Somogyi Néplap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-25 / 280. szám
1989. november 25., szombat Somogyi Néplap 3 Befejezte tanácskozását az Országgyűlés Király Zoltán és Pozsgay Imre az ülésteremben (Folytatás a 2. oldalról.) Técsy László (Szabolcs- Szatmár m., 19. vk.), a nyírtass! Dózsa Tsz elnöke keserűen ismertette azt a kálváriát, amelyet másfél hónappal ezelőtti interpellációját követően bejárt. Annak idején azt javasolta, hogy 1990. január 1-jétől szüntessék meg a kereset- szabályozást a mezőgazdaságban. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter válaszát sem ő, sem az Ország- gyűlés nem fogadta el, ám a- javaslattal a későbbiekben sem foglalkoztak érdemben az illetékesek. Kérte képviselőtársait, ismételten támogassák indítványát, álljanak a parasztság ügye mellé. Győrffy László (Vas m., 7. vk.), az Ostffyasszonyfai Petői Termelőszövetkezet elnöke elmondotta: nem- ért egyet a termelő mezőgazda- sági beruházások rendszerének megváltoztatásával. Eddig az ilyen fejlesztésekhez a gazdaságok költségvetési juttatást vehettek igénybe. A •törvényjavaslat értelmében a támogatáshoz adóvisszatérítés formájában, tehát utólag jutnának hozzá. Az új rendszer az alacsony hatékonyságú üzemek egész sorát zárja ki a támogatásból, mivel ezek az egységek gyakorlatilag nem fizetnek nyereségadót. ötszáz-hétszáz ilyen üzemről van szó. Az is gondot jelent, hogy a javasolt rendszerben az üzemek utólag jutnak az állami pénzhez, s így a beruházás megvalósításához előzetesen magas kamatozású hitelt kell felvenniük. A képviselő azt javasolta, hogy az adókedvezményt már az adóelőlegből levonhassák a gazdaságok. Nem kolhoz típusú szövetkezeti forma Eleki János (Békés m., 7. vk.), a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának főtitkára kifejtette: a mezőgazdasági szövetkezetek napjaink megváltozott gazdasági és politikai viszonyaihoz igyekeznek rugalmasan igazodni, és a jogi szabályozás is azt célozza, hogy a szövetkezetek egyre inkább alkalmazkodjanak a kialakuló piacgazdasági viszonyokhoz, s egyúttal létrejöhessenek a korszerű tulajdonviszonyok. Ezt szolgálta a szövetkezeti törvény módosítása is, amelynek folytán lehetővé vált a szövetkezeti vagyon 50 százalékának nevesítése a tagok számára. Megkezdődött tehát a szövetkezeti tagok magán- tulajdonára alapozott, nem kolhoz típusú szövetkezeti forma kialakítása. Ám éppen csak megindult a vagyonnevesítés, amely a tulajdonosi érzésre alapozott gazdálkodást szolgálná, a mostani .törvényjavaslat a szövetkezeten belüli tagi magántulajdonra nézve már hátrányos szabályokat tartalmaz, és méltánytalanul megkülönbözteti a szövetkezeten kívüli magántulajdontól. Mindezt olyan körülmények között szorgalmazzák a törvényjavaslat előkészítői, amikor már a különböző tulajdonformák egyenértékűsége már polgárjogot nyert A módosítások sértik az önkormányzatot Elsőként Eleki János (Békés m., 7. vk.), a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsának főtitkára kapott szót. A képviselő emlékeztetett arra, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek egyes, jogszabályokban megszabott tevékenységükhöz állami támogatást kaptak az elmúlt évtizedekben. Ugyanakkor a támogatás a mező- gazdaság számára állandó beavatkozást és fenyegetettséget jelentett, s számukra nem adott megkülönböztetett előnyöket. Eleki János külön kiemelte: soha nem közölték a szövetkezetekkel, hogy ezek az államigazgatási úton született döntések azzal a következménnyel járnak, hogy ilyen arányban az állam a szövetkezeti vagyon résztulajdonosává válik. Ezen az alapon két évtized alatt meglehetősen jelentős összeg, csaknem 25 milliárd forint nyilvántartási érték halmozódott fel a szövetkezetekben. Ez azonban nem létező vagyon, mert ezt az értéket a szövetkezetek folyamatosan visszaadták a nemzet- gazdaságnak. Eleki János leszögezte: a számviteli trükkök alapján becsempészett, nem létező állami vagyont a szövetkezetek esetében nem lehet törvényerőre emelni. Véleménye szerint elképzelhetetlen a tulajdonosi reform megvalósulása, azaz a szövetkezeti tulajdon tényleges tagi tulajdonná válása oly módon, hogy ezzel párhuzamosan a szövetkezeti vagyon mintegy 10 százalékát kitevő vagyonrészt az állam utólagosan valamiféle társasági betétté nyilvánítsa. A képviselő ezt alkotmányellenesnek nevezte. * . Tallóssy Frigyes (Budapest, 24. vk.), a Budapesti 71. Számú Jogtanácsosi Munkaközösség jogtanácsosa az' előző felszólalásban elhangzottakhoz kapcsolódva kifejtette: mivel a szövetkezetek önkormányzattal rendelkeznek, így a most beterjesztett • adótörvény-módosítások sértik az önkormányzati jogokat. A képviselő ugyanis úgy vélekedett: a tervezetek értelmében a szövetkezeteknek nem lesz lehetőségük, hogy szabadon dönthessenek arról, mit kezdenek az állami tulajdonban lévő ingatlanrészükkel. Az általános vita ezzel lezárult. Mivel a részletes vitához egyetlen képviselő Sem jelezte hozzászólási szándékát, így a kormányzat által beterjesztett négy adótörvény-javaslat feletti vita befejeződött. Támogatás a pártoknak Az Országgyűlés rátért a pártok 1989. évi állami költségvetési támogatásával kapcsolatos határozattervezetre. A dokumentumot az Országgyűlés vita nélkül elfogadta. A határozat kimondja: az Országyűlés jóváhagyólag tudomásul veszi, hogy a pártok 1989. évi állami költség- vetési támogatása csak a társadalmi és politikai szervek idei költségvetési támogatásának csökkentéséből finanszírozható. Az általános választásokig a pártok állami költségvetési támogatása a pártok előzetes megállapodása alapján, az általuk bevallott taglétszám figyelembevételével, normatív alapon történhet. Amennyiben újabb pártok részéről is igény merül fel állami költségvetési támogatás iránt, akkor azt a kormány a most elfogadott határozatnak megfelelően biztosíthatja. Törvényt a világkiállításról A Budapest—Bécs világ- kiállítás előkészítéséről Somogyi László kormánybiztos tartott tájékoztatást. A felszólaló képviselők közül Kenyeres Árpád (Budapest, 55. vk.), a Kispesti Textilgyár filmnyomó üzemének szakmányvezetőjének véleménye egyetértést váltott ki: hozzanak törvényt a világkiállításról. Csongrádi Csaba (Heves m., 7. vk.), a Gagarin Hőerőmű Vállalat főszerelője indítványozta, hogy Somogyi László lépjen vissza kormánybiztosi megbízatásától. Bödőné Rózsa Edit (Csongrád m„ 3. vk.),a Taurus Gumigyár energetikusa hangsúlyozta, hogy a parlamentnek nem kisebb súlyú kérdésben kell állást foglalnia, mint abban, hogy legyen-e második Bős- Nagymaros vagy sem. Dr. Bognár József (országos lista). a MTA Gazdaságkutató Intézeteinek főigazgatója azt javasolta: jelöljenek ki ad hoc-bizottságot a téma vizsgálatára. Bodonyi Csaba (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 3. vk) javaslatára az összes állandó bizottság, illetve minden parlamenti frakció vezetőjének részvételét kérte az elhangzott javaslatok vitájában. Országgyűlési nyilatkozat Az Országgyűlés megbízott elnöke bejelentette: a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt, Szabad Demokraták Szövetsége es a Fiatal Demokraták Szövetsége nyílt levélben fordult az Országgyűlés elnökéhez. Az aláírók az Országgyűlésnek az állampolgári kezdeményezésre kitűzött népszavazásról szóló határozatát törvénysértőnek minősítették, s emiatt elmarasztalták az Országgyűlést, s érveiket kifejtve felszólították az Országgyűlés elnökét, a Köztársaság ideiglenes elnökét és a Minisztertanács elnökét, hogy intézkedjenek a jogrend helyreállításáról. A vádakra egy nyilatkozattal válaszolt az Ország- gyűlés, amelyet 230 képviselő — 3 tartózkodás és 3 ellenszavazat mellett — elfogadott. Joga volt magyarázatokkal ellátni a szavazólapot. A képviselők jóváhagyták az Országgyűlés válaszát a Magyar Néppárt azon javaslatára, hogy hozzák létre a Nemzeti Megmentés Tanácsát. Az Országgyűlés Bánffy György javaslatával kapcsolatban úgy foglalt állást, hogy csak a vasárnapi népszavazás eredményének ismeretében lesz a parlament abban a helyzetben, hogy döntsön önmaga feloszlásáról és különösen a javasolt alkotmánymódosításról. Bánffy György indítványát tehát ne a parlament mostani ülésszakán, hanem a népszavazás eredményének ismeretében, a decemberi ülésszakos tárgyalja meg az Országgyűlés. Az Országgyűlés 161 igenlő, 40 ellenszavazattal és 41 tartózkodás mellett elfogadta az általános forgalmi adóról szóló törvényt. Ennek keretében a kormány javaslatának megfelelően úgy döntött, hogy 25 százalékos forgalmi adót vet ki a személygépkocsik magánimportjára, s a törvénynek erről rendelkező részét már a hatályba lépés napjától alkalmazni kell. Megváltozott adókulcsok Az Országgyűlés hosszas szavazási procedúra után, több mint 70 módosító indítvány sorsáról döntve elfogadta a személyi jövedelemadóról szóló törvényt. Százhatvanegy képviselő szavazott igennel, 32 nemmel, 31-en pedig tartózkodtak a döntéshozatalkor. Az elfogadott törvényben végül az eredeti javaslattól eltérő, a reformbizottság által kidolgozott adótáblázat került; e kompromisszumos megoldással végül a kormány is egyetértett. Eszerint az adókulcs 0—55 ezer forint évi jövedelemnél 0 százalék, 55 001—90 000 forint között az 55 ezer forint feletti rész 15 százaléka, 90 001—300 000 forint között 52 500 forint és a 90 ezer forint feletti rész 30 százaléka, 300 001—500 000 forint között 68 250 forint és a 300 ezer forint feletti rész 40 százaléka, 500 001 forintot meghaladó jövedelemnél 148 250 forint és az 500 ezer forint feletti rész 50 százaléka. Ez az elfogadott változat 14,5 százalékos adószintet jelent, a kormány által eredetileg javasolt variáció 15 százalék lett volna. A képviselők elfogadták a lakossági betétszámlákról szóló határozatot, amelyet Király Zoltán indítványozott az ellenzéki demokrata képviselőcsoport támogatásával, s a javaslattal a kormány is egyetértett. A határozat szerint a lakossági betétszámlák a kormány számára érinthetetlenek, semmilyen módon nem lehet korlátozni sem a forint-, sem pedig a devizaszámlák teljesen szabad forgalmát. Ennek értelmében a kormány az Országgyűlés jóváhagyása nélkül semmiféle változtatást nem hajthat végre a lakossági forint- és devizaszámlák szabad forgalmában. A Parlament elfogadta a vállalkozási nyereségadóról, valamint az állami vagyon utáni részesedésről szóló törvényjavaslatokat. Ennek megfelelően a vállalkozási nyereségadó mértéke 40 százalék, illetve 3 millió forintot meg nem haladó árbevétel esetén 35 százalék. Nem fogadták el azt a javaslatot, hogy már jövőre kerüljön sor a teljes bérliberalizálásra, így 1990-ben sem szűnik meg a vállalati keresetszabályozás adórendszerbeli korlátja. A képviselők 18 százalékos állami vagyon utáni részesedésfizetést szavaztak meg, így jóváhagyták a kormány eredeti javaslatát. A parlament novemberi ülésszakán végül a képviselők elfogadták a világkiállítás előkészítésének helyzetéről szóló tájékoztatót, valamint a munka törvény- könyve módosításáról szóló törvényjavaslatot. Fodor István este háromnegyed 8 órakor bezárta az ülést, és bejelentette, hogy december 18-án kezdődik a következő ülésszak. (MTI) Az együttműködés nem épülhet karitatív alapokra, az így megkötött szerződések felérnek azzal a bizonyos ajándékkal, amelyet hozott is a furfangos leány, meg nem is. Nemrégiben száz-százötven külföldre szakadt hazánkfia népesítette be a Duna Intercontinental báltermét. Százötven konkrét üzleti ajánlatot hoztak magukkal, de a potenciális magyar cégeket külön is felkérték: időt és fáradságot nem kímélve keressék a kapcsolatokat. Az idő kevés, meg fáradtak is a honi nagygazdák, tehát ebből is következik: nemigen törték magukat, hogy közelebbi kapcsolatba lépjenek a dúsgazdag, magyar származású vállalkozókkal. A vendég üzletemberek kezdtek elfeledkezni szülőhazájukról. Tört magyarsággal mondták el véleményüket és az újságban olvasott hírekből ítélve talán túlzottan optimistának is bizonyultak. Azután a határon kijózanították valahányukat. Az éber örök gondosan kipakoltatták a csomagjaikat. Hogy mit kerestek, persze nem derült ki. Nem is fontos, a lényeg, hogy lássa mindenki: itt ügyelnek az emberek tisztaságára, épségére. Bomba, hamis dollár nem kerülhet az országba. A miniszterelnök-helyettes sajnálkozott a történtek miatt, de hát ő mégsem illetékes ebben, mindenesetre szóvá teszi alkalmas helyen. Azután Medgyessy Péter igen gyorsan elsietett a tanácskozásról, mondván: kormányülés van. Az üzlet az üzlet, így a vendégek legelébb azt szerették volna tudni, hogy mibe fektethetik be a pénzüket. Ajánlatokat hoztak magukkal, így látják AZ ÜZLET AZ ÜZLET s azt hitték, hogy mindenütt tárt karokkal fogadják őket. Julius G. Balogh a Vff Eagle Group Ltd. (USA) képviselője szerényen hozzászólásra jelentkezett és bánatosan megjegyezte, hiába akar nálunk nyolcszázmillió dollárt befektetni, úgy látszik, többhetes ittléte alatt erre nem lesz lehetősége. Mindehhez hozzá tartozik, hogy a mostanáig létrehozott mintegy hatszáz vegyes vállalat alaptőkéjéhez a külföldi cégek csupán 400—450 millió dollárral járultak hozzá. — Megbízóim szerint az úgynevezett high techben, vagyis az igen fejlett, magas technológiákba kellene pénzt — valóban nyolc- százmillió dollárt — invesztálnunk. Rezoná- ló, nem rezonáló fémekről van szó, meg elektromos áramot vezető és nem vezető anyagokról, chipgyártásról, rádiótechnológiai alkatrészekről. Nagyon szívesen fogadtak Magyarországon; a minap át is adtam egy levelet az Ipari Minisztériumban: teljes egészében megvenném a Magyar Elektronikai Műveket. De az az érzésem, hogy itt erre nem voltak felkészülve. Talán csak vegyes vállalat alapítására gondoltak...? — Ügy érzi, hogy nem tudja elkölteni majd ezt a 800 millió dollárt? — Semmi probléma nem lesz, tekintve, külföldről hogy a szükséges gépsorozatokat pénzért meg kell vennünk Japánban. Jó lenne, ha a berendezéseket a magyar kormány adómentesen beengedné az országba! Magúknál minden nagyon lassú, nincs gyors információ. Szívesen látnak bennünket, de a vállalatok nem tudják a rendelkezésünkre bocsátani a feltétlenül fontos adatokat. Mérleget, évi elszámolást, eladási értékeket, hasznot, földértékeket, épületek és gépek értékeit. Az ígéret szerint november végére küldenek egy listát, amelyben a kérdéseimre az említett cégek megadják a választ. Addig semmit nem tudok csinálni! — Visszautazik Floridába? — Nyolcadikén indulok vissza, elégedetten, jóllehet gyorsabb válaszokat vártam. Arra készültem, hogy konkrétumokkal tudok visszatérni. Pénz van, elképzelés is társul hozzá, könv- nyedén magunkénak érezhetnéink mind a kettőt, csak éppen nem vagyunk felkészülve a fogadásra. Csoda, hogy ezek után még egyáltalán szóba állnak velünk . . . Meglepő volt, hogy a tanácskozásra hozzánk érkezett, külföldön élő magyarok szinte naivan hittek abban, hogy itt és most minden kérdésre választ kapnak. A kormány felelős munkatársai ültek a pulpituson, joggal elvárható lett volna, hogy precízen tájékoztassanak. Szepesváry Jenő mérnök, vállalkozó jelenleg Münchenben él, de nemrégiben vegyes vállalatot alapított Magyarországon. Apró kifogásai vannak, a honi bürokráciát ő sem tudja kiismerni, de legalább azt sajnálja, hogy meglehetősen szűkre szabott válaszokat kapott a kereskedelmi minisztertől. — A féléves tapasztalat igen kevés, bármennyire is furcsa, legelőbb meg kellett találnom a kiskapukat, hogy sikeresen elindíthassam a vállalkozást. Nem gondoltam olyan őrültségre, hogy a befektetett pénz tízszeresét az év végén már a zsebemben szeretném látni. Számítok a „nagy átalakulásra", körülbelül két év múlva kívánom learatni a mostani befektetés gyümölcsét. — Én azt mondom, hogy igenis van értelme az itteni vállalkozásnak. Ellenben fölösleges rögtön nagy összeget befektetni, óriási a rizikó a mai átalakuló gazdaságban. Kevés pénzzel lehetőleg több mankóra támaszkodva többet ér el az ember. Székesfehérváron számítástechnikai és kereskedelmi vállalkozásba fogtunk, de a turizmusban is lehetőség van. Én 25 ezer márkát fektettem be itt, egy fillérrel sem többet. — Beck Tamás talán az idő rövidsége miatt nemigen tudott válaszolni a kérdéseimre, s ezt nagyon kifogásolom. Mi eljöttünk ide, befizettünk ezért 150 dollárt, s akkor talán elvárhatjuk, hogy illetékes emberekkel beszélhessünk. A lényeg, hogy a miniszter nem mondott egyértelmű igent vagy nemet. Fő tehát az optimizmus. Csak el ne veszítsük a türelmüket. Faragó László
