Somogyi Néplap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-06 / 289. szám

1989. december 6., szerda Somogyi Néplap A vaníliás sodó utóélete A Háromfai Községi Kö­zös Tanács november 30-án megtartott ülésén a testület határozott kérése volt, hogy a tisztségviselők tiltakozza­nak a Somogyi Néplap no­vember 29-én megjelent Ki­dobtak Háromfán című cikkben foglaltakra. A cikk, amelyet Nagy Jenő újság­író írt, teljesen elferdítve tartalmazza a tényeket. 1989. november 26-án (az orszá­gos népszavazás délelőttjén), amikor a „bajkeverő vaní­liás galuska” hatása javá­ban tetőzött a községben — akart az újságíró nyilatko­zatot kérni a körzeti főor­vostól, akkor, amikor a vá­róban — mint írja is — még többen várakoztak, mi­vel a körzeti főorvos vasár­nap is nyitva tartotta a ren­delőjét, bár már kora reg­gel a hozzá beérkezett újabb hívásokat ellátta. Igaz, hogy az újságíró és munkatársa bemutatkozott, de a háromfai körzeti fő­orvos erre figyelni sem tu­dott megfeszített munkája során, nemhogy reagálni, sőt kidobni a sajtó embereit. Fehér köpenyben végezte munkáját, hiszen a sürgős ellátásra minden jelentkező betegnek igazán szüksége volt. Mivel az újságíró hoz­zá kéréssel nem fordult, így arra nem is válaszolhatott. Reagált azonban a Somogy Megyei Közegészségügyi, Járványügyi Szolgálat veze­tő főorvosa, aki kabátban tartózkodott a rendelőben, és ő küldte ki az újságírókat onnan. Ügy gondoljuk, az újságíró nem választotta meg helyesen a riportkészí­tés időpontját. A Somogy Megyei Közegészségügyi, Járványügyi Szolgálat veze­tő főorvosa már ezit megelő­zően minden lényeges kér­désről és adatról tájékoztat­ta a sajtót, a rádiót, és en­nek köszönhetően ebben az időpontban már az egész ország a rádió útján tájé­kozódhatott a sajnálatos eseményről. Ezt a tényt kö­zölte is az újságíróval. Dr. Hantost Ignác körzeti főorvos több mint három évtizede végzi gyógyító, megelőző munkáját a köz­ségben a lakosság nagy megelégedésére. A lakosság hozzá fűződő ragaszkodását, tiszteletét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy meg­bízták a tisztségviselőket annak intézésére, hogy a körzeti főorvos — aki kor­határos — ne vonuljon nyugállományba, mert a községnek továbbra is nagy szüksége van munkájára. Azon a november 25-i napon, amikor a fertőzés már jócskán éreztette hatá­sát, bár nem volt ügyeletes, a hozzá korán reggel beér­kezett bejelentésekre tettel reagált, s mire nyilvánvaló­vá vált a fertőzés, 6orra el­látta a betegeket. Ezen a napon több mint félszáz beteget kezelt, s másnap — vasárnap — egész nap ren­delt. Sajnálattal vennénk, ha az újságcikk, s e lázas napokban lejátszódó külön­böző „valótlan” kijelentések arra az elhatározásra jut­tatnák dr. Hantos! Ignác körzeti főorvosunkat, hogy nyugállományba vonul, s a községnek meg kellene tőle válni. Ezúton is köszönjük főorvosainknak a több évti­zedes, fáradhatatlan mun­káját abban a reményben, hogy velünk marad és to­vábbra is vigyáz egészsé­günkre. Merjük remélni, hogy a cikk írója és mind­azok, akik kétségbe merték vonni annak a körzeti fő­orvosnak a munkáját, aki már csaknem egy éve or­vosírnok nélkül dolgozik, a krízise« időszakban pedig ápolónő és védőnő nélkül, a Somogyi Néplap hasábjain megkövetik. Ezt joggal vár­ja Háromfa község közös tanácsának testületé és la­kossága. Tisztelettel: A Háromfai Községi Közös Tanács testületé é<s a község lakossága • * * (Helyet adtunk készséggel a háromfai tanács titkára által hozzánk eljuttatott kérésnek, ám megjegyezzük, hogy az újságíró — aki nem szenzációhajhász passzióból, hanem ugyancsak munkáját végezve, a tájékoztatás ér­dekében kereste fel a ren­delőt — mindenekelőtt be­mutatkozott! Nem tudhatta, hogy kitől kapja azután a kiutasító dorgatóriumot. s nyilván nem akarta felesle­gesen zavarni az orvosi ren­delést sem. Cikkében ko­rántsem marasztalta el vég­zett munkája miatt az ál­tala feltételezett főorvost. Valóiban igaz: tiszteletre méltó az, . hogy nyugdíjas éveiben is közimegelégedésre ellátja hivatását. Aztán pe­dig, hogy miért orvosímok, ápolónő és védőnő nélkül volt kénytelen dolgozni, nem csupán a jó okkal megérde­melt köszönet segíthet, ha­nem az erre illetékesek in­tézkedése is. — A szerk.) * * • A rádió híradásából érte­sültünk arról, amit önök is megírtak november 27-i szá­mukban Tömeges ételmér­gezés Háromfán címmel. Az érintettek iránt érzett saj­nálatunk mellett meglepőd­tünk, amikor azt olvastuk, hogy majdnem 150 három­fai, bakházi és taranyi gyer­mek, illetve felnőtt betege­dett meg. Meglepetésünket az okozta, hogy a taranyi intézmények (óvoda, általá­nos iskola) gyermekei nem fogyasztottak vaníliás sodó- val tálalt aranygaluskát. Ná­lunk ugyanis más volt az ebéd. Az említett ételt egyébként évek óta nem fő­zik a konyhánkon. Az em­lített három községnek a tanácsa közös, de a kony­hánk önálló. A taranyi gyermekek nem étkeznek a háromfai intézménynél. A felnőtt lakosság sem jár oda étkezni. Ezután azt kérde­zem, hogy a 150 háromfai, bakházi és taranyi beteg közül hány fő volt a tara­nyi? Tisztelettel: Kozma Miklósné a Taranyi Általános Iskola igazgatója Szép példák varázsával Németh Magdolna az ádándi népfőiskolán Holnaptól városi tévé Kaposváron Várospolitikai műsor egy órában 8760 lakásban fogható Csütörtökön sugározza el­ső, kísérleti műsorát a Ka­pos Tv-nek nevezett városi televízió. Az adás előtti utolsó technikai megbeszé­lésen megtudtuk: a csütör­tökön 6 órakor kezdődő egy­órás műsor a B I. sáv C 2- es csatornáján (a jugoszláv 2 program mellett) fogható abban a 8760 lakásban, amely a sávházi nagyközös­ségi antennarendszerhez tar­tozik. Berkics János, a tévé ve­zetője elmondta: karácsony előtt még egy alkalommal jelentkeznek, januárban és februárban egy-egy adást terveznek, majd tavasztól rendszeres lesz a csütörtöki adás. S hogy miért az utolsók között lett televíziója Ka­posvárnak? A szervezők a településszerkezettel magya­rázták: a város nagyobb há­nyadát nem lehetett volna ellátni műsorral, hiszen ta­valy csak 3000 lakás volt a kábelhálózaton. Otolecz Árpád az IKV termelési igazgatóhelyettese elmondta: a vállalat 1985 elejétől folyamatosan köti össze a város nagyközössé­gi rendszereit. Ügy építet­ték ki a hálózatot, hogy a városi tévé is üzemelhessen. Az IKV 14 millió forintot fordított eddig a saját fej­Száméi Lajos: A korrupció, a protekció és a többi... lesztésá pénzéből — tehát nem a lakbérekből — a té­véantenna-hálózatra. A munkát folytatják és vár­hatóan 10 ezer lakás már a közeljövőben foghatja a Ka- pos-tévé műsorát. Végső céljuk az, hogy a helyi kis­adóval besugározhatóvá te­gyék a várost és környékét. A hálózatépítés mellett a televíziástúdiók felállítása a legnagyobb feladat. Mint beruházó a Kaposvár Váro­si Tanács egyebek között 14 millió forint értékű devizá­val támogatta a televíziót; ebből a pénzből korszerű technikai eszközöket tudnak vásárolni. Berkics János hangsúlyoz­ta, hogy az első adások még nem a korszerű technikával készülnek és nincs meg az állandó személyi állomány sem. Egyelőre lelkes amatő­rök dolgoznak s ha nem ve­tekszenek a Magyar Televí­zióval akkor ez pillanatnyi nehéz helyzetük következ­ménye. Most lehetőségüknek a maximumát adják. A csütörtöki egy órában többek között Papp János kaposvári tanácselnök kö­szöntőjét halihatják majd a város lakói és a pártok kép­viselői szólalnak meg: mit várnak a helyi tévétől. Meg­emlékeznek Mensáros An­dorról és híradóblokkot, ke­reskedelmi és kulturális in­formációkat sugároznak. Már az adás napjától vár­ja a szerkesztőség a nézők észrevételét, a stúdió szék­helyén: a Kilián György Városi Művelődési Központ­ban személyesen vagy a 19- 845-ös telefonon. V. Zs. Rousseau Emilét a termé­szetességet igazoló élethely­zetek, alkalmak tanították a helyes viselkedésre és a szükséges ismeretekre. Tolsztoj teljes szabadságot akart adni a gyermek lelki és testi fejlődésének. Németh László kiindulópontnak a családot tekinti. Lánya, Mag­dolna az ádándi Berzsenyi Dániel Közművelődési Egye­sület népfőiskoláján tartott nagyszerű előadást helyi ta­nároknak édesapja pedagó­giai munkásságáról. Németh László számára nem létezett szakadék az ok­tatás és a nevelés között. „Én nevelni sem akartam mással, mint az óra varázsá­val.” — írta. Lányait is szép példák varázsával ne­velte. Németh Magdolna, aki Arany balladáin és a János vitézen cseperedett fel s tízéves korára eredeti nyelven olvasott német, francia, latin és orosz mesé­ket, Kanadából érkezett. Ko­rábban természettudomá­nyokat tanított középiskolás diákoknak — ma nyugdíjas­ként édesapja szellemi ha­gyatékának rendezésével foglalkozik. — Neisz Péternek, az egyesület közművelődési al- elnökének színes bevezetőjét követően Németh Magdolna beszélt s.z enciklopédikus nemzetnevelőről, az aktív pedagógusról, majd az idő­södő íróról, aki leszűri éle­tének tapasztalatait. — Az osztály nélküli társadalom csak mint értelmiségi társa­dalom valósulhat meg — idézte édesapját, majd így folytatta: nincs annál káro­sabb, ha valaki az iskolában félműveltséget sajátít el, ahelyett, hogy képességének megfelelő szakmát szerezne. Az lenne szükséges, hogy minél magasabb szinten ál­lapodjon meg a nemzeti műveltség nivellálódása. 11—12 éves korban valahol elveszítjük a gyerekeket — folytatta, pedig Magyaror­szág (mint kis nemzet) egyetlen reménye, hogy ma­gasan kvalifikált honpolgá­rai legyenek. Mint választá­si lehetőséget üdvözölte a 4+8 osztályos rendszer be­vezetését, de aggodalmát fe­jezte ki: a középiskolában nehezebb megtartani a diá­kokat, mint az általános is­kolában — a 4+8 a művelt­ségi szint további csökke­néséhez vezethet. Németh Magdolna el­mondta, hogy 1945 óta, ami­kor megjelent édesapjának „A tanügy Rendezése” című munkája, most lát először lehetőséget arra: a Németh László-i elmélet és a mai magyar iskolarendszer való­sága közötti szakadék áthi­dalható legyen. Ehhez első­sorban az szükséges — hangsúlyozta —, hogy a tan­testületek autonóm módon maguk döntsenek úgy: apám pedagógiai elmélete alapján szervezik munkáju­kat. Czene Másodéves egyetemi hall­gató koromban egymás kö­zött suttogtunk Száméi pro­fesszor könyvéről, amely a „Közélet tisztaságáról” cí­men közkézen forgott az év­folyamon. Én is — akkor még tabuként elhallgatott szaftos közéleti korrupciók­ra, pletykákra éhesen vet­tem kezembe a könyvet, de helyette a közélet e szdvé- nyét tudományos igénnyel elemző munkát olvastam — élvezettel — végig. Az ősz elején került a könyvesboltokba Száméi La­jos újabb könyve A kor­rupció, a protekció és a töb­bi ... címmel: ez az előző mű néhány alapgondolatá­nak felhasználásával elem­zi közéletünk vadhajtásait. A társadalmunkban létező korrupció, protekció definiá­lásán, a jelenségek elemzé­sén túl életszerű példákból győződhetünk meg ezeknek társadalmi morált romboló hatásáról. Az író megggyőző érveléssel cáfol egyes „nép­szerű nézeteket”, például azt, amely a korrupció kizá­rólagos okaként kezeli a hiányt. „Ezzel a hamis fel­tevéssel, ami nem igazol­ható, szembe kell szállni, mert látóhatáron kívülre he­lyez korrupciót kiváltó té­nyezőket, s ezzel velük szemben eszköztelenné te­szi mind a társadalmat ál­talában, mind a korrupció ellen fellépni hivatott szer­veket különösen.” A könyv tárgyal több olyan „nehéz kérdést” is, amely ma foglalkoztatja a közvéleményt, például la­káskiutalás, telekodaítélés, adóbehajtás, orvosi paraszol­vencia, egyetemi felvételi. Mindez önmagába forduló moralizálgatás lenne csak, ha mindössze megállapításo­kat olvashatnánk a korrup­cióról, a protekcióról és a többirőL Ezeken túl azonban jogi megoldásokat, garan­ciarendszert is javasol a közéleti torzulatok kiküszö­bölésére. Ezért is jólesett olvasni a könyvet! Szélsősé­gektől, megalapozott vagy megalapozatlan kritikáktól hemzsegő napjainkban ilyen higgadt, pénzt nem, csak okos, megfontolást igénylő javaslatokat várunk vala­mennyien. E könyv bizonyíték arra, hogy lehet súlyos társadalmi problémákat tudományos igénnyel és felelősséggel, mégis népszerűén, sőt szó­rakoztatóan tárgyalni. Ezért ajánlom jó szívvel nemcsak jogászoknak, hanem minden, a közélet iránt érdeklődő embernek ezt az élvezetes olvasmányt. Lamperth Mónika 40 éve alakult meg a Horvátországi Magyarok Szövetsége, amely értékes kulturális, oktatási és mű­velődési tevékenységet fejt ki, főként a Dráva-szögben és Szlavóniában élő magyar nemzetiség körében. Az évforduló alkalmából Eszéken kedden ünnepséget rendeztek, amelyen részt vett Rátkai Ferenc művelő­dési államtitkár és Tabajdi Csaba miniszterhelyettes, a Minisztertanács nemzeti és etnikai kisebbségi kollégiu­ma titkárságának vezetője. Jelen volt Györke Sándor belgrádi magyar nagykövet. Rátkai Ferenc értékes könyvgyűjteményt nyújtott át a szövetségnek. % A SZÍNHÁZI VARRODÁBAN Üjabb bemutatóra készül a kaposvári Csiky Gergely Színház: Schiller „Ármány és szerelem” című művét Mohácsi János állítja színpadra. Andi varrodában már az utolsó öltések készülnek a Cselényi Nóra által megálmodott jelmezeken Csobod Péter képriportja

Next

/
Oldalképek
Tartalom