Somogyi Néplap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-28 / 282. szám
1989. november 28., kedd Somogyi Néplap 5 Egy tradíció jövőjéről TANÁCSKOZÁS BARCSON Európára és a világra nyitott kaput Barcs, a Dráva menti kisváros, amikor ezelőtt tíz éve otthont adott a rézfúvós kamarazenekari fesztiválnak. A komolyzene jövőjének alakítását szemmel tartó, országos hírű szakemberek, valamint a megyét képviselő és a zenei életben kulcsszerepet betöltő személyiségek - mint például Bauer Vendel nyugalmazott zeneiskolai igazgató - folyamatosan figyelemmel követik a fesztivál, valamint a tábor eseményeit, tervezik jövőjét. Benczúr Gyula egyik alkotásával — Károlyi Gyula gróf portréjával — gyarapodott a Magyar Nemzeti Múzeum. A nagy értékű képet Szabó Loránd, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum főigazgatója adta át Kovács Tibornak, a Nemzeti Múzeum főigazgatóhelyettesének. Konstantin-kereszt a mentőn Az októberben tartott szakmai fórumon megvitatták a rendezvény hazai és külföldi sajtóvisszhangját, döntöttek arról, hogy ismét megjelentetik a fesztivál emléklemezét és javasolták: a zeneiskolások kapjanak rendszeres meghívást az országos rendezvényekre. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a nemzetközi rendezvények árnyékában háttérbe szorult az országos tábor és verseny, melyet 1990- ben nem is javasolnak megrendezni. A zeneszerzői pályázat sorsáról úgy döntöttek, hogy a következőt még meghirdetik és biztosítják a nyertes művek kiadását is, mert az a rendezvénynek komoly reklámot jelent. Az ősbemutató jogát mindenképpen Barcsnak kívánják fenntartani. Megállapodás született ■ arról is, hogy a zeneszerzői pályázatot még 1989-ben kiírják, a zsűrizésre 1990 augusztus utolsó napjaiban kerül sor. A díjnyertes műveket az 1991-es országos rendezvényen, a szerzők meghívásával, a főiskolás együttesek várhatóan be is tudják mutatni. Ezek a művek 1992-ben a tervek szerint bekerülnek az előadói verseny egyik kategóriájában a választható művek közé. Felvetődött továbbá az a gondolat, hogy 1992-ben vagy 1995-ben a barcsi fesztivál mellett üzleti alapon rézfúvós kongresszust szervezzenek, amelynek centruma a Budapesti Kongresz- szusi Központ lenne. A barcsi rendezvénnyel párhuzamosan más helyszíneken — Békés, Gálosfa, Szigetvár, Pécs — szólóhangszeres kurzusok megtartását is tervezik. Megállapodást kötöttek végül a szakemberek a kamarazenei verseny repertoárjáról. A szakmai fórumot követően a Barcsi Városi Tanács nagytermében sor került uz idei nemzetközi rézfúvós kamarazenei tábor értékelésére is. Feigli Ferenc tanácselnök röviden értékelte a tábor munkáját. Tanulságosnak vélte az eseménysorozatot abból a szempontból is, hogy az több, még megoldatlan problémára hívta fel figyelmet. A tanácselnök hangsúlyozta, hogy csak az 1990-es választásokig lehet biztos terveket szőni a fesztivál és a tábor jövőjét illetően. Schanda Beáta a Jeunesse Musical képviseletében tolmácsolta Klenjánszky Tamásnak, az újonnan alakult Inter Art vezetőjének üdvözletét majd átadta a bélés külföldi szakemberek köszönetét a barcsiaknak. Hangsúlyozta: ennyire rugalmas és sokrétű segítséget még soha nem kaptak. A példamutató összefogásnak köszönhetően — az egyes iskolák vállalták többek között az azonnali fénymásolást — szinte minden gondot azonnal orvosolni tudtak. — Ha a tíz év alatti fejlődés kivetíthető lenne a gazdaságra — mondta Schanda Beáta —, akkor ez ország-világra szóló szenzáció lenne. — Az anyagi háttérről szólva elmondta: kiegyensúlyozottan zárták a rendezvényt. A támogatás és a bevétel fedezte a kiadásokat. A barcsi polgárok nemes hozzállása mellett kiemelkedően nagy volt a rendezvény iránti nemzetközi érdeklődés. A rendezvénysorozat komplex jellege — fesztivál, tábor, továbbképzés, hangszervásár stb. — olyan szponzorokat is maga mellé állított, akinek közvetlen, gazdasági érdeke nem származott a támogatásból (pl. Malév). Ezek a szervezetek, intézmények az ügyet önmagában tartották értékesnek és ez olyan nagyszerű szemléletet takar, amely hosszú távon hozza meg a hasznot — hangsúlyozta a Jeunesse Musical képviselője. A következő 3 éves ciklus terveiről szólva elmondta, hogy kottakiadással is szeretnének foglalkozni. A barcsi rendezvényt augusztus 15-r-24-ig szeretnék lebonyolítani, majd ezt követően újdonságként Budapesten lenne egy önköltségen alapuló rézfúvós kongresz- szus. Az ázsiaiak érdeklődése ugyancsak megnőtt a rézfúvós zeneoktatás iránt, ezért az önköltségen alapuló rendezvények számát is igyekeznek növelni. A barcsi közönséget ebben az évben ismét sikerült megnyerni a koncertek számára. Feloldódtak a pódium és a publikum közötti korlátok is. (Az amerikai rézfúvósok például a csokonya- visontai lelkész meghívására koncerteztek a faluban, majd a lelkes lakosokkal együtt sütötték a pogácsát.) Bauer Vendel, a rendezvénysorozat létrehívója arról a nagyarányú érdeklődésről szólt, amely oly távoli országok zenészeit is Barcsra csalogatta. — Az egész világon, ahol rézfúvósok vannak, tudják, hogy Barcson mi van. Legyünk optimisták, érdemes folytatni! — mondta. — Évek óta nyomaszt, hogy a barcsiakat nem tudtuk közelebb hozni a táborhoz. Ezen változtatni kell — nyilatkozta Köcsky Gábor, a Vikár Béla zeneiskola igazgatója. A fesztivál szakmai vonatkozásait illetően megjegyezte: túlságosan erőltették a modern, kortárs zenét, és ez elriasztotta a közönséget. Populá- risabb muzsikával kellene becsalogatni őket a koncerttermekbe — javasolta. A városi hangversenyek visszaállítása ezt a célt szolgálná. A propaganda szélesebb körű alkalmazásáról szólt Kövest Aranka, a helybeli művelődési központ igazgatóhelyettese. Javasolta, hogy a diákokat, könyvtári dolgozókat is vonják be a munkába, és a napi hírek továbbítására fordítsanak nagyobb gondot. — A feltételek javítása érdekében 1992-ig még nagyon sokat kell tenni — hangsúlyozta Kordé Sándor- né, a Barcsi Városi Tanács művelődési osztályvezetője és bejelentette: egy vadonatúj kollégiumra is számíthatnak a szállásgondok megldásánál. Javasolta, hogy diákokat, mint leendő közönséget készítsék fel a fesztivál zenei programjának befogadására. Végül ismét úgy egyeztek meg a résztvevők, hogy a barcsi tábort augusztusban, az országos tábort június végén rendezik meg. Várnai Agnes Az Országos Mentőszolgálat az idén is — más évhez hasonlóan — 2,5 millió beteget szállít, s több mint 50 millió kilométert teljesít. Feladatát 1400 korszerűtlen Nysai gépkocsival látja el. Az ott dolgozók az egészségügy egyik legmostoháb- bam kezelt területének érzik munkahelyüket. Hogy valójában mi a helyzet, arról Ábrahám Zoltán, az Országos Mentőszolgálat giaz- daságd főigazgató-helyettese ■tájékoztatta az MTI-t. Elmondta: az egyre romló pénzügyi, tárgyi feltételek mellett mintegy 7 ezer ember tekinti hivatásának az embermentést. Ez év júliusában ugyan jelentős alapbéremelésben részesültek, ennek ellenére fizetésük az ipari átlag alatt van. — Túlóra-elszámolásukat igazságtalannak tartják, ugyanis nem érvényesül a progresszív elszámolás. Így viszont a 40—45 forintos óra- bérű dolgozónak az adózás után a - túlórája 25 forintot ér. Túlórázni pedig muszáj — havonta legalább 50 órát — a krónikus létszámhiány miatt. A Nysákat a közeljövőben felváltó új gépkocsitípusról a főigazgató-helyettes közölte : tenderkiírásukra a Mercedes, a Toyota, a Citroen, a Peugeot, a Volkswagen, a Mitsubishi, az Otosan, a KI A (Samsung), a Nissan, az Iveco, a Zasta- va küldött ajánlatot. Jelenleg, külső szakértők bevonásával, a leendő gépkocsikat értékelik. Az új kocsikra új címert festenek, a nemzetközileg ismert és használt kék színű, az életet és a mentés hat alapvető követelményét szimbolizáló, úgynevezett Konstantin-keresztet. A mentést és a betegszállítást az országban 166 mentőállomás szervezi. Épületeik közül igen sok az emberi tartózkodás alapfeltételeinek sem felel meg, elöregedésük megállíthatatlan. A felújításra. nagyjavításra szolgáló ez évi keret olyan alacsony, hogy ebből az ösz- szegből a rekonstrukció nem valósítható meg. A tanácsok támogatása országszerte más és más, vagyis ahol szívügyüknek tekintik a település betegellátását, onnan sok segítséget kap a mentőszolgálat. Ábrahám Zoltán annak a reményének adott hangot, hogy a felszabaduló munkásőrobjefctu- moikból mentőállomás céljára átvehetnek néhány épületet. Egyébként ez ügyben kérelmet nyújtottak be az illetékes miniszteri biztosnak. Az Országos Mentőszolgálat évi költsége összesen 1,7 milliárd forint. Ez az összeg — miként a főigazgató-helyettes kifejtette — a szinten tartást sem teszi lehetővé. Az első félévben az áremelkedések 30 millió forinttal növelték a mentők költségeit. Az összeg felét sem tudta ellentételezni a Szociális és Egészségügyi Minisztérium. Ezért saját forrásaikat növelték: részvénytársaságba léptek be, részt vesznek ingatlan- és banki ügyletekben, bővítik az alkatrészgyártói és külföldi betegszállítási tevékenységüket. Üzleti kapcsolatot építettek ki az Autóklubbal, a Hungária Biztosítóval és az Eurocross holland biztosítótársasággal. Ezek a vállalkozások több millió forint bevételt jelentenek. Ábrahám Zoltán kifejtette még: az igazi megoldás számukra az lenne, ha a sürgősségi betegellátás korszerűbb finanszírozási keretek közé kerülne, az indokolatlan betegszállítás megszűnne, vagy teljeskörben térítéskötelessé válna. Devizaellátásukról szólva megjegyezte: ennek mértéke igen szerény, s indokoltnak tartaná, ha a liberalizált termékek listájára a mentőautó is felkerülne. Véradókat köszöntöttek Kaposváron Nagyban megy a seftelés AZ ÜZLET TÁRGYA: AZ EGÉSZSÉG Elsődíjas kaposvári kisdiák Díjkiosztással és gálakoncerttel befejeződött tegnap Szombathelyen a Koncz János országos hegedűverseny, amit hatodik alkalommal rendeztek meg. Az idén négy korcsoportban hetvenöt zeneiskolás vett részt ezen. A 7—12 évesek korcsoportjában első díjat kapott Horváth Dezső, a budapesti XIX. kerületi, valamint Szalai Antal, a VI. kerületi zeneiskola és Kokas Katalin, a kaposvári zeneiskola növendéke. A második korcsoportban nem adtak ki első díjat. A 14—16 évesek korcsoportjának két elsődíjas versenyzője Szűcs Dea, a győri zeneművészeti szakiskola, illetve Oláh Vilmos, a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola növendéke. Az ifjú hegedűművészek országos versenyét 1974 óta háromévenként rendezik meg Szombathelyen Koncz János szombathelyi születésű, világhírű hegedűművész tiszteletére. „Járok... és mondom... sírva kiáltom! Hát nincs segítség, emberek?” — volt olvasható azon a meghívón, amely a tegnap délután tartott véradók napja ünnepségre invitált. Először Pohner Ildikó, a Munkácsy gimnázium tanulója tolmácsolta Bujdosó Ágnes Az életmentőknek ci- mű versét, majd dr. Tóth Ágnes, a Somogy Megyei Vértranszfúziós Állomás osztályvezető főorvosa köszöntötte meleg szavakkal a megjelent véradókat. Ezt követően került sor a kitüntetések átadására. Kardos Istvánná, a húskombinát orvosi rendelőjének asszisztense a Kiváló véradószervező kitüntetést vehette át. A vérádómozga- lomban évek óta folyamatosan elért kiemelkedő teljesítményükért az, MN 1929- es és az MN 4563-as alakulatok véradói kaptak oklevelet. Az 50-szeres véradásért arany kitüntetésben Dániel Gyula, Kiss József, Várhegyi Nándor és Zenisek Antal részesült. Ketten a 40-szeres véradásért, 16-an pedig a 30-szoros véradásért kitüntetést vehették át. A bensőséges hangulatú ünnepség zárásaként a Magyar Vöröskereszt kaposvári vezetősége fogadáson látta vendégül a véradókat, ahol a Kaposvári Tejipari Vállalat és a Kaposvári Húskombinát ízléses hidegtáljait szolgálták fel. A fogadáson Bognár Jenöné, a városi vezetőség titkára mondott pohárköszöntőt. Több idős betegtársa nevében is kereste meg tegnap délután siófoki szerkesztőségünket egy rászoruló néni, és elmondta: a lengyel piacon 200 forintért árulják a Béres-cseppet. Taxikból. A jogosan felháborodott hang arra kért, hogy nézzünk a feketézők körmére. Taxist nem találtam, de többen megerősítették: igaz, amit a* néni mondott. A gyógyszert tegnapelőtt még „csupán” 120 forintért adták. A Fő utcai gyógyszer- tárban aztán megtudtam: náluk 42 forintba kerülne a piacon árusított Béres- csepp, ha lenne. — A múlt csütörtökön kaptunk 200 dobozzal — mondta Nagy Istvánná vezető. — Minden vásárlónak csak egy dobozzal adtunk, így is öt perc alatt elfogyott az egész. A gyártó, a Herbária tolnai gyógynövényüzemének vezetője, Csatordai József füttyentett egyet a telefonba, amikor meghallotta tőlem a siófoki szabadpiaci árat. — Tőlünk kiskapun keresztül nem lehet hozzájutni — mondta. — Korlátozott mennyiségben szállítunk a magánkereskedőknek, gyógyszertári központoknak és gyógynövényszaküzleteknek. Az ellátás folyamatos, bár tudjuk, az igényeknek nem megfelelő. A Herbária az országban napi 50 ezer üveg 42 forintos; Béres- cseppet gyárt. Meggyőződésem — mondta —, hogy mindén rászorulónak bőven jutna, ha nem menne nagyban a seftelés. Én csak azt kérdezem: meddig üzletelhetnek egyesek arcpirító módon az egészséggél? Czene
