Somogyi Néplap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-21 / 276. szám

Somogyi Néplap NAPILAP XLV. évfolyam, 276. szám Ára: 4,30 Ft 1989. november 21., kedd Maratoni ülésszak következik Ülést tartott a Minisztertanács Kormányszóvivői tájékoztató Németh Miklós az NSZK-ban Ma reggel újra összeül az Országgyűlés, és várhatóan péntek estig ülésezik — ha sikerül akkorra befejezni munkáját. Mielőtt a napi­rendről, az asztalra kerülő fontos, döntésre váró kérdé­sekről beszélnénk, érdemes visszatekinteni a törvényho­zás ez évi munkájára. Min­den újságolvasó előtt vilá­gos, hogy abban a feszült belpolitikai légkörben, ami ma Magyarországon van, az Országgyűlésre hatalmas, néhány évvel. ezelőtt még el­képzelhetetlen nyomás nehe­zedik. Ez az Országgyűlés módosította az alkotmányt, az államformát, alkotta meg az egyesülési törvényt és a párttörvényt, a közvélemény nyomására szentesítette a kormánynak a munkásőrsé­get feloszlató rendeletét, de sorolhatnánk még a rend­kívül fontos, jövőnket ille­tően előremutató és bizo­nyos szempontból magát a jövőt is meghatározó törvé­nyeket. Az elkövetkező négy na­pon — (de nem kizárt, hogy a népszavazást követő na­pon az elvégzendő munka mennyisége miatt a parla­ment kénytelen lesz foly­tatni ülésszakát, s így az több is lehet — a közvéle­mény nagyon fontos dönté­seket vár a törvényhozók­tól. Mint ismeretes, elkészült a kormány 1990—1992 kö­zötti, bárom évet átfogó gazdasági csomagterve, amit ezen az ülésen tkellene elfo­gadni. Még semmi sem tör­tént, még nem gyűltek ösz- sze a honatyák, e csomag­tervvel kapcsolatosan máris olyan mennyiségű kétkedő kérdés merült fel, amely an­nak az árnyékát Is előreve­títi, hogy nem fogadják el a tervet. Legkésőbb a jövő nyárig országgyűlési választásokat kell tartani, immár több- pártrendszeri alapon. Sokan azt is megkérdőjelezik, hogy a ma hivatalban lévő kor­mány milyen alapon készí­tett három évre gazdasági tervet. Néhány képviselőtől magam is azt hallottam, hogy többedmagukkal arra kíván­ják szorítani a kormányfőt és néhány minisztert, hogy igazi, reális pénzügyi képet tárjanak a törvényhozás elé. Az utóbbi időben ugyanis a kormányhivatalokból olyan információk szivárogtak ki. miszerint a nyilvánosságra hozott adatok nem valósak. Ezek a kérdések nyilvánva­lóan az ország adósságállo­mányára, a hitelek és köl­csönök törlesztési módjára is vonatkoznak majd. Azt, hogy irreális volt három év­re tervezni a kormánynak, Berend T. Iván professzor, a Minisztertanács tanácsadó George Bush amerikai el­nök vasárnap megvétózta a kongresszus 14,6 milliárd dolláros külföldi segélyprog­ramjának törvénytervezetét, amelynek része a Magyaror­szágnak és Lengyelország­nak nyújtandó 533 millió dolláros keret is. A Magyar- országnak és Lengyelország­nak szánt segélyek sorsáról a későbbiekben fognak dön­teni. Az amerikai elnök szerint testületének elnöke is meg­erősítette. E testület véle­ménye szerint legfeljebb 3— 6 hónapra lett volna szabad tervezni. Hasonlóim problematikus az adótörvény módosítása is. Ahány bizottság csak megtárgyalta ezt a kérdést, annyi vetette el és nem ke­vesebb, mint 100 módosítási indítvány érkezett ezzel kap­csolatban. Ezen nem lehet csodálkozni, hiszen az adó­törvény még mindig korlát­ja a vállalkozásoknak, és nem utolsósorban erősen sújtja a gyermeket nevelő, bérből és fizetésből élőket. Alapvető nézetkülönbség mutatkozik a kormány és a vállalkozók között a vállal­kozási adóval kapcsolatban és a vállalkozási kölcsönök törlesztését illetően. Magas, a gazdasági fejlődést egyál­talán nem szolgáló mértékű a vállalkozási nyereségadó, a vállalkozói kölcsönök és hitelek törlesztése pedig a piacgazdaságokban példát­lan módon van szabályozva. Amíg az állam a valutaköl- csönöket a felvételt követő­en évek múlva kezdi tör­leszteni, addig a vállalkozók a forintban felvett kölcsö- neiket a felvételt követő 30 napon belül megkezdik visz- szafizetni. Ha mindehhez hozzászámítjuk, hogy az adó­törvény teljes mértékben fi­gyelmen kívül hagyja a két­számjegyű inflációt, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy nagy parlamenti csa­tára van kilátás, ahol a kor­mány igen nehezen fogja megvédeni álláspontját. Országszerte közismert, hogy Bokor Imre ezredes — akit azóta miniszteri ren­delettel nyugdíjaztak — könyvet írt, Kiskirályok mundérban címmel, mely­ben bemutatja a hadsereg legfelsőbb vezetőinek anya­gi természetű és egyéb dur­va visszaéléseit. A minisz­terelnök utasítására parla­menti bizottság alakult a könyvben foglaltak kivizs­gálására. Ügy hírlik, e bi­zottság a parlamenti ülés­szakon le fog mondani, mert eddigi vizsgálódásai során azt állapította meg, hogy Bokor ezredes könyvében foglaltak a hadseregen be­lüli visszaéléseknek csak tö­redékét tartalmazzák. Már a múlt héten elter­jedt a híre, hogy a bős— nagymarosi vízlépcső körül kialakult helyzet miatt a környezetvédelmi és vízgaz­dálkodási miniszter távozik hivatalából, így tehát Maró- thy László feltehetően az ülésszakon búcsút mond a bársonyszékének. a törvénytervezettel 15 mil­lió dollárt juttatnának az ENSZ családtervezési prog­ramjához, amelynek kereté­ben például támogathatnák Kínában az abortuszok eről­tetését. Elsősorban ezt el­lenzi az amerikai elnök, aki­nek véleménye szerint emel­lett a törvénytervezet korlá­tozza az amerikai kormány­zatot a külföldi segélyala­pok felhasználásában. A Minisztertanács hétfői, soron kívüli üléséről Baj­nok Zsolt megbízott kor­mányszóvivő az alábbi tá­jékoztatást adta: Németh Miklós beszámolt Helmut Kohllal, az NSZK szövetségi kancellárjával folytatott tárgyalásáról. A Minisztertanács tekin­tettel arra a fontos szerep­re, amelyet a kialakuló de­mokratikus többpártrend­szerbe való békés átmenet­ben a Magyar Televízió és a Magyar Rádió játszik, el­határozta e nemzeti intéz­mények vezetési szerkezeté­nek megváltoztatását. Megszünteti a pártállami formából még megmaradt irányítási gyakorlatot. Ezt kívánták a politikai egyez­tető tárgyalások résztvevői és ez következik a Magyar Köztársaság alkotmányá­ból, valamint az Országgyű­lés által elfogadott sarka­latos törvényekből. Ennek megfelelően a kormány a televízió és a rádió felügye­letét a pártok, társadalmi szervezetek, egyházak, a tu­domány és a szellemi élet képviselőiből kinevezett fel­ügyelő bizottságra bízza. A felügyelő bizottság feladata a két legfontosabb nemzeti tömegközlési eszköz mun­kájának általános felügye­lete, szervezetüknek a nem7 zeti közlési követelmények (Folytatás a 2. oldalon.) Helmut Kohl, az NSZK szövetségi kancellárja és Németh Miklós magyar mi­niszterelnök vasárnap este több órás intenzív munkatár­gyaláson találkozott a kancellár ludwdgshafeni há­zában — közölte hétfőn a bonni kormányszóvivő. A közlemény által igen barátinak minősített véle­ménycsere középpontjában a gazdasági együttműködés és a kétoldalú kapcsolatok to­vábbi kiépítésének kérdései álltak. A két kormányfő ezenkívül tárgyalt Kelet- és A Pénzügyminisztérium jóvoltából november 3-tól még az sem juthatott valu­tához, akinek sürgős elin­téznivalója lett volna. Min­denki várta a tegnapi na­pot, hogy legalább az öt­ven dollárjához hozzájuthas­son. Várta — aztán nem kapta meg. Tegnap délelőtt három órával a valutapénztár meg­nyitását követően Illés An­talnál, az OTP Somogy Me­gyei Igazgatóságának veze­tőjénél jártunk. Azt hittük, megostromolták őket. Té­vedtünk. Mindössze harminc tételt kellett elkönyvelniük. Nem volt másképpen az Expressznél és az Ibus2nál sem. A dolog rendkívül egy­szerű: a Magyar Nemzeti Bank többoldalas utasítás — tájékoztatóját mindenhol másképpen értelmezték, il­Délkelet-Európa, valamint általában a nyugat—keleti kapcsolatok időszerű fejle­ményeiről. A szövetségi kancellár tájékoztatta a magyar miniszterelnököt az Európai Közösség 12 állam- és kormányfőjének előző esti párizsi megbeszéléseiről. Mindketten egyetértettek abban, hogy a fejlemények egész Európában dpntő sza­kaszukhoz értek, ami meg­követeli a Nyugat és Kelet közötti fokozott politikai és gazdasági együttműködést. letve: mindenhol nem tud­ták értelmezni. Ember le­gyen a talpán, aki tudná most, hogy mit is kell csi­nálni 1 A legfrappánsabb választ aSiotoumál kaptuk: ők nem kaptak semmiféle utasítást, mármint a kaposvári terü­leti igazgatóság, így ők jobb híján csak ma reggel tud­nak érdemit mondani. És ezen nincs mit csodálkozni, mert olyan fura megfogal­mazások vannak, hogy ha legutóbb 1987-ben váltottam ki valutát, 1988-ban nem, s az idén a kiváltott kemény valuta összege nem haladta meg a háromezer forintot, akkor kiválthatok ötven dol­lárt, de jövőre még egy schilinget sem kapok. De ha tavaly vettem föl valu­tát, akkor csak január else­je után kapom meg az öt­ven dolláromat, amivel azonban hiába szeretnék né­hány országba eljutni, nem kapok vízumot, mert — hal­lottuk egyebek között az Expressz kirendeltségveze­tőjétől, Makainé Csordás Zsuzsannától — ez az ösz- szeg nem fedezi az ellátá­somhoz szükséges mennyi­séget. Náluk egyébként ma már csak azok kopogtatnak, akiknek van devizaszámlá­juk. vagy olyan útra jelent­keztek (jelentkeznek), ame­lyet az utazási iroda valuta­keretének terhére hirdettek meg. A valuta adás-vételével foglalkozó irodák vezetői el­mondták, hogy a deviza kö­rül kialakult káosz a fekete­piac fellendüléséhez vezet. A hét végén az illegális for­galomban egy márkáért nyolcvanegy dollárért száz­tíz forintot is elkértek! Volt aki elmondta, hogy számíta­ni kell arra is, hogy a de­vizaszámlákkal rendelkezők is megpróbálják átmenteni pénzüket. S ezzel is illegá­lis, meg nem engedett, sza­bálytalan megoldásokra késztetik az állampolgárt. Egy azonban biztos, a leg­rosszabban az járt, aki való­ban turistaként akart utaz­ni. A bevásárlóturizmusnak amúgy is befellegzett. A valutaátadók, s a valu­tára várók mindenesetre egyetlen dologban bíznak: ez a rendelkezés sem lesz hosszú életű. (Nagy) A Nemzeti Agrár Kerekasztal november 20-án a Parlament­ben tartotta első plenáris ülését. A tanácskozást megnyitotta és vezette dr. Fodor István, az Országgyűlés ideiglenes el­nöke Az embert a siker élteti, már annak is nagyon örül, ha elvégezheti, amit reggel maiga elé tűzött. Persze a fordítottja is igaz: lehangolódik, netán begurul, ha va­lami nem úgy megy, ahogy eltervezte — lett légyen akármilyen kis ügy. Nemrég egy asszony hívta föl a szer. kesztőség ügyeletét és elmondta, hogy a sétálóutcái nagy zöldségesboltban, amikor pirospaprikát kért, kilós zacskót tettek eléje. — Ennyi neki nem kell — mondta —, jóval kevesebbre van szüksége. Az el­adó félvállról odabökte: — Nincs ismerő­se, akinek eladhatná a fölösleget? Hirte­len nem jutott eszébe olyan ismerős, akit a piprospaprika netán érdekelne, így az­tán otthagyta az egészet. — Tudja, jobban bántott ez a foghegy­ről jött ajánlat,“mint az, hogy paprika nélkül megyek ha^. — jegyezte meg. Másnap az üzletvezetőtől megtudtam, hogy a paprika hiánycikk, és csak nagy erőfeszítések árán sikerült kilós csoma­golásban beszerezniük. Szétmérni nincs módjukban, de úgy gondolták, hogy így is segíthetnek a vásárlókon. Persze, ha a vevőnek elmondják ugyan­ezt, más hangulatban .távozik az üzletből. Mivel nem tették, majdnem visszájára fordult a boltnak — egyébként dicséretes — beszerzési törekvése. Egy másik példa', ugyancsak Kaposvár­ról. A sávház első lépcsőházának közelé­ben kialakított egyik kirakatüveget ösz- szetörték és eltávolították azt a vaskere­tet is, amelyben az üveg volt. (A keret most is ott áll az egyik oszlopnak tá­masztva', gazdátlanul.) A minap ott, a lép­csőház előtt megszólított egy idős néni és elpanaszolta: amióta ez a kirakatüveg tönkrement, pokol az élete. Ugyanis köz­vetlenül fölötte lakik, és szenvedő alanya mindannak, amit a gyerekek az ellehetet­lenült kirakatban és a vasvázzal művel­nek. Elment már az IKV-hoz többször is és kérte, állítsák vissza az eredeti álla­potot. Máig sem történt semmi. Már az őrület határán van — mondta —, és arra kért, említsem meg az újságban a pana­szát, akkor talán történik valami... Egyik este sírva tárcsázta a szerkesztő­séget egy édesanya és elmondta, hogy a Dimitrov és a Beloiannisz utca sarkának közelében mozgássérült gyermekével együtt belezuhant egy vezeték árkába azért, mert akik azt megásták, nem jól tették rá az átkelésre szánt deszkát. — Olyan szerencsétlenül estem — mond­ta —, hogy azt az eret ütöttem meg a lábamon, amelyet nemrég műtötték. Na­gyon el vagyok keseredve. Sorolhatnám a példákat hivatalnokok­ról, akik csak akkor nézik meg igazán, milyen ügy van a kezükben, amikor már a sajtó is piszkálja őket, szerelőkről, akik csak tüneti kezelést végeznek és az autó a soron következő sarkon lerobban, kő­művesről, aki tudván tudja, vizes falat vakol, de a megjegyzésre, hogy teljesen fölösleges munkát végez — hisz a vako­lat hamar lehullik, közömbösen csak a vállát rándítja és így tovább. Minek folytassam, mindegyik esetből az derülne ki, hogy bosszúságainkat, köz­napi vereségeinket nem földöntúli lé­nyek, fondorlatos külső ellenségek, hanem mi magunk okozzuk egymásnak. ^Szegedi) Hegyes Zoltán Bush megvétózta a segélyprogram-törvénytervezetet Káosz a köbön — valutában A rendelkezést mindenki másképpen értelmezi A hiányzó paprika Is csípi a szemet

Next

/
Oldalképek
Tartalom