Somogyi Néplap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-15 / 297. szám

1989. december 15., péntek SOMOGYI NÉPLAP 3 Kérdéseinkre válaszolt Horn Gyula külügyminiszter Az alapokat kell megváltoztatni Horn Gyula külügymi­niszter, a Magyar Szo­cialista Párt elnökségének tagja a héten Kaposváron járt; és előadója volt an­nak a sikeres politikai fó­rumnak, amelyet a Ma­gyar Szocialista Párt me­gyei irodája és a kapos­vári titkárok tanácsa ren­dezett. A fórum előtt ar­ra kértük Horn Gyulát, válaszoljon néhány kér­désünkre. Noha igen ke­vés idő jutott az interjú­ra, a külügyminiszter készséggel eleget tett kí­vánságuknak. Az együttes cselekvés adhat eredményt TANÁCSKOZTAK A PÁRTFOGÓK KAPOSVÁRON — Mi a véleménye a leg­utóbbi események alapján a helet-európai folyamatok­ról, vannak-e ezekben új elemek? — Mindenképpen vannak új és biztató elemek. Min­denekelőtt arra gondolok, hogy Kelet-Európábán elin­dult egy olyan átrendeződé­si folyamat, amelyet Ma­gyarország kezdett el. Ez egyben azt is jelenti, hogy hazánk már nem elszigetelt­ségben, kisebbségben van, hiszen gyakorlatúig szinte valamennyi kelet-európai ország erre az útra tért rá. Számunkra ez rendkívül biztató. — Véleménye szerint nem növekedett-e a '<belső kon­frontáció lehetősége (tettle- gesség, leszámolás) ezekben az országokban? — Magyarországot kivéve a belső átalakulás folyama­ta mindenütt alulról' jövő kényszer hatására bontako­zott ki. Ez nehezen ellen­őrizhetővé tette az esemé­nyeket, és azit is jelenti egyben, hogy a változás sok feszültséggel jár együtt. Ez az egyik elém, a másik: mindenütt hozzákezdtek a régi politikai struktúra le­bontásához — mindenekelőtt szubjektív szempontból —, a vezetés leváltásához. Ez kétségkívül örvendetes. Az alapokhoz azonban még nem tudtak eljutni. Ilyen rövid idő alatt ezt nem is lehetett megtenni. Ugyan­akkor — és ez jelenti a fő gondot (Magyarországon is) — az érdemi változásokhoz hosszadalmas, gyötrelmekkel teli átalkulás szükséges. Et­től szenved ma valamennyi középkelet-európai ország. — Romániával kapcsolat­ban kérdezem: tekintettel ’arra, hogy a román nagy- követség már a magyar jegyzéket sem hajlandó át­venni, működik-e a két or­szág között a diplomáciai kapcsolat, vagy ez már csak formailag van meg? — A diplomáciai kapcso­lat működik. Kétségtelen azonban, hogy nagyon sok­szor, amikor mi szóvá te­szünk valamit, tiltakozunk — mind például legutóbb Tőkés László lelkész eseté­ben, akinek egyébként a sorsát rendkívül tragikus­nak tartjuk —, a románok arra sem voltak hajlandók, hogy átvegyék tiltakozó jegyzékünket. Ennek ellené­re még a kapcsolatok fenn­álltnak, léteznek. Mi sok mindent próbálunk tenni a normális érintkezés fenntar­tásáért. Ez — megjegyezném — nem jelent megalkuvást, ellenkezőleg, hiszen lépése­ink valós problémák meg­oldására irányulnak, csak hát a román fél. változatla­nul kitér a nagyon lényeges kérdések megoldása elől, így egyelőre nincs előrehala­dás. — A Népszabadság ban Befejeződtek az előkészítő és szervezőmunkák, meg kell kezdeni az érdemi ka­marai tevékenységre való felkészülést, hogy a valódi piacgazdaság megindulása­kor rajtra készen állhas­sunk. E céllal tartotta meg teg­napi ülését az MTESZ-szék- házhan, Kaposváron a So­mogy Megyei Mezőgazdasá­gi Kamara. Takács Dezső mernyei termelőszövetkezeti elnök, a megyei kamara el­nöke megnyitójában kijelen­tette: az idő pénz, tehát rö­vidre fogott beszámolókat és hozzászólásokat kér. A na­pirendi pontok között szere­megjelent nyilatkozatában a miniszter úr egyebek mel­lett a baloldal összefogásá­nak szükségességéről be­szélt. Ezek titán nem tudom megérteni, hogy az MSZMP- ben többen miért vádolják önt azzMl, hogy közreműkö­dött — úgymond — a párt likvidálásában? — Azzal, hogy az MSZMP volt vagy jelenlegi vezetői mit fogalmaznak meg, ér­demben nem foglalkozom. Az a véleményem, hogy az MSZMP XIV. kongresszusa óriási tettet hajtott végre, amikor létrehozta a Magyar Szocialista Pártot. Ez azt jelenti ugyanis, hogy szakí­tott múltjával, hitelessé, egyértelművé tette, hogy új, szociá Idem okra típusú pár­tot akar alapítani, amely elveti a kommunista orto­doxiát. Véleményem szerint minden, a Magyar Szocialis­ta Párttól balra elhelyezke­dő, és magát baloldalinak valló párt gyakorlatilag n,em akar mást az ország­ban, mint felületi kezelést, a gyökeres változásokkal nem ért egyet. Márpedig mind gazdasági, mind poli­tikai téren abból a súlyos válságból', amelyben va­gyunk, csak érdemi változ­tatásokkal lehet kijutni. Én viszont úgy látom, hogy a most alakuló MSZMP nem a gyökeres változások híve — legalábbis a vezetése nem. Bizonyára van közöt­tük nagyon sok jóérzésű, jóakaratú ember, aki meg­próbál ragaszkodni a régi baloldali értékekhez, de a fentieket nekik is figyelem­be keli! venniük. Bizony nem arról van szó — ahogy Púja Frigyes fogalmazta —, hogy itt vannak bajok, de majd azokat megoldjuk. Nem! A bajok orvoslásá­hoz alapvető változtatásokra van szükség, mert a bajok az alapokban' vannak és az alapokat kell megváltoztat­ni. Márpedig aki ezt nem akarja, nem képviseld iga­zán a nép érdekeit. — Napjainkban előtérbe került a gazdaság. A kérdést úgy is föltehetjük, vajon sikerül-e megakadályozni pelt a megyei elnökség be­számolója és tájékoztató az Országos Agrárkamara megalakulásáról. Ügyvezető apparátus megválasztását is elhatározták, valamint be­számolót kértek az ez évi és a jövő évi költségvetésről. Takács Dezső beszámoló­jában ismertette a kamara létrehozásával kapcsolatos eddig végzett megyei és or­szágos tevékenységet. Bihari András, a Kapos­vári Állami Tangazdaság igazgatója ismertette az ügy­vezető titkári állás betölté­sére kiírt pályázat elbírá­lásának módját. A bírálóbi­zottság összesen nyolc pá­összeomlását? Korábban azt hallottuk; a nyugati segítség egyik célja éppen az, hogy az átmenet időszakában át­segítse Magyarországot a nehézségeken. Hol a beígért pénz, és várható-e „mentő­öv”? — Nagyon összetett, ne­héz probléma ez, egyrészt azért, mert az emberek tű­rőképessége a végső határ­hoz közeledik, másrészt, mert a 15 éves pangás ösz- szes következményeivel kell szembenézni. Az emberek nálunk gyakran hallották, hogy majd így meg úgy fog­ják rendbe hozni a gazda­ságot, ígérték: csökkennek a szociális feszültségek és emelik az életszínvonalat, miközben • ez nem történt meg. A vezetés pedig to­vábbra is a régi politikát folytatta, azt amelyik az országot csődbe juttatta, márpedig egy ilyen orszá­got nem lehet olyan alapon meggyógyítani, hogy tovább vonszolják az elavult szer­kezetet. Persze könnyű mondani, de nehéz megvalósítani a szükséges változtatást. Az emberek már bizalmatla­nok, hitehagyototak, nehezen hiszik el, hogy eredményes lesz, ha most a kormányzat azt mondja: további áldo­zatvállalásokra van szükség. Többségük úgy vélekedik, hogy már rengeteg, áldozatot vállaltak és mégis növeke­dett a létbizonytalanság, egyre nehezebben élnek. Ezek egyébként teljesen jo­gos . észrevételek. Viszont a magam részéről ma sem tu­dok más receptet és kiutat, mint azt, hogy hozzákezd­jünk a gyökeres változtatá­sok politikájához. Hogyan? Ügy, hogy leépítjük a mil- liárdokat felemésztő veszte­séges, életképtelen vállala­tokat, megszüntetjük a ne­kik nyújtott állami támoga­tást, a társadalom számára haszontalan és káros tevé­kenységeket visszaszorítjuk. Éz pedig, sajnos, nagyon kemény áldozatokkal jár. Kérdezett a nyugati segít­ségről. Nézze a Nyugat tá­mogat bennünket. Máshon­lyázatot kapott, ebből hat pályázatot visszaküldött, a két versenyben maradt pá­lyázóból a közgyűlés választ­ja meg az ügyvezető titkárt. Magyar István böhönyei ál­lami gazdasági igazgató ja­vaslatára, a választás hite­lessége érdekében titkos szavazással döntöttek. 1990. január 1-jétől a Somogy Me­gyei Mezőgazdasági Kama­ra ügyvezető igazgatója dr. Exner Zoltán lesz, aki ko­rábbi munkaköreiből adódó­an is jó ismerője a megye mezőgazdaságának. Dr. Exner Zoltán székfog­lalójában megköszönte a bizalmat, és megerősítette a njan nem is remélhetünk pénzt és egyebet, hiszen a középkelet-európai szom­szédos, szövetséges országok ugyanolyan nehézségekkel küzdenek, mint mi. Tehát nekünk azokhoz kell fordul­nunk, akik rendelkeznek a segítségnyújtás eszközeivel. A Nyugat — és most fő­ként a partnerekről, a ve­lünk szimpatizálókról be­szélek — támogatni akar bennünket. Meg: kell mon­danom, hogy Magyarország elmúlt négy évtizedes törté­nelmében nem fordult elő, hogy a nyugati országok ré­széről ilyen nagy összefogást tapasztaltunk volna hazánk megsegítésére. Ám minden­kinek tudnia kell, hogy ez a támogatás nem helyettünk való cselekvést jelent. Ha mi nem lépünk, nem vál­toztatunk a jelenlegi gazda­sági rendszeren, struktúrán, ha az említett állami támo­gatásokat nem építjük le, ha nem indítjuk el a gaz­daságban az érdemi szerke­zetváltást, ha nem teremt­jük meg a működő tőke normális föltételeit, akkor a Nyugat sem fog segíteni. Ugyanis nincs miért. Ne­künk kell1 tehát először lépnünk, hogy kedvet kap­jon a nyugati tőkés Magyar- országhoz, és mindazok, akik segíteni akarnak bennünket — Somogy nemrég tagja lett az Alpok—Adria Mun­kaközösségnek. Milyen lehe­tőséget lát ebben? — Nagy jelentőségűnek tartom ezt. Mi magunk is nemcsak azt kezdeményez­tük, hogy az Alpok—Adria Munkaközösség kibővüljön az Alpok—Adria Pannónia Munkaközösséggel — tehát Magyaroszág is bekapcso­lódjon —, hanem szorgal­maztuk Olaszország bevoná­sát is ebbe az együttműkö­désbe. Megítélésem szerint a határ menti megyék — mindenekelőtt Somogyra gondolok — nagyon sok előnyt élvezhetnek, ha ez az érdemi együttmunkálkodás valóban kibontakozik. En­nek érdekében mindent megteszünk, olyannyira, hogy szakértőink januárban már kész tervekkel mennek Rómába — ezt megelőzően Budapesten tanácskoznak — azért, hogy megállapodja­nak. A gazdaság, a környe­zetvédelem, a kultúra, az oktatás, az ifjúsági mozga­tom és más területeken való érdemi együttműködési egyezmények megkötéséről van szó. Ezek a megállapo­dások előmozdítják, hogy Somogy is bekapcsolódhas­son a középnyugiat-európai térségbe. Ennek kapcsán sok impulzust, támogatást, to­vábbi együttműködési lehe­tőséget nyerhet, ami kétség­kívül jelentősen meggyorsít­hatja a megye fejlődését az élet minden területén. Szegedi Nándor testületet abban, hogy szel­lemi és szakmai képességei­nek maximumával kívánja szolgálni a kamara munká­ját. Anderka István, a ma- gyaratádi termelőszövetke­zet elnöke ismertette ez évi költségeiket, külön kiemel­ve a tangazdaság által biz­tosított költségelőlegezést és helyiségbiztosítást. A kamara közgyűlése meg­állapodott abban, hogy főál­lású apparátusként összesen három személyt kíván fog­lalkoztatni. Az ülésen meghívottként részt vett Keszthelyi Sándor, a megyei tanács agrárirodá­jának vezetője és Herner Endre, a Termelőszövetke-' zetek Területi Szövetségének titkára. (Mészáros) Tegnap az MTESZ So­mogy megyei székházában tanácskoztak a hivatásos és a társadalmi pártfogók. A Kaposvári Városi Tanács igazgatási osztálya és a So­mogy Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet által szervezett munkaértekezlet­re a hivatásos pártfogókon kívül meghívták az önzet­len társadalmi segítőket, akiknek munkájára egyre nagyobb szükség van, hiszen sokasodik a társada­lom perifériájára szoruló fiatalok száma. A megye gyermek- és ifjúságvédelmé­nek több mint 200 önkéntes segítője rendkívül eredmé­nyes tevékenységgel támo­gatta az intézmény munká­ját: velük együtt sikerült az országos adatoknál jobb me­gyei eredményt elérni, mert Somogybán kevesebb a ko­rábban bűncselekményt el­követő és visszaeső fiatalko­rúak száma. Gaál Tiborné hivatásos pártfogó a gyermekvédelem sarkalatos feladatának tar­totta a pártfogói tevékenysé­get. Véleménye szerint a po­litika és a gazdaság kérdé­sei háttérbe szorították e na­gyon fontos területet. Az állami gondoskodás alatt álló gyermekek és a pártfogói felügyelet alatt ál­ló kiskorúak nem tehetnek arról, hogy hova születtek. Ezért nagyon lényeges, hogy a szakemberek tudják befo­lyásolni a környezeti ténye­zőt, és a családgondozásnál is a megelőzésre helyezzék a hangsúlyt. A társadalom kiindulási pontja csak az lehet, hogy elfogadjuk-e a halmozottan sérült, hátrányos helyzetű gyermekeket. Nem szabad­na megkülönböztetéseket tenni és előítéletekkel fo­gadni mindenkit, akinek nem adatott meg családban fel­nőni. A sok sikerélmény mellett — amit a növendékek há­lája és ragaszkodása jelent — több kudarcról is hallot­tunk. Arról, hogy a munka­helyek hiánya lehetetlen helyzetbe hozza a börtönből szabaduló fiatalokat, továb­bá arról, hogy a bőrszínük, állami gondozásuk és szelle­mi fogyatékosságuk miatt sokszor kiközösítik a gyermeket. Nehezíti a munkát az el­avult, sok egymásnak el­lentmondó jogszabály és a bürokrácia is. Az utóbbiak miatt előfordult, hogy a pártfogó későn értesül egy- egy fiatal sorsát befolyásoló döntésről, mert nem hívták meg a gyámhatósági vagy a rendőrségi tárgyalásra. Ezért az úgynevezett előgondozás (a bírósági ítélet meghozata­la előtti időszakban) nem le­het eredményes, mert a pártfogó nem szólhat érdem­ben növendékéért. Dr. Orbán István, a So­mogy Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazga­tója a deregulációs program­ról tartott tájékoztatót. A program az összes hatályos jogszabály felülvizsgálatát jelenti, és helyettük egysé­ges jogszabály készül. A gyermekvédelem területén jelenleg 199 jogi szabályozó van érvényben, ebből 143 a családjogról és a család­gyermekvédelemről szól. Célszerű lenne ifjúsági, és gyermekvédelmi törvényt alkotni, amellyel minden alapvető kérdést keretjelleggel le­hetne szabályozni. Az új Or­szággyűlés megválasztásáig ezzel a témával már nem foglalkozik a parlament, ezért most az alacsonyabb szintű jogszabályok kidol­gozása folyik. Ebből áll majd össze a törvény. A helyzet és az idő azonban megköve­teli a részkérdések kidolgo­zását. Gondot okoz, hogy az is­kolai gyermekvédelem ha­tárai meddig tartanak, és ,a megszüntetett rendtartások helyébe lépő szervezeti, mű­ködési szabályzatok intéz­ményenként eltérőek. Fontos kérdésekben egységes fellé­pésre van szükség, ezért nagy valószínűséggel ismét lesz rendtartás. Rendet kell tenni — fo­galmazta meg az igazgató. Elmondta, hogy egy tucat jogszabály marad az eddigi­ekből, és azok között vár­hatóan már nem lesz mun­kát gátoló rendelkezés. örvendetes bejelentést is hallhattak a tanácskozás résztvevői: január 1-jétől a nevelőszülők is jogosultak lesznek nyugdíjra, és szeret­nék elérni, hogy a társadal­mi pártfogók szintén kapja­nak bért. Az ugyancsak el­dőlt már, hogy a jövő év­től ötmilliárd forinttal több pénzt biztosít a kormányzat szociális segélyezésekre. Az ülés délután korrefe­rátumokkal folytatódott. Varga Zsolt Havonta ötezer darab elektromos ajtónyitó zárat készítenek az Elekterv Kft. kiskorpádi üzemében. Egy szegedi feltaláló találmányát vette meg a Kft., és egyedül itt gyártják ezt a biztonsági zárat az országban. Fotó: Jakab Judit Működőképes mezőgazdasági kamarára van szükség

Next

/
Oldalképek
Tartalom