Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-31 / 258. szám
1989. október 31., kedd Somogyi Néplap 3 KIRÁLY ZOLTÁN: Nem az SZDSZ jogát, csak a módszerét vitatom Parlamenti tudósítónk jelenti Hogyan lenne elérhető, hogy az SZDSZ kecskéje is jól lakjon és a parlament káposztája is megmaradjon? Ez a mostani országgyűlési ülésszak legizgalmasabb kérdése. Ha úgy tetszik, váll,alja-e a T. Ház, hogy a figyel__men kívül nem hagyható t öbb mint százezer aláírás ellenére — bár népszavazással megtoldva — kiírja a köztársaságielnök-választást. A dilemmához kapcsolódó kérdésekről beszélgettünk Király Zoltán képviselővel, aki több szempontból személyében is érintett a döntésben. — Én a törvényre alapozom a javaslatomat. A törvény, kimondja, hogy százezer aláírás esetén el kell rendelni a népszavazást, ám egy másik passzusában azt is, hogy ez mivel kapcsolatban rendelhető el: törvény kezdeményezésére, illetve a parlament által alkotott törvények megerősítésére. A zavart most az okozta, hogy az SZDSZ kezdeményezése egyik kritériumnak sem tett éleget. A megoldást abban látom, hogy ki kell írni a népszavazást, jóllehet így könnyen .visszájára fordulhat az SZDSZ szándéka. Ha tudniillik népszavazásra bocsátjuk a kérdéseket, hogy megerősíti-e a nép a munkásőrség felszámolására, a munkahelyi pártszerveződés megszüntetésére, a pártva- gyonnal kapcsolatos elszámolásra vonatkozó döntést, illetve megerősíti-e, hogy a MEGÜJULÁS KÍVÜL, BELÜL Szélesebb alapokra építkeznek Fonyódon Egy cég életében jelentős esemény a vezetőváltás. Űj remények, új ötletek, esetleg új emberek is jönnek. A fonyódi építőipari szövetkezetben egy éve új elnök van, s az első, amit a fo- nyódiak észrevehettek: az elhanyagolt, lerobbant műhelyeket tatarozták, felújították. Lehet,, hogy új szakasz kezdődik a cég életében? Az elnöki irodában együtt a vezérkar: Sebestyén Géza elnök, Tapolcai József elnök- helyettes’, műszaki vezető és Rorbacher József főkönyvelő véleménye megegyezik abban, hogy az út innen csak felfelé vezethet. Az első lépéseket már megtették, mégpedig úgy, hogy doppingolták a dolgozókat. A doppingot itt természetesen a fizetésemelés jelenti, amit a szabályozórendszer kedvező változása tett lehetővé. Azt mondják a vezetők, hogy a tavalyi 65 ezer forinthoz képest az idén körülbelül 100 ezer lesz egy-egy dolgozó jövedelme. Ezt a jelentős emelést azonban csak a nyereség terhére tudták bevezetni, de úgy érzik: azzal, hogy növelték a dolgozók létbiztonságát, a szövetkezet jövőjét is biztosították. Jelenleg 160 ember dolgozik itt. ök termelik meg az évi 50— 60 milliós értéket, ami várhatóan 10 millióval haladja meg az 1988. évit. A húsz részlegben valamennyi hagyományos építőipari szakma képviselőt jelen vannak. A Fonyód környékén már ismert, régi lakatosbrigádot újjászervezték, létszámuk- már 15 fölött van. Ök készítik a cég: új termékét, az univerzális hifiállványt is. — Gyakran kapunk megrendelést műemlék jellegű épületek tatarozására — köztársasági elnököt most egy alkalommal a nép válassza meg . . . Lényegében tehát az történne, amit az SZDSZ kezdeményezett, csak pozitív előjellel: a parlament által meghozott törvényekről mondana véleményt a nép. Azt nem tudom elfogadni, hogy mindezzel páráiéi folyjon a köztársasági- elnök-választási kampány. Ennyi kérdés ugyanis egyszerre megzavarná az embereket, így ez nem lenne tisztességes. Ha az elnökválasztást akarja a nép, akkor azt a népszavazást követően azonnal ki lehet írni és január elején meg lehet tartani. — Sokak szerint a demokrácia kibontakoztatásában máris a ló túlsó oldalára csúsztunk, s egyebek közt a bármi ellen felsorakoztatható százezer aláírás intézménye miatt is késlekedik a belpolitikai konszolidáció. — Hiszen épp ezért kifogásoltam az SZDSZ akcióját, amelyet egy kissé erőszakosnak éreztem. Nem a jogukat vitattam el, hanem a módszert, amely - afféle parlamenten kívüli ohstruk- ció volt. A hasonló a házon belül sem jó, mert akadályozza a törvényalkotó munkát, a parlamenten kívüli obstrukció még rosz- szabb, mert elbizonytalanítja a törvényhozókat. Lehet bírálni a parlamentet, de azt nem látni, hogy ez a parlament már korántsem fejbólintók gyülekezete ... ! Miért kell azt a látszatot kelteni, hogy ez még mindig egy uralkodó politikát kiszolgáló parlament, mikor már nem így van. Káoszt és politikailag ingatag helyzetet teremthet, ha bármely párt — ha vereséget szenved mondjuk egy koalíciós tárgyaláson — azonnal népszavazásért . kiált. Az SZDSZ azért nem volt korrekt, mert mindarra, amit tett, a törvényes lehetősége is meglett volna. Hogy ugyanis törvény kezdeményezésére gyűjtsön alárásokat. Tehát — mint szándékuk volt — politikai nyomást törvényes módon is gyakorolhattak volna a parlamentre. — Bár a „bal" és a „jobb” hovatovább viszonylagos fogalmak, egyértelműen azok közé tartozik? akik balról és jobbról is kapnak bírálatot. Voltak, akik a legutóbbi hozzászólása után elbizonytalanodtak, hogy Király Zoltán voltaképen lojális vagy ellenzéki. — Megrögzötten és talán, naivan is hiszek abban, hogy lehet tisztességes • módon is politizálni. így nem zavar, hogy hol mit mondanak rám. Persze azért nem jó dolog két tűz közé kerülni. A tanulság ebből számomra az, hogy sokak előtt nem az sziámit, hogy valaki éveken át mit tett, hanem az, hogy amit éppen mond, tetszik-e. Azon lehet vitatkozni, hogy helyes-e amit mondok, vannak azonban, akik nem ezt vitatják, hanem egyszerűen — balról vagy jobbról — személyes sértésnek tekintik a kritikámat. Lázár György például azt mondta: „Ki kell rúgni ezt a gyereket a parlamentből.” Most hasonlóan lép fel a másik oldal, ha nem azt mondom, amiről hallani szeretnének. Hozzáteszem, hogy a hangnemem olykor valóban kifogásolható. Ezért szívesen elnézést kérek bárkitől. Azért is, ha pontatlanul, így félremagyarázhatóan fogalmazok. Végül is a hibáimért vállaltam a következményeket, és ezért is mondtam le a köztársaságielnök-jelöltségről. — Azért korántsem égetett föl minden hidat... — Igaz, ezt gesztusnak szántam azoknak, akik engem szeretnének látni ezen a poszton. Mindenesetre én nem fogok kampányt indítani az aláírásokért. * — Tételezzük fel mégis, hogy valaki más gyűjti majd össze az aláírásokat, és jelölik. Ez esetben a választáskor előny avagy hátrány lesz-e az, hogy vitatkozó, nehéz ember, sőt mint sokan vélik, fenegyerek? — Egy nálamnál diploma-, tifcusabb embernek jobbak az esélyei. Az enyémnél több ‘ megfontoltságra és bölcsességre is szükség van. Ügy látszik, későn érő típus vagyok, bár azért lassan csiak ' felnövök, s majd mértéktartóbb leszek. Hiszen lényegében csak öt éve politizálok, s ezért vagyok fésületlenebb, akitől idegen a taktikázás. Ez okozza, hogy a langyos népszerűség helyett engem szeretnek vagy épp ki nem állhatnak az emberek. Jólesett, hogy egy héttel a vihart kavart felszólalásom után, a köztársaság kikiáltásának napján százaik kerestek meg újságokat, könyveket aláíratva, véleményemet kérve. Ilyenkor persze úgy érzem, hogy mégis érdemes volt annyiszor ütközni, hogy a személyem körüli vitáknál fontosabb, amit végeztem. Bíró Ferenc Parlament és kormány írta: Schmidt Péter egyetemi tanár Az Országgyűlés októberi ülésszakán olyan alkotmánymódosításokat hajtott végre, amelyek politikailag átmenetet teremthetnek egy parlmentáris rendszer megteremtése és ennek megfelelő új alkotmány létrehozása felé. Ennek egyik központi kérdése a kormány jogi helyzete, a parlamenthez való viszonya. A jelenlegi vitáinkat belső ellentmondás jellemzi. Egyik oldalról a résztvevők többsége a hatalom egységének elve helyett a , hatalmi ágak megosztásának feltétlen híve, a másik oldalról viszont hadakozik azért, hogy a kormány minél erőteljesebben alárendelődjön a parlamentnek. A politikai pártok, elsősorban az ellenzék úgy ítéli meg, hogy az állam- szervezetre gyakorolt befolyását csak erőteljes parlamenti kormányzással és felelősséggel tudja elérni. Így azonban a mai alkotmányos megoldás belső ellentmondástól terhes. Mert ha a kormányt teljes egészében az Országgyűlésnek rendelik alá, akkor nem érvényesül a hatalmi ágak megosztása, mert a végrehajtás teljes jogi alárendeltségénél fogva megszűnik önálló hatalmi tényező lenni. Ha viszont a hatalmi ágak szétválasztását meg akarjuk valósítani, akkor a kormánynak viszonylagos függetlenséggel kell rendelkeznie az Országgyűléssel szemben. Erről a belső ellentmondásról szeretnék ezúttal írni. Látszólag ez csak olyan logikai ellentmondás, amely életszerűvé akkor válik, ha belehelyezzük az európai alkotmányfejlődés fő folyamataiba. Például az angol parlament A polgári átalakulás Európában általában az alkotmányos moharchia keretében indult el. Ennek lényege az államhatalmi ágak olyan elválasztása, amelyben aiz akaratkifejezés a törvények létrehozása útján a képviseleti szervé, a végrehajtás pedig, a tényleges közhatalom megvalósítása, a képviseletnek nem felelős királyé. Egymás mellé és nem egymás fölé vannak rendelve. Leegyszerűsítve, a király gyakran vissza kívánta állítani régi, abszolút hatalmát, melyet a képviselet nem korlátozott. Ezekkel a törekvésekkel szemben — elsősorban Angliában — a parlament olyan jogosítványokat követelt, amelyek segítségével a végrehajtás felett is ellenőrzést gyako- rolhatot, befolyásolhatta azt. E törekvések kompromisszumos jogi megoldásokat hoztak. A kompromisszum két oldalról is megjelent. Először ott, ahol a monarchikus államforma megmaradt — elsősorban Angliában —, ahol a királyt, mint a végrehajtó hatalom fejét még korlátozottan sem lehetett felelőssé tenni a képviselet előtt, hiszen ez a monarchia lényegének megszüntetésével lett volna azonos. Angliában ezért a parlament megalkotta a király által kinevezett kormány felelősségét. így jött létre először az angol fejlődés során a parlamentarizmus (a képviseletnek felelős kormány), ami azután a kontinentális Európa országaiban csak a XIX. sz. végén, még inkább az első világháború után vált általánossá. A másik kompromisszum az volt, hogy megalkották ugyan a felelős kormányt, de ez a felelősség nem jelentett korlátlan jogi felelősségét, mindenkor korlátozott volt. Ez jutott pl. kifejezésre abban, hogy a kormányt továbbra is az államfő nevezte ki, de a kormány köteles volt a parlament előtt politikai programot adni, és ha azt a parlament nem fogadta el, vagy ülései során később bizalmatlanságot szavazott a kormánynak, akkor a . kormány köteles volt a megbízást adó államfőnél (vagy király, vagy köztársasági elnök) lemondani. A hatalmi ágak megosztása úgy válik teljessé, hogy a lemondás esetén az államfő vagy elfogadta ezt a lemondást, vagy feloszlathatta a parlamentet. A parlament előtti felelősség tehát korlátozott, és lényegében arra terjedt ki, hogy megbuktassa a parlamentben kisebbségben maradt kormányt, de arra nem, hogy irányítsa, utasítsa azt. A hatalommegosztás elve és gyakorlata Magyarországon a képviselet a politikai berendezkedés változásával többpártrendszerű képviseletté válik, ez indokolja a hatalmi ágak megosztása elvének érvényesítését. De mit jelentsen ez a gyakorlatban? Ebben már az alkotmánymódosítás és az e körüli viták több következetlenséget tartalmaznak. A következetlenség a kormány megbízásánál kezdődik. A mai rendelkezés szerint az államfő csak a kormány leendő elnökének ad kormányalakítási megbízást. A kormány tagjaira a kormányalakítással megbízott elnök tesz javaslatot, amelyet a kormány programjának előterjesztésével együtt a parlament fogad el. Így a kormány nem az elnöktől, hanem a parlamenttől kapja megbízását. Ezt még világosabbá teszi az alkotmánymódosító törvény következő, mondata: „A Minisztertanács megbízatása az Országgyűlés által megválasztott új Minisztertanács hivatalba lépéséig tart". A parlament nemcsak a kormányt buktathatja meg, hanem a kormányelnök javaslatára egyes minisztereket is felmenthet. A kormány tehát nem a köztársasági elnöknek, mint a végrehajtó hatalom fejének a kormánya, hanem a parlament kormánya. Ügy is mondhatnánk, hogy az elnök nem a végrehajtó hatalom feje, aki végrehajtó hatalmat csak kormányán keresztül gyakorolhat, hanem a kormánytól független, va- laminféle más hatalmat megvalósító személyiség. Ugyanilyen következetlenség jelenik meg a kormány parlament előtti felelősségének szabályozásánál -is. Az alkotmánymódosító törvényben ugyan erről részletes szabályok nincsenek, de miután a kormányt szuverén módon a parlament választja és mozdíthatja el, következik, hogy itt korlátlan alárendeltségről van szó. Ezt támasztja . alá az a rendelkezés, hogy a kormány tagjai — nyilván beleértve a testület egészét is — kötelesék beszámolni az Országgyűlésnek. Ebből a konstrukcióból következik, hogy az Ország- gyűlés nemcsak jogszabályok, törvények hozatalával, de közvetlen eszközökkel is utasíthatja, irányíthatja kormányát. Telieséb- bé válik a kép, ha hozzátesszük, hogy-. bármely képviselő kérdést intézhet a köztársasági elnökhöz, aki erre köteles válaszolni. A kormány függetlensége Elnézést kérek az olvasóktól, hogy ilyen jogi részletekbe bocsátkoztam, de a dolgok megértése szempontjából erre szükség volt. Oly módon próbáltam bizonyítani, hogy a jelen elképzelés egyrészt el kívánja határolni egymástól az állam- hatalom meghatározott ágait, ugyanakkor más megfontolások, elsősorban a pártérdekek érvényesítése szempontjából nem hajtja ezt végre a parlament és a kormány elhatárolásánál. Persze, mondani lehetne, hogy a történeti múlt nem biztos, hogy meghatározza a jelent. Attól, hogy történetileg ez a viszony így alakult ki, nem biztos, hogy követendő a jelenben. Erre csak az-lehet a válasz, hogy a történelem alakulásában törvényszerűségek vannak, amelyeket vizsgálat nélkül nem érdemes félredobni. Am hadd említsek egy tartalmi érvet. Ha a képviselet Magyarországon szükségszerűen a többpárt jellegű politikai képviselet irányába tolódik, ahol a részt vevő pártok döntően napi politikai érdekeik alapján vesznek részt a parlament munkájában, akkor ehhez törvény- szerű ellenpontokat kél! teremteni. Ilyen ellenpont egyike a kormány viszonylagos függetlensége. Ha a kormány jogilag korlátlanul a pártossági szemlélet jár- szalagjára kerül, akkor fennáll annak a veszélye, hogy a napi politikától vezérelt kormányt kapunk, ami valóban „kormányozha- tatlanná” teheti az országot. A közjog tudományával foglalkozóknak ezekre a megfontolásokra már ma fel kell hívniuk a közvélemény figyelmét. Ügy hiszem, ezek végiggondolásával kell befolyásolnunk az elkerülhetetlen új alkotmányt létrehozók figyelmét. Nyíregyházán az osztrák Voest Alpine és a Kelet-magyar- országi Állami Építőipari Vállalat 100 millió forint tőkével vegyes vállalatot alapított gépek és gépi berendezések gyártására, technológiai szerelések, termelő és szolgáltató építményék, nuiak, vasutak, hidak létesítésére. (MTI-fotó — Elek Emil felv.) mondja az elnök. — A közelmúltban a szőlősgyöröki nevelőotthon és a kápolna, a lengyeltóti templom és az itteni kórház homlokzatát újítottuk fel. Ezekhez a munkákhoz megalapozott szakmai tudás kell. Fiatal szakembergárdánknak már az utánpótlása is biztosított, több mint 40 ipari tanuló ismerkedik nálunk a szakmai fogásokkal. Növekvő jó hírünket látszik igazolni, hogy szakmai gyakorlatra maszekoktól is kérték áthelyezésüket tanulók. Terveket és elképzeléseket ismertetnek a vezetők. Azt szeretnék, ha a hatékonyság újabb bérnövelést tenne lehetővé, ha a dolgozók valóban érdekeltekké válnának a jobb és több munkában. A következő évtől ezért bevezetik az egységek önelszámolását, így minden dolgozó tiszta képet kaphat arról : valóban teljesítményének megfelelően díjazták-e. Fonyódnak és környékének nem lehet közömbös, hogyan működik a szövetkezet. Csaknem százan ugyanis Buzsákról, Lengyeltótiból és* Boglárról járnak a ktsz-hez dolgozni. Hasonlóan fontos a szolgáltatói tevékenységük is. Az asztalos, üvegező- szakmákban eddig is jelentős szerepük Volt, a meglevő eszközök jobb kihasználásával ezt tovább kívánják növelni. Befejezésül arról beszélgetünk, hogy a fizetés meghatározó ugyan minden intézménynél, vállalatnál, de közérzetjavító lehet a munkásokról való egyéb gondoskodás —t közlekedés, étkezés, kirándulás, sport —. tehát ebben is javítani kívánnak a korábbi feltételeken.
