Somogyi Néplap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-20 / 301. szám
4 SOMOGYI NÉPLAP 1989. december 20., szerda AZ ORSZÁG LEGKORSZERŰBB TÉGLAGYÁRA Avatóünnepség Balatonszentgyörgyön a legtöbb művieletet automatika irányítja, így a korábbinál sokkal jobb minőségű tégi la hagyja el agyártósort. Megtudtuk azt is: a gyárból egyetlen embert sem keltett elküldeni, viszont a nyugdíjba mentek helyett új munkatársakat egyelőre nem vesznek föl. ötvennégy dolgozót viszont tanfolyamokra küldtek, van, aki immár három munkakör betöltésére is alkalmas bizonyítványokkal rendelkezik. A korszerű csehszlovák és olasz berendezések megkívánják, hogy hozzáértő emberek kezeljék őket. Balatonszentgyörgyön naponta — típustól függően — 120—140 ezer darab téglát tudnak gyártani. Minthogy az új gépekkel korábban kezdték meg a termelést, már az idén is 9,5 millió kisméretű téglaegység-fala- zóanyag hagyja el az égetőt: ez a mennyiség majdnem 250 családi ház fölépítéséhez elégendő. Fontos még megemlítenünk, hogy az átalakításnál, a gépek szerelésénél a gyár dolgozói is rengeteget segítették — munkájuk több mint harmincmillió forintot tett ki. Ezért ketten miniszteri dicséretet kaptak, sokan igazgatói elismerésben részesültek. F. L. Vásárcsarnok a Sió-parton Ünnepélyes munkásgyűlésen avatták föl tegnap délelőtt az átépített balatonszentgyörgyi téglagyárat. Zaccomer János, a Somogy és Zala Megyei Téglapiari Vállalat igazgatója büszkén mondotta: az ország legkorszerűbb téglagyára kezdheti meg működését. Néhány héttel' a tervezett határidő előtt indultak a vadonatúj berendezések: a szerelőknek csak az év végére kellett volna végezniük a teljes beépítéssel. A beruházás teljes költsége majdnem 278 millió forint, ebből 216 millió forintot az állami alapjuttatás tesz ki. A munkálatokat még 1987 végén kezdték; az új csarnok építése tavaly márciusban indult, és közben a több évtizedet szolgált gyár folyamatosan termelt. A régi kemencéből 1988 augusztusának végén került ki az utolsó darab tégla. A balatonszentgyörgyi tég- lágy árban ma gyakorlatilag emberi kéz érintése nélkül készítik e fontos építőanyagot. Kivált azok tudják értékelni ezt, akik a régi technológia követelményei szerint emelgették a tíz—ti- zenkét kilós téglákat. Most Több mint egy évtizede már, hogy átadták rendeltetésének Siófokon a vásár- csarnok épületét. Az itt székelő csarnok és piacigazgatóság azonban nemcsak ezt a létesítményt irányítja, hanem hozzá tartozik a Széchenyi utcai „tégi” piac, valamint a kiüti, amit a külföldiek előszeretettel csak „pulóverpiacnak” titulálnák. A vásárcsarnok első éveiben még gondot okozott a szabadárusok bacsalogatása az épületbe, ma viszont már egyre nehezebben tudják kielégíteni az árusok helyigényét. Ez is jelzi, hogy csak fokozatosan vált népszerűvé a lakosság körében. Az itteni árak olykor „bics- kanyitogató” színvonalúak. Nem véletlen, hogy sokan az ország egyik legdrágább piacának minősítik a siófokit. A főként nyugati idegenforgalomhoz alkalmazkodó értékrendszerrel épp elég bosszúságuk van a helybelieknek. Nem vált be az igazgatóság azon törekvése, hogy az Alföldről felhozott nagyobb mennyiségű termékkel leszorítsák az árakat. Miután a vásárcsarnokban főszezonban is csak maximum 300 asztal fér el, sok termelő kiszorult onnan; őket a Széchenyi utcai régi piactérre irányították. Ott viszont oilykor elviselhetetlen méreteket öltött a „lengyel piac”, s ez nem kis feszültségeket okozott. A vásárcsarnokban üzemelő boltok profilváltásokkal alkalmazkodtak a vásárlói igényekhez. Még egészséges konkurenciát is sikerült kialakítani a második baromfiszaküzlet megnyitásával. Hiába helyezték a város peremére a kiüti iparcikk - piacot, az nemhogy elhalt, hanem a várakozással ellentétben egyre népszerűbbé vált. Évenként 30—40 fővel növelték az árusítók számát, közöttük egyre több a helybeli, a somogyi kereskedő. Mivel a Balaton-part más városaiban is létesültek hasonló iparcikkpiacok, ezek között kialakulóban van egyfajta verseny. Mindez arra ösztönzi a siófokiakat, hogy egyre inkább korszerűsítsék, pormentesítsék, szociális helyiségekkel lássák el a területet, ahol alkalmanként a használt autók vásárát is rendezik. - A csarnok és a piacigazgatóság tevékenységét a közelmúltban tárgyalta a városi tanács végrehajtó bizottsága. Lant- pert György igazgató beszámolójához Szarka József, a városgazdálkodás osztályvezetője fűzött kiegészítést. Ebben megállapította : „... a csarnok és piacigazgatóság a múlt igényeinek megfelelt, feliadatát ellátta. Sajnos a ma és a jövő feladatainak, a minőségi turizmus szabta feltételeknek nem tud megfelelni. Szükséges aa érdekeltségi rendszer módosítása, a jelenleginél több jogkör átadása. Gy.L. Sajtótájékoztató az agrártermelés jövő évi ár- és pénzügyi szabályozásáról Rednágel Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes az agrártermelés jövő évi ár- és pénzügyi szabályozását, a változásokat • mérföldkőnek nevezte a MÉM-ben megtartott keddi sajtótájékoztatón. 1990-ben a mezőgazdaság és az élelmiszeripar szabályozórendszere már nem különül el a más ágazatokétól, igyekszik figyelembe venni a termelés sajátosságait. Igen jelentős módosulás, hogy nagyrészt megszűnik a közvetlen termelési támogatás; ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági üzemek ezen a címen mintegy 8,3 milliárd forinttal kevesebbet kapnak jövőre, és csaknem minden termékre a szabadár vonatkozik. E döntések meglehetősen kockázatosak, ennél fogva a kormányzat bizonyos mértékű garanciákat helyezett kilátásba a termelőknek; a fogyasztóknak és a feldolgozóknak. A kockázat— mint a miniszterhelyettes rámutatott — abból adódik, hogy nálunk a piaci viszonyok még nem alakultak ki, nem lehet beszélni igazi integrációról, inkább a különböző érdekek érvényesítéséért folyik a harc és hiányzik a szakmai érdekképviselet is. A kormányzat éppen ezért az árhatósági feladattal — az agrártermékek körére — a MEM-et bízta meg, és hatáskörébe utalta az export szabályozását is. Ez egyfajta biztosítékot jelent abban az esetben, ha a szabaddá vált élelmiszerárak indokolatlanul felfutnának az elkövetkező hónapokban. Abban, hogy az agrárágazat szabályozását új alapokra kell helyezni, a különböző tárcák egyetértettek, egyedül az Árhivatalnak volt fenntartása, vélhetően amiatt, hogy netán ily módon nem sikerül majd kordában tartani az új árrendszert. A miniszterhelyettes bejelentette, hogy továbbra is a hatósági árkategóriában marad a tehéntej, amelynek átlagos felvásárlási ára 1990. január 1-jétől literenként 14,10 forint lesz, a fogyasztói ára pedig 18,20 forint. Ugyanez a kategória vonatkozik az étkezési búzára. Részben a termelői támogatások erőteljes leépítése miatt, másfelől pedig a felhasznált ipari, illetve importanyagok erőteljesen növekvő ára miatt — és az élelmiszer-termelők nem megfelelő jövedelmezőségi viszonyai következtében is — jövőre erőteljesen módosulnak az árindexek.- Az élelmiszer-fogyasztásban 25 —26 százalékos emelkedésre kell számítani, ezt ígérik az előzetes számítások. A húsnál 30—32 százalékos fogyasztói áremelés várható, differenciált mértékben. A cukorért 16—18 százalékkal, a margarinért, étolajért 30 százalékkal, az élvezeti cikkekért 21—22 százalékkal, az édesipari termékekért 19—20 százalékkal, a szeszért 20—23 százalékkal, a borért 20 százalékkal, a sörért 22—24 százalékkal, a dohányáruért pedig 24—26 százalékkal kell majd többet fizetni az előzetes értékelés szerint. A garantált árak rendszerét három termék esetében tartják fenn: a kukoricánál, a vágómarhánál és a vágósertésnél. Mindez nem jelenti azt, hogy az ártöbblettel a termelők, illetve a feldolgozók rendelkeznek majd, mivel erőteljesek az elvonások annak ellenére, hogy a vállalkozási nyereségadó a mező- gazdasági termelők szempontjából viszonylag kedvezően alakul. Ami az exportot illeti, változatlan marad a rubel- elszámolású szabályozás rendszere és ugyanez a helyzet a dollárviszonylat- ban is, viszont évközi módosításra lehet számítani, amennyiben a piaci viszonyok azt indokolttá teszik. Jövőre a kistermelők adórendszerében változtatást nem terveznek, a szektorsemlegességet itt is biztosítják. Áprilistól független regionális kamara Önerővel Elnökségi állásfoglalások önálló jogi személy legyen-e januártól a Magyar Gazdasági Kamara Dél-dunántúli Bizottsága? Talán ez volt az egyik legfontosabb kérdés a napokban tartott elnökségi ülésen a Kaposvári Villamossági Gyárban. • Az állásfoglalás egyértelmű: a függetlenségre mielőbb szükség van. Elhangzott, hogy megkezdődöt a szövetségi kamara szervezése és áprilistól regionális kamarák kezdik meg működésüket. Többen hangsúlyozták: „nem szabad kiengedni a kezünkből a kezdeményezést”, a Dél-dunántúli Regionális Gazdasági Kamara' tagvállalatainak jó előre kidolgozott elképzelésekkel kell kirukkolniuk. Ennek első lépcsője mindenképpen az önálló jogi személlyé alakulás. Többen megfontolandónak tartják, hogy a dél-du- . nántúli kamara egyáltalán csatlakozzon-e a majdani szövetséghez. Jó néhány kamarai monopólium van még életben, s ha ezeket a jogosítványokat a szövetség kapja meg, akkor minden bizonnyal elkerülhetetlen az ottani tagság. Viszont Pécsen, Kaposváron — tehát vidéken — döntsék el: ki mennyit fizet majd be a közös kasszába vagy legalábbis alku tárgyát képezze, hogy a tagdíjak hányada kerüljön a nagy kalapba. Az elnökség véleménye szerint legalább a tagdíjak ötven százalékát itthon kellene tartani, a másik fél nagyobb része a szakmai szövetségeket illetné meg és a maradékot utalnák a szövetségi kamarának. A tagdíjak mellett egyéb bevételre is számíthatnak a regionális kamarák. Megint szóba került a kötelező tagság; felhívták a figyelmet arra, hogy hiába elfogadott álláspont ez tőlünk fejlettebb országokban, nálunk még néhány évet várni kell - a bevezetésére. A dél-dunántúli régióban mintegy tizennégymillió forint folyik be a tagdíjakból, a működés elengedhetetlen feltétele viszont majdnem hét és fél millió forint, a jelenlegi árakat számolva. A tanácskozáson azt is megtudtuk, hogy 50—60 millió forintos alap áll rendelkezésre a területi kamarák és a szakmai szövetségek szervezésére. Az összeg első hallásra talán soknak tűnik, de vélhetően nem lesz könnyű vele jól sáfárkodni. Az elnökség végezetül támogatta a Baranya megyei tanács javaslatát: szerintük is szükség van egy jól felszerelt átképzőközpont létesítésére. Kivált azokkal a feltételekkel, amelyeket egy-egy bajor cég kínál: az oktatás, a képzés ingyenes lenne, csak az utazást és az ellátást kellene fizetniük a vállalatoknak, magánszemélyeknek. A Dél-dunántúli "Regionális Gazdasági Kamara szakmai tanácsadója lenne az átképzési központnak. Faragó László juL A SZÁMlTÁSTECHNlKÁBANl — Ingyenes számítógépes tanácsadás; — IBM A.T/XT compatibilis berendezések; — Perifériák, nyomtatók, monitorok; — Komplett számítógépes rendszerek; — (Hálózatok, kiadványszerkesztő, grafikus munkahelyek) — Igény szerinti menTória- és háttértár- bővítések; — Garanciális szerviz; — Átalánydíjas javítási szerződéseink a több gépet használóknak jelentős kedvezménnyel! — Kellékek: 3M-es, Polaroid, KAO-mágneslemezek; EPSON-nyomtatószalagok; monitorszűrők, lemez- és monitortisztítók, — Szakkönyvek; — Számítástechnikai oktatás; Számítástechnikai gondjaik orvoslásában komplex szolgáltatással állunk rendelkezésükre. ÓÉV vagy ÚJÉV? Amikor önnek szüksége van ránk, keressen bennünket! Számítás- és Irodatechnikai KFT. 7400 KAPOSVÁR, Ady E. u. 7. Tel & Fax 82/11-442 micnoccnTcn - (107469)
