Somogyi Néplap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-14 / 270. szám
1989. november 14., kedd Somogyi Néplap 3 Falvak, fiatalok, remények Villanyoltás előtt NYUGDÍJBA MENT A TANÁCSELNÖK Hamvas János nagyatádi évtizedei Nem csinálná másként ezután sem! Egy Somogy megyei ifjúsági szervezet a Falun Élő Fiatalok Szövetsége (FÉ- FISZ) képviselőjeként szólok a kedves olvasóhoz. Tudom, hogy elege van a szervezetekből. Tudom,, hogy zúg a feje a rövidítésektől a platformoktól, fogadkozásoktól. Mégis arra kérem, hogy tegye félre az előítéleteit, ne legyintsen és ne lapozzon tovább. Szólamoktól mentesen szeretném bemutatni mozgalmunkat, annál is inkább, mert úgy érzem a múltunk szerény, jelenünk problémákkal teli, a jövőnk pedig egy óriási kérdőjel. Természetesen mi is a KISZ „emlőin nevelkedtünk”, ha ugyan hozzáfértünk ezekhez. A zsíros tejpatak ugyanis másfelé csordogált. Miközben létszámunk és. naivitásunk vezetők hosszú sorát ültette székébe, s elfolytak mellettünk a százmilliók, a falusi klubokban megállt az idő. A mozinak csúfolt akiok sötétjében tapogatózó kezek, a bálokon elcsattant csókok és pofonok jelentették fiatalságunkat. Igaz, nem is akartunk mi politizálni csak egy helyre volt szükségünk, ahol együtt lehettünk. Voltak persze vérmesebb álmaink is közös programokról, színvonalas rendezvényekről, s mindig akadtak fanatikus szervezők, akik nem hitték el, hogy más az álom és más a valóság. Pedig szemünk láttára sorvadtak el a falvak. 1988 őszén már mindenki tudta, hogy nem lehet csodára várói. A KISZ eresztékei ugyancsak ropogni kezdtek. Az újítás lázában határoztuk el néhányan, hogy létrehozunk egy önálló falusi szervezetet, melynek zászlója alá beállhatnak cselekvő maradékainak, s nem veszhet el, ami érték, a kis közösségeket nem sodorhatják el a rafinált szelek. A terv jónak ígérkezett, lelkesen fogtunk hát a megvalósításhoz. Nyomasztott a pénztelenség, gátolt a rutinos szervezők hiánya, mindezek ellenére 1988. december 16-án Batéban megalakult a FÉFISZ. A neheze azonban csak ezután következett. Be kellett bizonyítani a tagság, de még inkább a leendő tagság számára, hogy ez a szövetség nem KISZ, mert általuk létezik, önerőből, fizetett apparátus nélkül is működhet és érdemes működtetni. A bizonyítás jelenleg is tart, bár jegyzett tagságunk a megalakulás óta négyszeresére szaporodott (közel 800 főt számlál). A fiatalok igényei nagyon egyszerű működési szisztémát alakítottak ki. Ennek lényege az. hogy a szövetség falvakban levő ifjúsági klubok szövetségét jelenti. A klubok mindenben önállóak, önellátásra rendezkedtek be és megpróbálnak önerejükből talpra állni. Ugyanakkor nyitnak más klubok felé, például úgy, hogy nagyobb rendezvényeiken vendégül látják őket, s maguk is eljárnák ilyenekre. Ezeket a közös programokat egyezteti össze egyetlen testületünk a Szövetségi Egyeztető Tanács (SZÉT), amely egyúttal segít a szervezésben, a gazdálkodásban, biztosítja az információáramlást. táborokat szervez, pénzt vagy bevételi lehetőséget szerez a kluboknak, képviseli érdekeiket stb. Ez a rendszer így jónak látszik, működése mégsem zökkenőmentes. Rendezvényeink, két nyári táborunk összefogták ugyan a tagságot, de sok a szervezésben járatlan fiatal és a készet váró, passzív. A klubok nehezen állnak talpra, amit nem csodálok, mert a helyiségek nagyon lepusztultak az utóbbi időben. Minden komfort híján, felszerelés nélkül, hidegben, széteső bútorok között ugyan ki érezné jól magát? Ráadásul már az egy faluban élő fiatalok is elidegenedtek egymástól, hiszen egész nap csak buszra föl, buszról le, az összekötő kapocs a lakóhely hovatovább csak alvóhely lesz számukra. A helyiségeket berendezni, felújítani nincs miből. A tanács, a közművelődés nemigen költ rájuk, nekik a klubok csak kölöncök, hiszen ebből nem profitálnak. Eddig az a klub gazdálkodhatott, amelyik KlSZ-alap- szervezet volt, az is csak a tsz-től, tanácstól lehullott morzsákat -csipegethette ösz- sze. Talán egy kiterjedt pályázati és alapítvány rendszer, valamint egy ésszerűbb állami támogatási elv segít rajtunk. Nem félek attól, hogy nem, tudnánk mivel megpályázni a célirányos összegeket. Várat magára.az amatőr művészeti csoportok, együttesek összefogása. Itt a falusi turizmus szép megyénk kiaknázatlan lehetőségeivel, vagy a hagyományőrző programok, öntevékeny csoportok, szakkörök, körök alakítása, a tömegsport a környezet- rendezés, a kulturált szórakoztatás, mint megannyi lehetőség. A DEMISZ sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeinket, s így a szövetségi gyűlés döntése alapján 1989. november 1-jén kiváltunk e szövetségből, s jelenleg független ifjúsági szervezetként működünk tovább. A sok gond ellenére bizakodó vagyok. Nem keserítenek el az eddigi kudarcok, mert aki belekóstolt, az tudja, hogy az úgynevezett „alulról szerveződés” nem egy diadalút. Érdemes mégis elbotladozni ezen az úton, mert az ember olyan kézenfekvő igazságokra jön rá, amilyenekre rájönni a platformok magasából nem mindig sikerül. Aki úgy érzi, hogy velünk tart, azt szívesen látjuk sorainkban. Irodánk a Hazafias Népfront kaposvári székházában várja a klubok jelentkezését. Végül még két „szívkül- di”. A jövő tanácselnökeinek vagy polgármestereinek azt üzenjük, hogy, ha létrejön egy kevésbé bürokratikus és hatalmaskodó önkormányzati rendszer, abban mi is szeretnénk megtalálni a magunk helyét. Mert a fiatalokról nem azt kell tudni, hogy egyszer meg fognak öregedni, hanem azt, hogy mindig lesznek fiatalok és lesznek sajátos ifjúsági érdekek egy településen. Ezen érdekek figyelembevételén egy falunak akár a jövője is múlhat. A politikusoknak pedig csak annyit: bezárnak a mozik, bezárnak a boltok. Sok faluban az utolsó, a nagy villanyoltást mi legföljebb elodázni tudjuk, megelőzni sajnos nem. Soós Tibor a FÉFISZ Egyeztető Tanácsának elnöke Nyugdíjba ment Nagyatád tanácselnöke. Van, aki szerette, szereti és van, aki nem. Aki egyszer kemény csatákra vállalkozott, annak ezzel is számolnia kellett. Hamvas János kemény csatákat vívott azért, hogy Nagyatád dinamikusan fejlődő város legyen. Kötött kompromisz- szumokat is, de nem elvtelenül. Azt senki sem tagadhatja, hogy a várossá válás, a településfejlesztés jelentős mértékben az ő nevéhez fűződik. Krónikája 1931-től írható. Született Mikében, sváb parasztcsalád gyermekeként Pedagógus lett, megannyi megpróbáltatás árán. Elsőként például ő oktatta az orosz nyelvet, később matematika-fizika szakos tanár lett. Csak azért, mert a mikei iskolában nem volt ilyen tanár. Volt katona — családját az após támogatta, mert a húsz forintos zsold- ból nem tudott mit hazaadni —, s volt első titkára az MSZMP nagyatádi városi bizottságának, amikor szinte korlátlan hatalommal rendelkezhetett. Egykori munkatársai azt mondják: megtartotta emberi méltóságát. — Kezdjük ott — mondja —, hogy 1963-ban felkeresett a járási tanács elnöke, hívott Nagyatádra elnökhelyettesnek. Igent mondtam. Hozzám tartozott a művelődésügy, az egészségügy, az építésügy és felügyelete. Az egészségügy rejtelmeibe Vár- vizi és Almos doktor vezetett be. Az oktatáshoz értettem, az építés pedig mindig is érdekelt. Hatvannyolcban megbíztak ezzel, hogy dr. Pohl Istvánnal, a községi tanács elnökével közösen készítsük elő a várossá fejlesztést. Szerencsénk volt: mindig olyan dolgokhoz nyúltunk, amihez támogatást is találtunk. — Kellett ehhez „hazár- dírozás”? — Én mindig az őszinte szónak voltam a hűje. Ez alapszabály! Néhányan meg is sértődtek miatta. De vallom: ha egy partnert egyszer becsapsz, akkor az többet nem tárgyal veled. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindig es minden kártyánkat kijátszottuk. A város érdeke követelte így. — Nagyatádot 1971. április 25-én avatták várossá, s első tanácselnöke Hamvas János lett. Ami az elmúlt tizennyolc évben történt, az vitathatatlanul kapcsolódik nevéhez! — Ha egyszer eltervezünk valamit, akkor azt végig kell csinálni. Sohasem a pillanatnyi sugallatok döntöttek. Mindig és mindenkor kikértük a szakemberek véleményét. Készítettünk :• Váti-val egy települásfe;- lesztési tervet, s az abban leírtakhoz tartottuk magunkat. — A kisvárosok nagyatádi tanácskozásán egyetlen kritika hangzott el: miért kellett felépíteni a három tízemeletes lakóházat? — A kényszer szülte. A Sáévnek akkor el kellett adni a panelszerkezeteit. Megállapodtunk, hogy a Kisze- ly utcában befejezik a középblokkos épületeket, s utána építhetik a tízemeleteseket. Valóban rossz döntés volt, de kétszáznegyven lakásra volt szükség, s ezt akkor másképpen nem lehetett volna megcsinálni. Azt hittük, hogy ezzel megoldódnak Nagyatád lakásgondjai. Ma már tudjuk — tudom —, hogy nem sikerült. — Pénz és megint pénz... Valamikor arról beszélgettünk, hogy Nagyatádot segítené, ha itt olajat találnának. Tegyük föl, hogy találtak olajat... — Ez esetben először infrastruktúrát teremtenék. Befejezném a strandot, bő- víteném a gyógyfürdőt, befejezném a kereskedelmi szakközépiskola bővítését, megépíteném a legújabb üzletházat. — És mi történne másképpen, ha most Hamvas Jánost választanák meg tanácselnöknek? — Mindent ugyanúgy tennék, ahogy eddig tettem! Nem hiszem, hogy sokat tévedtem ! — Ezt az elismerések is bizonyítják. Bizonyára van közöttük egy: a legkedvesebb. — Ez a Hild-érem. — Miért? — A város miatt. Hiányzott a gáz, a villany, a hír- szolgálat, nem voltak lakások, nem volt ipar. Most egyik sem hiányzik. Van normális egészségügyi ellátásunk, ha felvesszük a telefont, akkor a világ bármelyik részébe telefonálhatunk, a csapból nem folyik rozsdás víz, nincsenek fűtési gondok. Persze vannak még megoldásra váró teendők —, de az elmúlt években a legalapvetőbb gondokat orvosoltuk. — Most nyugdíjba vonul. Mi lesz holnap, holnapután a dolga? — Először is szeretném végiggondolni a dolgaimat. Aztán van egy kertem, s abban szeretnék dolgozni. Van két lányom: mindketten pedagógusok. Az ő családjaikat is szeretném segíteni. Az egyik vöm a Dél-somogyi Mezőgazdasági Kombinát újonnan megválasztott vezérigazgatója, a másik körzeti orvos. Nekik is megvannak a sajátos gondjaik. Eddig nekem segítettek, most én szeretnék segíteni nekik. Ha kell, akkor azzal, hogy leveszem róluk — például — a családi terheket... Egy portrévázlatba kevés fér. Lehet, hogy róla nem fognak utcát elvezni, de a várost — a kisajátítás ajándéka nélkül — sajátjának érzi. Nagy Jenő Hitel az exporthoz a kisvállalkozás fokozásásáért Két új banki hitelkonstrukció segíti az exportot és a kisvállalkozások élénkí-' tését. A konvertibilis exportot ösztönzi — az értékesítésre való felkészülés, tehát a termelés szakaszában. A szállítást megelőzően fordulhatnak a vállalatok a kereskedelmi bankokhoz hitelért, a termelés, szolgáltatás közvetlen költségeinek finanszírozására. A jegybank a kereskedelmi bankok részére — a feltételeknek megfelelő és biztosítékokkal alátámasztott vállalati kérelmek alapján — erre a célra kedvezményes kamatozású refinanszírozási hitelt nyújt. A hitel lejárata a kiszállítás várható időpontjáig, illetve legfeljebb egy évig terjedhet. A konvertibilis export „előfinanszírozásául” szolgáló hitel kedvezményes, jegybanki kamatlába — a lejárati idő függvényében — 8,5—10,5 százalék. A kereskedelmi bankok részére e hitelkonstrukció keretében a felszámítható kamatrést a jegybank 0,5 százalékban határozta meg. Ennek a hitelnek a célja a nem rubel elszámolású export ösztönzése, a hitel fel- használása csak a célnak megfelelő lehet és a hitelt igénybevevő vállalatnak az ígért exportot teljesíteni kell. A magán- és kisvállalkozások élénkítése a Világbanki III. Ipari Szerkezetátalakítási Programhoz kapcsolódva 60 főnél kevesebbet foglalkoztató vállalkozások (gazdálkodó szervezetek, magánvállalkozások, gazdasági társaságok) igényelhetnek hitelt, ha ipari feldolgozással és üzleti szolgáltatások nyújtásával foglalkoznak. Ennek a világbanki programnak a tartalmát, feltételeit a Heti Világgazdaság 1988 májusi száma részletesen ismertette. A pályázati felhívás időközben történt pontosításáról a finanszírozásban résztvevő kereskedelmi bankok tudnak részletesebb információt nyújtani. A kölcsön fejlesztési célokat szolgál, lejárata a vállalkozók részére maximum 3 évig terjed, legfeljebb 1 éves türelmi idővel. A konstrukció keretében megvalósítandó fejlesztés teljes költségének legfeljebb a felét finanszírozhatja a világbanki kölcsön. Ugyancsak a (60 fő alatti) magán- és kisvállalkozások . fejlesztési céljainak hitellel való támogatását hirdette meg a kereskedelmi bankokon és szakosított pénzintézeteken keresztül a Magyar Nemzeti Bank. A hitel elnyerésének feltétele, hogy a vállalkozók saját forrásaik ' bevonásával is részt kell venni a tervezett fejlesztés megvalósításában. A bankok — kockázat- viselésüknek megfelelően — a hitel engedélyezését hitelbiztosításhoz is köthetik. Ennek a hitelnek legfeljebb 6 év a lejárata. A két hitelkonstrukción kívül újabb, a kisvállalkozói kedv és tevékenység ösztönzését szolgáló finanszírozási lehetőség kidolgozása folyik. Dékány Ferenc az MNB Somogy megyei igazgatója ^ví3-- '^olajipari Vállalatnál már teljes üzemben termel az átalakított Maleinsavan- ídrid üzem. A kevésbé környezetszennyező, ,a korábbi benzolnál gazdaságosabb n- butannal folyik ,a termelés, amelyből 6300 tonnával növelhetik majd a gyártmányukat a rekonstrukciót követően. A több évig tartó fokozatos fejlesztés eredménye az újonnan felepult fumarsavüzem is, ahol az élelmiszeripar számára fontos almasavat és citromsavat helyettesítő minőségi fumársrtat gyártanak.
