Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-30 / 257. szám
1989. október 30., hétfő Somogyi Néplap 5 Szerbhorvát nyelvet tanulnak A szerbhorvát nyelv oktatását kezdték meg az 1989/90-es tanévben a barcsi gimnáziumban. Tizenegy diák választotta ezt második idegen nyelvnek. A képen: az I. B osztály tanulói — tanárnőjükkel és igazgatójukkal. Fotó: Kovács Tibor Kiváló klubok köznapiul Leépülés vagy megmaradás? „Ne akarjunk, emberek, jobbnak látszani; tanuljunk meg önfeledten játszani!” Ezekkel a szavakkal búcsúzott a Kaposvári Ifjúsági Színpad Parasztdekameron-előadásának főszereplője a publikumtól szombaton délelőtt az ifjúsági klubok munkáját értékelő és jutalmazó összejövetelen. S hogy intelmük mennyire időszerű, arra jól kifejező választ adott a megyei klubok jövőjéről szóló disputa. A kaposvári Gyergyai Albert kollégiumban 17 ifjúsági klub képviselője vehette át a hét végén a „kiváló” címet, valamint a vele járó 5000 forint pénzjutalmat és 12 a dicsérő oklevelet Nagy Gábortól, a megyei tanács közművelődési irodájának vezetőjétől. Somogybán tehát, úgy tűnik, él és virágzik ez a mozgalom, amelynek „feje fölött” lassan már két évtizede kongatják a vészharangot. Vagy mégsem ? Országos kitekintésben értékelve a klubmozgalom jelenét, azt kellett tapasztalnunk, hogy vannak vezetők, akik radikálisan le akarnak számolni az együvétartozását reprezentáló közösségekkel. A gyárakban, üzemekben, iskolákban működő csoportok ugyanis a szó szoros értelmében „nem hoznak semmit a konyhára”, azaz nem kifizetődőek. Fölösleges kölöncként cipeli őket a művelődési ágazat, és „állam bácsi” bukszájából ma már a lyukas kétfilléresek sem gördülhetnek ki anélkül, hogy ne fialnának. Mi legyen, mi lehetne a megoldás? Ami a dolgok anyagi részét, a támogatást illeti, azt ezentúl a tanácsok költség vetéséből kellene kigazdálkodni. A tanácsok azonban nem tudnak esély- egyenlőséggel indulni a versenyben. Egy kis településen, ahol talán még az is gondot jelent, hogy lesz-e mivel fűteni télen az iskola- termeket, bizonyára nem az ifjúsági klubok dotálására fogják költeni az egyre apróbb pénzeket. Az üzemek, gyárak közül egyre több kénytelen számolni a gazdaságtalan termelést követő anyagi és szociális problémákkal, hogy az iskolákról ne is beszéljünk. A „honnan teremtsük meg a fenntartáshoz szükséges költségeket?” kérdésen kívül azonban fölmerül egy másik, a fennmaradás lehetőségének garanciáját talán, még jobban befolyásoló tényező. Ez pedig a késztetés, az emberi hozzáállás kérdése. Miért van az, hogy egyes településeken, üzemekben virágzik a klubmozgalom, érdeklődnek az emberek egymás és a klub programja iránt? Másutt viszont még az a kis mag is „leépül”, amelyből a fiatal hajtás, szárba szökkenhetne? A vezető személyiségén múlik? Es egyáltalán: ki legyen a vezető, a „lámpás”? A népművelő vagy más, a közösség által elfogadott és laitens közmegegyezés alapján megválasztott személyiség? És mi legyen a klubok funkciója, programja? A háromműszakos nagyüzemben rendre csak az értelmiségiek látogatják a klubot, őket érdeklik az előadások, jól .érzik magukat a szervezett programokon. A szervezet tehát jól működik, betölti funkcióját, ami a létszámot és az érdeklődés minőségét illeti. De hol vannak a munkásfiatalok? Nem a szívvel lélekkel dolgozó klubvezető bűne, hogy a váltott műszakban dolgozó, elcsigázott emberek nem tudják időre igazítani a kikapcsolódást, a szórakozást. S mi a helyzet vidéken? A falvak csökkenő kohéziós erejének csökkenése folytán — amelynek okáról most nehéz lenne pár mondatban beszélni — eltávolodtak egymástól az emberek. A különböző korosztályt képviselő falusi lakosság nehezen leli meg az együvétartozást kifejező közösségi létformát — Szerveződjenek spontán, alulról a kis csoportok! — halljuk sokszor unos-un- tig, az újonnan és demokratikusnak kikiáltott, de lassan elkoptatott szlogenné való jelszavakat. És aztán jön a de ... Mert ha a központi szervek anyagilag támogatják a mozgalmat, akkor ezért jogot formálnak arra is, hogy valamiféle beleszólásuk legyen a dolgok menetébe. — Úgy gondolom, hogy az értékelés nem igazságos. Minek alapján döntenek a kiváló cím odaítéléséről ? Azt veszik figyelembe, hogy ki milyen szépen tudja leírni klubjának működését? — tette föl a kérdést többek között Mester László, a Kristály Ifjúsági Klub vezetője. (Hozzá kell tennem, hogy az egyik legjobban működő ifjúsági klubé ...) A művelődési ágazat vezetői természietesen egyetértettek azzal, hogy a túlbürokratizáltság ebben a mozgalomban is hamis értékrendet produkált. Ígéreteik közt szerepelt ennek megszüntetése és a közvetlenebb kapcsolat kiépítése is. Somogybán úgy döntöttek, hogy nem hagyják veszni a klubmozgalmat. Petíciót kívánnak benyújtani a köz- művelődés illetékes vezetőihez abból a célból, hogy egy tollvonás ne legyen elegendő létük megszüntetéséhez. Nem akarják, hogy elvesszenek azok az anyagi és erkölcsi értékek, amelyek — ha nem is hiba nélkül — felhalmozódtak az évtizedek során. S ha valóban megtanulunk, megtanulhatunk önfeledten játszani, talán nemcsak papírforma szerint színesíti majd Somogy köz- művelődését az ifjúsági klubmozgalom. Várnai Agnes ÄÄDS03EGYZET Akinek az érdeke... A fiú önszántából ugrott a vonat alá, vagy éppen valaki hozzásegítette? A gépfegyver őrült erejű lövedéke egy cigányfiú fejét szakította szét, az őr persze lehet, hogy nem rá célzott; nem is célzott sehová, nem akart megölni senkit, az biztos. A kegyetlen történetek sorát nyugodtan folytathatnám, mert a Vasárnapi Újság az utóbbi időben jó néhány, ezekhez hasonló esettel szolgált. Az érzékenyebb lelkületű olvasó talán már le is dobta az újságot, pedig a történetek csak ezekután szolgálnak igazi meglepetéssel. A vonat alá esett fiatalembert a rövid nyomozás után azonnal öngyilkosnak kiáltották ki, holott a szülők és a férfi ismerősei sem tudtak egyetlen indokot sem megnevezni. A szerveket ez mit sem érdekelte, fő, hogy minél előbb pontot tegyenek az ügy végére, mert a statisztikát meglehetősen rontaná egy elhúzódó bűneset, arról nem is beszélve, hogy az utóbbi időben elharapódzó bűnözési hullám miatt minden mozdítható rendőrre szükség van. Itt meg nyilvánvaló az öngyilkosság. A rend őrei szerint. A szülők levelezhettek bárhová, érvelhettek, könyöröghettek, senki sem vette őket komolyan, így aztán a riport az utolsó (?) levelük felolvasásával fejeződött be. Az elgyötört apa és anya elkeseredésében már csak az ön- gyilkosságra tud gondolni, mert sajnos a fiukat feléleszteni nem tudják, de az örök nyugalmat megérdemelné, ezt pedig nem tudják kiharcolni. Talán nem véletlen az sem, hogy Bokor Imre Kiskirályok mundérban című könyvéről sokan az említett műsorban hallottak először. Az ismertetőre azután a minisztérium aláírás nélkül válaszolt, belegázolva többek (tiszta) lelkivilágába. A Vasárnapi Újságot a rend némelyik őre sem szeretheti • túlzottan. Két hete hallhattuk, hogy egy durva körzeti megbízott és még kevésbé emberséges segédei rettegésben tartanak egy egész falut. Vernek, szitkozódnak, emberek becsületébe gázolnak. A legnagyobb nyugalommal. A vasárnap kora reggeli műsor az utóbbi idők egyik legnépszerűbb adása lett. Győri Béla kitűnő képességű újságírókat állított maga mellé, akik rendre döbbe- retesen érdekes és elképesztő esetekről számolnak be. A hallgató nem érez hivalkodást, pocskondiázást. S mintha a korábban veszekedő felek sem esnének egymás torkának: a tisztességes nyilvánosság higgadtságra és konszenzuskészségre inti őket. Van, aki persze nem tudja elfogadni az ilyetén közszereplést, de ő magára vessen, a közvélemény úgyis a maga módján ítélkezik. Faragó László Szakszervezeti könyvtárak A több pénz is kevés Nemrégiben vette át a Szocialista Kultúráért kitüntetést Halász Lászlóné, , az SZMT-könyvtár vezetőhelyettese. Ebből az alkalomból kérdeztük munkájáról és a szakszervezeti könyvtárak működéséről. — Mióta van a pályán? — Már huszadik éve dolgozom könyvtárosként, a jelenlegi munkahelyemen 1982 óta. Másféle munkát el sem tudnék képzelni. Az SZMT központi könytvára a megyében működő önálló és leltéti könyvtárak ellátója. Hogy miből élünk? Egyrészt az állami kulturális alap támogatásából, másrészt a vállalatokkal kötött szerzőELSO-E A SEGELY? Az oktatás tapasztalatai Köztudomású, hogy az elsősegélynyújtás az orvos munkáját nem teszi nélkü- lözhetővé, mégis életet menthet. A szükséges ismereteket tanfolyamokon — elméleti és gyakorlati oktatás keretében — sajátíthatják el az emberek. A Vöröskereszt megyei vezetősége legutóbbi ülésén erről is szó esett: dr. Szerémy György megyei mentőfőorvos és Be- degi József, a megyei Vöröskereszt munkatársa a társadalmi elősegélynyújtás oktatásának tapasztalatairól tartott előadást. Még az ülés előtt kértük, hogy előterjesztésüket egészítsék ki véleményükkel. — Az általános hazai jelenségek közé sorolhatjuk — válaszolta kérdésünkre dr. Szerémy György —, hogy csökken a kiképzett elsősegélynyújtók száma. Ez, gondoljunk csak a plusz munkákra, a géemkákra, a szabadidő egyrl jelentősebb csökkenésére is visszavezethető. — Nem csökkent viszont a középiskolások száma — fűzte hozzá Bedegi József—, s ez a vöröskeresztes tanár elnököknek köszönhető. Nagy változást eredményezne azonban, ha az elsősegélynyújtási ismereteket már a tényanyagba beépítve ismerhetnék meg a diákok. — A Barcsi Városi Tanács kezdeményezte ezt, s reméljük hamarosan a gyakorlatban is sor kerül az elsősegélynyújtás tananyagszerű oktatására — folytatta a megyei mentőfőorvos. — Addig azonban nem tudunk mire építeni, pótolni kell tanfolyamainkon azt is, ami az iskolai oktatásból elmaradt. — Előadásukból kiderül, hogy 1978-tól 1987-ig mintegy 44 ezren végezték el az alapfokú tanfolyamokat. De ez csak egy statisztikai adat. Sok-e vagy kevés Önök szerint a résztvevők száma? — Számos tanfolyamon, nagy létszámú csoportokkal, szolid eredményeket értünk el — kesergett dr. Szerémy György. —Nagy ritkán látunk csak közlekedési vagy szabadidős baleseteknél szakavatott elsősegélynyújtást. Az általános egészségügyi intelligenciához nemcsak az elősegélynyújtási ismeretek megszerzése tartozik, hanem az is, hogy azokat korszerűen és bátran alkalmazzák. Hangsúlyozom, hogy ez teljesen eszközmentes beavatkozásit jelent, „csupán” egy aktív, kiképzett embert igényel. Tehát visszatérve a kérdésre: a mennyiség nem siker. — Nagyobb eredményük lenne a tanfolyamoknak, ha egységes tematika alapján az iskolai ismeretekre épülhetnének — folytatta Bedegi József. — Már óvodás kortól — természetesen a korosztálynak megfelelő eszközökkel — szükséges megismertetni a gyerekekkel az elsősegélynyújtás jelentőségét. Hiszen ez a tevékenység magatartásforma, s minél előbb meg kell ismerni mindenkinek. Nem mindig szerencsés a tanfolyamok résztvevődnek a kiválasztása sem. Nagy létszámú csoportoknál a szerzőit tudás „megtérülése” igen alacsony. — Milyen módszerekkel oktatnak a tanfolyamokon? — A legjobb videófelvétel sem pótolja a gyakorlati oktatást — válaszolta dr. Szerémy György. — Nem az a lényeg, hogy lássák, milyen egy szép kötés, még az sem, hogy szép kötést tudjanak csinálni, hanem az, hogy ha szükséges, beavatkozásukkal életet mentsenek. — Kik vezetik a tanfolyamokat? — Mentő- és egészsség- ügvi dolgozók, pedagógusok. — Hogyan tudják kiirtani a segiteniakarás rossz, elavult beidegződéseit? — Nehezen — mondba a mentőfőorvos. — Hogy ne alkalmazzák a szorító körül- kötést, hiszen nyomókötés kell; hogy az égést ne ke- negessék különböző házi szerekkel, 'hiszen a hidegvizes locsolás a legegyszerűbb fájdalomcsillapítás és még sorolhatnám, mind olyan beidegződés, amely nagyon 6ok kárt okoz. — Főorvos úr, mik azok az alapismeretek, amelyeket minden egyes állampolgárnak ismernie kellene? — Észlelni, hogy a betegnek van-e légzése és keringése, szükség esetén befú- vásos lélegeztetéssel, stabil oldalfektetéssel átjárható légutakat biztosítani és ismerni a vérzéscsillapítás módjait. Ezek csak az alap- követelmények, de nagyon elégedettek volnánk, ha ezek az ismeretek beléivód- nának mindenkibe, Tamási Rita désekből. A vállalatok gazdasági helyzete a közművelődésre is hat; pénz hiányában az utóbbi időben új könyvtár nem létesült, sőt jó pár meg is szűnt. Ahol viszont jól működik a könyvtár, ott jelentős funkciót tölt be. A könyvtárosok — akik egyébként tiszteletdíjasok vagy társadalmi munkában végzik ezt a feladatot — személyre szólóan tudják ajánlani a könyveket, így személyes kapcsolat alakulhat ki olvasó és könyvtáros között. — Nő vagy csökken a vásárolható könyvek száma? — Az idén több pénzt biztosítottak a beszerzésre, de az emelkedő könyvárak mellett csökkent a vásárolt könyvek mennyisége. Évek óta tízezer körül volt az olvasók száma, az idén azonban jelentősen csökkent. Főleg a munkahelyeken érződött először, hiszen ha a vezető igénytelen volt, megszüntette a könyvtárt. Pedig könyvtárra mindig szükség van. B. T.
