Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-27 / 255. szám
1989. október 27., péntek Somogyi Néplap 5 Engedjék énekelni a magyar népet... Bárdos-emlékérmet kapott Kanyar József és Iákányi Zsolt A zene világnapja alkalmából Budapesten a Zene- akadémián tartotta ünnepi közgyűlését a Bárdos Lajos Társaság. Ott vette át a Bárdos-életmű megismertetéséért és alkotó továbbfejlesztéséért a Bárdos-emlékérmet Zákányt Zsolt karnagy, a kaposvári Vikár Béla Kórus karvezetője, a Tóth Lajos Általános Iskola tanára. S ugyancsak ő vette át a dr. Kanyar Józsefnek szánt emlékérmet, amelyet később a kaposvári Kicsinyek Kórusa címmel meghirdetett országos kórus- találkozó ünnepi záróhangversenyén nyújtott át tulajdonosának. — Elfoglaltságom miatt nem tudtam részt venni a Zeneakadémián rendezett közgyűlésen — mondta dr. Kanyar József. — Ezért ért váratlanul, amikor nagyra- becsült Barátom, Zákányi Zsolt az ünnepi hangversenyen átnyújtotta az emlékTegnap délután a barcsi gimnázium adott otthont az őszi megyei könyvhetek és az oktatási intézmény új könyvtára megnyitó ünnepségének. A rendezvényről és a könyvhét jelentőségéről kérdeztük Szita Ferencet, a megyei könyvtár igazgatóját. — Az őszi megyei könyvhetek elsősorban a falusi könyvterjesztést szolgálja. Illetve: szolgálnia kellene! Megítélésem szerint ugyanis nem jutnak el kellő mennyiségben a könyvek a kisebb településekre. — Ha azt tekintjük, hogy egyre több könyv jelenik meg egyre több új kiadótól és egyre gyorsabban, ez ellentmondás ... — Szomorú vagyok azért, mert az iszonyú mennyiségű könyvet főként Budapesten és néhány nagyvárosban már az utcán is árusítják, ám nagyon kevés jut el belőlük még a vidéki kisvárosokba is. Nemrégiben a fővárosban jártam, ahol a kl'imitől az eddig hiányzó vallásos irodalomig és az aktuális politikai kiadványokig a hiánykötetek is stószotkban állnak. S mi jut ebből a vidéknek? A könyvhét szeretné jobban felhívni a falusi emberek figyelmét az olvasásra, ám vidéken a szellemi kincsek közzétételének ügye rosszabb, mint tíz évvel ezelőtt volt. Tehát valóban ellentmondás van a gyorsan megjelenő, széles értékskálájú könyvek és az ellaposodott könyvesakciók, az olvasásra jutó egyre kevesebb idő között. — Tíz évvel ezelőtt hogyan oldották meg azt a bizonyos figyelemfelkeltést? — A 70-es években gyerekek, fiatal diákok járták a házakat könyvekkel, szinte rábeszélték az embereket az olvasásra. Hiszen a könyvhét akciót jelent. Egy kis településen vajon hirdeti-e most egy plakát is a könyvhetet? Vagy több kötet kerül-e ki az élelmiszert boltok könyvállványaira? Azt hiszem, nem .. . érmet. Különösen megható és felemelő érzés volt, hogy a Vikár kórus műsorára tűzte a Somogyi kalászok című Bárdos-művet, melyet 30 évvel ezelőtt a Somogy Megyei Népi Együttes karnagyaként én vezényeltem a bemutatón, majd rádiófelvétel is készült az előadásról. Az emlékérem egyik oldalán Bárdos Lajos profilja, a másik oldalán vezénylésre emelt keze látható. — Nézze meg ezt a csodálatos kezet! — mutat az — Kérem, térjünk vissza a most kezdődött könyvhétre. — Ez is tanulságos. Három hete volt egy megbeszélésünk a városi könyvtárigazgatókkal. Kértük őket: ha van valamilyen elképzelésük a könyvhéttel kapcsolatban, értesítsék a megyei könyvtárt. S tudja, hogy áll a rendezvény? A somogyi hagyományokhoz híven egy új könyvtár felavatásához kapcsolódva nyitjuk meg az őszi megyei könyvheteket. Egyrészt'azért esett a választás a barcsi gimnázium könyvtárára, mert a megye legszebb és legnagyobb középiskolai könyvtára, másrészt pedig ebben a városban működik a szövetkezeti könyvterjesztés egyik legjobb boltja. Tehát megszerveztük a megnyitót és az áfészekkel partnerkapcsolatban Berták — Alapítsunk pártot! — mondta a nejem a minap lihegve, miután fölcaplatott a lépcsőn negyedik emeleti lakásunkba, s ledobta a konyhaasztalra a bevásárlószatyrokat. — Mit? — meredtem rá értetlenül. — Jól hallottad, Zsig- mond, pártot. És megkérlek, ne nézz rám úgy, mint borjú az új kapura, mert rögtön szervezek egy tüntetést is! Hát ettől aztán végképp fölforrt az agyvizem. Igaz, nincs benne fagyálló, mert az hiánycikk a városban. — Idefigyelj, Rozália! — fordultam hozzá jóhiszeműen, meggyőző, sőt konstruktív és közmegegyezésre haj. ló jóindulattal. — Milyen pártot akarsz alapítani te, aki még úttörő se voltál? Te, aki lekapcsolod a rádiót, ha a külpolitikai kommentárt sugározzák? Te, aki se párttag nem voltál soha, sőt még szakszervezeti tag se vagy?! — Ácsi! — komorodott el a nejem a seprő nyelét szoéremre dr. Kanyar József. — A művésznek sikerült ellesni a legjellegzetesebb pillanatot. Aki valaha is látta őt vezényelni, az rögtön felismeri rajta a kezét Az emléklapot Daróci Bárdos Tamás mint társelnök és Lukin László mint a Bárdos Lajos Társaság főtitkára szignálta. — Nagyon jó barátságban voltam Bárdos Tamással — fűzi tovább a gondolatot Kanyar József. — Balaton- márián a „Bárdos-tanyát” László József Attila-díjas költővel az író—olvasó találkozót. Ennyi... — Hogy érti ezt? — Egyelőre más könyvtári rendezvényről, amely a könyvhéthez kapcsolódna nincs tudomásunk. A szervezéshez hiába ajánlottuk fel a megyei könyvtár segítségét. Talán a beszélgetés végén megemlíteném Ber- tók László Állunk a világ közepén című versének azt a néhány sorát, amit a könyvhét mottójául választottunk, s amely nemcsak politikai, hanem kulturális életünket is jellemzi: „van a valóság s van a tény/ a köztes űr a gondolat/ ordítozunk hát nagyokat/ aki hangos az a legény/ és senki sincs a helyén/ csak a szótárban a szavak" ... Tamási Rita rongálva. — Ácsi. Látom, te nem veszel engem felnőtt állampolgárszámba, Zsig- mond. Vedd tudomásul, hogy jogom van bármilyen egyesületbe, pártba vagy alter- natív szervezetbe tagként belépni vagy ilyet alapítani. Ezt még a párt is javasolta. Értjük egymást, Zsigmond? Továbbá ehhez semmi köze a külpolitikai kommentár- nak, mert én belpolitikai pártot akarok alapítani. Ereztem, hogy valami történt vele. Az én Rozáliám, akit eddig csak az ételreceptek, a konyhapénz meg a lyukas zoknik érdekeltek, egyszeriben közéleti szereplésre vágyik. Itt valami nincs rendben. Csak nem olvasott el valami új törvény- tervezetet? Vagy tán a lak- béremelési javaslat juthatott a kezébe; netán látta az új ötezer forintos kópiáját valahol, és kiszámolta, mennyit kell visszaadnia belőle fizetéskor? Vagy köny- nyelműen megtartotta a múlt heti bevásárláskor kapott blokkot, és összehasonazóta is úgy emlegetem, mint nyári szülőföldjét. Mert az volt a kedvenc pihenőhelye. Körülvette magát, a jó isten tudja már hány gyermekével — mert ugye, több is volt neki —, és muzsikáltak. Muzsikáltak, és énekeltek. Mindenki a maga hangszerén szólaltatta meg a szépséges népdalokat. Felemelő érzés volt hallgatni... Ha Somogybán járt, mindig felkeresett és kért, hogy ajánljak neki verseket szű- kebb pátriánk „terméséből” megzenésítésre. Így szólaltak meg énekhangon például Takáts Gyula és Pákolitz István költeményei. Azt szeretném, ha a Magos a rutafa, a Dana, dana ... vagy sorolhatnám a szebbnél szebb, azóta már a kicsinyek kórusának is népszerű dalokat — úgy beivódnának a magyar közéletbe, hogy éneklésükkor olyan felemelő és összetartó erőt jelentsenek, mint a Boldogasszony Anyánk ...vagy a Tebenned bíztunk.., kezdetű énekek. Hiszek benne, hogy a Bárdos-művek örökéletűek, és akik hallgatják vagy előadják őket, azok jobb emberként, jobb hazafiként élnek körülöttünk. Csak engedjék énekelni a magyar népet! Dr. Kanyar József a szerény emberek önzetlenségével újabb és újabb Bárdos- emlékeket idéz fel. Mágikus dirigensként emlegeti a mestert, aki szinte megbűvölte az énekkart, és végtelen alázattal közeledett a zene tudománya és a pedagógiai munka felé. — Én hiszem, hogy Somogy megye méltó módon ápolja Bárdos Lajos zenei hagyatékát. Itt olyan remek kis- és nagykórusok működnek, mint például a Tóth Lajos Általános Iskoláé vagy a Vikár kórus. És olyan nagyszerű dirigensek, mint Zákányi Zsolt és Kerekesné Pytel Anna. Bátran mondhatjuk, hogy megyénket európai rangra emelték a kó- rusmuzsikában. (Várnai) lította az e hetivel?... No mindegy, majd óvatosan, konstruktívan kiszedem belőle. — Lényegében igazad van, anyukám — mondtam engedékenyen —, csak azt nem értem, miért pont te akarsz pártot alapítani. — Akkor nézz meg jól! Tedd fel a szemüvegedet, és nézz meg elölről, hátulról! Milyen vagyok? Te jóságos isten, mit akarhat tőlem ez a nő húszévi házasság után? Csak nem a klimax előtti pánik? Tény, hogy egy kicsit megöregedett, kicsit... szóval nem a legdivatosabb, de hát ez nem csoda, évek óta a bizományiból öltözködünk. Fodrászra se telik az utóbbi időben. Az én hajamat ő nyírja, az övét a szomszédasz- szony bodorítja. De hát megmondhatom én ezt neki? — Nos, mit látsz, Zsigmond? — sürgette a választ. — Hát... szóval... no igen... én nem is tudom ... — Ne hebegj, Zsigmond! Vagyok olyan jó, mint a Za- latnai Sarolta? — Ne tedd ezt velem, Rózái! Azt akarod mondani, hogy te is megírtad a regéKaposváron a Kilián György Városi Művelődési Központban, ma este hét órakor kezdődő Edda koncert előtt öt órától Pataki Attilával találkozhatnak a rajongói. Holnap este hét órakor — ugyanitt — diszkó várja a fiatalokat. A művelődési központban látogatható Mike Tamás fotó- kiállítása; megtekinthető az Ilyen szép Glinde című fotóbemutató, valamint szemelvények Vallató Gézának a Repeszgránát rövidmegállásból című készülő dokumentum-riportköny vével kapcsolatos levelezésből. A Kaposvári Galériában látható a Fiatal Iparművészek Stúdiójának ötvös- és ékszerkiállítása, a Somogyi Képtárban pedig művész tanárok tárlata várja az érdeklődőket. (Képünkön: Farkas Pál Látogatás című alkotása.) A barcsi Móricz Zsigmond Művelődési és Ifjúsági Központban holnap délután négy órától videóvetítéssel Á Globe romjai ? Harvey Sheldon, a Museum of London főrégésze a Southwark Bridgetől délre fekvő ■munkagödör előtt, ahol a feltételezések szerint az 1613-ban leégett Globe színház maradványait találták meg. Shakespeare egykori színháza mintegy száz méterre épült az Erzsé- bet-kori másik kulturális fellegvártól, a Kosétól. (Telefoto — MTI Külföldi Képszerkesztőség) nyedet a szerelmeidről? Vagy madám akarsz lenni egy nyilvánosházban? Netán sztár egy szexfilmben, mint Cicciolina? Követelem, hogy válaszolj! — Semmi okod az izgalomra, apukám, annyira nem vagyok menő. A követeléseinket meg majd a pártprogramban fogalmazzuk meg. A háziasszonyok pártja programjában. Ezek szerint mégis csak a blokkot tartotta meg ... — Rendben van — szóltam megenyhülten. — Ha megígéred, hogy nem írsz regényt, nem lesz piros lámpa és még énekelni se fogsz, belenyugszom a pártba. Végtére is eggyel több vagy kevesebb, oly mindegy manapság. Csak azt áruld el, minek kell neked ez ad új párt. — Gondolkozz, Zsigmond, gondolkozz! Itt a lányod, anyányi gyerek. A fiadnak serken a szakálla. Nyakunkon a munkanélküliség. Elöbb-utóbb meg is fognak házasodni. Tudsz nekik állást, meg lakást szerezni? ■ — Ez bizony nagy gond — válaszoltam. — Az utóbegybekötött tinidiszkót rendeznek. Vasárnap este hét órakor a Lambada Club ösz- szejövetelét diszkó követi. A barcsi Dráva Múzeumban Biserka Vuckovié jugoszláviai festőművész alkotásaiból rendeztek tárlatot. A Zselici ősz rendezvény- sorozata keretében, a szennai művelődési házban holnap este fél nyolctól szüreti nótaest kezdődik Pitti Katalin, Béres Ferenc és Csányi János közreműködésével. A csurgói kávéházi, szalonzenéi délutánok első programja kezdődik délután öt órakor a város művelődési központjában. Hétfői előzetesként szeretnénk felhívni olvasóink figyelmét egy programra. A Kilián városi művelődési központban este hét órától a Fonómunkás Kisszínpad vendégeként a karlsruhei Theater die Spur amatőr- színház mutatja be Goldoni Két úr szolgája című komédiáját három felvonásban. bi időben a kormány csak a forintot értékeli le. No, meg a minap rám is úgy nézett a főnök, hogy alighanem az unokaöccsét akarja a helyemre ültetni a hivatalban ... — No látod — eresztette le a seprő nyelét az én okos oldalbordám. — Ezzel a párt dologgal egy csapásra» megoldódik minden. Én leszek az elnök, te meg a sofőröm. Az állami támogatás csak elég lesz a fizetésünkre... — A tagdíjakról nem is beszélve — bátorítottam. — Székház is kell, abba meg gondnok. Rozikának nyugdíjas állása lesz nálunk. Pisti lesz a kampányfőnök meg a szóvivő. — Várj csak, Rozálkám! És mi lesz akkor, ha nem győzünk a választásokon? — Akkor ellenzékbe kell vonulnunk. De hát ennek olyan kicsi az esélye ... — Minden eshetőségre számítani kell... Tudod mit? Én is alapítok egy pártot. Legföljebb majd csinálunk egy nagy koalíciót. Valamiből meg kell élnünk, ha már a fizetésből nem lehet! Megnyitották az őszi megyei könyvheteket „... senki sincs a helyén..." Ellentmondások a könyvterjesztésben KOALÍCIÓ HÉTVÉGI jfá jolÓ
