Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-08 / 238. szám
4 Somogyi Néplap 1989. október 8., vasárnap Megalakult a Magyar Szocialista Párt (Folytatás a 3. oldalról.) pártokkal szövetségre kell törekednünk az együttműködés, a szolidaritás alapján. Ugyanakkor — ha talán egyeseknek túl korainak is tűnik — elvileg és hosszú távon a nemzetközi szocialista mozgalom demokratikus alapon történő újraegyesülését kell egyelőre távoli, de szép célként követnünk. Es a szocialista pártokkal, szociáldemokrata pártokkal, a Szocialista In- ternacionáléval is ezen az alapon kell szerves kapcsolatba lépnünk. Nyers Rezső végezetül kijelentette: — Nehéz szülés után — ha a kongresszus elfogadja — most megszületik egy új, a szocializmus, a demokrácia szempontjából biztató erő. Ha olyan vezetőséget is találunk az élére, amely kellően homogén ahhoz, hogy cselekvőképes legyen, de kellően plurális ahhoz, hogy vitaképes és alkotóképes legyen, akkor jó vezetésünk lesz. A párt elnöke után Be- recz János kapott szót; támogatásáról biztosította Nyers Rezsőt, de egyúttal javasolta: ne szavazzanak addig a dokumentumról, amíg azt valamennyi küldött írásban kézhez nem kapja, hiszen nagy jelentőségű kérdésekről kell dönteni. Ezt az ügyrendi indítványt a kongresszus megszavazta, s így — a dokumentum sokszorosításának idejére — ismét szünetet rendeltek el. Miután a küldöttek kézhez kapták a platformegyeztetések után véglegesített tervezett szöveget, megkezdődött a dokumentum részletekbe menő vitája. Számos stiláris jellegű kiigazításra tettek javaslatot a küldöttek, de több olyan indítvány is elhangzott, amely a tervezet politikai tartalmát is érintette. Többen kifogásolták azt a megfogalmazást, amely szerint az tekinthető az újonnan megalakuló Magyar Szocialista Párt tagjának, aki a párt alapszabályát és program- nyilatkozatának alaptételeit elfogadja, és ezt aláírásával hitelesíti. Felhívták a figyelmet arra, hogy ebben az esetben még a küldöttek legitimitása is megszűnik, amikor a tervezetet elfogadják. Volt, aki azt szorgalmazta: építsenek be garanciákat a párt jellegéről szóló dokumentumba, megakadályozandó, hogy azok is a párt tagjainak sorába léphessenek, akik — úgymond — elvesztették politikai, társadalmi hitelüket. Ezeket az indítványokat a küldöttek többsége nem támogatta. Parázs vita alakult ki a „vegyes tulajdonú szociális piacgazdaság” fogalom értelmezése körül. Sokan azt javasolták, hogy e megfogalmazásából hagyják el a „szociális” jelzőt, mivel az ellentétben áll a piacgazdaság követelményével. A pro és kontra hozzászólások eredményeként a küldöttek többsége úgy határozott: változatlanul hagyja e megfogalmazást, mivel ez kifejezi a pártnak azt az igényét, hogy a piacgazdaságot hatékony szociális garanciák mellett kívánják kiépíteni. A küldöttek nagy többséggel elvetették azt az indítványt is, amely a tervezetben szereplőnél jóval hosszabb időt, három hónapot’ adott volna az alapszervezeteknek szervezési feladataik végrehajtásához. A kisebb-nagyobb módosító indítványokat az elnöklő Horn Gyula egyenként bocsátotta szavazásra, majd a tervezet egészéről döntöttek a küldöttek. Ennek eredményeként a tanácskozás szavazati jogú résztvevői elsöprő többséggel, mindössze 159 ellénszavattal, 38 tartózkodás mellett elfogadták a párt jellegéről szóló állás- foglalás tervezetéi. A küldöttek ezzel kimondták a Magyar Szocialista Párt megalakulását, s e történelmi pillanatban felcsendültek a Himnusz hangjai, a küldöttek felállva énekelték. A kongresszus állásfoglalása a Magyar Szocialista Pártról Hazánk történelmében lezárult a Magyar Szocialista Munkáspárt nevével fémjelzett korszak. A szocializmus eddig volt koncepciója, a sztálini eredetű rendszer felélte Kenden társadalmi, gazdasági, politikai és erkölcsi tartalékát, alkalmatlan arra, hogy lépést tartson a világ fejlődésével. Ezzel az MSZMP mint állampárt története véget ért. Az átfogó és gyökeres társadalmi, gazdasági és politikai megújuláshoz elengedhetetlen, hogy belőle új párt alakuljon. A kongresszuson létrejövő új párt kíméletlen őszinteséggel szembenéz elődje múltjával. Elhatárolja magát a bűnöktől, a tévesnek, hibásnak bizonyult elvektől és módszerektől. Szakít a bü-/ rokratikus pártállam rendszerével, a demokratikus centralizmus elvével. Az alakuló új párt ugyanakkor az MSZMP-n belüli reform- törekvések örökösének tekinti magát. Maradéktalanul vállalja az emberi fejlődés egyetemes értékeit, a humanizmust, a szabadságot, a demokráciát, valamint az értékteremtő munka tiszteletét. Folytatója a szocialista és kommunista mozgalom időtálló hagyományainak, magáénak vallja a szolidaritás és a társadalmi igazságosság elvét. Ugyanakkor vallja, hogy a társadalmi igazságosság és az emberi szabadságjogok eszméi nem állíthatók szembe egymással. Nem engedhető meg az sem, hogy a piac ellenőrizetlen erői felülkerekedjenek a szociális és kulturális értékeken. A párt egyik örököse a magyar progresszió legjobb törekvéseinek, a haza és haladás eszméinek, a Duna menti népek sorsközössége gondolatának. Szoros és szerves kapcsolatot kíván fenntartani mind a reformra törekvő közép- és keleteurópai baloldali pártokkal, mind pedig a világ reformkommunista, szocialista és szocáldemokrata pártjaival. Az új reformpárt a saját munkájuk alapján jövedelemben részesedők, a kisvállalkozók, magyar és más nemzetiségű honfitársaink pártja. Működésének elvei közé tartozik a világnézeti és politikai türelem, az áramlatok szabad és önkéntes szövetsége. Pártunk állampártból korszerű baloldali szocialista mozgalommá, a tagsága által ellenőrzött politikai tömegpárttá válik, amely kezet nyújt minden demokratikus, haladó magyar erőnek, s egyúttal az európai •baloldal szerves részének tekinti magát. Kész a demokratikus szocializmus céljait követve, a jogállam törvényeit mindenkor tiszteletben tartva, valamennyi együttműködésre vállalkozó erővel összefogni, hogy az ország kijusson a válságból. Hozzá kíván járulni a vegyes tulajdon, a szociális piacgazdaság és az önkormányzatok rendszerére támaszkodó többpt-Qjrendszerű parlamenti demokrácia kiépítéséhez. 1 A gyökeres politikai megújulást a kongresszus a párt elnevezésével is kifejezésre kívánja juttatni. A jogfolytonosságot fenntartva bejelenti a Magyar Szocialista Párt megalkulását. A Magyar Szocialista Párt meg kívánja tartani és hívja soraiba mindazokat, akik egyetértenek programjával, elfogadják alapszabályát. A kongreszus után kerüljön sor a Magyar Szocialista Párt bejegyeztetésére. Az MSZP megalakítása a tagsági viszonyát is érinti, ezért 1989. október 31-ig össze kell hívni az alapszervezeteket. Aki a párt alapszabályát és programnyilatkozatának alaptételeit elfogadja, s ezt aláírásával hitelesíti, az megerősíti, hogy a Magyar Szocialista Párt tagjává válik. Az MSZP tagjai 1989. november 10-ig szabad választásuk alapján szükség szerint — hozzák létre alapszervezeteiket, s kezdjenek hozzá a tagtoborzáshoz, az új párt szervezéséhez. A taggyűléseken készítsék el a tagság nyilvántartását, adják ki az új tagkönyveket, válasszák meg vezetőiket és küldötteiket, vitassák meg a választásokra való felkészülés módját. Budapest, 1989. október 7. A kongresszus a dokumentum elfogadásával befejezte szombati munkanapját. A küldöttek vasárnap folytatják munkájukat. Az MSZMP története véget ért, s jogutódjaként megalakult a tőle gyökeresen különböző Magyar Szocialista Párt. A reformerek eddigi legfontosabb célja teljesült ezzel. A kongresszus első napjának hangulati fordulata szombat estére politikaivá érett: elveiben és alapjaiban új típusú baloldali párt körvonalazódott az új program és alapszabály kereteit elfogadó, akcióegységre kész platformok között. Az állampártisággal, demokratikus centralizmussal és bármiféle diktatúrával felhagyó, új alapelvek egyfelől a demokratikus szocialista mozgalom régi hagyományaihoz nyúlnak vissza, másfelől pedig az európai baloldal legkorszerűbb elveit vállalják föl. A párt jellegéről folytatott másfél napos vita ilyenformán lezárta a kongresszus előtti elvi, politikai és személyi csaták idejét is. — A sokat korholt vidék végre megmozdult — hangzott el pénteken késő éjjel a reformszövetség taktikai értekezletén. Szombaton már a kongresszusi teremben hangozhatott el, hogy ezzel a „vidék” el is döntötte az erőviszonyok kérdését, kikényszerítette a fordulatot. Apropó: taktika. E kongresszus korántsem csak a tanácskozási teremben zajlik. A platformok szünetekben, ebédidőben és kora hajnalig üléseznek, tisztázzák az álláspontokat, eldöntik a „szereposztást”, alkudoznak a másik platformmal. Vérbeli politizálás folyik tehát, s feltűnő: a kulisz- szák mögötti események sem igazán zártak. Sokáig úgy tűnt, magát a pártalapítást is megtorpedózhatja a „reformkommunista-kérdés”. A legradikálisabb reformerek (szószólójuk Keserű Imre volt) az új párt hitelessége érdekében ezek közül se mindenkit „engednének be” az új pártba. A többség, legalábbis úgy tűnik;, ezzel nem ért egyet: a tézistervezet (nemzetközileg legalábbis) szoros kapcsolatokra törekszik a reformkommunista pártokkal is. Nyers Rezső maga úgy vélekedett, hogy az álreformerek és a kompromittálódottak kivételével mindenkinek lehet helye, aki elfogadja az új programot, az alapszabályt, a szocialista értékeket és politikát. Ez a lényeg. A megújuló, jövőbe tekintő szocialista mozgalom belső életében is a demokráciát tartja az alapok alapjának. A végre önállóan politizáló párttag megszabadul az eddigi formális-bürokratikus kötöttségektől. Nem előírásokat, hanem értékeket vállal, humánus, közösségi, emberközpontú, emelkedetten eszmei és hétköznapiak becsületes vonásokat egyaránt. A szocialistaság a kisember érdekeiért szegődik, s nem valamely ember, csoport vagy fetisizált eszme uralmának eszköae. Szóba került a második napon az a bizonyos második „M” betű. Nos, a kongresszusi munkástagozat felszólalója leszögezte: a munkásság nem a párt nevében, hanem programjában és politikájában akar jelen lenni. Ö is — miként a kongresszus folyamán győzelme érésével párhuzamosan mind kiegyensúlyozottabb reformszárny — a szükséges, egyértelmű elhatárolódás után fokozatosan a tagság és a választók megnyerésére helyezi a hangsúlyt. Ehhez hiteles vezetőkre, jó programokra van szükség — ennek kezdetét adhatja a pártkongresszus folytatása. Nyers Rezső szombat esti vitazárója határozott álláspontot foglalt el a demokratikus szocializmus értelmezésének vitatott kérdéseiben. Leszögezte: az MSZP mindenképpen a tömegek pártja lesz, azok érdekében irányítja — kizárólag parlamenti képviselői útján — a kormányt is. Reméli — fűzte hozzá —, hogy az új párt egyben jelentős új erőt ad a hazai szocialista mozgalomnak, ami nélkül elképzelhetetlen a szilárd magyar demokrácia. Füzes Oszkár ORMOS MÁRIA AZ AKCIÓEGYSÉGRŐL A szónak tétje van A kongresszus egyik legnépszerűbb személyisége Ormos Mária akadémikus, történészprofesszor, a Politikai Intéző Bizottság tagja, öt valamennyi platform szívesen látná soraiban. — 20 vagy 50 év múlva egy kutatónak hálás téma lehet föltárni, hogy milyen politikai áramlatok működtek a 89-es kongresszus előtt. Sokkal nehezebb ezt most benne élve átlátni. — Föltették nekem a kérdést, hogy történészként örülök-e, hogy egy fontos történelmi esemény részese vagyok. Talán csalódást okoztam a válaszommal, hogy egy történész annak örül, mikor a múltat kutatja és nem annak, mikor a történelembe belecsöppen. — Véleménye szerint a platformcsatáknak lehet-e győztese? — Gondnak azt tartom, hogy ezek a platformok csak alig különbözjnek egymástól. Például a jelenlegi vezetés által fémjelzett — én úgy mondanám — centrumot jóformán semmi sem választja el a reformszervezettől. Az eltérések inkább a szó- használatban, és személyes kötődésekben vannak. — Ennek ellenére talán egyetért azzal, hogy a párton belül kibékíthetetlen ellentétek is vannak. — Néha az a kellemetlen érzésem támad, hogy a kongresszusi küldöttek között is sokan vannak, akik azt gondolják, hogy a harcot egymás ellen kell megvívni, és itt lehet a győzelemhez eljutni. Az nyilvánvaló, hogy a párton belül tisztulási folyamatot végig kell vinni, de az igazi harcnak mégis kívül kell lezajlania, elsősorban a választások során. Szerintem a kongresszus akkor éri el célját, ha e tisztulási folyamat eredményeképp egy megbízható akcióegység jön létre, s a párt energiáit már nem a belső csatározások kötik le. — Párttagként melyik politikai áramlatot érzi magához közelállónak? — A reformindíttatású centrális mag és a reformszárny összefogásának lennék a híve. Ezt látnám helyesnek eszmeileg, és a további politikai harcok esélyeit illetően is. Ez az egyetlen lehetőség, hogy elkerüljük a párt atomizálódását. — A kongresszust megelőzően hallható volt olyan vélemény, hogy a küldöttek reformpártitbak, mint választóik... — Nehéz most a párttagság egészéről véleményt alkotni. Az én tapasztalatom, csupán az elmúlt időszakhoz és Pécs városához kötődik. Ügy láttam, hogy a tagság nagy részét már pusztán az a tény is aktivizálta, hogy 58 jelölt kö^ül választhatta ki a 18 küldöttet. Sokan érzik, hogy mindannak, amit egy fórumon elmondanak, már tétje van, s ez is serkentő. Vannak persze, akik apolitikussá váltak. Azt hiszem, a jövő pártjának kevesebb, ám aktívabb és cselekvőképesebb tagsága lesz. Bíró Ferenc Űj párt, új erő
