Somogyi Néplap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-17 / 14. szám
1990. január 17., szerda SOMOGYI NÉPLAP 5 Érdekelemzések 89/90 Ki képviseli a pedagógusérdekeket Nagyatádon? Lengyel János RIPORTJA Az érdekek hálójában. Mindenféle külön felkészülés nélkül példák tömegével lehet bizonyítani, ki mikor és milyen feltételek között keveredett e kiszámíthatatlan szövésű hálóba. A valóságos érdekek még akkoriban is bonyolultak és összetettek voltak, amikor még többen úgy gondolták, hogy csak ők rendelkeznek azzal a különleges képességgel, amelyek a valóságos érdekek hiteles felismeréséhez szükségesek. Csábító, üres látszat volt,.. A legújabbkeletű érdekek sem egyszerűbbek, mint a korábbiak. Bár még ma is sokan vannak, akik azt hiszik. hogy egv adott területen az érdekek csak számukra tárulkoznak fel. Ná- day Gyuláné, a Pedagógusok Szakszervezete Nagyatádi Körzeti Bizottságának titkára nem tartozik ezek közé. Nagyatád oktatásügyének gondjaival kereste föl szerkesztőségünket. Elmondta, hogy a pedagógusok országosan is ismert gondjai mellett további feszültségeket szül a városi tanács illetékes osztályának irányítási stílusa és munkamódszere. A tanács illetékes osztály- vezetője és a szakszervezeti bizottság titkára az újságíró jelenlétében ült le megbeszélni a közelmúltban, történteket. Új szakszervezeti titkárt választottak A múlt év márciusában a pedagógus-szakszervezet körzeti bizottságából néhány intézmény kivált, önálló alapszervezetet alakított — mondta Náday Gyuláné. — Az együtt maradt 11 intézmény személlyemben új titkárt választott. Első dolgom volt, hogy bemutatkozzam a tanács illetékes osztálya előtt, kérve és felajánlva az együttműködést. ígéretekben nem volt hiány. Az elmúlt hónapok oktatásügyet érintő döntései azonban rácáfoltak ezekre az ígéretekre. Számos esetben szakszervezetünk megkérdezése nélkül döntöttek, határoztak intézményeket, dolgozókat érintő kérdésekben1. Ekkor bizalmi testületünk úgy döntött, hogy levélben fordul a városi tanács elnökéhez. Levél a tanácselnöknek Tisztelt tanácselnök úr! A Pedagógus Szakszervezet Körzeti Bizottsága sérelmezi hogy szakszervezetünk megkérdezése nélkül, megkerülésével történnek olyan döntések és intézkedések, amelyek érintik, esetenként sértik a város oktatási intézményeiben dolgozók érdekeit. Például: a túlóradíjak korrekciójára tartalékolt pénzalap újrafelosztása, az igazgatók szeptemberi bérrendezése, az éves költség- vetési tervek intézmények közötti felosztásának módja. Véleményünk szerint a Városi Tanács illetékes osztálya a nyíltságot, a demokráciát mellőzve a fontos információkat késlelteti vagy elhallgatja, az intézmények közötti feszültségeket, ahelyett hogy csökkentené, kihasználja. Általában inkorrekt módon tevékenykedik az intézmények rovására. Szakszervezetünknek számos kérdésben egyetértési, véleményezési joga van. Ezek gyakorlását az információk elhallgatása miatt nem tehette meg, vétójogával nem élhetett. A Pedagógus Szakszervezet Körzeti Bizottságának és Bizalmi Testületének nevében kérem a Városi Tanács elnökét, hogy a közeljövőben ilven esetek elkerülése érdekében tegye meg a szükséges intézkedéseket. Nagyatád, 1989. szeptember 7. Náday Gyuláné sk. körzeti titkár A levél következményei — A levél elküldése után egy héttel meghívót kaptam az osztálytól egy értekezletre, a téma megjelölése nélkül. Az viszont rajta volt, hogy megjelenésemre feltétlenül számítanak, sőt szak- szersezeti tagságomat (300 fő) is értesítsem erről. (De miről?) — mondja a körzeti titkár. — Kiderült, hogy erre az értekezletre a város minden oktatási intézményének vezetője, szakszervezeti titkára, illetve főbizalmija is meghívót kapott. Az ülés előtt telefonon megkérdeztem az osztályvezetőt, hogy milyen ügyben képviseljem a tagságot. A válasz rövid volt. A rá jellemző önkényes stílusban azt mondta: „majd ott. megtudod!'7. Az értekezleten az első napirendi pont után az ominózus levél felolvasása következett. Miután az osztály- vezető, a levél tartalmát félháborodva visszautasította, felkérte a jelen levőket véleményalkotásra. A légy zümmögését hallani lehetett volna, olyan némaság kerekedett. Majd szót kértem, s hosz- szú párbeszédünkbe mindössze négyen kapcsolódtak be, hárman mellettem szólva. A „viadal” döntetlen lett. A tanácselnök-helyettes összefoglalójában elmondta, hogy a jogos kritikát el kell fogadni, de a szakszervezet is keresse az együttműködés formáit és lehetőségeit. — Ezt talán még győzelemnek is nevezhetném, hiszen felkészületlenül, összegyűjtött tények nélkül kellett érvelnem egy tudatosan előkészített, ravaszul’ kitervelt játszmában. Október végén A hónap utolsó napjáfi délelőtt megtudtam, hogy a város oktatási, művelődési és egészségügyi intézményeinek jövő évi költségvetési előirányzatairól lesz szó az értekezleten, amelyre meghívót nem kaptam. Telefonon megkerestem az osztályvezetőt, és kértem, ha nincs akadálya, én is szeretnék részt venni. Paprikás és séi’tő válaszait elengedtem a fülem mellett, mert akadályt nem jelzett, pusztán azt mondta: „Nem rád tartozik." Véleményét a lecsapott kagylóval is tudomásomra hozta. Az előzőekből okulva lelkiekben felkészültem az esetleges atrocitásokra is. Sajnos, álmaimban sem számítottam arra, ami bekövetkezett. Miután a résztvevők elfoglalták helyüket, az osztályvezető napirend-módosítást jelentett be. Az így módosított első napirendi pont abból állt, hogy kérdéseket intézhetnek hozzám és fordítva. Következett a zárt ülés A második napirendi pontként munkaértekezletet és zárt ülést rendelt el. Következésképpen távozásra kényszerített. Az ismert némaság ismét eluralkodott. Lassan összeszedtem magam. Rá kellett jönnöm, hogy itt farkastörvények uralkodnak. Szólásra emelkedtem. Jogos sérelmemben, felháborodva a tisztességtelen módszertől, remegő hangon mondtam el véleményemet. Nem tudom a jelen levők kárörvendően vagy megszégyenül ten ültek-e ott? Nem tudom, mit gondoltak. Azt sem tudom, és nem értem, hogy egy város oktatási intézményeinek pedagógus vezetői miért fogadnak el olyan osztályvezetőt, aki azt hiszi magáról, hogy élet-halál ura, aki az embert megalázza, s eszközeiben tisztességtelen. Az utóbbi időszakban is rendre napirendre kerülök az értekezleteken, annak ellenére, hogy nem vagyok ott — fejezte be Nádayné. (A leírtak az osztályvezető jelenlétében hangzottak el.) Hallgattassák meg a másik fél is! — Az az igazság, hogy amíg a város és a városkörnyék egy szakszervezeti szervezetbe tartozott, addig semmi probléma nem volt. Ezt elmondhatják a volt szakszervezeti titkárok is — mondta Dezső Lászlóné osztályvezet ő. ' Ehhez az osztályhoz tartozik az oktatáson kívül a közművelődés, az egézsség- ügy és a sport is. Képtelen vagyok megtalálni, hogy melyik az a módszer, amellyel mindig mindenkinek a véleményét kikérhetem. Minél kisebb szervezetekre bomlik szét a pedagógusgárda, annál kevésbé tud a szakszervezet érdeket képviselni. Most csak az a lehetőségem van, hogy mindig az adott intézmény szakszervezeti tisztségviselőivel beszélem meg a konkrét dolgokat. Sokkal nehezebb így a feladatok intézése. Nem csaptam le a telefont — Amikor az az ominózus beszélgetés volt, én nem csaptam le a telefont. Meg kell érteni, hogy nekem az emberekről kell gondoskodni, az ő érdekeiket kell x védeni. Egyre rosszabb anyagi helyzetbe kerülnek az intézményeink, ez is gondot okoz, mint ahogy a szükséges munkaerő-átcsoportosítások is. .Nem hívhatok meg minden szakszervezeti képviselőt a munkaértekezletekre, mert nagy az esély arra, hogy az értekezletek témája kikerül a köztudatba, s ez nem mindig lenne szerencsés. Az értekezletek résztvevői pedig nem hallgatnak: mernek szólni. Én úgy érzem. hogy az intézményvezetőknek nagy szükségük van azokra a támogatásokra. amelyeket mi nyújtunk. Lehet, hogy a beszéd- stílusom keményebb Előfordulhat, hogy a szakszervezet a saját szempontjából úgy látja, hog/ ezt a feladatot én rosszul teszem. Én pedig a belső dolgokat látom. Nehéz a mai helyzetben jó megoldásokat találni. Lehet, hogy a beszédstílusom valamivel keményebb és másab’o, mint a többieké. De én abban is korrekt vagyok, hogy az embereknek munkahelyet teremtsek. Az igazgatók fizetésemelésével kapcsolatban az adott intézményekben dolgozó szakszervezeti tisztség- viselőket kerestem meg, s az ö véleményüket kértem ki. S teljes egyetértés volt a szakszervezettel ez ügyben is. A túlóradijakat a megye osztotta szét Az említett túlóradíjakkal kapcsolatban elmondhatom, hogy mi csak azoknak az intézményeknek adtunk kiegészítést, amelyeknél. az nem érte el a jogszabályban biztosított alsó határt Tehát nem mi osztottuk szét, s ezért nem hivattalak, hanem a megye. Azt elismerem, mert való igaz: többször kellene találkozni. Miért nem hívtok meg a körzeti szakszervezeti bizottság üléseire, ahol az én nevem is többször szerepel? S hogy kölcsönösen többször szerepelnek a nevek, az valóban senkinek sem előnyös. — Az lenne jó, mi közeledni tudnánk egymáshoz, de ebben nemcsak én vagyok a hibás. Ha egy munkaértekezletet összehívok a vezetőknek, akkor engedtessék meg, hogy én döntsem el, ki legyen ott — fejezte be az osztályvezető. Az elhangzottak után szólt Náday Gyuláné. Elmondta, hogy az itt felsorolt gondokat megérti. De itt most nem erről volt szó, s ezért nem tartja az elhangzottakat a felvetésre adott válasznak. Abban mindkét fél megegyezett, hogy a történtek- jövőbeni elkerülése végett célravezetőbb megoldásokat kell találni. • * * Az újságíró nem döntőbíró, és nem is nyomozó- hatóság. Alapvető feladata, hogy a valóságban tapasztalt jelenségeket tárgyilagosan, objektiven fogalmazza meg. Az ügyet más összefüggéseiben tovább bogozni, a tanulságokat levonni-- sem elsősorban az ő feladata. Ez másokra, mindenekelőtt az ügyben érintettekre vár. E konkrét esetben is csak mindössze lejegyezte, amit hallott, kihagyva azokat a részeket, amelyeknek közléséhez az osztályvezető nem járult hozzá. A tanulság így is levonható. AHATÖR MŰVÉSZEK ROMÁNIÁÉRT GÁLAEST A KILIÁNBAN Románia népeinek megsegítésére művészeti estet rendeztek hétfőn a Kilián György Városi Művelődési Központban. A szervezők — a kaposvári rendezvényiroda, a Somogy megyei könyvtár és a Kilián — felhívására Kaposvár amatőr művészeti együttesei azonnal jelentkeztek. Az est külön érdekessége volt. hogy a város művészet' csoportjainak első közös fellépésére került sor. A gála bevételét a református egyház közvetítésével romániai testvérgyülekezetnek ajánlják föl, a Kossuth Lajos utcai református templomban tervezett műsorának bevételével együtt. A hétfő esti programon közreműködött Bellái Judit szólóénekes, Bm. Kaposvár TáncegyütVes, a Fonómunkás Kisszínpad, a Kaposvári Ifjúsági Szinpad, a Liszt Ferenc Zeneiskola kamara- együttese, a Somogy Tánc- együttes, a Táncsics Mihály Gimnázium Diákszinpada, a Vikár Béla Vegyes Kar. A gálaest fővédnöke Papp János, Kaposvár tanácselnöke volt. Fotó: Jakab Judit SIKERES ÉV, FERGETEGES ÉVZÁRÓ A Kisbalaton ismét bizonyított Gondban lehet időnként a szentgyörgyi tanácselnök: ha hazai pályán szerepel a Kisbalaton Táncegyüttes, rendszeresen kicsinek bizonyul a művelődési ház. Érthető, hiszen az évi 50 fellépésből alig néhány van itthon. Mindössze egy biztos: minden év elején számot adnak arról, mennyit fejlődtek egy esztendő alatt. így volt ez szombaton este js, amikor remekül felépített programmal lepték meg a folklór híveit. A nyitó Szamos menti táncok — Tímár Sándor koreográfiájában — adta meg az est hangulatát, fergeteges sikerrel. Az újságíró szubjektív értékítéletét megerősíteni látszott a mellette ülő két kiváló koreográfus -» Csíkvár József és Vida József —, aki elismerőleg nézett össze. A kemény, viharos tánc után lírai blokk következett: a holládi asszonykórus. Koltai Sándorné kórusvezető és Turáni Imréné szak- tanácsadó szerencsés kézzel, jó ízléssel és a hanganyag kellő ismeretével válogatta ki a dalokat. Tisztán szólt a kórus, szépen énekeltek a szólisták — megérdemelt sikert arbttak. A pergő ritmusúi műsorban különböző tájegységek táncai következtek: rábaközi, kalocsai, csongrádi, négv- keréki, marosszéki és befejezésül a szatmári. Egy-egy szám után pedig a tapsvihar. Fodor Iván művészeti vezető hat éve irányítja az együttest, s azóta minőségileg magasabb fokra lépett csapata. A szakmai sikereknek, külföldi meghívásoknak — 1989-ben az NSZK és Finnország — alapja a kiváló munka, az egyre bővülő utánpótlás, és természetesen a tagok elkötelezettsége a néptánc iránt. A máriai Aranyhíd Áfész, a szentgyörgyi tanács és művelődési ház ilyen alkalmakkor győződhet meg igazán arról, hogy támogatásuk termékeny talajra hull — a magyar kultúra, a magyar népművészet lesz gazdagabb általa. A program végén rövid értékelésre kértem Csíkvár Józsefet, a megyei művelődési központ művészeti, osztályvezetőjét. — A Kisbalaton Tánc- együttes évek óta a megye egyik legjobb amatőr együttese — mondta. — A kiegyensúlyozott, megbízható teljesítményben a fenntartóknak, a kiváló művészeti vezetőnek és a kifinomult ízlésű zenekarnak — a Gúzsai együttesnek — egyaránt szerepük van. Annak különösen örültem, hogy műsorukban felvállalták a történelmi Magyarország, tájainak táncait, s ezekek korszerűen, új motívumsorozatok beépítésével, szép tónusban adták elő. — Gondos, ápolt viselet, a haj, a csizma, a cipő... — a zene viszi a táncosokat. Ezen az estén minden együtt volt ahhoz, hogy a Kisbalaton maradandó élményt szerezzen a nézőnek. S. F.
