Somogyi Néplap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-16 / 13. szám
1990. január 16., kedd SOMOGYI NÉPLAP 5 VÁLLALKOZÓKAT KERESNEK 95 kismozi sorsa Árajánlat a vándormoziknak — Március 1-jéig lehet jelentkezni — Nem engedhetjük meg, hogy a Somogy Megyei Moziüzemi Vállalat a vidéki filmigényeket ne elégítse ki — fogadott dr. Németh János igazgató. Azért tartotta fontosnak leszögezni ezt, mert a filmszakmában1 jelentősek a változások, és ez érinti a filmterjesztő tevékenységet is. A 16 milliméteres — úgynevezett kes- kenyfilmes — üzemeltetési mód veszteséges, és már néhány éve veszélyben van a keskenyíilmhálózat is. Somogybán pedig az apró településeken keskenvfilmes vetítőhely van. A vállalat nem kap ezekre állami támogatást, bezárni viszont nem akarja; keresik hát a megoldást. A megyei tanács közművelődési irodájának segítségével és támogatásával keresték meg a községi tanácsokat és javasolták: a moziüzemeltető vállalat helyébe társadalmi üzemeltető lépjen. Ez biztosítékot jelenthet a 95 keskenyfilmes mozi fennmaradásához. — A filmforgalmazó vállalatoktól nyilatkozatot kértünk, hogy mennyi keskeny- filmet tudnak erre az évre biztosítani. így megfelelő ajánlatot tudunk tenni az állandó telepítésű, illetve vándor- és autósmozik üzemeltetőinek. Vetítőgépeinket bérbe adjuk vagy eladjuk a vállalkozóknak, játéknapokra (és' nem előadás- számokra) elfogadható ösz- szegért biztosítjuk a filmeket. Van miből választani, mert a 2000 — többsége keskenyfil’m — kópia van. Ha jó a filmellátás, akkor visszaszokik a néző a mozikba. A filmek vetítési ideje öt év, lehetőség van hát a régebbi sikerfilmek olcsóbb beszerzésére és életműsorozatok indítására is — mondta az igazgató, és hangsúlyozta azt is, hogy a vállalat a kismozik esetében nem törekszik nyereségre. A legfontosabbnak a megye rendszeres filmellátását tartják, vállalati veszteség nélkül. Ha a vállalkozók a filmvetítéseket össze tudnák kapcsolni a helyi közművelődési tevékenységgel, akkor nyereséges kulturális vállalkozást lehet megalapozni. A moziüzemi vállalat január 31-ig várja a helyi tanácsok ezzel kapcsolatos véleményét és a vállalkozó szellemű emberek jelentkezését. A kezdeményezés kockázata, hogy elegendő partnert talál-e a vállalat. Élnek-e a lehetőséggel a helyi "bnikor- mányzatok? V. Zs. UFÓK Jönmeki az ufók? Látták? Hallották? Nagy, kerek csészealjon ereszkednek le, körülnéznek, aztán sutty, elvillognak az űrben. Senki se tudja honnét jönnek, hová tűnnek. A Szovjetunióban nagy ufók szálltak le. Zöldek voltak, egészen haragoszöldek. Már majdnem környezetvédők. Hosz- szú nyakuk volt, és kis fejük. Hoztak magukkal egy robotot is, az mérte a sugárzást, mert eredetileg Csernobilba készültek. Ott akarták föltölteni a csészealjukat a visszaúthoz, de amint elrepültek a bányavidék fölött, aztán meg sétáltak egy kicsit a Sztye- pana kertben, rögtön módosították is az útvonalat, mert ott nagyobb volt a feszültség. Állítólag egészen közel engedték magukhoz az embereket. Szerették volna, ha valaki lefényképezi őket, hogy megjelenhessenek valamelyik nagy példányszámú napilapban, de kiderült, hogy nincs a közelben se amerikai, se japán turista. A Pravda tudósítóját meg nem akarták megvárni, mert attól tartottak, hogy jön vele a KGB is és kéri az útvonalengedélyt. Angliában is látták őket. Pontosabban ott csak a helyüket látták. Azokat a kis kerek foltokat a gabonatáblában. A tévé is mutatta. Mert ezek az ufók nagyon rafináltak ám, akárkinek nem mutatják meg magukat. Különben is, az angoloknak van Lock Ness-i szörnyük, elégedjenek meg azzal. Majd ha azt lefotózták, leshetnek az ufókra. Egyesek tudni vélik, hogy nálunk is leszálltak az ufók. Igaz, ezek nem voltak se nagyok, se zöldek, sőt még kerek foltocskákat sem hagytak maguk után a gabonatáblában. Csak a táblát gabona nélkül. Kis ország — kis, kerek ufók. Olyan kis pufók ufók, akik a legkisebb résen is átférnek, gyorsan fölzabáinak mindent, és észrevétlenül távoznak. A szomszéd Józsi bácsi esküszik rá, hogy ezek nemcsak zabálós ufók, hanem szexmániásók is. Azért van ott a magyar gazdaság, ahol fekszik. Márminthogy a padlón, megerőszakolva. A Maris néni szerint a népszavazás miatt jöttek el. El akarnak vegyülni a tömegben, kihallgatják, miről beszél a nép, az istenadta nép, aztán gyorsan alapítanak egy pártot, állítanak egy köztársasági elnökjelöltet, és tartják az urnát. No, meg számlát nyitnak, ahová a kormány átutalhatja a támogatást. A taqsági listát persze ezek se mutatják majd be, merthogy kinek mi köze hozzá, honnét jöttek és minek ... — Látod, Maris, okosat szóltál — mondta Józsi bátyám. — Ezt kell tennünk nekünk is. Ha az ember dolgozik, csak azt számolgathatja, mennyivel ér kevesebbet a fizetése, mint az előző hónapban, A pártva- gyonnal majd meg elszámolunk politikusán. — Hogy-hogy politikusán? — Hát úgy, ufó-módra. Ki a fene hallott még olyat, hogy amikor elment egy ufó, bárki is kereste volna az eltűnt csészealjat? Pedig a csésze meg a kávé is benne volt ám! A kanálról nem is beszélve ... — Te, Józsi, te tudsz valamit! — csillant föl Maris néni szeme. — Csak nem találkoztál valahol egy ilyen ufóval? — Találkoztam ér», nem is eggyel, csak hát ez üzleti titok. Este még úgy köszöntem el tőle, hogy jó estét, titkár elvtárs! Mire másnap találkoztük, már úgy kellett üdvözölnöm: jó napot, igazgató úr! Csak tudtad, az a baj ezekkel «- hazai ufókkal, hogy a csészealj eltűnt, ők meg itt maradtak. T. Ágoston László Befagyott a nagyatádi csónakázótó - a város gyerekeinek nagy örömére. A testnevelési órák többségét az apróságok a tó jegén korcsolyázással és csúszkálással töltik. Fotó: Gyertyás László Csárda-história A csárdák a vasút előtti Magyarország kedvelt, jellegzetes és külföldön is emlegetett vendéglátóhelyei voltak. A XVIII. század közepétől válnak közismertté. A pásztordalokban, betyárnótákban sokszor fölemlegetik a csárdákat, az ott folyó életet: „Ha megúnom magam a pusztába, kapom, fogom, megyek a csárdába, parancsolom a kocsmárosnénak: hozzon kend bort jó borivójának.” A csárdák igazi, mindennapi életben betöltött szerepe a számtalan romantikus szál mellett két lábbal kötődik a valósághoz. Ezt is irodalmi alkotás, Orczy Lőrincnek a bugaci csárda tiszteltére írott verse foglalja össze a legtömörebben: „Csikósok oltárja, juhász kápolnája, Betyárok barlangja, ringyóknak tanyája, Bolhák, egereknek, békák palotája, Dongó légy, darázsok, szúnyogok bárkája! Ki tett téged ide világnak csúfjára? Ki állított fel sok gazdák kárára? . Nem vagy te vendégház korcsma formájára, Sem jövő, sem menő utasok hasznára.” A csárdák egyszerű, nád- fedeles, jellegzetes cégérükkel (gyaluforgács, koszorú stb.), ismert és emlegetett nevükkel egymástól „lóita- tásnyi” távolságra voltak találhatók. Települések szélén, utak, átkelő- és vásártartó helyek mellett, kocsiszínjükben az igavonó lovakat, ivójukban az utasokat és a helybéli betérőket látták el étellel, itallal. Hideg harapnivalót, esetleg és kívánságra úgynevezett „hir- telen-hamar-jó”-t (hurkát, pecsenyét, rántottét stb.) sütött a csárdás, és^bort kínált hozzá. A csárdák jellegzetes berendezése az egyszerű, vízzel, sikálássali tisztán tartott X-lábú asztal és lóca; a léckerítésű, ún. kármentő, ahol a csárdás az értékeit, felszerelését tartotta biztonságban. Az ivó szolgált hálóhelyül; derék- aljnak és takarónak az utasok porköpönyege vagy bundája a lócákon vagy a kemence mellett. Az igényesebb csárdák utazó úri vendégeinek egy-két szerény Egykori csárdaablak berendezésű vendégszobát is tartottak. A XVIII. század végi és XIX. század eleji csárdák útmenti ablakában elhelyezett égő gyertya („Qyertya- pislantó”) jelezte alkonyat után a vendégfogadási szándékot és azt, hogy akad még hely á betérőnek. (A piros fényt tiltották, használni, mert az. másfajta örömszerzés helyének volt egyezményes jele már abban az időben is...) A pusztai csárdákban találtak menedéket a hatalom üldözöttéi: a szökött katonák, a lázadó, kivert jobbágyok, zsellérek, később parasztok, törvényen kívüli pásztorok is. Ezek voltak leginkább az úgynevezett ,.betyártanyák'’. „Egyik-másik betyár csárdákban talált szállásra, kivált télen. A csárdákban majd mindenütt volt figyelő személy, aki ha pandúrok közeledtek, idejében hírt adott. Ha pedig tilosra volt állítva a kútgém vagy mosott fehérneműt teregettek a kerítésre, be sem tért a csárdába” — írta a kiskunsági csárdákról tudós ismerőjük, Nagy Czirok László. Az alföldi és dunántúli csárdák megjelenésében, életében alig volt különbség. (A sárrétiekről Szűcs Sándor, a Komárom megyeiekről a festőművész Feszty Árpád tollából olvashatunk. A régi somogyi csárdák krónikásai Gönczy Ferenc, Koboz István, Rudnay János efstőművész testvére, Nosz- lopi Aba Tihamér, Gruber János és legújabban Szili. Ferenc.) A csárdák virágkorukban szállás;- és menedékhely voltuk mellett a nép közötti hírközvetítés és a tájékoztatás, a „pusztai kaszinózás” helyei is voltak. A csárdásokat, csaplárokat ismerték, megbecsülték, messze földön emlegették. Mert bujtatták, segítették az arra rászorulókat, máskor a csárda titkos kibúvóhelyein szöktették meg őket. (Ilyen szöktetőrés még a hatvanas években is látható volt a szegedi útban, Eresztőpusztán, a hajdanvolt „F alkafogyasZtó” (lám-lám, még a neve is figyelemre méltó, de elgondolkoztató is!) csárda pincéjében. Ezek és egyéb, a szerelmi, a hatalommal és az egymással küzdő, a pénszerzési, menekülési, rejtőzködési, csalási stb.' csárdái események lettek alapjai a népi, meseirodalmi és szépírói alkotásoknak, szállótörténe- teknek, rejtélyes históriáknak. Ilyen, a négi emlékeket tárgyban — emlékben — mesékben, múzeumi formában őrző csárda található ma Szabadszálláson. A közlekedés rohamos fejlődése a csárdákat feleslegessé tette, nagy részük megszűnt, aztán nosztalgi- ku.s hangulatú, mai vendéglátóhelyekké alakultak. Sokfajta emlékkel, törté - nettel kapcsolatosak a csárdák, de műveltségtörténeti szerepükről — ellentétben a fogadókkal, kávéházakkal — néhány szerény adatunk van csupán. Egy különleges éppen Somogybái, a csárdakorszak letűnésének idejéből (1867) maradt ránk, a Vasárnapi Üjság szeptember 29-i számában. Aligha igényel kommentárt maga a szöveg, bár kritikai elmarasztalása némiképp módosítható mai megítélésünkben. Azt azonban mindenképpen hangsúlyoznunk kell, hogy minden kis adat — még az ilyen negatív hangsúlyú is! — nem kerülheti el- kutató figyelmünket: „Egy utazó írja, hogy Zalából Somogyba utazván, a szentgyörgyi vasútállomás közelében egy «Batthyány- csárdát talált. E kegyeletes nevű csárda semmiképp se viselheti magán a megépülés képét, sőt, a botrány orvoslást kíván. Ugyanis a nevezett csárdában 'az eresz alatt a szomszéd^, faluból is összejövő gyerekek nyáron át iskolailag ■— privat-e vagy rendes? — nem tudjuk — taníttatnak, míg benn trágár beszédek közt a poharak üríttetnek. Levelezőnk jelenlétében megtörtént, hogy a csaplárosné a tanítót a pincébe küldte borért, s így a tanítás egy időre félbeszakadt.” Draveszky Balázs A megőrzött nagykönyvtárban Csurgói ritkaság Évtizedekig valami titokza- zatos hallgatás vette körül a csurgói gimnázium nagykönyvtárát, s már azt is hallgatólagos sikernek tekinthettük, hogy a nemzeti értékként is jelentős gyűjtemény veszteség nélkül vészelte át nemcsak a világháborút, hanem az államosítást követő indulatoktól, a mindenáron változtatásoktól sem mentes éveket. Pókos Ferenc, a gyűjtemény lassan már legendás emlékű őre négy éve abban, a tudatban halhatott meg,'hogy volt értelme küzdeni, harcolni. Pár éve látványos váltó, zások színtere a könyvtár: körültekintő összefogás, gondos, alapos ellenőrzés és feldolgozás eredményeként ismét feltárultak a csaknem fél évszázados háborítatlanság során megőrzött titkai. Tolnai György kaposvári könyvkötő és restaurátor 1.988-ban négy könyvet és két térképet restaurált szak- • szerűen, kiváló minőségben1 százezres értékben — ingyen. Tavaly tavasszal a Magyar Hitelbank Rt. hagyományőr. ző, értékmentő pályázatán 70 000 forintot nyert az iskola. Ebből 32 000 forintért a híres XVIII. századi, kézzel festett Atlas Novus újul meg, 8000 forintért egy régi magyar nyomtatványt restaurálnak az Országos Széchényi Könyvtár szakemberei. Bakonyi Ibolya könyvtáros folyamatosan kapcsolatban van a nemzeti közgyűjteménnyel. A könyvtár szakkatalógusa már 60 éve elkészült, ma is használható. A kézirat-katalógus összeállítása is a vége felé jár. Dr. Szabó András kandidátus 1988 őszétől négyszer töltött itt egy-egy hetet, és a gazdag kéziratos anyag bibliográfiai feldolgozása gyakorlatilag elkészült. A 240 kéziratos munka a magyar * művelődéstörténet jelentős darabjait is tartalmazza, sok területen új színben világítja meg az iskola történetét. November végén Gál Endre városi tanácselnök, Laczó János igazgató és az iskola könyvtárosai meglátogatták a pannonhalmi bencés főapátságot. Az ottani gimnáziumi ifjúsági könyvtár számítógépes feldolgozása mindenkit ámulatba ejtett. Molnár Lajos számítástechnikustól megvásárolták a számítógépes feldolgozás és nyilvántartás programját. .A Faktor Szociális Foglalkoztatóval kialakult együttműködés eredményeként rendelkezésünkre áll a vállalat IBM AT típusú számítógépe. A gimnáziumot is megérintette a . vállalkozások szele. A Téka Könyvértékesítő Könyvtárellátó és Könyvkiadó jóvoltából már a könyvesboltokban van az Arany-balladák Zichy Mihály illusztrálta díszkiadásának hasonmás változata. A vállalkozást a városi tanács támogatta, és 70 000 forint körüli hasznot ígér. Most két újabb könyv van soron. Január 9-én könyvritkaságokat kért fel Budapestre az Országos Széchényi Könyvtár. Az egyik Keresztúri Pálnak A keresztségről című könyve; Bőd Péter 1764-ben leírta, de azóta nem került elő. Az alapításának 200. évfordulójára készülő gimnázium számára az elődök által megteremtett hatalmas kulturális érték az útkeresés, a megújulás igényének neveléstörténeti és erkölcsi alapját is jelentheti. Horváth József
