Somogyi Néplap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-27 / 281. szám

1989. november 27., hétfő Somogyi Néplap 5 A kormány lemond az irodalom és a művészetek irányításáról Németh Miklós beszéde az írószövetség közgyűlésén Megkezdődött a Magyar írók Szövetségének kétna­pos közgyűlése szombaton a budapesti Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen. A két nap folyamán a részt­vevők arról tanácskoztak, hogy a szuverenitás jegyében miként formálják át a szövetség szervezeti és működési rendjét. Az írótársadalom jmntegy négyszáz megjelent képviselője között helyet foglalt és felszólalt (Németh Miklós miniszterelnök és Glatz Ferenc művelődési mi­niszter is. A megnyitót követően — az eredeti napirendnek meg­felelően — először az író- szövetség három esztendeig tevékenykedő elnöke, Cse­res Tibor tartotta meg köz­gyűlési- beszámolóját. Szám­adásába foglalta azt az idő­szakot, amely „a pártállam vezetőjének legszgiorúbb szemöldökrándulásától te sújtásra, ütésre emelt kezé­től a pártját veszített kor­mány barátságos" kéznyújtá­sáig terjed”. A múltbéli vál­tozásokban mindig volt több-kevesebb szerepük az íróknak — mondotta —; a mostani világraszóló katar­zis kezdetén azonban az események lendítőjeként talán méginkább, mint ko­rábban. A szövetség 1986- iban tartott közgyűlésén ugyanis elsőként az írók von­ták kétségbe a legfelső po­litikai vezette legitimitását. A beszámolót követő vi­tában, a szövetség életének további sorsát elemezve Len­gyel Balázs választmányi tag kifejtette, hogy a meg­újuló szövetség legfőbb fel­adatát az érdekvédelem meg­szervezésében látja. Elkerül­hetetlennek ítélte az igazi irodalmi értékek társadalmi és állami mecenatúrájának megszervezését. Véleménye szerint a szövetség nem le­het fóruma többé a direkt politikai megnyilvánulások­nak. Sánta Ferenc úgy vél­te. a jövőben sem hárul a mainál kisebb feladat a a szövetségre: megmarad az a szerepe, hogy pártok fe­letti szervezetként, azok ér­dekeitől függetlenül az er­kölcsi értékeket tolmácsolja. A vitában kért szólt Né­meth Miklós miniszterelnök; „a magyar irodalom erőt adó, jellemet formáló múlt­ja előtti tisztelettel, jelene iránti rokonszenvvel s a jö­vőjébe vetett hittel te biza­lommal” köszöntötte a köz • gyűlés résztvevőit. <Az írószövetség — kezdte mondandóját — megalakítá­sa pillanatától a politika és az irodalom kiszabott pá­lyán folyó, de nem mindig szabályos mérkőzéseinek színtere volt; a közgyűlések pedig e mérkőzéssorozat fe­szült izgalommal várt dön­tői. Mára azonban új hatal­mi helyzet alakult ki, rész­ben az irodalom te más re­formerők harcainak részben pedig a nemzetközi feltéte­lek változásának köszönhe­tően. — A pályát kiszabó régi állampárt, mint mo­nopol hatalmi központ meg­szűnt, lebomlott, kövült ma­radványai pedig — kőmí­ves kelemenek éjszakai visszafalazási kísérletei el­lenére is — napról napra bomlanak — mondotta. Azt fejtegetve, hogy vajon mit tehet ebben a helyzetben a miniszterelnök egy olyan kormány elnökeként, amely­nek percei-hónapjai meg vannak számlálva, kiemel­te: a hivatali idő hossza nincsen korrelációban a Új zeneiskolát avattak Marcaliban Nem túlzott dr. Sütő László tanácselnök, amikor avatóbeszédében Marcali legszebb közintézményének nevezte az új zeneiskolát. Az épület impozáns, a szá­zadforduló táján még nem kellett takarékoskodni az építőanyaggal. A funkcionális elrendezés, a színek harmóniája, a lám­pák és kandelláberek for­mája mind azt jelzi, hogy a marcaliak külön igényes­séggel tervezték te valósí­tották meg ezt a beruhá­zást. A két szárny külső összekapcsolásánál szabad­téri koncertek rendezésére is alkalmas terasz létesült; itt péntek délután fúvósze­nekar köszöntötte az ava­tásra érkezőket. Az igazgatónő dicsérte a kivitelezőt, a Bázis építő­vállalatot, amelynek dolgo­zói itt igazán lelkiismeretes munkát végeztek. Dr. Völgyi Zoltánná elismeréssel szólt a szülőkről, akik sok-sok társadalmi munkát vállal­tak, virágokat, dekorációs anyagokat hoztak s még te­le vannak ötlettel, hogyan lehet az épületet és környe­zetét még otthonosabbá ten­ni. Azt szeretnék, ha a gye­rekek örömmel jönnének ide, akár tanulni, akár a szabadidőt eltölteni. — A város a lehetőség biztosításával teljesítette kö­telezettségét, a többi már az iskolában folyó munká­tól függ. Marcali méltányol­ni fogja az itteni teljesít­ményt, s biztos vagyok ab­ban, hogy a település büsz­ke lesz új intézményére, hogy sokszor lesz még az itt jelen levőknek is örömfor­rása a zene — mondta a ta­nácselnök. Dr. Sütő László e szavait igazolta az avatást követő hangverseny is: az iskola legtehetségesebb tanulói ad­tak műsort tanáraik kísére­tében. Az öröm nemcsak a jelen levő szülőkön látszott: a fellépő gyerekek is boldo­gok voltak, hogy a kiválasz­tottak közé kerülhettek. Re­mek produkciót nyújtott Terjéki Anita és Csoba And­rás egy négykezesben, Sze- csődi Katalin és Nagy Ag­nes fuvolán, Laczkó Dorisz zongorán, Bereck Balázs és Kovács Kornél trombitán, valamint Horváth Patricia és Linha Zoltán Schönebeck csellóduójában. Két Rachmanyinov-darab csendült föl a zeneiskola tanárainak előadásában. Machlik Marió cselló- és Thomas Benke zongorajáté­ka meggyőző erővel hatott a hallgatóságra. Azt bizo­nyította a diákoknak, hogy érdemes tanulni; hogy a biztos hangszeres tudás meg­szerzése elérhető, csakis a szorgalmuktól függ. A szü­lőknek pedig azt, hogy gyer­mekeik épülése biztos ke- i zekben van. SüH Ferenc nemzet te a jövő iránti fe­lelősséggel. A mai kormány nem önmaga átmentésén buzgólkodik, hanem az or­szágit akarja a reális ve­szélyként fenyegető össze­omlástól, katasztrófahely­zettől megmenteni. A kormány szövetséget ajánl az írószövetségnek a demokráciában — jelentette ki a miniszterelnök. Hozzá­fűzte azonban, hogy az a szövetség, amelyet a kor­mány ajánl, nem könnyed te nem könnyelmű. Sőt, szinte bibliai súlyú: oszto- zást jelent az átkelés nehéz­ségében, a népet átvezetés felelősségében. A magyar irodalmat a kormány a legrégibb foílya- matos nemzeti intézmény­nek, integratív erőnek te­kinti, s kéri: vegye magá­ra ennek felelősségét — folytatta a kormányfő. Mint mondta, a magyar iroda­lom története azt mutatja, hogy a nemzet történelmé­nek kritikus pillanataiban mindig felül tudott emel­kedni a pártoskodásokon. Küldetése pedig abban van, hogy leginkább az iroda­lom tudatosíthatja magyar­ságunkat. A kormány te az írószö­vetség kapcsolatáról, viszo­nyáról, lehetséges szövetsé­géről kijelentette: ez a kormány — s remélhetőleg jogutódja is — egyszer s mindenkorra lemond az iro­dalom te a művészetek irá­nyításáról. Németh Miklós a továb­biakban kifejtette, hogy a morális válság mára egész nemzedékek általános élmé- Bye lett. E zűrzavarban pe­dig véleménye szerint az irodalom mutathatja föl az elvi tájékozódási ponto­kat, az alapvető értékteret. A vitában a továbbiakban szót kért Katona Szabó Ist­ván, és a Romániában élő magyar, illetve román írók fájdalmas helyzetére hívta föl a figyelmet. Glatz Ferenc művelődési miniszter a közgyűlésen fő­kén# arról szólt, hogy a tár­ca vezetőjeként a művelő­désügy megújításáért mit szándékozik tenni. A közgyűlés első munka­napjának végén Jókai Anna alelnök a szövetség megújí­tására vonatkozó javaslato­kat terjesztette elő. A közgyűlésen tegnap is­mertették a 71 tagú választ­mányban helyet kapott írók névsorát. (A választás már előző nap lezajlott.) A szö­vetség elnökét te főtitkárát a közeljövőben jelöli ki a szervezet választmánya. Művészetek randevúja Hangulatos est a Munkácsyban Manapság ugyancsak rit­ka, ha egy rendezvényen — főleg ha a komolyabb mű­fajú művek vannak műso­ron — több a néző, mint az ülőhely. A kaposvári Mun­kácsy Mihály Gimnázium péntek esti programján azonban ezt tapasztaltuk. Jó néhány felnőtt te diák állva hallgatta végig az ének-zene és a képzőművészeti osztály produkcióit. A taps te a ne­vetés is gyakori volt ezen az estén. Pár mondat az est szerep­lőiről. A 40 fős művészeti tagozatú osztály szeptember 1-jén indult a Munkácsyban, azzal a céllal, hogy művé­szeteket értő fiatalokat ne­veljen, olyan képztet adva, hqgy a diákok sikeresen fel­vételizzenek a szakirányú felsőfokú intézményekben vagy autodidakta módon fej­lesszék tovább tudásukat. A fiatalokat alkalmassági vizs­ga alapján válogatták ki, s négy év múlva érettségivel, valamint szakmai felkészült­séget igazoló végbizonyít­vánnyal hagyhatják el isko­lájukat. A művészeti osz­tály életre hívója Dorogi István, ö tanítja az ének­zenei tagozatos 20 tanulót, a képzőművészet iránt érdek­lődő másik 20 fős csoportot pedig Svenda István vezeti. A szombat esti bemutat­kozás volt az első megméret­tetés. Azt tervezik, hogy ezentúl háromhavonta ren­deznek egy-egy ilyen prog­ramot. Az iskola aulájában para­vánokon mutatták be az ügyes kezű tanulók munkáit. A rajzkészség fejlesztését szolgáló tanulmányok elmé­lyült munkáról tanúskodnak. Változatos technikával ele­venednek meg a képieken a természetben föllelhető kü­lönböző tárgyak, növények. Ez a színes, kellemes háttér zárta le a kamarateremmé varázsolt aula egy részét. A hangulat nemcsak képletesen volt családias, hiszen a test­vérek, szülők, valamint az érdeklődő tanártársak is ott szorongtak a nézőtéren. A műsor pergő, változa­tos, élményt adó volt. A szé­Übü király Saint Étienne-ben Hatalmas sikert araitott a hét végén a budapesti Ka­tona József Színház együt­tese a franciaországi Saint- Étienne városában megren­dezett nemzetközi színházi fesztiválon. A magyar mű­vészek Alfred Jarry Übü ki­rály című művét adták elő Zsámbéki Gábor rendezésé­ben; a főszerepet Básti Juli te Sinkó László alakította. A közönség már az előadás alatt is gyakran megtapsolta a szereplőket. A Katona Jó­zsef Színház az Európai Szín­házi Konvenció meghívására van jelen az első ilyen nem­zetközi színházi fesztiválon. Átadták az európai filmdíjakat Eldorádó, Recsk Nagy magyar sikert ho­zott szombaton este Párizs­ban az európai filmdíjak kiosztása1. Bereményi Géza lett — az Eldorádó megren­dezéséért — az elmúlt évad legjobb európai filmrende­zője, Böszörményi Géza te Gyarmathy Lívia alkotása, a Recsk pedig a legjobb európai dökumentumfilm. A múlt évad legjobb film­jéért folytatott versenyben a világhírű görög rendező, Teo Angelopulosz alkotása, a Tájikép ködben című film szorította ki az Eldorádót. A legtöbb díjat egyébként egy angol film kapta: A nagy remények című mű nyerte el a legjobb női fő­szereplő díját — ez Ruth Sheen lett; a legjobb epizó­distáét Edna Dore te a leg­jobb. zeneszerzőét Andrew Dickson személyében. Az Eldorádó hat kategóriában szerepelt a díjra javasoltak között az előzsűri válogatá­sa után. Bereményi Gézának a vi­lághírű görög filmszínésznő, a volt miniszter, Melina Mercouri adta át a díjat — a nem kevésbé híres, fran­cia filmsztár, Yvés Montand társaságában. Gyarmathy Lívia, a díjat átvéve azt kérte a megjelentektől, hogy szeressék a kis Magyaror­szágot. Az európai filmdíjat az idén másodízben adták ki az EGK te a nyugat-berlini szenátus támogatásával. Fel­vonult az európai filmgyár­tás szinte minden .nagy alakja — Federico Fellini kivételével, holott az ün­nepség egy részét az ő al­kotó művészetének szentel­ték s ezen az estén a híres Champs Elysées tíz film­színházában az ő filmjeit lehetett megtekinteni, kivé­telesen ingyen. Fellini levél­ben meleg hangon mondott köszönetét a nagy elismeré­sért, iae életmű-díjért,, ame­lyet neki ítéltek oda, s ígé­reteit tett, hogy továbbra is mindent megtesz a sajátosan európai filmművészet fejlő­déséért. Az esten a Felix-díjat sok más kategóriában is kiosztot­ták. A legjobb férfi fősze­replő a francia Philippe Noiret lett, a legjobb forga- tófcönyvíró a szovjet Marija Hmelik — a rendező Vaszi- lij Picsul felesége — A kis Vera forgatókönyvéért; a legjobb operatőr a svéd Vlf Brantas. A fiatal rendezők kategóriájában egy lengyel film kapott díjat. pen intonáló kamarakórus a klasszikus művek, a népdal, valamint egy Bárdos-mű megszólaltatásával aratott szép sikert. Az énekhang mellett természetesen föl­csendültek a szólóhangsze­rek is. Különösen a fúvósok — furulya, klarinét, fagott — színesítették a programot. Megszólalt a hegedű te az orgona is. A műsorszerkesztők eré­nyére vált, hogy Mozart mel­lett sikert aratott a Beatles te Se ott Joplin egy-egy, már klasszikussá vált darabja. Rossini vidám Macskaduett­je pedig garantálta a befeje­zte üdeségét. S mert a szép is szebb, ha van egy csöpp kis hibája, ezt az estét is az tette igazán vonzóvá te em­berivé, hogy nem akart min­denáron „felnőttnek” látsza­ni. Az apróbb kis hibák, bakik csak fokozták a jó hangulatot, s a diákok talp­raesettségből, alkalmazkodó­képességből is jól vizsgáz­tak. Szándékosan nem említet­tem külön neveket. Igazi szép közös produkció volt! Méltatlan lenne idejekorán bárkit is kiemelni az együt­tesből. Meg kell említenem azonban a zongorakísérő, Kardos Kálmán nevét, ö az az ember, akit szinte min­den, a fiataiok számára meg­rendezett zenei program résztvevőjeként üdvözölhe­tünk. Kedves egyénisége, ki­váló szakmai tudása nélkül szegényebbek lennének ezek a találkozók. Várnai Ágnes A Somogyi Néplap no­vember 23-i számában meg­jelent, A város könyvtárosa: Százezer kötet között című Cikkhez az alábbiakat kí­vánjuk hozzáfűzni: Rákosi Mátyás képe való­ban a könyviár raktárában volt elhelyezve; éppúgy a könyvtár gyűjteményéhez tartozott, mint Lenin, Sztá­lin vagy Kim ír Szén köny­vei. Azt, hogy ki mitől érzi magát ellenzékinek, szuve­rén joga eldönteni. A cikk­ből viszont az derül ki, hogy a Nagyatádi Városi Könyv­tár dolgozói titokban imád­ták Rákosi Mátyást. Ettől a nyilatkozattól tel­jes mértékben elhatároljuk magunkat; az ilyenfajta kö­vetkeztetést sértésnek érez­zük, és elutasítjuk! A Nagyatádi Városi Könyvtár hét dolgozója Visszhang

Next

/
Oldalképek
Tartalom