Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-25 / 253. szám
1989. október 25., szerda Somogyi Néplap 3 VISSZHANG Kompromisszummal lehet csak A Somogyi Néplap szeptember 6-i számában Fenyvesen fent, Fonyódon lent címmel megjelent írással kapcsolatban az alábbi tájékoztatást adom. A dél-balatoni vonal villamosítása keretében minden vasút feletti műtárgyat a villamos űrszelvény biztosítása miatt meg kell emelni. Ez történt Siófokon, erre kerül sor Balatonfenyvesen és ezt kellett volna tenni Fonyódon is. Ezek egyenkénti költsége megközelítőleg ötmillió forintba kerül. A villamosítás programjának kidolgozásával egyidejűleg foglalkozni kellett az állomás végleges személypálya- udvari kialakításával, mert villamosított vonalon a pályaépítés rendkívül költséges. Ekkor vált egyértelművé, hogy a végleges személypályaudvar kialakításához vágányeltolásokat kell végezni, egy széles peron helyett kettőt kell kialakítani, és minden körülmények között meg kell építeni a gyalogos-aluljárót. A Fonyódi Városi Tanáccsal olyan megállapodást kötöttünk, amely biztosította, hogy az aluljáró — az átmenő gyalogosforgalmat is szolgálva — közös beruházásban valósuljon meg az 1990. évi nyári forgalmat követő kezdéssel az 1991. nyári forgalom kezdetéig. Miután Siófoktól Fonyódig a vasutat az idén villamosítják, meg kellett találni azt a kompromisszumot: hogyan lehet az idén villamosítani és jövőre aluljárót építeni. Az a megoldás született, hogy a tanács hozzájárult a gyalogosfelüljáró pótlás nélküli elbontásához azzal' a feltétellel, hogy egy nyári szezon alatt tudomásul veszi a gyalogos-felüljáró hiányát és az új aluljáró az 1991. évi nyári szezonra üzembe helyezhető. Ez lehetővé tette, hogy a gyalogos-felüljáró megemelésére előirányzott ötmillió forintot a MÁV az aluljáró építésére csoportosítsa át, és további saját forrás hozzáadásával biztosítsa a vasutat terhelő költségeket. Ez a közös döntés azt jelenti, hogy egyrészt addig, másrészt a jövő nyári forgalomban, jelentős kellemetlenségek lesznek, mind a közúti, mind a gyalogosforgalomban a vasúti átjárón torlódások adódnak. Emiatt valamennyi közlekedésben résztvevőtől megértést és türelmet kérünk. Az aluljáró terve a 7-es út alatti átvezetés figyelembe vételével készül.. Ez csak akkor valósítható meg, ha az ehhez szükséges pénzt a közúti szervek biztosítják. Ellenkező esetben az aluljáró csak az állomásépület vonaláig épül meg. A jelenlegi közúti átjáró megszüntetésére és az állomás Budapest felőli végén új átjáró megvalósítására is elkészültek a tervek, de ezeket forráshiány miatt egyelőre nem áll módunkban, megvalósítani. Meggyőződésünk, hogy az állomás csak komplex korszerűsítés után tud eleget tenni a kor követelményének megfelelő elvárásoknak. A végleges állapot érdekében szükséges kompromisszumok és kellemetlenségek elengedhetetlenek, ezért kérjük a megértést. Busch Károly igazgatóhelyettes MÁV Igazgatósága, Pécs Igazi politizálásról tesznek nap nap után tanúbizonyságot, akik a földeiken teszik dolgukat; a már megtermett érték betakarításáról gondoskodnak, a jövő év kenyerét alapozzák. Teszik mindezt a természet parancsára, ha kell fáradságot, napszakot nem nézve. Az igali Aranykalász Termelőszövetkezetben Fülöp Géza főagronómus mondta: — Szeptember másodikára részletes kampánytervet készítettünk; ebben személyekre szólóan meghatároztuk a feladatokat. Az időjárás is kegyeibe fogadott bennünket, így jóval a meghatározott időn belül vagyunk. 276 hektáron már szépen kel a káposztarepce. Őszi árpát 285 hektáron vetettek az idén, s a 617 hektárra tervezett őszi búzából mintegy 100 hektáron már a földben van a mag. — Az idén — a veszteségek csökkentése végett — úgynevezett művelőutas technológiát alkalmazunk a kalászosok vetésénél. Különösen a búzára fordítunk nagy figyelmet, ugyanis 400 hektáron minőségi búzát kívánunk termeszteni; ennek magasahb az átvételi ára. A kazsoki határban a cukorrépa betakarításán dolgoznak. Pali György, a Kleine répaszedőgép egyik fejezőkésének kicserélése után új fogást kezdett a jó termést ígérő táblában. — Termelési körzetünk egyik legkiválóbb dolgozója mind a vetésben, a növényápolása munkákban, mind a betakarításban — jegyezte meg a főagronómus, majd hozzátette: — Pali György nem ismeri a napi munkaidő fogalmát; késő estig, napszállta után is dolgozik. A felszedőgépek mellől- a tátompusztai átvevőtelep felé mennek egymás után a vontatók és a pótkocsis IFA teherautók. A sikeres évzárás reménye kíséri e szállítmányokat, hiszen az eddigi 38 tonnás termésátlag a holnap pénzügyi stabilitását ígéri Igáiban. A szárítóüzem mellett elhaladva néhány szót ejtünk a kukoricáról is. A 870 hektárból eddig mintegy 100 hektárral végeztek. A FAO 200-as Minna fajta a tervezett 6 tonna helyett eddig 6,54 tonna átlagot adott. Az állattartó telepeken ott vannak a téli tömegtakarmányok; a 300 vagonnyi mennyiséget a szomszédos gazdaság segített betakarítani. A ráksi határrészen a trágyakupacok jelzik a közelgő munkákat. Ismét robbantásos trágyaterítésrre térnek át. — Eszközállományunk hiánya kényszerített bennünket az ily módon történő trágyaszórásra. A növényvédelmi szolgálat szakembere, Nagy József robbantómester fogja a munkát végezni — mondta búcsúzóul az igali termelőszövetkezet főagronómusa. A látottak sejtetik: minden reményük megvan az igaliaknak a hullámvölgyből való kilábalásra. A jól szervezett és okosan tervezett munka meghozta — meghozza — gyümölcsét. Qszi határszemle Munkacsúcs Hogy hol kezdődik az Állami Tangazdaság határa, mára már csak az ismerősök tudják bizton megmondani. Eltűnnek a korábbi éveket jellemző különbségek. Nagy Endre, a tangazdaság termelési igazgatóhelyettese egyszerűen fogalmaz: mindenki teszi, legjobb tudása szerint, a dolgát. Az idén talán úgy alakul, hogy a termésátlagok jobbak lesznek a tervezettnél1. — 2400 hektárnyi kukoricánknak mintegy a harmadát már betakarítottuk. A késői érésű fajták magasabb víztartalma miatt a szárítóüzem kapacitásához kell igazítani az aratás ritmusát. Nyereséget hozhat az idei cukorrépa, hiszen jelenleg 15 százalékos cukortartalmat és 45—50 tonna hektáronkénti termésátlagot mértek. Itt is jó ütemű a betakarítás, hiszen a 391 hektár egyharmadáról már elszállították a feldolgoznivalót. — Az őszi vetéssel már végeztünk, most az őszi talajmunkákat és műtrágyázást végzik a gépek. A jó minőségű talajmunkákkal a jövő év sikerét alapozzák. Közép-Somogyból kiragadott példánk lényegében az egész megyére jellemző. A holnap megélhetését alapozó munkával való politizálás a mezőgazdaságban dolgozók véleményét tükrözi. Mészáros Tamás A KORENGEDMENYES NYUGDÍJAZÁS ÚJ FELTÉTELEI A buszos kockázata EGY MÉTERRE A SZAKADÉKTÓL NDK-műsiaki napok Kínálat a mezőgazdaság számára Tizenkettedik alkalommal rendezte meg a külkereskedelmi műszaki napokat Magyarországon az NDK. A mezőgazdaság számára ajánlott, legújabb tudományos, műszaki megoldásokat ezen a héten két helyszínen, Szekszárdon a KSZE közös vállalat központjában, és Szolnokon a művelődési házban ismerhetik meg az érdeklődök. A hétfőn délután megnyílt rendezvénysorozat érdemi munkájának tegnap és ma Székszárd ad otthont; holnap és pénteken Szolnokon folytatódik az eseménysorozat. A tanácskozáson többek között szó lesz a Fortschritt—Landmaschinen kombinát nálunk el- terjedten használt arató— cséplő gépeinek továbbfejlesztéséről, a szalmapelletáló üzemek komplex gépesítéséről, az ILKA kombinát hűtőtechnikai eszközeiről. Az új műszaki megoldások sorából nem maradhat ki a számítástechnika, illetve annak hasznosítása az agrár- termelés különböző ágazataiban. A Szekszárdon és a Szolnokon tartott rendezvények, nemcsak a legújabb tudományos eredmények megismertetését szolgálják, hanem módot adnak a felhasználó és az előállító közötti tapasztalatcserére is. Az idén néhány hónap alatt már csaknem 600-an vették igénybe a foglalkoztatáspolitikai célú korengedményes nyugdíjazás új, 50 százalékban a Foglalkoztatási Alapból finanszírozott formáját. Az erőteljesebb struktúra- váltással várhatóan együtt járó nagyobb arányú létszámleépítések tették indokolttá a korengedményes nyugdíjazás feltételeinek módosítását. Áprilistól lehetővé vált, hogy ne csak az adott gazdálkodó egység megszűnése esetén vállalja magára a Foglalkoztatási Alap e nyugdíjaztatási forma társadalombiztosítási,, terheit, hanem meghatározott esetekben — így eredmény nélküli vagy veszteséges gazdálkodásnál, illetve jelentős létszámleépítésnél a vállalat, szövetkezet átszervezésekor — a befizetés felét ebből az alapból fedezzék. (A másik 50 százalékos rész továbbra is a munkáltatót terheli.) A korengedményes nyugdíjaztatás 1987 végén vált általánossá. A gazdasági egység felszámolásánál a Foglalkoztatási Alap, átszervezéseknél a munkáltató viselte a társadalombiztosításnak fizetendő teljes költségeket. Mivel általában az egyébként is nehéz anyagi körülmények között gazdálkodó vállalatok kényszerültek struktúraváltásra, kevesen tudták csak vállalni a korengedményes nyugdíjaztatással járó teher teljes egészét. Nagy segítséget jelentett, hogy áprilistól a költségek fele részét a Foglalkoztatási Alap viselheti. E lehetőséggel élve kezdődött meg például a Diósgyőri Gépgyárban mintegy 400 dolgozó korengedményes nyugdíjaztatása. Vállalat megszűnése miatt teljes egészében a Foglalkoztatási Alapból finanszírozott nyugdíjaztatásra 74 esetben került sor az idén. A vállalatoknál saját eszközből a rendelet 1987. év végi bevezetése óta egyébként több mint négyezer esetben járultak hozzá ahhoz, hogy dolgozóik — nem sokkal az öregségi nyugdíj- korhatár elérése előtt — megkapják a kedvezményes nyugdíjat. A kérelmek száma ennél valamivel több volt, de nem egyszer hiányzott a nőknél a 25, a férfiaknál a 35 éves szolgálati idő, illetve a munkáltatónál eltöltött öt év. A legtöbb korengedményes nyugdíjazásra Borsod- Abaúj-Zemplén, Békés megyében, valamint a fővárosban került sor. Kevésbé éltek ezzel a lehetőséggel Nógrád, • Győr-Sopron és ~ Vas megyében, Az így nyugdíjba vonulóknak valamivel tö&b mint a fele fizikai dolgozó Aki már átkelt a szlovéniai hegyeken, a tenger felé tartva, tudja, hogy itt a Végzet, azaz a több száz méteres szakadék gyakran csak egy-két méterre van a jármű kerekétől. Aligha tehet jobban próbára bármi is egy autóbuszt a magas hegyeknél, amelyeknek útjai tele vannak veszélyes kanyarokkal is. Ez a vezető és a jármű nagy vizsgaterepe. Horváth János, az autóbusz vezetője szerencsésen átkelt a hegyeken, odafelé utazva, igaz — ahogy a gépkocsivezetők mondanák —, mindvégig „nagyon észnél volt”. Egyszer sem kívánt nagyobb teljesítményt a motortól, mint amennyire szükség volt, mindig ő maradt vissza — ha felelőtlen autósok (akadtak szép számmal) a záróvonalon átlépve közvetlenül a kanyar előtt megelőzték —, hogy elkerülje a karambolt. — Nekem kétszeresen is érdekem, hogy vigyázzak — mondta, amikor szót váltot- tottam' vele járművet kímélő vezetési stílusáról és óvatosságáról. — Ügy bánik az autóbusz- szal, mintha a sajátja lenne. — Az is! — Vállalkozó? — Igen. Tudja, amikor tehergépkocsivezetőként, taxisként róttam az utat, mindig arról álmodtam, hogy egyszer autóbuszt vezethessek, mégpedig úgy, hogy az a saját tulajdonom legyen. De hát ez sokáig valóban csak álom lehetett, hiszen az a több millió, amibe ma egy autóbusz kerül, számomra elérhetetlennek látszott. — De hát most itt van a busz, a sajátja — vetem közbe. — Váratlanul lehetőségem nyílott arra, hogy megvegyem az egyik termelőszövetkezet használt (felújított) autóbuszát. Nagy dilemma előtt álltam. A kérdés az volt: összegyűjtöm-e valahogyan a még mindig magas vételárat és teljesül a vágyam, vagy megmaradok a régi mellett és csak álmodozom. Gondolnom kellett a családomra is, hiszen két gyerekemet akarom tisztességesen fölnevelni, ezért felelőtlen kalandokba nem bocsátkozhatom. Végül úgy döntöttem, mégis vállalom az újat. Eladtam a kocsimat, nagy kölcsönöket vettem föl, s hosszú hetekig tartó munkával olyan állapotba hoztam az autóbuszt, hogy minden szempontból megfeleljen a követelményeknek. Arra alapoztam, hogy nem félek a munkától, az esedékes javítások nagy részét elvégzem magam, óvatos leszek és megpróbálom megszerezni az emberek bizalmát. Minden azon áll vagy bukik: lesz-e elég megrendelés és elkerülnek-e a bajok. Kockázatom, úgy érzem, nem felelőtlen, de azzal tisztában vagyok, hogy óriási. Noha — kötelezően is — körül vagyok véve egy sor biztosítással, de hát ez nem minden. Egy motorcsere, egy váratlan — majdnem kétszázezer forintba kerülő — motorfelújítás, egy karambol, egy költséges külföldön maradás, szóval minden, ami anyagilag igénybe vesz, számomra végzetes lehet. Tegnap a hegyekben felforrósodtak a fékek; éreztem, hogy emiatt egy kicsit oldalra húz a jármű. Az első adódó alkalommal beállítottam őket. Egy kilométert sem teszek bizonytalanul. Gondolja meg: majdnem félszázan ülnek mögöttem ...! Vagyis Horváth János aki egyelőre még Dombóváron lakik — az anyagiakat tekintve is közel jár a szakadékhoz. Hogy elkerülje a végzetes zuhanást, minden fiatalos energiájára, veszély- érzetének ébrentartására nap nap után szüksége van. Amikor hazafelé jövet az autóbusz az őszt meghazudtoló kánikulai hőségben küzdött a lélegzetelállító emelkedőkkel, szikla- és szakadék övezte kanyarokkal, a tükörben láttam Horváth János arcát és rajta a feladattal birkózás belső izgalmait, s azon kaptam magam, hogy szurkolok neki; pontosabban annak a benne megtestesülő vállalkozói bátorságnak, amelyre ma oly nagy szüksége van az országnak. Szegedi Sándor
