Somogyi Néplap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-16 / 298. szám
4. SOMOGYI NÉPLAP 1989. december 16., szombat Kérdéseinkre válaszol: Kovács Béláné, az MNSZ megyei ügyvezető titkára DÉL-DUNÁNTÚLI TÜKÖR A nők akarata lesz a program A Magyar Nők Szövetsége, mint a Magyar Nők Országos Tanácsának jogutódja ez év június 25-én az alapító küldöttgyűlésen elfogadta a szervezet programját ás alapszabályát. Programjában rögzíti, hogy tevékeny részese kíván lenni annak a reformfolyamatnak, amely elősegíti társadalmunk demokratikus megújulását. A nők különböző rétegeinek érdekeit képviselő mozgalomként kíván működni. Erről és a megye nőmozgalmának helyzetéről kérdeztük Kovács Bélánét, a Magyar Nők Szövetségének Somogy megyei ügyvezető titkárát. — Hogyan és mikor került kapcsolatba a nőmozgalommal ? — A Hazafias Népfront munkájába kapcsolódtam be 4—5 évvel ezelőtt. A család- védelmi tanácsban dolgoztam. A népfront javaslatára kerültem a nőszövetségbe, illetve a nyári kongresszusra. Június végén kétnapos konferencia volt Budapesten, ahol lemondott a régi vezetőség és megszűnt a MNOT. Több variáció közül fogadtuk el az új nevet. A hétszáz résztvevő megválasztotta a 150 tagú választmányt és a vezetőséget. A szövetség helyi csoportjai majd ezután alakulnak meg. A megyei szervezet októberben- jött létre. — Milyen célokat fogalmazott meg a nőszövetség? — A szövetség önkéntes, öntevékeny, független, a nők alkotóerejére építő mozgalomként kíván működni. Célja a nők teljes társadalmi egyenjogúságának kivívása, az esélyegyenlőség megteremtése, a nők személyiségjogainak és emberi méltóságának védelme, az anyaság erkölcsi és anyagi megbecsülése.- Hogyan ítélik meg a család változó helyét, szerepét? — A szövetség segítséget kíván nyújtani a családi szerepek tudatos és örömteli vállalásához. Szeretnénk pártfogolni a családokat, különböző életszakaszaikban. Azon munkálkodunk, hogy a gyermeknevelést anyagilag is ismerje el a társadalom, s ezt a szociálpolitika eszközei is hitelesítsék. Szót emelünk azokért is, akik életük nagy részét vagy akár egészét gyermekeik nevelésére, a család ellátására kívánják fordítani. — Milyen változásokért harcolnak a szociálpolitika területén — amely szintén erőteljesen 'érinti a nők helyzetét? — A magunk eszközeivel sürgetjük a hosszú távú, átfogó szociálpolitikai koncepció megalkotását, s ebben a családoknak megélhetési biztonságot nyújtó anya- és gyermekellátási rendszer kidolgozását. Véleményünk szerint elkerülhetetlen a társadalombiztosítási rendszer teljes átalakítása. Szükséges a tényleges szociális biztonságot nyújtó nyugdíjrendszer kimunkálása. Mi nem értünk egyet a nyugdíjkorhatár fölemelésével. — Milyen javaslataik vannak g kisgyermekeket nevelő nők helyzetének javítá- sára? — A gyed azonnali kiterjesztését kívánjuk a gyermek hároméves koráig! Szorgalmazzuk az egyszeri anyasági segély állampolgári joggá tételét. Azt szeretnénk, hogy az állam a jelenleginél sokkal nagyobb mértékben járuljon hozzá a családalapítás és a gyermeknevelés növekvő költségeihez? — Mit szándékoznak ten- ni a fiatalok és az idősebbek érdekében? — Következetesen síkra- szál'lunk pályakezdésük, családalapításuk, lakáshoz jutásuk esélyeinek javításáért. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk a sajnos egyre nagyobb számú hátrányos helyzetű és veszélyeztetett családok érdekeinek képviseletére. Kezdeményezzük a leányanyák és csecsemőik átmeneti elhelyezésének intézményes megoldását. Figyelemmel kísérjük az egyedülálló, a háztartásbeli és nyugdíjas nők helyzetének alakulását, képviseljük sajátos érdekeiket, hiszen sokaknak megalázóan alacsony a nyugdíja, többen elemi megélhetési gondokkal küzdenek. — Milyen viszony kialakítására törekszik a nöszö- vetség a különböző pártok- 'kal, szervezetekkel? — Mi nem vagyunk párt! A szövetség azonban együttműködésre szólít fel minden olyan szervezetet, amelyik programjában magáénak vallja a nők társadalmi föl- emelkedését, a családok helyzetének javítását. Fontosnak tartjuk, hogy bekapcsolódjunk a politikai, gazdasági érdekegyeztető fórumok munkájába. Erősíteni kívánjuk kapcsolatainkat a kormánnyal és az érdekképviseleti szervekkel. Olyan parlamenti bizottság létrehozásán fáradozunk, amely összeegyezteti a nők érdekeinek védelmét az állami feladatokkal. E törekvéseknek megfelelő alapszabályt fogadtunk el a konferencián. Ez rögzíti a szövetség céljait és feladatait, a tagság kötelességeit és jogait, a szövetség önkormányzati szerveinek és tisztségviselőinek feladatéit. — Milyen helyi—megyei célokait fogalmaznak meg? — Természetesen figyelembe kell vénünk a helyi sajátosságokat is. Abból kell kiindulnunk, hogy megyénkben korábban szinte nem is foglalkoztak a nők helyzetével. Mi az alulról való építkezéshez szeretnénk segítséget nyújtani. Az itt élők konkrét gondjainak megoldásában szeretnénk segíteni, függetlenül attól, hogy ki milyen ágazatban, területén dolgozik, s milyen településen él. Megyénkben igen sok az idős, egyedülálló nő. — Hogyan szerveződnek a szövetség helyi csoportjai? — Mint már említettem, alulról szerveződő mozgalom szeretnénk lenni. A szervezést úgy képzeljük el, hogy a különböző munkaterületeken, településeken élő nőket megkeressük. Az ő véleményüket kérjük ki, hogy milyen — segítséget várnak tőlünk. Ne az legyen, hogy mi összeállítunk valamiféle helyi programot és ahhoz kell csatlakozni. Mi nem női pártot akarunk létrehozni. Ez egyértelmű. Nem is a hagyományos nőmozgalom megreformálásáról van szó, hanem valami olyan tevékenységet szeretnénk végezni, amely igazán közel áll a nőkhöz. Ami lényükből fakad. Tehát azért nem tudok konkrétabb dolgokról szólni, mert most szervezzük mozgalmunkat, s a tagság akaratának megfelelően fogalmazzuk meg a konkrét helyi teendőket is. — Köszönöm a beszélgetést. Lengyel János Polémia a távfűtésről Olvasva Forró hangulat egy hideg lépcsőházban c. cikküket, elgondolkodtam. Milyen dolog, olyan pótfűtésért, amelyik szakaszos üzemű, néha csak langyításból áll, teljes árat kérni? Vagy fűtési idényben, amikor odakint 20 fok van, és nem kell fűteni, teljes értékű szolgáltatást leszámlázni ? Az IKV rendeletre, jogszabályra hivatkozik, és aszerint számol. Talán rossz a rendelet? E kérdést még nem válaszolta meg senki. Az IKV számítógépes vezérlést épített ki a hatékonyabb fűtés érdekében, de hiába. Egy rosszul tervezett távfűtőhálózat vezérlésébe még a számítógép is belebukik. Olyan ez, mintha egy Trabantba komputert szerelnének. Nincs értelme. A lakók fáznak, panaszkodnak, az IKV rendeletre hivatkozva mossa a kezét. A/lakosság jelentős része létminimumon él. Nem teljes értékű szolgáltatásért teljes árat kérni erkölcstelen és jogtalan ! Hangoztatjuk a teljesítmény szerinti bérezést. A szolgáltatás színvonal szerinti díjazásáról mélyen hallgatunk. Ideje lenne elgondolkodni olyan műszaki megoldás bevezetésén, mely szerint a felhasznált hőmennyiség után fizetné a lakó a fűtési díjat. Ez jóval igazságosabb lenne, mint a jelenlegi elszámolási mód, és nem adna alkalmat vitákra. Klumzer Mihály Kaposvár. Szondi u. 8. III 10. Csatlakozva a Horváth János kaposvári lakos és Otolecz Árpád IKV termelési igazgatóhelyettes közötti vitához, az alábbiakat kívánom elmondani. Ha a fűtési díjat átalányban állapítják meg, miért fizettetik meg a lakókkal a teljes hőérték-felhasználás esetére számolt költséget akkor is. ha kevesebb energiát használnak fel, illetve a fel nem használt energia költségét miért nem térítik vissza a fűtési szezon »végén ? Attól, hogy a 2/1966. (III. 31.) NIM sz. rendelet alapján járnak el, még közel sem biztos, hogy az elszámolás így igazságos. A nem teljesített vagy csökkentett szolgáltatásért csalásnak érzem a teljes fűtési összeget megfizettetni a lakókkal. Hogy ne csak kritizáljak, megpróbálom összefoglalni egy igazságosabb elszámolás lehetőségét. Mivel a jelenlegi technika nem teszi lehetővé lakásonként a mérőműszer beépítését, elképzelésem szerint a távfűtő kazánházakban elhelyezett műszereken kimutatható az október 15. és április 15. között felhasznált energiahordozó (földgáz) mennyisége köbméterben. A fűtési szezon, végén a teljes mennyiség és az egy köbméterre jutó költség szorzata adja az elhasznált energia összértékét. Ezt légköbméter-arányosán kellene elosztani a lakások között, így a szezon végén a túlfizetés visszatéríthető. így fizetjük az áramdíjat is, igaz, ezt lakásonkénti mérőóra szerint. Nattán László Kaposvár, Arany J. u. 4. Megdöbbenve olvastam az IKV igazgatóhelyettesének a fűtési díj számításával kapcsolatos tájékoztatóját. Mindenről beszél, csak arról nem, miért kell az Októberi félhavi fűtést kifizetni, amikor nyári — 20 C-fokos — idő volt. Igen ügyesek voltak az IKV dolgozói, .már október 16— 17. körül küldték a póitfütésről a csekkeket. Bár ilyen gyorsan reagálnának, a panaszbejelentésekre is. Nemcsak a paragrafusokat kell szajkózni, emberség is, igazság is van a világon! Kovács Tibor Kaposvár Á pénz nem beszél, mert nincs Elfogytak a tartalékok, aki tehette, beszerezte, ami kell. Valamennyit azért tartogat az új évre, mert üres pénztárcával nem lehet az évet kezdeni, dagadó pénztárca meg nincsen. Legalábbis az emberek többségének. így most aranyvasárnap sem számítanak óriási rohamra a baranyai üzletekben. Ezüstvasárnap is inkább a nézelődők voltak többségben, meg azok’az eladók,, akik bosszankodtak, hogy dolgozniuk kell, mert jobban jártak volna, ha otthon elvégzik a ház körüli munkát, minthogy bent az üzletben támasztják a pultot azért a pár forintért. Tehát az ezüstvasárnap után jön az aranyvasárnap. Jönnek a szuper olcsó áruk, melyeket nem érdemes megvenni és jönnek a szuper drágák, melyeket nem tudunk. És mi jön még ezután? — teszik föl sokan az inkább költőinek tűnő kérdést — jól tudják rá a választ: Kettőt fizet, egyet kap A drágulás elkerülhetetlen, javulásra nemigen számíthatunk. Bár az országos árhivatal elnökhelyettese ennél jóval optimistábban nyilatkozott minap Pécsen, az országos árszakértő konferencián. Ö ugyanis azt mondta a több mint 600 hazai szakember előtt, hogy válság van ugyan, de a mélyponton már túljutottunk. Bár igaza lenne, csakhogy ez valamiféle emelkedést kellene jelentsen, ami viszont egyáltalán nem tapasztalható. Azaz emelkedés az van, az ár meg az infláció ugyancsak emelkedik. Azt is elmondta az elnökhelyettes, hogy most már biztos: január 1-jétől az élelmiszer- áraknál eljött a felszabadulás, azaz ezentúl . szabadárasak lesznek. Persze nemcsak az élelmiszerek árai ugranak meg. Többe kerül a háztartási energia, a helyi közlekedés, hogy csupán néhány csemegét említsek. így aztán jól látható, hogy az infláció mértékét nem sikerül az idei alá szorítani, sőt nagyobb lesz, mint az idén volt. Ugyanakkor a termelőknek nem lesz termelési kötelezettségük, vagyis megeshet, hogy drága valami és ráadásul nem kapható. Ezek után még mindig nem látom az optimizmus okát. És azt — lehet, hogy egyszerűen rosszul látom? —, hogy mitől vagyunk túl a mélyponton. Nem értik a pécsi nyugdíjasok sem, sőt egyesületük még mást sem ért, például azt, hogy generációjuk an, nak idején stabil forintban fizette meg a nyugdíjjárulékot, akkor most miért kell elszenvedniük egy rossz gazdaságpolitika következményeit. Miért ők kapnak létminimum alatti pénzeket, és miért azok kapnak kis vagyonokat havonta nyugdíj címén, akik minderről tehetnek. Levél a miniszterelnöknek A nyugdíjasok egyesülete tehát levelet írt a miniszterelnöknek, melyben segítséget ad néhány ötlettel a nyugdíjkorrekcióhoz. Talán úgy gondolták, hogy saját sorsukról van szó, tehát véleményt kell mondjanak, mert nálunk érdekes módon soha nem azokat kérdezik meg, akikről döntenek. A miniszterelnöknek szóló javaslatok mindenképpen megszívlelendők. íme, egy kis ízelítő. A nyugdíjösszeg ne legyen soha a létminimum alatt. Ügy emeljék a középösszegű nyugdíjakat is, hogy azok a pénz gyors értékcsökkenése következtében néhány hónap alatt ne süllyedjenek a létminimum alá. Nem értenek egyet a túl magas nyugdíjakkal, ezért javasolnak egy 25 ezer forintos felső határt, és azt mondják, az e feletti összegeket fordítsa a kormány az alacsony nyugdíjak emelésére. (Lehet, hogy nem tartanak túl derűlátónak, de kedves nyugdíjasok, én már most tudom: ez utóbbi javaslatot a mostani kormány nem veszi figyelembe.) És még valamit hangsúlyoztak a nyugdíjasok: a nyugdíj nem szociális juttatás, ők ugyanis keményen megdolgoztak azért, hogy annak idején befizethessék a járulékot, melyet nagy részük soha nem kap visz- sza, hiszen statisztikák bizonyítják, hogy majdnem a többség csak pár évig „élvezi” nyugdíját, s akik maradnak közöttünk, azoknak főleg gyógyszerre kell a pénz. Nem kérnek tehát különös elbánást, csak azt, hogy az állam őket is állampolgárnak tekintse, olyannak, amilyennek akkor tekintette, amikor még tudtak dolgozni. Nos, nagyjában ezt kérik a nyugdíjasok, akiknek nem okoz gondot, hogy elköltséi; a pénzüket. Persze én az átlagnyugdíjasról beszélek, és azért ők vannak többen. De nemcsak róluk feledkeztek el. Döglött aknák így hívják, ha egy akna befulladt, nem robbant fel. De most másfajta aknáról van szó, a bányáról: István- aknáról. Az óriási beruházás befejezetlen maradt, a bánya bezárt. Onnan már nem kerül szén a tüzépre, az ott élőkről pedig mintha megfeledkeztek volna. Ha a bánya teljesen bezár, nem lesz telefon. Bolt ugyan még van, de ki tudja meddig, és ki tudja, szállítanak oda árut egyáltalán. A legfontosabb buszjáratokat is megszüntette már a Volán. Azokat, amelyekkel iskolába mehet a gyerek, dolgozni a felnőtt. Akinek nincs kocsija, az ugyancsak bajban van. Több száz emberről van szó, aki, úgy látszik, nem számít, akit sorsára hagytak. Bezárt a bánya, vége mindennek, vagyis legyen vége mindennek. Mintha ez lenne az alapállás. Pedig ezek az emberek oda kötődnek, mondhatnám úgy is, ott vannak otthon. Ám úgy látszik, a máshol otthon lévőket ez kevésbé izgatja. A bányászok, akik maradtak a bányánál, most Vasason dolgoznak. Pedig István-aknán nemrég még 3000-en találtak munkát. Erről jut eszembe, már létezik egy kft., amelyik farmergazdaságok, illetve farmerszövetkezetek tervezésével foglalkozik, és főleg Baranyában kíván tevékenykedni. Erről pedig .eszembe jut még valami: amikor nálunk elkezdődött a falurombolás — ami ugyan kulturáltabb volt, mint a romániai, de legalább olyan hatásos —, az iskolakörzetesítés, a tanácsok összevonása és így tovább, megkezdték a mezőgazdaságban dolgozók rábeszélését az ipari munkára. Mert az ipar a jövő, a földre nem kell az ember. Ezt a folyamatot fordíthatjuk most vissza. Mert nyilvánvaló, ha zsákutcába jut az ember, altkor először vissza kell mennie az utca elejére, és csak utána indulhat tovább. Persze, ha megnézi az utca elején a táblát, megspórolhat egy fölösleges, sok bajjal járó, fáradságos utat. Dán Tibor »
