Somogyi Néplap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-13 / 269. szám

1989. november 13., hétfő Somogyi Néplap 3 Kérdéseinkre válaszol: Katona Béla, az MSZP elnökségének tagja MÚLT ÉS NAGYKORÚSÁG „A politika Jött közelebb hozzám" A megújulás próbatétele Heves vita az MSZBT megyei küldöttértekezletén A múlt hét végén Barcson járt Katona Béla, az MSZP elnökségének tagja.- önt azok között emle­getik, akik jelentős részt vállaltak az 1988 májusi for­dulat elöidézében, majd az MSZMP—MSZP kongresz­szusának előkészítésében. Szóljon röviden eddigi poli- tikai pályafutásáról. — Ezt könnyen megtehe­tem, hiszen politikai pálya­futásom viszonylag rövid. 1984 decemberéig gépész- mérnökként dolgoztam, és társadalmi munkában politi­záltam. Soha nem jutott eszembe, hogy profi politi­kus legyek. Ám 1984 végén megüresedett a kerületi el­ső titkári poszt, és akkor megkerestek. Arra hivatkoz­va, hogy mindig azt mond­tam: a politikának az az alapvető baja, hogy nincs elég cserélődés. Tehát itt az alkalom és vállaljam el. A műszaki igazgatóhelyettesi beosztást cseréltem fel az első titkári funkcióért. Vé­gül is azért döntöttem így, mert azt láttam, hogy meg­nyílt a lehetőség egy politi­kai változás indítására. Ek­kor már kezdtek a merev politikai kötöttségek fel- bomlani. Az viszont még nem látszott, milyen irány­ba lehet előre menni. Tehát hittem abban, hogy most ér­demes politizálni. Az orszá­gos pártértekezlerten válasz­tottak a KB tagjai közé. Ha visszagondolok az elmúlt időszakra, akkor én nem so­kat változtattam a nézetei­met. A politika jött közelebb hozzám. — Számított-e ön arra, hogy a kongresszust köve­tően a párt tagsága ilyen ve­gyes érzelmekkel fogadja majd a döntést? — Igen, számítottam. A kongresszusi hozzászólá­somban is elmondtam, hogy itt valóban fontos döntése­ket hoztunk, de legalább ilyen fontos a kongresszus után kimenni az emberek közé és elmagyarázni, miért döntöttünk így. Azt is mond­tam: nehogy azt higgyük, hogy bennünket majd nagy örömtüzek várnak a pártta­gok között. Mert a döntés sokak számára nem látszik következetesnek. Nincs hoz-' zászokva ez a párttagság a valóban markáns változá­sokhoz. Éveken keresztül ah­hoz volt szokva, hogy in­kább elkenték a dolgokat és megpróbálták tologatni az ügyek intézését. Ezért vár­ható volt, hogy egy ilyen ha­tározott lépés sokakban ér­tetlenséget vált ki, s néhá­ny ukban sértődést is ered­ményez. Egyre több szó esik mos­tanában arról, hogy az út­törőmozgalmat meg kell újí­tani; megszabadulva az üres formaságoktól, a mozgalom középpontjába a gyermeket kell állítani. Ez az ország jövője szempontjából fontos kérdés, hiszem gyermekkor­ban kell kezdeni az állóké­pességre, a közösségi életre, a jellemszilárdságra, a haza­szeretetre nevelést. Az úttö­rőszövetség eltökélt szándé­ka, hogy az országos konfe­renciára készülve megújul. Ez azonban csak ideikor sikerülhet, ha épít a társa­dalom véleményére. A megyei, városi úttörő- elnökség éppen ezért sze­— ön tagja annak a há­romtagú bizottságnak, amely a párt szervezésének kérdé­seivel foglalkozik. Mi indo­kolta ennek létrehozását? — A kongresszus végén arról volt szó, hogy a párt tagjai megismerik az előze­tesen is rendelkezésre álló dokumentumokat, s október végéig eldöntik, hogy meg- erősítik-e párttagságukat, vagy nem. Egy hét alatt azonban kiderült, hogy ez a struktúra nem működik. A párt korábbi szervezeti föl­építése csak egy fölülről va­ló utasításokat lebontó eljá­rást tett lehetővé. Amikor most szembesülnie kellett egy új feladattal, egyszerűen összeomlott. Nyilvánvalóvá vált, hogy jó néhány vezető nem is hajlandó az új párt érdekében semmiféle tevé­kenységet kifejteni. A tisz­tességesebbek meg is mond­ták. De voltak, akik egy szót sem szóltak, csak pusztán az új párt szervezése ellen dolgoztak. Gyakorlatilag ar­ról van szó, hogy egy új párt szervezését kell elvé­gezni, ez pedig szükségessé teszi a szervező, irányító, összefogó munkát. Ezért jött létre ez a bizottság. Hasz­nosítani a tapasztalatokat, összegyűjteni és megosztani a legjobb módszereket. — A budapesti és a vidé­ki pártszervezés eddigi ta­pasztalataiból milyen általá- nosítható következtetések fogalmazhatók meg? — Jellemző a nagyüzemek helyzete. Ott, ahol a vezetők maguk is vállalják tagsá­guk megerősítését — fölté­ve, hogy szakmailag és er­kölcsileg feddhetetlenek' — ott 30—40 százalékot is ha­mar el lehet érni. Ahol nem, ott bizony szinte a nulláról kell indulni. Budapestre jel­lemző, hogy viszonylag egy­szerűbb a területi pártszer­vek szervezése. Érdekes, hogy a régi munkásmozgal­mi tapasztalatokkal rendel­kező idősebb párttagjaink nagyon gyorsan megértették: ezekre a változásokra szükr ség van. A baloldali egység érdekében éppen ők voltak azok, akik hamarabb meg­erősítették tagságukat. Azok az egy-két éve nyugdíjba menő, náluk sokkal nagyobb nyugdíjjal rendelkező, s ta­lán a mostani helyzetben sokkal nagyobb „bűnnel” terhelt emberek pedig gon­dolkodnak azon, hogy be­lépjenek-e az MSZP-be. — Kicserélték-e tapaszta­lataikat dr. Vastagh Pállal, a párt vidéki titkárával? — Még nem. Az azonban kivehető, hogy nagyjából azonos a helyzet Budapesten retné megismerni a szülők tapasztalatait is a mozga­lommal kapcsolatban, kikér­ni véleményüket arról, mi­lyen úttörőt szeretnének lát­ni, mit várnak a mozgalom­tól. November 13-án dél­után 5 órára a kaposvári Kilián művelődési központ­ba várják mindenekelőtt azokat a szülőket, akiknek gyermekei az említett idő­pontot megelőzően ugyan­csak a művelődési házban mondanak véleményt a moz­galomról. ­Amíg a szülők elmond­ják, hogy szerintük milyen úttörőmozgalom kellene, a gyerekek játszóházban szó­rakozhatnak. és az ország többi részében. Pefsze más a helyzet az ap­rófalvakban, ahol eddig sem működtek igazán alapszer­vezetek. A falvak 40 száza­lékában nincsenek pártszer­vezetek, s itt a nulláról kell kezdeni. — Alapvetően fontos egy reális baloldali alternatíva kimunkálása. A testvérharc helyett az együttműködés lehet csak g reális cél. Mi a véleménye a szerveződő MSZMP-ről, illetve az MSZP—MSZMP jelenlegi és távlati együttműködésének a lehetőségeiről? — A távlati együttműkö­dés lehetőségeit sokkal jobb­nak ítélem, mint a jelenle­git. A probléma az, hogy a je­lenleg szerveződő MSZMP-k egy része — hiszen legalább négyről tudok — nem isme­ri el a kongresszus legitimi­tását. Különböző formai okokra hivatkozva azt a lát­szatot próbálják kelteni, hogy az MSZMP nem szűnt meg. A valóság az, hogy lét­rejött egy jogutód párt, az MSZP. Akik e reformokat nem tudják elfogadni, azok létrehozhatnak más pártot is. Gondot okoz, hogy a szer­veződő MSZMP-k egy része — legalábbis Budapesten — szinte gyűlölettel tele az MSZP-re irányítja dühét. Példa erre az október 30-i rendezvény is, ahol meg­próbálták szélsőséges, dur­va módon az ünnepséget megzavarni. Ezzel nem tu­dok egyetérteni. Remélem, hogy ki fog alakulni az MSZMP szárnyai között olyan, amely reálpolitikát tud folytatni, s amelyik meg­érti, hogy nem ellenünk kell küzdenie, hanem közösen kell tevékenykednünk az el­len, nehogy egy jelentős jobbra tolódás következzen be az országban. — Köszönöm a beszélge- tést. Lengyel János (Tudósítónktól.) Dinamikusan fejlődik a Nagyatád és Vidéke Taka­rékszövetkezet tevékenysé­ge. Az elmúlt években a térségben létrejöttek az új. korszerű kirendeltségek. A városi központon és kiren­deltségen kívül Segesden, Lábodon, Háromfán és So- mogyszotoon is jelen van a takarékszövetkezet. A korszerű üzlethálózat kialakítása mellett meg­kezdték a gépi adatfeldolgo­zásra való átállást is. — Napjainkban vala­mennyi kölcsönügylet gépi feldolgozással történik. Szá­mítógépben vannak a beté­tek, az átutalási betétszám­lák, a biztosítások és a könyvelés is. Ezek biztosít­ják a naprakész, gyors és megbízható ügyintézést — mondta dr. Horváth Ferenc, a takarékszövetkezet elnö­ke. A város és térsége taka­rékszövetkezeteinek válto­zatlanul a betétgyűjtés az egyik legfontosabb tevé­kenysége. Az év első kilenc •hónapjában csaknem 300 millió forintot helyeztek el a tagok betétekben, mintegy 14 millióval többet az előző év hasonló időszakáénál. A jó szervező munka eredmé­nyeként növekedett a tag­létszámuk, ma már megha­ladja a 9600-at. A szövetke­Pénteken este tartotta Ka­posváron küldöttértekezletét az MSZBT Somogy Megyei Bizottsága. Hifner Ferenc, a megyei koordinációs bizott­ság vezetője számolt be a végzett munkáról. Több esetben használta ezt a szót: megújulás. A küldöttek már hóna­pokkal ezelőtt kézhez kap­ták az új működési elvek tervezetét, amely már ak­kor körvonalazta, hogy az MSZBT új alapokra kívánja helyezni eddigi munkáját, tevékenységét. Azóta ez a tervezet több esetben mó­dosult a viták, vélemények és a javaslatok alapján. — Mit is akar a megúju­ló MSZBT? — tette föl a kérdést Hifner Ferenc, s válaszolt is rá. — Továbbra is részt kí­ván venni a magyar—szov­jet politikai, tudományos, kulturális, gazdasági és tár­sadalmi kapcsolatok fejlesz­tésében. Jó kapcsolatokra törekszik azokkal a hazai pártokkal, társadalmi szer­vezetekkel, amelyek a Szov­jetunióval való együttműkö­dést nemzeti érdeknek te­kintik. Megyénkben 64 tagcsoport működött az elmúlt idő­szakban, ebből 26 ipari, 14 mezőgazdasági, 13 oktatási. Mohácson üzembe he­lyezték a Duna regioná­lis vízvezeték új tisztí­tóművé!. A háromszáz­millió forintos kötséggel létrehozott „vízgyár” naponta harmincmillió liter tiszta ivóvizet állít elő a Duna menti kuta­kat Péccsel összekötő vezetékrendszer számá­ra. A korábbi aktívsze­nes eljárást felváltó korszerű módszert ha­zánkban elsőként a mo­hácsi tisztítóüzemben alkalmazták. zet kölcsönzési tevékenysé­ge is dinamikusan fejlődött: hitelkeretük erre az évre 190 millió forint /volt, amelyből eddig 112 milliót használtak fel. Előnyös a lakosság számára, hogy az építési, az áruvásárlási, a fogyasztási és a kisvállalko­zói hiteleket is helyben in­tézik. A mezőgazdasági köl­csönökkel pedig hozzájárul­nak a háztáji, kisegítő gaz­daságok fejlesztéséhez. Szá­mottevő az a kisegítő tevé­kenység is, amelyet végez­nek a különböző cégek, vál­lalatok megbízásából. Ilye­nek az Állami Biztosító és a Hungária Biztosító díjbe­szedési megbízásai, a Dé- dász és a Kögáz hasonló ügyletei, a vízdíjak beszedé­se, totó-, lottószelvények ér­tékesítése. Nagyot lendített a szövet­kezet forgalmán, hogy a személyi kölcsönök határát 300 ezer forintra felemelték, amely a lakosság vállalkozói kedvét segíti. A korábbi időszakénál nagyobb gondot fordítanak a propaganda- munkára, különböző nyere­ményakciókkal teszik von­zóbbá a betételhelyezést. Az idei világtakarékossági nap alkalmából 300 ezer forint értékű nyereménytárgyat sorsoltak ki. A Dácia sze­mélygépkocsi pedig a jövő év elején talál majd gazdá­ra. D. S. 6 szolgáltató és 5 intézményi tagcsoport. Hifner Ferenc beszámoló­jában kitért arra is, hogy a szovjetellenesség óriási ká­rokat okoz a mozgalomnak. Ennek — szerinte — egyik fő oka, hogy sokan a sztáli­nizmust és a brezsnyevi időszakot azonosítják a szovjet néppel, amely ma már elítéli és elhatárolja magát attól az időszaktól. — Ma valamennyien vall­juk, hogy a múlt hibái és súlyos bűnei nem szabad, hogy semmivé tegyék erőfe­szítéseink eredményekén! született értékeket. Ezután hat küldött szólt hozzá. Dr. Sülle Csaba, a megyei kórház tagcsoportjá­nak vezetője az ukrán, a lett, a litván és az észt nép. valamint a magyar, kisebb­ség jogaiért emelt szót. El­ítélte a Magyar Köztársaság kikiáltásakor a Szovjetunió kifütyülésót. Dr. Pethes Elek, az SZMT képviselője kifogásolta, hogy az új pár­tokat, szervezeteket nem hívták meg a küldöttérte­kezletre. Bagdi Márton, a Siófoki Kőolajvezeték-építő Vállalat tagcsoportjának ve­zetője lírai hangvételű hoz­zászólásában ahhoz a kö­zépkorú férfihoz hasonlítot­ta a baráti társaságot, aki Hoffmanné dr. Németh Ildikó vb-titkár már korábban elvesztette az édesapját, s most az édes­anyja is meghalt. Azt mond­ja a feleségének: „nagykorú lettem”. Szerinte az MSZBT is így vált most nagykorú­vá. Németh József, a Kapos Volán képviselője az ottani tagcsoport megszűnését je­lentette be. Dr. Lukács István, az or­szágos elnökség tagja a Magyar—Szovjet Barátsá­gért elismerést nyújtotta át Batuczki Józsefnek, - a hús­kombinát igazgatóhelyettesé­nek. míg ugyanezt a kitün­tetést Pintér Miklós, a vil­lamossági gyár tagcsoportjá­nak vezetője a budapesti november 7-i ünnepségen már átvette. A küldöttérte­kezlet megválasztotta a me­gyei elnökséget, melynek el­nöke ismét Hifner Ferenc lett. Heves vita volt arról, hogy a társadalmi szervezetek képviselői szavazati joggal vegyenek-e részt az elnök­ségben. Végül 15 igen dön­tött 14 nemmel szemben. A küldöttértekezlet 14 küldöttet delegál a társaság kilencedik országos küldött- értekezletére. Az országos elnökségbe megválasztották Hifner Ferencet és Szabó Lajost, a siófoki GOV tag­csoportvezetőjét. (Balázs) Kreisz György városi HNF-titkár Az úttörőmozgalomról Megkérdezik a szülőket is Átállnak a gépi adatfeldolgozásra Nyeremény — háromszázezerért MI TÖRTÉNT A TANÁCSÜLÉSEN? Lapjuk 1989. november 10-i számában az első oldalon „Viharos tanácsülés” címmel megjelent cikk utolsó előtti be­kezdésének helyreigazítását kérjük. A tanács november 9-i ülése a ma változó, hazájáért, városáért felelősen együttgondolkodó és vitázó szellemű volt. Vihar nem volt, csak konstruktív és a dolgokat előrevivő vita. A vitatott cikk utolsó előtti bekezdésének második moTT- data teljes egészében nem felel meg a tanácsülésen történ­teknek. A cikk ugyanis azt tartalmazza, hogy a nyugdíjba vonuló tanácselnököt még vb-tagnak sem választották meg E tényeknek meg nem felelő egy mondattal a cikk írója — aki az ülésről már a napirend tárgyalása előtt jóval, a szünet­ben eltávozott — azt sugalmazza, hogy a nyugdíjba vonuló tanácselnök a tanácstagok bizalmát elveszítette. Ezzel szemben az történt, hogy a tanács, a napirendek meghatározása során meghallgatta Kreisz György városi HNF-titkárt, aki elmondta; hogy a népfrontbizottság novem­ber 6-i ülésén a vb-tag jelölési jogáról lemondott. A jelölé­si jogról való lemondás ellenére kérte a tanácsot, hogy az jo­gával éljen és vb-tagot válasszon. Javaslata alapján a vb- tag jelölést és választást a tanács napirendjébe többségi sza­vazattal felvette. E napirend konkrét tárgyalása során négy tanácstag javasolta Hamvas Jánost vb-tagnak jelölni. A javaslatokkal szemben ellenkező véleménye senkinek nem volt. A jelölési indítványok elhangzása után a nyugdíj­ba vonuló tanácselnök kért szót. Javasolta a tanácsnak, hogy a már megszavazott vb-tag jelölést és választást vegye le na­pirendjéről. Indoklásként elmondta, hogy vb-tagsága 1989. december 31-én szűnik meg. Kérte a testületet, hogy az eset­leges jelölése kérdésében biztosítson számára a legközelebbi — az 1990 első negyedévi — ülésig megfontolási időt. Ugyan­akkor tájékoztatást adott arról, hogy a hatályos tanácstöi<- vény előírásait figyelembe véve lehetőség van arra, hogy a végrehajtó bizottsági ülésekre tanácskozási joggal meghívást kaphasson. A tanács az elhangzott tanácselnöki kérés alapján a vb- tagválasztást napirendjéről egyhangú szavazással levette. VISSZHANG

Next

/
Oldalképek
Tartalom