­vezettnél is többre vagyunk képesek. Ez nem jelenti azt, hogy nagyon megnőtt az étvágyunk. Ma úgy ítélem meg, hogy a 4—6. helyek egyikére számíthatunk a bajnokság végén. Ezt hallva megkockáztat­tam az újabb kérdést: — Ha netán a hatodik helyen zár az együttes, nem érez majd az edző egy kis csalódottságot? Nem késett a válasz: — De igen! Most már mindent el kell követnünk, hogy minél előrébb végez­zünk, hiszen kiindulási ala­punk mégis csak ez az aranyérmes hely. Van reali­tása annak, hogy verseny­ben maradjunk a dobogó­ért, de a negyedik helyre mindenképpen jók lehetünk. — Ügy hiszem, hogy a szurkolók is várják a jó folytatást: váltig bíznak ab­ban a csapatban, amelyik az eddigiek során sem oko­zott csalódást. Mégis mi az, amire a további derűlátá­sunkat alapozhatjuk? Miben fejlődött, miben nőtt a töb­biek fölé a Kapos Volán? Laszczik Iván ezt így lát­ja: — Az elmúlt időszakban még- inkább összeforrott a csapatunk, kikristályosodott a játékunk. Ma nagyképű­ség nélkül elmondhatjuk, hogy nemigen hoznak za­varba bennünket az ellen­felek. Van egy jól bevált alapjátékunk, amit akkor is megvalósít a csapat, ha ál­mukból verik föl a játéko­sokat. — Bízunk benne, hogy a riváliso.k nem állnak sorba lapunkért, ezért kérjük: mondja el nyíltan, hogy mi ennek a jól bevált játéknak a lényege? — Az első és legfontosabb ebben a nyitásfogadás. Csa­patunkból Károly, Ciffra, Kántor és Schmidt ezt ke­vés hibaszázalékkal, sőt mondhatnám magas szinten képes megvalósítani. Aztán következnek az első ütők, akiknek a szerepe ugyan­csak meghatározó. Kántor, Stefik, Horváth és Szabó tartozik ebbe a körbe. Van­nak kiemelkedő játékra ké­pes, a formájukat többnyire állandósítani tudó centere­ink, mint Ciffra, Czotter és Schmidt. Két nagyszerű elő­készítőnk van dr. Pridál és Károly személyében. Az utóbbinak erényeként még hadd jegyezzem meg, hogy talán ő a csapatban a leg­sokoldalúbb játékos, és en­nek további hasznát vesz- szük. Nagyon fontosnak tar­tom, hogy nekünk nemcsak a kezdő hatosunk erős. Ki­lenc olyan játékos található a tizenkettes keretben, akit bármikor a pályára lehet küldeni, anélkül, hogy zavar támadna sorainkban. Szólni kelili a fiatalokról is. Kán­tort és Erdeit már jól ismeri a közönségünk, de sokat fej­lődött Kiss Z. és Tóth Gy. is. Utánpótláscsapatunk har­madik helye az ifikupában azt igazolja, hogy derűlátás­sal nézhetünk a jövő elé. — Ez a távolabbi jövő, azaz nem egészen, hiszen az említettek közül ketten már a mát jelentik. Gondolom, hogy a szurkolókat pillanat­nyilag közelebbről érdekli, hogy mivel töltötték a téli szünetet és főként hogy mit várhatunk a folytatásban? — A téli szünet számunk­ra nem jelentett pihenőt. Igaz, hogy csökkentett in­tenzitással, de végigdolgoz­tuk a decembert, és most januártól már újra napi két edzéssel dolgozunk. Minden­ki egészséges, hiányzó nem akadt, azaz mégis. Kántor, mint ismeretes, a válogatot­tal volt, a két pozsonyi já­tékos pedig hazautazott rö­vid időre, de otthon ők is edzettek. Az első forduló­beli nyíregyházi mérkőzé­sünk később kerül sorra, így most pénteken Újpesten folytatjuk a bajnoki pont- vadászatot. Idehaza először a Tungsram ellen láthat bennünket a közönségünk, jánuár 27-én. A Magyar Kosárlabda­szövetség versenybírósága elkészítette a férfi Magyar Kupa elődöntőjének páro­sítását. A Kaposcukor SE a több mint hússzoros baj­nok Bp. Honvédőt kapta a — Tehát akkor bízhatnak a szurkolók abban, hogy ott folytatja a csapat, ahol abbahagyta? — Remélhetően. Amiket erényként csapatunkról fel­soroltam, nem vesztek el. Jó lenne dobogóra kerülni, mert ez újabb lehetőséget adna a nemzetközi kupaszereplésre. — Egyéb propragmok? — Ilyen is lesz, méghozzá érdeklődésre számot tartó. Február 11-én Kaposvár lesz a színhelye a magyar válo­gatott—idegenlégiósok válo­gatottja mérkőzésnek. Ezt a tévé is közvetíti. Aztán a rájátszás előtti egyhónapos szünetben Törökországba in­dulunk egy nemzetközi tor­nára. Március 8-án kezdő­dik a rájátszás; ennek első körében a háromból két mérkőzésünk itthon lesz. Ez számunkra kedvező és to­vább táplálja azt a remé­nyünket, hogy a bajnokság végén újra csak okunk le­gyen az ünneplésre. Jutási Róbert Időközben Károly Róbert munkahelyi elfoglaltsága miatt bej,elentette, hogy a továbbiakban nem tud a csapat rendelkezésére állni. Január 15-től már az edzé­seket sem látogatja. legjobb négy közé jutásért. Az első találkozókat február 10-én, szombaton játsszák, a - visszavágókat pedig négy nappal később rendezik. A döntő április 5-én és 6-án legz. Kaposcukor—Bp. Honvéd a Magyar Kupában Két kosaras Csehszlovákiából Á Kaposcukor „idegenlégiósai Kristinik Ludovit Kristinik és Michalik, a két csehszlo­vák vendégjátókos hamar a kaposvári szurkolók kedvenceivé vált. Tegyük hozzá gyorsan: nem véletlenül. A Kaposcukor mérkőzéseiről készült tudósításokban rend­szerint ott van mindkettőjük neve a jók között. A két idegenlégiós a csapat meg­határozó emberei közé tartozik. Ma már annyira, hogy ha netán az egyik mérkőzé­sen valamelyikük nem lépne pályára, a szurkolóknak hiányérzetük támadna ... Magyar András edző így jellemezte a két csehszlovák kosarast: — Michalikot már akkor ismertem, ami­kor még Jerzy Frolow volt az edzője. Fro- low edzősége alatt Michalik nem tudta azt nyújtani, amire valójában képes lett volna. Amikor átvettem az együttes irányítását, tudtam, hogy a neki megfelelő helyen — a centerposzton — egészen más teljesít­ményre képes. Kristinik ebben a bajnok­ságban került a csapathoz. Leigazolásával egy rendkívül értékes játékost nyertünk. A mérkőzéseken a rábízott taktikai feladato­kat szinte hiba nélkül ellátja. Kristinik az a játékos, aki mérkőzéseket képes eldönte­ni. Akkor tud mindig újítani, pontokat sze­rezni, amikor a holtponton van az együt­tes. Az edző mindkét játékossal meg van elé­gedve: jó közösségi emberek és példamu­tató az edzésmunkájuk. Honnan érkezett a két csehszlovák játé­kos? Kezdjük az „új" játékossal! Az 1958-as születésű Kristinik Ludovit az Inter Bratislava csapatából érkezett. A cseh­szlovák válogatottban 40-szer szerepelt Részt vett 1975-ben a svédországi Európa- bajnokságon, ahol a csehszlovák csapat a legjobbak közé verekedte magát. Tíz évvel később a Moszkvában rendezett „Jóakarat” versenyeken szerepelt újból a nemzeti vá­logatottban. Először a Prievidza együttesé­ben játszott; a csapat a kiesés ellen küz­dött. Majd egy évre a Pardubicéhez ke­rült, s itt a bajnokság végén aranyérmet vehetett át. Utána az Inter Bratislava kö­vetkezett. Az itteni sikeres éveket egy első, két második és két harmadik hely bizo­nyítja. Az Inter Bratislava színeiben két­szer vett részt a BEK és a KEK csatáro­zásaiban, valamint négyszer a Koracs-kupa küzdelmeiben. Legnagyobb sikerüket 1984- ben a BEK-ben aratták. A négyes csoport­ban — az Inter Bratislaván kívül az olasz Scavolini, a görög Panathinaikosz és a spa­nyol Reál Madrid alkotta a csoportot — vé­gül a 3. helyen végeztek. Otthonukban rendre győztek, idegenben azonban már közel sem voltak ennyire eredményesek. Michalik Thomas az első bajnokság rajt­ján került a kaposvári együtteshez. Az 1957-ben született sportoló szintén az Inter Bratislavából érkezett. A 20-szoros cseh­szlovák válogatott Michalik Ostravában kezdte kosaras-pályafutását; az együttes a 6. helyen végzett a bajnokságban. Aztán át­igazolt az Olomuc csapatához, s ezzel egy második és két harmadik helyet szerzett. A kiesés ellen küzdő Svit gárdája 'követke­zett, majd 1983-ban ő is az Inter Bratis- lavánál kötött ki, s egy arannyal, két ezüst­tel és két bronzéremmel gyarapodott az éremgyűjteménye. Még az Olomuc színeiben kétszer játszott a KEK küzdelmeiben, majd az Inter csapatával egyszer a BEK és két­szer a Koracs-kupa küzdelemsorozatán vett részt. ' Mindkettőjük szerződése 1991. július 30-ig szól. Az alábbi beszélgetést Mihalovics Jenöné. a Somogy Megyei Állami Biztosító osztály- vezetőjének tolmácsolásával készítettük. — Mióta ismerik egymást? — Már az Inter Bratislava elleni időszak­ból, mint ellenfelek — mondja Kristinik.— Annak idején a Prievidza—Svit mérkőzésén mindketten a kiesés ellen küzdöttünk, majd öt évig játszottunk együtt a pozsonyi csa­patban. Hogy érzik magukat az új csapatukban? — Köszönjük, nagyon jól. Én úgy érzem, hogy hamar befogadott az együttes. — Nekem az első évben voltak beillesz­kedési gondjaim — veszi át a szót Michalik —, de idővel a csapattársak és az edző se­gítésével ezt sikerült megoldani. — Véleményük szerint mi az alapvető különbség a csehszlovák és a magyar ko­sárlabdasport között? — .Csehszlovákiában a játék elsősorban a kosár alatt összpontosul és nagyrészt a centerek feladata a pontszerzés. Ezzel szemben Magyarországon mindenki kosarat akar dobni — mondja Kristinik. — A mi hazánkban sokkal nagyobb hangsúly van a védekezésen. Nálunk a régi nagy kosa­rasok egyfajta iskolát teremtettek, s a mai jellemző csehszlovák játékstílus ennek örökségeként értékelhető; Magyarországon mindez hiányzik. Michalik folytatja: — Hatalmas különbség van a két ország utánpótlás nevelése között. Csehszlovákiá­ban sokkal tudatosabb, szervezettebb és át­gondoltabb az utánpótlás-nevelés, mint Ma­gyarországon. Csehszlovákiában például minden korosztálynak külön bajnoksága van. — Hogy állnak a magyar nyelvvel? A kérdés hallatán mindketten nevetnek. — Van még bőven mit tanulnunk! A csa­patban van, aki oroszul, más németül és Michalik Thomas angolul tud egy keveset, így tudunk egy­mással beszélgetni. — Hogyan értetik meg magukat a pá­lyán mérkőzés alatt? — Játék közben ez nem jelent nagy hát­rányt. Időkéréseknél az edző mondanivaló-^ ját a csapatkapitány, Stickel Péter lefor­dítja németre (Kristinik jól tud németül), s ezt Kristinik továbbítja Michaliknak. — önök szerint miben kell leginkább javulnia a Kaposcukornak? — Jó eredményt elérni egyértelműen csak következetes és becsületes edzésmun­kával lehet — feleli Kristinik. — A csapat védőmunkája nem a legtökéletesebb ... — A játékosoknak nagyobb önfegyelemre volna szükségük — folytatja Michalik. — Tudomásul kell venni, hogy a. kosárlabda csapatsport, ahol nagyon fontos az össz­hang. Az egyénieskedés nem mindig vezet sikerhez. — Mit várnak ettől az évtől? — A ,,B” csoportban szeretnénk az első Jiégy között végezni. A rájátszás küzdelmei során pedig bármi megtörténhet... Fenyő Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom