Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-07 / 237. szám
1989. október 7., szombat Somogyi Néplap A GYERMEKEKÉRT SEGÍTETTEK Ahol a szó igaz varázsa hat Az apró szobában bábeli még a hangzavar, pedig ehhez a munkához csönd kellene: a hangok születésénél a logopédus munkáját segítené. Azét az emberét, akinek a türelme, szeretete nélkül talán soha sem lenne a „lókából” róka, így szépen pergő „r” hanggal. A kaposvári Zrínyi Ilona Általános Iskolában dr. Bánáti Henrikné logopédus-tanár várja, hogy vége legyen már a szünetnek és csönde- sedjen a lárma a kis szoba mellett az öltözőben és a folyosón. A falon bábfigurák, portréfotók: a szakember számára fontos kellékek. Szemközt, a függöny mögött tükör a helyes artikuláció utánzásában segít. — „Akadályosan” beszéltem óvodás koromban — magyaráza „tudományos szakkfijezéssel” régi beszédhibáját Tulner Roland, aki most harmadik osztályos és az Idegen fül nem veszi már észre a hibát. A fiú fején fülhallgató, arcán pedig feszül a figyelem. — Szék! — csillan föl a tekintete, amikor a mellette elhelyezett különleges magnóból megkapja az első impulzusokat. Aztán folytatja: — Méz, bőr ... Kis szünet következik: valamit nem értett meg. A logopédus tanár tesztlápon kíséri a válaszok pontosságát. — Ezt a hallás- és beszéd- megértést vizsgáló készüléket szeptemberben kaptuk ajándékba a Kaposvári Tejipari Vállalattól és szakszervezeti bizottságától — mondja. — A Nikol gmk készítette és a budapesti Heim Pál Gyermekkórház munkatársai most szabadalmaztatják. Kísérleti a példány és egyetlen a megyében, akárcsak egy másik — korántsem olcsó — készülék, amely a ritmushibák (a dadogás) terápiáját teszi eredményesebbé. Ezt egyébként a Balaton Fűszérttől kaptuk. A megyében a készüléknek azóta sem akadt párja. Az iskola anyagi lehetőségei szerint biztosítja a munka feltételeit, Ezek a készülékek — amelyekre az oktatás költségvetéséből nem jutna — a munka hatékonyságát javítják. Sokat jelent az is, hogy az ajtókat a kaposvári Lak- berendező Szövetkezet dolgozói párnázták be, térítés nélkül. Dr, Bánáti Henrikné nyolc éve foglakozik a kaposvári Zrínyi iskolában a beszédhibás gyerekekkel. Irigylésre méltóan szép a hanglejtése, artikulációja. — öt intézményből hozzák a gyerekeket: jelenleg negyvenet. Az első lépés mindig az, hogy megállapítsuk a hibás hangképzés okát: szervi eredetű-e vagy például beszédszervi mozgásügyetlenség ... Ebben a munkában segít az új készülék. A terápia akkor sikeres igazán, ha időben kezdjük el. Ezért kell folyamatosan szűrni. Ebben a munkában sokat segíthetnek az óvónők. Sajnos minden szülő nem tud — vagy nem akar tudni — arról, hogy beszédhibás a gyermeke. Pedig a későn megkezdett terápia sohasem olyan hatásos. Elkövetkezhet az az időszak is, amikor a beszédhiba már nagyon makaccsá válik, és sokkal több idő kell ahhoz, hogy javítsunk rajta. Ahány ember, annyi módszer ... Ezért is fontos a kontktusteremtés, amelyben nemcsak a beszédnek, hanem minden apró rezdülésnek fontos szerepe van. Itt a szó igazi varázsa hat.,. Nagyon fontos a megkésett beszédfejlődés korai felismerése is, amely együtt járhat a gyermek más területen való elmaradásával. A tiszta hang megszületése még nem a teljes siker: azt rögzíteni, automatizálni is kell. — A logopédust is „megviseli” az állandó artikuláció — mondja mosolyogva. — A mi arcunk hamarabb „fárad”... Montágh Imre mosolygós, kedves vonásét idézzük. A logopédus-tanárnak is példaképe. Búcsúzáékor jobban megnézem arcát s arra gondolok: lehet, hogy a gyakori és intenzív artikuláció fáraszt, de a tekintetében ott találom az örömöt, amelyet a megtalált új hang jelent. Várnai Ágnes BÁRDOS LAJOSRA EMLÉKEZNEK Országos kórustalálkozó Kaposváron KIRÁLY ZOLTÁN CSURGÓN Kérdez a kisváros A zenei világnap alkalmából, valamint Bárdos Lajos karnagy születésének 90. évfordulója tiszteletére, Kicsinyek kórusa címmel pénteken megkezdődött a II. Országos Kórustalálkozó kétnapos rendezvénysorozata Kaposváron. A dunántúli megyéket Komló, Szigetvár, Pápa, Sopron, Székesfehérvár, Tatabánya, Szekszárd és Szombathely ifjú dalosai képviselik — a nyitó hangversenyt a Munkácsy gimnázium aulájában tartották. A hangversenytermet zsúfolásig megtöltő közönség elé a kaposvári Zrínyi Ilona Általános Iskola kórusa lépett elsőként. Erdős Györgyné karvezető vezényletével Bárdos Lajos Nemzeti fény című kórusművét tolmácsolták. Ezután a házigazda szerepét betöltő középiskolás diákok köszöntötték a Művelődési Minisztérium, a Kórusok Országos Tanácsa, valamint a Magyar Rádió képviselőit. Ünnepi köszöntőt Pap p János, a Kaposvári Városi Tanács elnöke mondott. Megemlékezett az Unesco által elindított mozgalomról, amely minden év október elsejét a zene világnapjának nyilvánította. Tisztelettel szólt Bárdos Lajos karnagyról, akit életében több személyes találkozás és élmény is fűzött Somogyhoz, a Vikár Béla kórushoz. Szót ejtett a zene hétköznapokat megszépítő, érzelmeket formáló hatásáról, majd röviden megemlékezett megyénk kulturális hagyományairól. Csokonai Vitéz Mihály költő, Németh István polgármester, Rippl-Rónai József festőművész, Vikár Béla zeneszerző és népzene- kutató, valamint Fodor András költő neve után azokat a hagyományt teremtő kórusvezetőket üdvözölte, akiknek munkássága nyomán az utóbbi évtizedekben kiemelkedő sikereket ért el a megye kórusmozgalma. Végezetül a vendégként megyénkbe látogató fiatalokhoz szóló jókívánságaival zárta megnyitóját a tanácselnök. Ezt követően ismét a Zrínyi Ilona Általános Iskola kórusa lépett a pódiumra, majd a komlói Kodály Zoltán ének-zene tagozatú általános iskola kicsinyek kórusa, a kaposvári Krénusz János, a II. Rákóczi Ferenc és a Tóth Lajos Általános Iskola kórusai mutatkoztak be. A péntek esti programot zenepedagógiai tanácskozás zárta. Csurgón járt Király Zoltán országgyűlési képviselő, a parlament ellenzéki csoportjának vezetője. Csütörtökön este a művelődési házban olyan sokan voltak, hogy némelyek már csak a nyitott ablakon át tudták hallgatni a képviselőt. Miután csurgói képviselőtársa, dr. Horváth Ferenc üdvözölte, Király Zoltán közölte; nem akar előadást tartani, inkább a helyiek kérdésére válaszolna. Bevezetőként azt mondta el, hogyan jutott el a képviselőségig, miként alakult életpályája attól a pillanattól, amikor fölfedezte, hogy „a hatalom hülyének nézi” és eszköznek használja. Ehhez nem adta beleegyezését és elindult azon az úton, amely idjáig vezetett. Azt mondta: ma csendes forradalom zajlik, amely rendszerváltozást tűzött ki. Mint várható volt, elárasztották kérdésekkel. Mindenekelőtt azt tudakolták: indulna-e a köztársasági elnökválasztáson, ha jelölnék? Indulna — mondta határozottan. Hozzátéve, vannak nála alkalmasabbak, akik több bölcsességgel, tapasztalattal, nemzetközi kitekintéssel rendelkeznek. A parlament sokszor került szóba. Nagy hangsúlyt kapott eközben az a fejbó- logatás, amely sokáig jellemezte a képviselőket. — Sajnos, a szocializmus is átvette a régi rendszertől azt azt eléggé el nem ítélhető nézetet, hogy a parlament „úri huncutság”, és csak azért van, hogy a külföld szemében jó képet mutasson. Egy másik kérdés így hangzott: véleménye szerint az ellenzéki kerekasztal helyesen járt-e el, amikor aláírta az egyezményt, és az Országgyűlés szentesítheti-e ezt? Király Zoltán azt válaszolta, a megbeszéléseket és az egyezményt nagyon fontosnak és hasznosnak tartja, a parlamentnek joga, lehetősége van elfogadni. Nem hagyták ki a csurgóiak az MSZMP-vel kapcsolatos kérdéseiket sem. Szóba került ennék kapcsán Király Zoltán párttagsága. Ki- jellentette, elítéli azt a koncepciós perekre emlékeztető módszert, ahogyan a pártból kizárták, és azt is, ahogyan vissza akarták venni. Így aztán most kívülállóként szemléli az MSZMP kongresszusát, ahol — úgymond — minden lehetséges. Abban reménykedik, hogy pártszakadás lesz, és — neveket is mondott —, a fundamentalistákat kisöprik, majd Pozsgay Imre vezetésével előre törnek a reformisták. Az MSZMP-nek csak akkor van esélye a választáson, ha az utóbbiak győznek. Ez lenne a jó, mert igen nagy szükség lenne egy baloldali pártra egy koalíciós kormányban. A választás ezen az estén egyébként is fontos helyet foglalt el Csurgón. Kapott is bőven kérdéseket a város vendége. Az esélyektől a módszerekig, minden érdekelte hallgatóit. Király kinyilvánította: nem ért egyet a kerekasztal által elfogadott választási törvénnyel. Kevésnek tartja az egyéni választókerületi részarányt. Nincs meg a személyhez fűződő megméretés lehetősége. — Azok, akik a listán aláhúzzák egy-egy párt nevét, valójában nem is tudják, kikre adják voksukat. Ennek az a veszélye, hogy szétszóródnak a mandátumok, és nem jön létre kormányzóképes többség. Hogy melyik pártnak van a legtöbb esélye? Király szerint a magyarok 90 százaléka elutasítja az elmúlt 40 évet, így majdnem biztosra vehető az ellenzék győzelme. A választásokat persze meg is kell érni. Az emberek esendőek, baleset, betegség mindenkit fenyeget. Király Zoltánt ezen kívül még távirányítású bomba is. Ha ugyanis lehet hinni annak, aki — névtelenül persze — Kaposvárról keltezve megírta levelét a képviselőnek. Arra figyelmeztette, hogy a maffia kimondta: „halál rátok”, mert elég volt abból, amit az ellenzék művel. A képviselő ne reménykedjen — írta —, jól ki van képezve, a távirányítású bomba majd megteszi a magáét. Király Zoltán csak annyit mondott: — állunk elébe. És félretette a levelet. — Visz- szarendeződés pedig nincs — mondta később egy másik kérdésre válaszolva. Aki ennek érdekében fegyvert fog, annak fegyverrel kell szembenéznie. Hozzátette: „Én is a harcolók között leszek”. Az emberek fergetegesen tapsoltak Király Zoltánnak, aki vette a fáradságot, és eljött a messzi Csurgóra — ahogy egyik felszólaló fogalmazott: „A legvidékebb vidékre”. Szegedi Nándor V. A. I Budapesten tüntettek az ápolónők. Sok minden történt előtte is, közben is, azóta is az országban, a szerkesztőségek dúskálhattak az érdekes, sőt szenzációs hírekben, információkban. Az ellenzéki kerekasztal plénumán megkönnyebbült mosoly suhant át néhány új pártot képviselő politikus arcán, hissen az a kétmilliárd, amely a magyarországi pluralizmus anyagi támogatására rendeltetett, kezdetnek nem is olyan csekélység. Az NDK-beli „turisták” okozta már-már gordiuszi csomóvá nehezült problémát — hála következetes és okos külpolitikánknak — sikerült példaadó humanizmussal megoldani, az Országgyűlés pedig megszavazta a kivándorlási törvényt. Ugyancsak az Országgyűlésen, egy képviselő megkérdezte a hadügyminiszNŐVÉREINK tért, hogy fenyeget-e bennünket egy esetleges román támadás, s ha igen, felkészült-e erre hadseregünk. (E borzongató interpelláció csak első hallásra tetszett fantasztikusnak, mert meggyőződhettem róla: az utóbbi hónapokban sok hazánkfiának okozott lidércnyomásos álmot ez a kérdés.) Továbbá: kongresszusra ké- szül(t) az ország (még mindig mondhatjuk, hogy nem csak a hatalmat gyakorló párt), afféle „csodaváró” kongresszusra ... És Budapesten tüntettek az ápolónők. Kivonultak az utcára, petíciót küldtek a minisztériumuknak, nyilatkoztak a tv riporterének, majd visszamentek a kórházakba, ahol a tüntetés idején a velük szolidáris orvosok helyettesítették őket a betegágyaknál. Megrendített az eset. Valahogy fájdalmasabban érintett, mint sok más, társadalmunk krónikussá vált bajait, gondjait nyers szókimondással megvalló tény, mely — kórházi hasonlattal élve — olyan, mint az elhanyagolt, rrqár-már elmér- gedt seb. Én eddig csupán mosolygó nővéreket láttam, s attól tartok, ezután már csak az emlékezetemben élnek majd e mosolyok. Vízióim támadtak. Egy nagy körte-' rém jelent meg előttem szenvedő arcokkal, segélykérő szemekkel. A tekintetek — köztük az enyém is — az ajtóra meredtek. Az ajtó azonban nem nyílott többé, akit vártunk, sohasem jött meg. Ebben a kórteremben mindenkinek van egy ágya. A politika- és tör- ténelemcsinálónak és a kisembernek egyaránt. (Az előbbi tálán külön szobát kap.) Egyszer mindenki elfoglalja itt a helyét, adóbeszedő és adófizető egyaránt. És várakozóan mered az ajtóra: jön-e már a nővér a fájdalomcsillapító gyógyszerrel, jó szóval, esetleg az utolsó szalmaszállal. És a nővér nem jön. Mert az éhbére után is adózó, kiálvatlan, agyonf árasztott nővér egyszeresük arra eszmél, hogy a hivatásának utolsó szikrája is elhamvadt benne, s mielőtt meggyűlölné a betegeit, elhagyja őket. Követi egykori társnőit, akik az első keserű pirula után már úgy döntöttek, hogy inkább lesznek ápoltak, mint ápolónők Magyarországon. Szapudi András
