Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-06 / 236. szám
1989. október 6., péntek Somogyi Néplap 5 CSOKONAI SZELLEMÉBEN Zákányi Zsolt Névadó ünnepség a tanítóképző főiskolán „...őrömben tanított ő..." „Adj részt azokból az ajándékokból, mellyeket a Természet néked adott, másoknak is, és terjessz. boldogságot és nyugodalmat magad körül. Szélesítsd ki a te tehetségednek szféráját a jótétel által, és hidd el, hogy nem lehet boldogtalan, aki másokat boldoggá igyekszik tenni." (Csokonai) Dr. Kálmán Katalin, a főiskola főtitkára köszöntötte a vendégeket, többek között dr. Kelemen Elemér művelődési miniszterhelyeítest, dr. Gyenesei István megyei tanácselnököt, a társ- és testvérintézmények igazgatóit, a főiskola volt és jelenkori oktatóit, valamint megyénk kulturális és gazdasági szerveinek képviselőit. Dr. Kelemen Elemér ünnepi köszöntőjében kiemelte, hogy Kaposváron nem volt nagy hagyománya a tanítóképzésnek, korábban ugyanis 1869 és 1933 között csak Csurgón működött középfokú tanítóképző. Először csak 1948 januárjában kezdték meg tanulmányaikat a kaposvári képzősök tanfolyami keretek között. A tanítóképző végül 1955 tavaszán foglalta el jelenlegi helyét, majd három évtizeddel ezelőtt — 1959-ben — indult meg Kaposváron a felsőfokú képzés. E rövid történeti áttekintés után — a miniszterhelyettes méltatta az igényes főiskolai tanári kar, az újítás, a kockázatot is vállaló vezetők tevékenységét. A névadó példaértékű létét ecsetelve az előadó hangoztatta, hogy a rebreceni kultúra központja a kollégium. A „szegények iskolájának’’ méltán nevezett kollégiumban nevelkedtek az irodalmi népiesség úttörői, köztük Csokonai is. Mit is idézhetünk követendő példaként életéből? — kérdezte. A hivatására oly lelkesen készülő diákot, a villámgyors felfogású nyelvtehetséget. a határtalan irodalmi műveltségű, természettudományok iránt érdeklődő muzikális lelket, s nem utolsósorban a sokoldalú tanár személyiséget. Csokonai tehetsége, a tudás és a műveltség iránti elkötelezettsége, felvilágosult szelleme, pedagógusi tevékenysége és az embertelen körülmények közötti embersége olyan hagyományok ápolását és újraélesztését segítheti, amelyek ennek a főiskolának napjainkban is méltó és időszerű célkitűzései lehetnek — hangsúlyozta. A tanítóképzés strukturális változásai a főiskolai hálózatot is átformálták; egv- egy intézmény több képzési profilnak lett a gazdája, Ezeknek az intézményeknek regionális kultúrpolitikai missziót is be kell tölteniük. Végül az idegen nyelv oktatásának, a nyelvi szakkollégiumoknak a jelentőségéről beszélt a miniszterhelyettes, majd pedig Csokonainak ma is időszerű pedagógusi hitvallását idézve zárta előadását. Életének vándorútjaival Csokonai tájakat összekötő költő — mondta ünnepi beszédében Leitner Sándor főigazgató. A hagyomány ápolásban a fél ország joggal osztozhat, de Debrecen után elsősorban Somogyé e szép kötelesség. Ha mindössze két esztendőt töltött is el megyénkben, költői világa itt mélyült el, itt tette modern műfajjá a hajdani is- kolndrámát. s itt kapta meg t cj l élete egyetlen állását, a csurgói „professzorságot'’. A névválasztásban döntő motívumunk — hangsúlyozta — az volt, hogy Csokonai költőként, gondolkodóként a magyar irodalom arckép- csarnokából az egyik legnagyszerűbb példakép. A Somogy Megyei Tanács az ünnepi alkalomból zászlót adományozott az intézménynek. Tóth Éva a főiskola egykori hallgatója által tervezett zászlót dr. Gyenesei István adta át, jókívánságai kíséretében. A zászlóra emlékszalagot kötöttek a tanítóképző főiskolák főigazgatói, a debreceni református kollégium igazgatóhelyettese, a testvér- intézmények képviselői, valamint a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium igazgatója s a költő emlékét ápoló közösségek, társaságok képviselői. A Csokonai-dombormű Weeber Klára munkája A főiskola tanácsa által 1989 tavaszán alapított főiskolai díjat — Weeber Klára szobrászművész kisplasztikáját — az ünnepi alkalomból hárman vették át: Hajdú Tibor nyugalmazott tanszékvezető, Merő László szakcsoportvezető, volt intézetigazgató, valamint dr. Várkonyi Imre nyugalmazott tanszékvezető, volt főigazgató. A főiskolai tanács címzetes főiskolai tanári címet adományozott Fodor Andrásnak. A József Attila- díjas költő egy Kárpát-Uk- rajnában levő kulturális delegáció tagja, ezért nem vehetett részt az ünnepélyes névadón, így szavai helyett közöljük köszöntő levelét. A mai ünnepen gyarapodott Kaposvár és Somogy' képzőművészeti kincsestára is — mondta Papp János városi tanácselnök az intézmény második szintjén elhelyezett Csokonai dombormű felavatásakor. Az alkotás szintén Weeber Klára munkája. Az egész napos rendezvény a főiskola művésztanárainak és hallgatóinak ünnepi műsorával folytatódott. Délután Csokonai emlékezete címmel emlékülés kezdődött, amelyet dr. Takáts Gyula Baumgarten- és kétszeres József Attila-díjas költő, címzetes főiskolai tanár nyitott meg. Csokonai Somogybán töltött éveiről dr. Laczkó András irodalomtörténész, a Keszthelyen vendégeskedő Csokonairól Cséby Géza irodalomkutató tartott előadást. A tanítóképző főiskolák művész tanárainak képző- és iparművészeti kiállítását a Somogyi Képtárban Soltra Elemér festőművész nyitotta meg. A L.atinca Sándor Művelődési Központ színháztermében művészeti est zárta a Csokonai nevéhez, szelleméhez méltó, gondosan megrendezett ünnepséget. Fodor András köszöntője A magyar ,irodalom Csokonai elődeit és utódait egyaránt napi szolgálatra kötelező missziója nem teszi lehetővé, hogy a nevezetes dátum alkalmából megtisztelő hívásuknak eleget tehessek. Illenék pedig, hogy személyesen mondjak köszönetét kivételes rangot adó gesztusukért. El nem évülő örökségként őrzöm ugyanis korán meghalt apám egyik mementóként rám bízott mondását, melyet a pusztaberényi állomás bukszusbokrai közt hallottam tőle: „Jegyezd meg fiam, hogy két igazi hiva- ■ tás van: az orvosé és a tanáré!” Bár a sors úgy rendelte, hogy csak néhány évig taníthattam, örülök, hogy egykori diákvárosom főiskolája tiszteletbeli pedagógusnak tekint, ha másért nem, azon a jogon, hogy éppen az irodalom művelését próbáló növendékeihez kezdettől mindmáig szoros kapcsolat fűz; jó néhányon elmondhatják, hogy írásaikat én segítettem a nagyobb nyilvánosság elé. Külön elégtétel számomra, hogy arról a költői-ősömről nevezik el az intézményt, > aki Debrecenben költői osztályt vezetett, aki ősei föld- i jén, Dél-Somogyban az én rokonaimat is taníthatta. Szívből kívánom hát, hogy Csokonai méltó megbecsülése a róla elnevezett főiskolában ronthalatlan bázisra találjon. Hiszen nemcsak a Dorottya szerzőjének szobra nemcsak a híres-neves farsangi dámák háza áll a szomszéd utcában, de szerencsére, akár naponta találkozhatnak Csokonai Vitéz Mihály kultuszának legfőbb, legavatottabb őrzőjével, Takáts Gyulával, ki nem csupán a költő-előd hiteles arcmását találta meg, de szellemét is új és új versekben, tanulmányokban eleveníti fel. S a hely szelleme jegyében a hagyomány vállalóit hadd emlékeztessem még Csokonai születésének kétszá- zadik évfordulóján itt, az ugyancsak szomszédos megyei könyvtárban rendezett ünnepségre, atnikoris a Kapos mellől Csurgóra, Debrecenbe származott, egyetemi tanárrá lett Kovács Kálmán beköszöntője után Takáts Gyula mellé, a Dél-Dunántúlra olyan költők sorakoztak föl, mint Arató Károly, Bárdosi Németh János, Berták László, Csorba Győző, Galambosi László, Pákolitz István, de a vonzódás jogán olyan távolabb élő társak is, mint Bisztray Ádám, Simon István, Sipos Gyula, Somlyó György. A költők — tapsot saját maguknak nem kérve — személyesen olvasták föl írásaikat, melyek közül nem egy kifejezetten erre az alkalomra készült. S még a távolmarasztó betegség sem akadályozhatta, hogy Kiss Tamás, vagy Nagy László üzenete elhangozzék az est várakozásteli, meghitt légkörében. Ez évforduló esztendeje, 1973 óta Somogy megye, mint nevével is demonstráló folyóirata jelzi, a nyitott lokálpatriotizmus új lendületével, egy kisebb régió ablakából szeretné befogni az országot és világot. Kérem, tegyenek meg mindent azért, hogy Csokonai jövendölését, a nemcsak sorrendet, de minőséget követelő első oskoláról, együtt válthassuk valóra. S e közös törekvés nehéz gondjai közt se feledjék Ady Endre névadójukról mondott szavait „6 akkor (miközben csavargónak, műveletlennek, parasztnak mondták!) a legeurópaibb ember volt ebben az országban.” Tamási Rita Fotó: Csobod Péter Bárdos Lajos emléke előtt A magyar zenei élet ismét tiszteleg. Most Bárdos Lajos emléke előtt. Október 1-jén lett volna 90 éves a magyar dalostársadalom Kodály utáni egyik legnagyobb alakja. E század sokat adott önálló nemzeti zenekultúránknak, a sajátosan magyar hang megszólalásához. De sokat vett el tőlünk e nagy „tölgyek’’ -pusztulásával. Kodály, aki egy egész népet nevelni akarván, megteremtette a nemzeti kóruskultúrát, olyan nemzedéket nevelt, amelyik nemcsak a nagy célokat volt képes követni, s mint ember is követendő példa volt. Ilyen — a nemes célért, népe szellemi gazdagításáért tánto- ríthatatlanul küzdő ember volt Bárdos Lajos is. Akik ismerték munkásságát, melyet nemzeti kultúránk gazdagításáért tett, csak azok tudják felmérni az űrt, melyet távozása hagyott. A -nagy mester után a tanítványok is sorra távoznak. Itt hagyták példájukat, s műveiken keresztül követjük őket. Aki közülünk közel kerülhetett e nagy személyiséghez, megismerhette az ő hitét, ezt a megújító erőforrást, amely kicsit és nagyot képes volt -mindig feltölteni — az elkötelezettje maradt mindvégig. Személyiségéből fakadó másik nagy erőforrása a derű volt, amellyel művein keresztül mindenkit magával ragadott az öröm felé. Mindezek tudatában megtiszteltetésnek érzem, hogy mind én, mind a Vikár kórus közeli kapcsolatba került Bárdos Lajossal. Az én kapcsolatom akkor kezdődött a mesterrel, amikor a Táncsics gimnázium kórusát vezettem, s több kitűnő Bárdos-művet tanítottam. Ez időben két művet írt a gimnázium kórusának Bárdos tanár úr, Krasznai Lajos tanár kollégám ötlete nyomán 1967-ben. A két mű egyike Rácz István fordítása a Kanteletárból „Szárnyas szó” címmel, a másik Takáts Gyula versére az „Igaz út” című kórusrrjű. E művek a szerző jelenlétében Kaposváron hangzottak el először, A Szárnyas szó későbbiekben — tanár úr engedélyével — a Vikár kórus jeligéje lett: „Előbb kopik el a köszív, Előbb fogy el a fa az erdőből, Mint dalostól az édes ének ...” E lelkesítő mű többnyire hangversenyek bevezető száma. Mielőtt a Vikár kórus és a tanár úr kapcsolatáról tovább vallanék, meg kell említenem, hogy a hajdani Somogy Megyei Népi Együttes szintén eleven összeköttetésben áll Bárdos Lajossal dr. Kanyar József révén, aki ennek az együttesnek vezetője volt. így született a „Somogyi kalászok” című ének-zene-tánckarra írott mű. A mester életének utolsó szakaszában még egy somogyi vonatkozású kórusmű születését említem meg: „Jubilate” címmel a balatonkeresztúri női kar részére komponálta. A Vikár kórust több ízben is megajándékozta egy-egy szép művel a tanár úr. A hatvanas években szerveződnek Kőröshegyen a nyári orgona- és kórushangversenyek. Ügy tudom, hogy eredeti elképzelés szerint itt elsősorban magyar műveknek kellene elhangzania. így született felkérésemre Gulyás József tanár úr támogatásával egy többszörösen somogyi gyökerű remekmű — Együd Árpád ádándi gyűjtésének felhasználásával — Bárdos—Együd: „Somogyi sirató” című műve. E mű Kőröshegyen 1977-ben a szerző jelenlétében hangzott el. Később e mű több hangversenyünkön, rádióban és a televízió készítette egyik filmben is szerepelt. Részletei szólalnak meg a megyénk műemléképületeinek bemutatására készült filmben is. Nem sokkal ezután egy nagyon új hangvételű műre hívta föl figyelmemet a mester. „Szeretettel Z. Zs.-nek, B. L.-nek” küldte a művet. Ekkor érte kórusunkat az a kitüntetés, hogy az angliai Llangollenbe, Európa egyik legrangosabb kórusversenyére mehettünk. Itt énekeltünk a kötelező művek mellett a nekünk ajánlott művet: Bárdos—Ady „Új Vazul éneke” címűt. Ezzel elnyertük a verseny nagydíját, sikerünkön osztozott Bárdos tanár űr is. A későbbiekben valamennyi nemzetközi versenyen énekeltünk Bárdos-művet. (Tours, Arezzo, Gorizia, Cantonigros.) 1982-ben az arezzói versenyre készülve egy újabb művet kaptunk, dr. Gallai István — a kórus akkori elnöke — közvetítette kérésünket. így született a Vikár gyűjtésében megjelent két népdalra a „Vékony deszka” című mii. A következő mű ugyancsak 1982-ben született, mely kétszeresen is hazái, hisz a feldolgozott vers Takáts Gyula somogyi költőé. „Családi titok” címmel a rádió nyilvános hangversenyén énekeltük a szerző jelenlétében. Egyébként sokszor találkoztunk a mesterrel a fővárosban történt szerepléseink alkalmával. Sokszor nem is tudtuk, honnan értesült szerepléseinkről. Vigyázó szemeit mindig az övéin tartotta. Mi büszkén valljuk magunkat — azt hi szem, sok más magyar kórussal együtt — Bárdos Lajos kórusának is. Befejezésül említem meg, a mester legnagyobb megtiszteltetést jelentő ajánlatát. Egyszer megkérdezte tőlem: „Nem volna-e kedvetek műveimből egy lémezt készíteni?” Nagy örömmel és lelkesedéssel kezdtünk volna munkához, de saj nos akkor anyagi okok miatt tervünk meghiúsult. Most, ami kor Szabados Péter, az SMK igazgatója felvetette a lemez- felvétel lehetőségét, úgy éreztük, itt az idő, hogy ha ily későn is, elkészüljön a Vikár kórus közreműködésével a Bárdos-lemez.. ,,Bárdos Lajos Somogybán" címmel jelent meg a lemez, a mester születésének 90. évfordulójára, fájdalmunkra ő már erről nem vehet tudomást. Mi viszont megköszönjük a Somogy Megyei Művelődési Központ igazgatójának munkatársainak és a szép számú támogatónak, akik e lehetőséget megteremtették a Vikár kórus számára. Ezzel kívánunk tisztelegni a 90. évfordulóra. A magyar nyelvről— Újvidéken Újvidéken kétnapos tudományos tanácskozást és tapasztalatcserét tartottak a vajdasági Magyar Nyelv-, Irodalom- és Hungarológiai Kutatások Intézete, valamint az MTA Nyelvtudományi Intézete közös szervezésében az élő, regionális köznyelvi kutatások legújabb eredményeiről. A konferencia első napján 15 beszámoló hangzott el. Horváth Miklós az újvidéki magyar nyelvű általános iskolák nyelvhasználatára gyakorolt környezeti hatásról tartott előadás*.
