Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-06 / 236. szám
Somogyi NAPILAP XLV. évfolyam, 236. szám Ara: 4,30 Ft 1989. október 6., péntek Érdekek és értékek Ma nálunk az árnyaltabb tanulságok idejét éljük: az elmúlt negyven évben „hivatalból” baloldalon masírozó rendszer felbomlott, maga alá temetve eszméket és illúziókat, elveket és kompromisszumokat, nemes szándékokat és bűnös tévedéseket egyaránt. A most kezdődő MSZMP-kongresszus mindenképpen a korszakváltás fóruma lesz. A hetvenes évek közmegegyezésének fölbomlása, ha késve is, de utóbb annál elemibb erővel, felszínre hozta a pártban is a változás igényét. Minden további fejleménytől függetlenül nem lehet elvitatni, hogy az MSZMP tette valós társadalmi erővé a történelmi mércével mérve is páratlan útkeresést: a saját diktatúráját számolja fel a nemzet és demokrácia, a fejlődés érdekében. Az állampárt tehát politikai párttá kíván válni egy korszerűen demokratikus, minden szabadságjogot ténylegesen biztosító társadalomban. Ennek következetes véghezvitele rendkívüli erkölcsi erőt követel. NcnicSak hibáival kell teljes nyíltsággal szembenéznie, nemcsak az általa előidézett válságból kell kiutat ajánlani, nemcsak a múltért kell vállalni a felelősséget. A megkérdőjelezhetetlen hatalomról kell lemondania, vállalva a népakarat által való megmérettetést. S ezt, álljon valaki bármely pontján a politikai térképnek, el kell ismernie: párt ilyet pem tett eddig a világ e táján, s ehhez erő kell, merészség. A cselekvő következetesség alighanem fő követelménye lesz az MSZMP kongresszusának. A tét nem kicsi: a baloldal legerősebb pártjának jövője értelemszerűen nagyban meghatározza, lesz-e (s milyen?) a jövendő Magyarországon korszerű baloldal? Ha ugyanis értéket téveszt a párt, akkor a jövő mértékét véti el, s aligha marad helye a választók bizalmából Összeálló új hatalomban. A gyenge baloldal per dig nem érdeke még a jobboldalnak sem, nemhogy a munkájukból, kisvállalkozásaikból, átlagos adottságaikból és lehetőségeikből élő millióknak. A jobb- és a baloldal közös nemzeti érdeke ma, hogy a békés átmenetet ne kaszálja el a „retorziós inga” kilengése. A demokráciából senkit nem lehet kizárni, csak azt, aki maga zárná ki a demokráciát. A sokszínűség értelemszerűen nem tűri a kiszorítósdit, a másik radírozásával maga is elhalványul. De mi a sajátosan baloldali érdek? A kongresszusnak e legfontosabb kérdésre a lehetséges legszabatosabb választ kell adnia. A demokráciában (ami mindenki érdeke), a békés, szilárd jogállamban (ami szintén), a hatékony, fejlődő- képes vegyes gazdaságban (ez is általános érdek) mi tehát a baloldali, ezen belül mi a szocialista, s mi benne a tipikusan ezé a párté? (Hívják akár MSZMP-nek, akár másképp.) Milyen érdekeket vállal és milyen értékeket képvisel ez a párt? S ehhez képest másodlagos — hisz e lényeghez kell igazítani —, hogy milyen belső szabályzattal és kik vezetésével teszi. Am az utóbbi fontos mutatója és garanciája, ha úgy tetszik, eszköze az előbbinek. A választ ezúttal is könnyebb fordítva kezdeni: mi nem? Nos, nyilvánvaló értéktévesztés a múlt illúzióinak fenntartása. Az atyáskodó, központosított, alapelemeiben többé-ke- vésbé sztálinista rendszer mára nemhogy valaha volt, vélt vagy valódi vonzerejét vesztette el, hanem egyenesen taszí- tóvá lett. Kétséges, szocializmus-e ez egyáltalán, hisz népi demokrácia helyett apparátusdiktatúra, munkás—paraszt hatalom helyett bürokratikus elituralom, tervszerű fejlődés helyett folytonos pangás és rendszeres válság lett belőle. Nem mindegy, de sajnos másodlagos az, hogy e keretek között viszonylag ésszerűbb és humánusabb (mint nálunk) vagy abszurd és kegyetlen modell működött (mint több „szocialista” országban). Az eddigi modell vívmányai — voltak! — javarészt kevéssé, tarthatatlanná, a fejlődés gátjává váltak, az „ellátás” rég eltörpül a század végi Európa jogosan elvárható igényei mellett. Kell-e mondani, mekkora értékvesztés az értéktagadás? S innen már alakul a pozitív program: mindenekelőtt megkell tartani mindent, ami jó, és bárhonnan át kell venni és meg kell tanulni mindent, ami beválhat. Helyi önkormányzatot, hétköznapján természetes „apró” demokráciákat, népszolga államot és kötelmeiben is öntudatos polgárt, szabad magánéletet és parancsoló közerkölcsöt. A politika ne dölyfös ura, hanem köz- és egyéni hasznú eszköze legyen poli-nak, azaz a sokféle sokaságnak. Adott, tudott és természetesen vállalható legyen mindenféle különbözőség, amíg nem csorbítja másnak a jogát a más-ságra. S baloldalivá attól lehet mindez, ha egy pillanatra sem téveszti szem előtt: semmilyen érték, bármily fontos is, nem válhat önértékké. Sem eszme, sem pénz nem emelkedhet az ember fölé, akitől csak az általa is felismert szükség követelhet önkéntes áldozatot. Akit — született jogán — teljes és mindenki máséval egyenlő esély illet meg, hogy felismerje és kamatoztassa képességeit. Ha rászorul, „befektetésként” segítséget is kapjon ehhez. Ha a társadalom szervezetten és hatékonyan „támogatja” az arra érdemeseket, akkor nemcsak igazságos, hanem önmagán is segít. (Esetenként, adakozásból megteszi ezt a jobboldal is. A baloldal emelje ezt a köz rangjára.) S a baloldal dolga az is, hogy a piaci hatékonyság lehetőleg ugyan ne csorbuljon, de ne is taszítsa reménytelen helyzetbe a versenyt nem állókat. Ha ezt következetesen teszi, tudván, hogy mindenekelőtt a kisemberek pártja, s célja a szabad termelők szabad szövetkezése, akkor szocialista is. A közjó mind többek egyéni javából alakul társadalmi minőséggé. S mit ajánlhat ehhez sajátosan az MSZMP? Megújult önmagát, egy olyan velejéig demokratikus pártot, amelyben alkalmas politikai eszközt lel minden szocialista, profi, kormányképes. a párt tömegeinek alávetett szakemberekkel. Olyan pártot, amely növelni képes maga és a szocialista eszmék, az ország iránti nemzetközi rokonszenvet, s egy koalícióban képes összehangolni a nemzeti érdekeket az általa képviseltek akaratával. Füzes Oszkár Véleménycsere az ügyrend legvitatottabb kérdéseiről Nagy érdeklődés és még nagyobb yárakoxás előli meg A hivatalosan péntek reggel kezdődő kongresszust piegelelőzően már csütörtökön este találkoztak az MSZMP legmagasabb fórumának küldöttei. A tanácskozás helyszínén, a Budapest Kongresszusi Központban a csaknem 1300 küldött előzetesen véleményt cserélt a kongresszusi ügyrend várhatóan legvitatottabb kérdéseiről. A négynaposra tervezett kongresszus ma 8,30-kor, Nyers Rezső elnök megnyitójával kezdi meg munkáját. jBgy radikális változásokat ígérő új platform mentép sikerül-e megújulnia az MSZMP-nek, illetve utódpártjának, vagy a különböző, egymással további kompromisszumra már képtelen politikai csoportokra bomlik — ez az egyik legfontosabb és egyúttal a legtöbbször emlegetett kérdés a kormányzó párt pénteken kezdődő kongresszusa kapcsán, s nemcsak itthon, hanem a külföldi sajtó elemzéseiben is. A küldötteknek mindemellett dönteniük kell az új alapszabályról, a működési kereteket újrafogalmazó szervezet} szabályzatról és a névváltoztatásról is, valamint a párt új vezető testületéiről, illetve tisztség- viselőiről. Természetesen ez utóbbiak már mind annak függvényei: együtt vagy külön utakon haladnak-e a különböző áramlatokat képviselő, nem egyszer egészen eltérő politikai arculatú csoportosulások. Hiszen a különböző irányzatok nézet- és érdekkülönbségei egyre markánsabban fogalmazódtak meg az hónapok sarán — elég csupán a küldöttválasztások körüli éles vitákra utalni. Nem volt véletlen, hogy éppen a küldöttválasztások során bontakozott ki olykor indulatoktól sem mentes vita, hiszen a mostani kongresszuson a korábbiakhoz képest szélesebb a küldöttek, a küldöttcsoportok jogköre. A küldöttcsoportok például a kongresszus alatt mindvégig élhetnek javas- lattételi jogukkal mind politikai, mind ügyrendi, mind személyi kérdésekben. Ugyanakkor lehetőségük van határozatok kezdeményezésére és személyi jelölésre is. A küldöttek nyílt szíri előtti vitáját pedig az garantálja, hogy a tanácsko záson nincsenek szekciók, így az eszmecsere mindvégig plenáris ülésen zajlik. A napirend értelmében a küldöttek elsőként a Központi Bizottságnak a politikai helyzetről készült beszámolóját hallgatják meg. Ezt követően a párt programnyilatkozatát, illetve az új alapszabályra és a szervezeti szabályzatra vonatkozó elképzeléseket vitatják meg. Ez utóbbi kapcsán vár(Folytatás a 2. oldalon.) Kongresszusi klub Kaposváron és Siófokon A kaposvári városi párt- bizottság a Beloiannisz utca 4 szám alatti párthelyiségében kongresszusi klubot nyit. Szombaton 17 órától hétfőn pedig 14 órától várják ide az érdeklődőket. Videofelvételről mutatják be a televízió által készített tudósításokat. Azok a friss hírek is rendelkezésre állnak majd, amelyek telefaxon érkeznek. A klub addig tart nyitva mindkét alkalommal, ameddig érdeklődők lesznek. A tervek szerint október 13-án 15 órakor számolnak be a kaposvári kongresszusi küldöttek a tapasztalataikról a városi tanács középiskolai kollégiumának nagytermében, aktívaülésen. Erre érdeklődő párttagokat várnak. A siófoki városi pártbizottság szombaton délelőtt 10-től 12-ig várja az érdeklődőket a pártbizottság épületébe. A kongresszusi klubban Kiss István balatonsze- mesi állomásfőnök számol be élményeiről: ő pénteken meghívottként lesz ott a kongresszuson. Csokonai neve és szelleme NÉVADÓ A TANÍTÓKÉPZŐ FŐISKOLÁN Rangos és örömteli esemény színhelye volt tegnap — új nevén — a Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendeleté alapján ugyanis a kaposvári felsőoktatási intézmény 1989. szeptember 1-jétől felvette a* felvilágosodás legnagyobb magyar költője, Csokonai Vitéz Mihály nevét. Az eseményhez méltó névadó ünnepséget az új, a közelmúltban elkészült nagy előadóteremben rendezték meg. (Beszámolónk az 5. oldalion.) Gyertyák é virágok Augusztus 23-án „Szobrok elő- és háttérben” című írásomban idéztem Löké Lászlóné kaposvári olvasónk levelének egyik részletét. Ebben kifejtette: örül annak, hogy a társadalom a világháborúban elesett katonák emlékét méltón igyekszik ápolni. Említést tett egy, a Keleti temetőben található, elfelejtett honvédszoborról is, amelyet jó lenne megmenteni a pusztulástól. „Köszönöm, hogy közreadta a szoborra vonatkozó soraimat — írta újabb levelében. — Hosz- szabb ideig nem voltam itthon, így csak tegnap jártam a temetőben, ahol megtaláltam a honvédszobrot. Még nem restaurálták ugyan, de gyertya- és virágmaradványokat találtam előtte, amiből arra következtetek, hogy akadtak, akik felfigyeltek rá és lerótták kegyeletüket. Még jobb lenne, ha restaurálva méltó helyére kerülne.” Nem tudom, lesznek-e vállalkozók, akik ezt a mementót megmentik az enyészettől. Mindenesetre az is nagy dolog, hogy vannak, akik, amíg a gyertyák csonkig égnek, addig emlékezetükbe idézik a harcmezőkön elpusztult embereket. Katonasi/ratókból szépen kijutott nekünk. Október 6-án elsősorban azokra gondolunk, akik a szabadság reményében estek el, vagy — mint az aradi tizenhármak, vérpadon végezték. Az aradi vértanúk emlékét sem volt ajánlatos mindig ápolni itthon. Aradon — legalábbis hivatalosan — most sem az. Vannak, akiket hidegen hagy, hogy száznegyven év múltán is bőrünkön érezzük a tragédiát: halljuk a vérbírák ítéletét, mintha a mi fejünkre olvasnák: bűnösök vagyunk, mert szabadságot akartunk. Nem volt hiábavaló a vértanúság és elkeseredni sem szabad azért, hogy ma nem lehet hivatalosan ünnepelni Aradon. A kaposvári temető megviselt honvédszobra is bizonyítja: az emlékek, amelyeket a szeretet és a ragaszkodás alapozott meg, hosszabb életűek, mint az elnyomó ellenkezés, a sanyarú sötétség és a tépázó vihar. Ha kicsit kopottan és megviselve is, várják az új gyertyákat és a friss virágokat. Szegedi Nándor
