Somogyi Néplap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-01 / 285. szám

1989. december 1., péntek SOMOGYI NÉPLAP 3 Pozsgay Imre: az MSZP az én pártom LEGKORÁBBAN TÍZ EV MÚLVA Dráva-víz Kaposvárnak A közbeeső települések lehetősége—Három javaslat (Folytatás az 1. oldalról) — Magyarországon — két­ségtelenül gondokkal, ba­jokkal küzdve —, egy új világ alakul. Saját történel­mében is példa nélküli ügyet próbál megoldani az ország: egy diktatórikus, sok szem­pontból az emberek szemé­lyes életét is elrontó hatal­mi formából egy demokra­tikus jogállami formába akar átmenni, olyan intéz­ményeket teremteni, ame­lyekben az állampolgárok akaratából fakad nemcsak a jó szándék, hanem a csele­kedet is. Van-e jogom ilyesmiket mondani, amikor az itt levők is azt panaszol­ják, hogy hosszan tart a válság, a vidék elnéptelene­dése, elhanyagolása, nehéz tűrni az elszegényedést, az idős korúak gondjait és sok minden mást. Szakadék van a szükségletek meg a ren­delkezésre álló javak között, mégis én azt mondom, ha ezeken "a politikai változá­sokon átesünk, szilárd és kapaszkodásra alkalmas in­tézmények lesznek itt, olyan törvény — ahogy valaki az utcán épp a templom előtt mondta nekem —, amelyik emberi módon szabja meg a cselekvés útját a cselek­vés, a magaviselet irányát, ahol rend is van, de rend és nem kényszer, nem zsar­nokság. Nos, véleményem szerint ez a világ közeledik, s akkor ebből teljesítmény is lesz. Ügy hiszem, ha a poli­tikai intézmények kiépíté­sén, fölépítésén túljutunk, akkor nagyobb figyelem for­dul a gazdaságra, ezáltal a gazdagodás, a gyarapodás lehetőségére is. Megszabadu­lunk attól a kényszertől, hogy mindig csak az éppen meglevő szétosztást tartjuk szem előtt, mert nincs mó­dunk a gyarapodással fog­lalkozni. Biztonság és előremozdu- lás, biztonság és haladás együtt járnak. Mostanában ez kifejeződik a nyilvános­ság előtt olyan politikai ese­ményekben is, mint amilyen a múlt vasárnap lezajlott népszavazás volt, és olyan készülődésben is, amilyen az országgyűlési és a helyható­sági választások lesznek. Ez a népszavazás is bizonyítot­ta: itt nem az utcán zajla­nak az események, hanem az urnáknál, választással, személyes állampolgári dön­Javában folyik a jövő ön­kormányzataira vonatkozó törvényi rendelkezések szak­mai vitája. Az eddig publikált elkép­zeléseket, észrevételeket ta­nulmányozva alakult ki bennem néhány gondolat, melyet a teljesség igénye nélkül szeretnék megosztani másokkal is. Ügy vagyok az eddigi ön- kormányzati törvényter­vezetekkel, mint egy „szép­ségkirálynő-választással”; — az összbenyomásom na­gyon jó, de a „Miss leg­szebb” kiválasztásához szükséges részletek vizsgá­lata során kiderül, hogy az egyik önjelöltnek rövid a lába, keskeny a csípője, a másiknak aszimmetrikus az arca, vastag a combja stb. stb. (Vagyis: az egész a ré­szek összessége, de több is annál!) A hasonlatnál maradva: a „Miss önkormányzat” kivá­lasztásához két részletre hívnám fel mindenki fi­gyelmét. Az egyik: — az érzésem az, hogy nagyon so­kan abban az .illúzióban rin­gatják magukat, hogy az új önkormányzati törvény már megszületésekor maga lesz a tökéletesség, egy csapásra megold minden eddigi gon­dot, problémát. Az ilyen il­lúzió nem más, mint „ró­zsaszín hegedűszó”, merő szép álom, s nélkülöz min­den mai realitást. tésekkel, még akkor is, ha rosszul föltett kérdésekre kell válaszolni, amelyekből nem az állampolgár, hanem a kérdezők alkalmatlansága bizonyosodik be. Vallom magam is, hogy minél előbb meg kell csinálni a törvény­hozói, tehát az országgyűlési választásokat. Legyünk túl azon á feszültségen, amely amiatt van, hogy ma már a kormány nem érezheti pon­tosan, mekkora politikai tá­mogatás van tettei mögött, milyen módon meríthet a nép akaratából, milyen mó­don van kitéve ilyen-olyan pártok kényének-kedvének. Dőljön el végre, ki meny­nyit ér ebben az országban, mennyien állnak mögötte. Bárki fusson is be a válasz­tásokon, az a fontos, hogy Bizonyára sokan láttak már olyan gyönyörű nőt. aki külső megjelenésében lenyűgöző volt. De amikor ez a „látvány” megszólalt, megmozdult. .. Bárcsak ne tette volna, hiszen kiderült, hogy beszédhibás, mozgása esetlen, műveletlen stb... A formához tartalom is Srell(ene)! Az önkormányzati .tör­vény elfogadásával csak a forma jön létre. A tarta­lom majd csak ezután ala­kul ki, méghozzá önkor­mányzatonként nagyon kü­lönbözőképpen. Arra kelle­ne felkészülni és felkészíte­ni mindenkit, hogy ne cso­davárással fogadja az új szabályozást — mert csa­lódni fog. Legyen természe­tes, hogy egy egészséges, modern forma születik, melynek szocializálódnia kell (lélektani értelemben!). Meddig tart ez a szociali­zálódó szakasz? Nagyon eltérő időszakok várhatók, melyet döntően befolyásolnak majd egy-egy közigazgatási egységen be­lül meglévő civilizációs mu­tató (utak, járdák, intéz­ményrendszer, gazdasági, gazdálkodási alapok, széle­sebb értelmű infrastruktúra szilárd és eltökélt kormányt alakítson. Én persze azt sze­retném, ha az én pártom lenne ezek között legalább az egyik. Van esély rá: ép­pen megújulásával, új prog­ramjával és európai stílu­sával megszerezheti ezt. El kell fogadni, hogy a vá­lasztási eredmény szerint alakuljon a törvényhozás Magyarországon. Ennek nemcsak a törvé­nyes alapja van most már ímeg, hanem a nép is így akarja. Riadalom is van az emberekben, mert túl nagy a hangoskodás, a fülsértő és riogató szöveg hatása. Én azt mondom, ezt is eldönt­heti a választás: lehet, hogy aki ma hangoskodik, annak a választási eredményei sok­kal kisebbek lesznek, mint stb.), mint objektív feltéte­lek, s mint szubjektív felté­telek az önkormányzat, hi­vatal személyi állománya. A valóságtóL elrugaszko­dott elképzelésnek tartom azt az elvárást, mely sze­rint az állampolgárok által megválasztott önkormány­zatok tagjai szinte éjt-nap- pallá téve a közügyért dol­goznak, ha kell, hetente többször is tanácskoznak. Az ülések között pedig jár­ják a választókörzetüket, hogy véleményük, kézfeltar­tásuk megalapozott legyen. A mai magyar társadalmi folyamatok ezzel ellentéte­sek! Általam soha nem ta­pasztalt méretekben erősö­dött fel a saját egzisztenciá­ért, s a család létéért vívott „harc”, mely időben mérve, meghaladja a napi 14 órát, s úgy tűnik, csak tovább növekszik a jövőben is. Ki és mivel kompenzálja az önkormányzati tagok kö­zösségért végzett munkájá­val önmaguknak, s család­juknak okozott anyagi hát­rányokat? Vagy talán azt várjuk, hogy a tudat (ön!) fejlettebb lesz, mint a lét­feltételek ? Megkérdeztük a helyi kö­zös tanács tagjait arról, hogy a ciklus vége után amit most előre el akar hi­tetni velünk. Ezt követően az önkor­mányzatokról fejtette ki a véleményét. Elmondta: nem hisz az olyan igehirdetőknek, akik azt mondják, hogy az önkormányzat arra lesz jó, hogy ott majd a demokra­tizmus iskoláját kijárja a nép, és akkor a nagy poli­tikában is beleszólhat. Nem arról van szó, hogy az egyik iskola, a másik műhely, ha­nem mindkettő a demokrá­cia műhelye, amelyikben mindkettőhöz ki kell jár­nunk a demokrácia iskolá­ját. — Most vidéken élni ne­hézséget jelent — mondta végül. — Tudom azt is, hogy ebből a községből, Gölléről is sokan kényszerülnek má­sutt munkát vállalni. Úgy hiszem, ezen fordítani kell a jövendő politikának. Nem úgy, hogy most akkor a városokat kell kifosztani, ha­nem úgy, hogy gyarapodni engedni a vidéket, a falva­kat, a községeket, ehhez megint az előbb említett ön- kormányzaton keresztül ve­zet az út. Párbeszéd kezdődött ez­után s ennek során a nép­szavazással történő elnökvá­lasztás esélyeiről éppen úgy szó volt, mint az MSZP új agrárpolitikájáról. Ennek kapcsán egyébként megje­gyezték, hogy Pozsgay Im­re — a hallgatóság nagy tet­szésére — ugyanazokat az alapelveket fejtette ki a múlt szombaton a Paraszt­szövetség kaposvári fóru­mán —, amelyet az MSZP tegnap nyilvánosságra hozott agrárpolitikai tézisei tartal­maznak. S végül elhangzott egy kérdés is: nem indul­na-e nagyobb eséllyel a köz- társasági elnökválasztáson Pozsgay Imre akkor, ha ki­lépett volna az MSZP-ből? Azt felelte: voltak barátai is, akik hasonlót javasoltak neki. A véleménye azonban az, akkor lenne hiteltelen, ha elhagyná az MSZP-t. A kongresszus előtt elődjét — az MSZMP-t — éppen azért „zsarolta meg”, hogy szakít­son sztálinista hagyományai­val. A párt megtette ezt. „Az MSZP az én pártom, vállalom: így maradhatok csak kiszámítható, hiteles mindenki számára.” Czene Attila — Kercza Imre Fotó: Gyertyás László vállalnák-e újra megbízatá­sukat, ha a választóik bi­zalmat szavaznának nekik. A válaszok 80" «-a kategori­kus nem volt. Sajnos, nincs tudomásom arról, hogy egy-egy tör­vénytervezet megszületésé­ben pszichológusok, szocio­lógusok, pedagógusok is se- gítkeznének. Ügy modelle­zik a jövőt, hogy alapvető emberi, lelki jelenségeket figyelmen kívül hagynak, s csak az erős szakmai dog­matika uralkodik. Hiszem és vallom, hogy nem a hatáskörök megosz­tása, nem az önkormányza­ti testület és a. hivatal jogi viszonya, s nem a polgár- mester és a hivatalvezető jogkörének szabályozása lesz a döntő a működés so­rán. Sokkal inkább megha­tározó lesz. a testület össze­tétele, a felelősségvállalás, a működés képessége, s az a „valami”, mit jobb szó hiányában lakossági biza­lomnak tudnék nevezni. Feltételezve, hogy mind­ezek fokozatosan kialakul­nak, még egy — szerintem az eddigi elképzelésekben nem eléggé hangsúlyozott — részletről kell még szólnom. Ez pedig a leendő szakmai szervezet, A HIVATAL!, — A Drávára mindenképpen szükség van a megye vízel­látásához. A majdan meg­épülő regionális vezeték jó néhány településnek ad majd tiszta, jóminőségű ivóvizet, még Kaposvárnak is. Valamivel jobbat, mint amilyen jelenleg is érkezik Fonyód felől. A fonyód—ka­posvári regionális rendszert sokan kritizálták már, leg­utóbb Cserjés Mátyás, a KVM munkatársa érvelt az évekkel ezelőtti döntés el­len. Mindenesetre erre a re­gionális vezetékre is szük­ség lesz az ezredforduló után is — hangzott el teg­nap délelőtt a kaposvári megyeházán tartott szakmai tájékoztatón • és vitán. Az eszmecserére az érintett szakembereken kívül a majdani vezeték környékén levő nagyobb települések tanácselnökeit is meghívták. Mint később kiderült: csöp­pet sem fölöslegesen. A Ví­ziterv munkatársai az elkö­vetkező húsz—huszonöt év várható igényét vették ala­pul, s a legnagyobb vízbá­zist, a Drávát. Eredmények helyett azonban csak elgon­dolásokkal tudnak szolgáim, a kutatásokra, a regiment- nyi vizsgálatra ugyanis egyelőre nincs pénz. A határ menti folyósza­kaszon három vízkivételi helyet javasoltak. Barcs tér­sége rétegvíz kitermelésére megfelelő. Az itt nyert víz azonban vasoxidot, mangánt és gázsszennyeződést is tar­talmaz. A másik lelőhelynek Víz­vár—Bélavár környékét je­lölték meg: a Vízitervnél ezt tartják a legalkalma­sabbnak. A vezeték Nagy­atád érintésével jutna Ka­posvárra. A bélavár i víz alig szennyezett, a tervezők parti szűrésű kutakra és rétegvíz-kitermelésre is gondolnak. Az sem mellé­kes, hogy itt a védterület olcsón kialakítható. Vízvár —Bélavár térségéből napi 27—41 ezer köbméter vízre számítanak. A védterület kialakításá­val sokkal több nehézségre kell számítani Gyékényes környékén. A tervek sze­rint, ott ugyanis elsősorban a felszíni vizeket — a bá­melynek egyik fő ismérve, hogy dolgozói főállásban látják el mindazokat a fel­adatokat, melyek a közpon­ti jogszabályokból és a he­lyi önkormányzat döntései­ből erednek. Ennek a szer­vezetnek mind a tárgyi, mind a személyi vonatko­zásában a jelenleginél kor­szerűbbnek, felkészültebb­nek kell lennie. Pontosan azért, hogy az önkormány­zat apparátusa gyorsan és maradéktalanul szervezze és végrehajtsa — fő hiva­tásként — a meghozott ha­tározatokat. Jól szervezett hivatal nél­kül az önkormányzatok „fél­karú óriások” lesznek. Szervezeti formájukat il­letően az egységes szerve­zeti formára voksolok, egy megjegyzéssel: — az állami feladatok helyi ellátása és a törvényesség dilemmái miatt községi szinten is sze­rencsés lenne a szakigazga­tási szerv vezetésének elvá­lasztása a törvényesség el­látásától, mely a várható feladatok és hatáskörök to­vábbi helyi „telepítése” miatt jól felkészült, a tes­tületektől egzisztenciálisan nem függő „egész embert” kíván. Egészen pontosan: az nyatavákat használnák a napi 31—45 ezer köbméter víztermelésre. A tó vízmi­nősége jó, egyesek szerint akár tisztítás nélkül is be­lepumpálható a hálózatba. Többen viszont szükséges­nek látják a vízkezelést, ki­vált a növényi szervezetek jelenléte miatt. Más kérdés, hogy a környék horgászta­nyái szennyezhetik a ma még kristálytiszta tó vizét. Gál Endre csurgói tanácsel­nök szerint, ha túl sok vi­zet szippantanak ki a tóból, az esetleg a vízminőség romlásához vezethet. Tehát a környékbeliek érdeke szö­ges ellentétben áll a kapos­váriakéval? Ez így nem va­lószínű. A csurgóiak, a gyé- kényesiek akár néhány hó­nap múlva is nehéz hely­zetbe kerülnének, ha nem termelődik a környékükön újabb vízbázis. Orosz Ottó, a Magyar Hidralógia Társa­ság tagja szerint képtelen­ség azt gondolni, hogy egy ekkora, évekre előremutató beruházást a tanácsok ma­gukra vállalhatnak. Abban viszont mindenki biztos, hogy a tanácsok pénze nélkül a vállalkozás nemigen jut előre. Farkas István kaposvári tanácsel­nök-helyettes szerint a ta­nácsnak nincs sok pénze. Arra viszont Kaposvár ne számítson, hogy a gyékénye­inek, a csurgóiak, a nagy­atádiak elkezdik építeni a vezetéket és a megyeszék­hely később kapcsolódik a munkálatokba — replikáz- taik a résztvevők. Végtére is, azért egyetér­tettek abban, hogy fokoza­tosságra van szükség. Bóta László, a DRV megyei igaz­gatója elmondta: jövőre négymillió forintért elkészí­tenek egy korszerű, nagy­teljesítményű kutat Gyéké­nyesen, ezzel nemcsak a sürgős vízigényt oldják meg. hanem könnyedén megszon­dázhatják a vizet, segítve a további kutatást. A Dráva—Kaposvár regi­onális vízellátó rendszer tel­jes elkészültére a legopti­málisabb esetben is öt—tíz évet kell várni. Tehát rész- megoldásokra, részkölcsö­nökre van szükség. Faragó László egységes hivatali szervezet közvetlen vezetését egy „közigazgatási titkárra” (szakigazgatási vezetőre) bíznám, az önkormányzat, a hivatal, az intézmények, tisztségviselők stb. — az egész struktúra — törvé­nyességi felügyeletét pedig egy mindenkitől független — kinevezett — „törvényes­ségi titkárra”, kinek szemé­lye — a vele szemben tá­masztott szakmai követel­mények miatt (iskolai vég­zettség, gyakorlati idő) — jelentene garanciát a törvé­nyes működéshez! A törvé­nyesség ellátása feltételezi a szakmai hozzáértést is, ép­pen ezért a hivatal összes dolgozójának személyi ki­választását hatáskörileg hozzá telepíteném — polgár- mesteri vétójoggal! Ahhoz, hogy ez a hivatal profi módon működjön, pro­fi béreket is biztosítanák! Természetesen további fontos részletek is vannak, melyre most nem tértem ki. Hipotézisem szerint az előzőekben leírtak lesznek a döntő tényezők — s csak biztatni tudok minden szak­embert, a téma iránt érdek­lődőt. hogy a „MISS ÖN- KORMÁNYZAT” kiválasz­tásához hívja föl további részletekre a jogalkotók fi­gyelmét ! Még nincs későn! Nemes László vb-titkár VI TA „Miss önkormányzat”

Next

/
Oldalképek
Tartalom