Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-23 / 251. szám
1989. október 23., hétfő Somogyi Néplap 5 HAZAI ŐSBEMUTATÓ FASSBINDER-SZÍN MŰVET PRÓBÁLNAK KARNAGYKÖSZÖNTŐ Tímár Imre 60 éves — Köszönteni jöttünk ide téged, szólt Tímár Imréhez Somogyi Gyula, Siófok város tanácsának elnökhelyettese, tottad őket az éneklés szeretetére, amikor ebben a hazá- — Te akkor mentettél és hoztál létre közösségeket, tanítottad őket az éneklés szeretetére, amikor ebben a házban ennek nem volt szezonja. Leírtam már: amit elmondani, lefesteni, kifaragni nem lehet, azt dallal üzenhetjük egymásnak. A városi gyermekkar Karai Józsefnek erre az alkalomra írt köszöntőjével ünnepelte 60 éves karnagyiát. „Isten éltessen, mindenben szerencséltessen” — csendült fel tiszta örömmel a Csík megyei népdal, melynek nemes dallamát magasztos harmóniákba öltöztette a zeneszerző. Tímár Imre 30 éve karnagya Siófok legnagyobb múltú amatőr együttesének, az idén már 113 éves dalkörnek, ö vezeti a Bányász Női Kart, és nevéhez fűződik a városi gyermekkar megalapítása is. A budapesti tanítóképző főiskola tanára, aki tősgyökeres siófokiként minden hétvégéjét a Balaton-parton tölti — kórusaival. Amikor vége a zsúfolt hétköznapoknak, és kezdődhetne a megérdemelt pihenés, vagy pótlása a hétfőn elmaradt kerti munkának, a kedd—szerdai gyermeknevelésnek, a csütörtöki másod és pénteki harmadállás feladatainak — ekkor a gyermekkar tagjai félreteszik a játékot, az asszonyok már előre elkészítik a másnapi ebédet és elhalasztják a nagymosást, a férfiak pedig nem mennek a szőlőbe, nem mossák le az autót. Mert énekelni mennek. Mintegy 150 ember mindennapjaihoz tartozik hozzá Siófokon a KÓRUS, a dalolás, és személy szerint Tímár Imre, akit dr. Horváth Sándor, a megyei tanács főosztályvezetője most a Tegyünk többet Somogyértl emlékéremmel tüntetett ki. A három kórus a karnagy legkedvesebb dalaiból állította össze repertoárját. Tímár Imre meghatottan köszönte meg a meglepetést: — Örülök, és nagy megnyugvást jelent számomra, hogy látom: felnőtt mellém az utánpótlás — mondta a városi kóruskultúra megalapozója. S valóban, tanítványai: Csizmadia Mária és Tóth Betty karnagyok, valamint a zongorán kísérő Schneider Márta képessége és tehetsége, mellyel felkészítették az együtteseket, a zene ünnepévé avatta a rendezvényt. Bár az előadás során néha-néha még „hullott a forgács”, esetenként pedig lelkes hangok „kilógtak” a hang- másvilágból, mindhárom kórus felvillantott valamit abból az arcából, amivel sok éve mér, külföldön is elismerést és megbecsülést szerez a magyar zenekultúrának és a | városnak. A gyermekkar két mexikói népdali, a női kar a Karai által írt Adok néked című műve és a dalkör Karai Toborzójának megszólaltatásával tette emlékezetessé a koncertet. Ezek voltak a legjobb „termékei” annak a műhelynek, melyet Siófokon Tímár Imre teremtett. Az est fénypontja kétségkívül Tímár Imre bejelentése volt: a mester továbbra is szeretne a város zenei szolgálatában maradni. Czene Attila Jordán Tamás rendez. A szereplők: Lázár Kati és Márton Eszter gerei csendülnek fel, angolul. — Hogy állnak a próbákkal? — Birkózunk a darabbal ... A legnagyobb nehézséget az a kis tér, az a szoba okozza, amelyben a színmű játszódik és ahonnan kéznyújtásnyira már ott vannak a nézők. Az, hogy miképpen lehet eltalálni azt a „borotváéit”, ami a „semmi” és a „sok” között van. Ilyen közelségben nem nagyon lehet hazudni... Valójában kell élni a szerepeket, mert különben elbukik a színész és a rendező is. Az a veszély fenyeget, hogy ha a közönséget nem tudjuk belevinni a játékba, könnyén unalmassá válhat a produkció. A mai, felgyorsult életben a nézők — ha nem elég pergő a darab cselekménye —, hamar elkezdenek unatkozni... Most kiderül, tudunk-e farkassze- met nézni egymással és önmagunkkal ... * Várnai Agnes Fotó: Csobod Péter seny-életének új fejezete kezdődött tehát szombaton azzal, hogy városunk bekapcsolódhatott az Alpok-Adria Közösség kulturális rendezvényeibe. Bizonyára lesz követője az ünnepi szombat estének — s nem csak megyeszékhelyünkön. Irta és fényképezte: Horáínyi Barna A karinthiai kórus szerzeményüket a karinthiai Scholle férfikar tagjai — jelét adva annak a barátságnak, ami összeköti a zeneszerető embereket, s mindazokat, akik hallgatnak szavukra — énekükre. A kaposvári református templom a tavalyi karácsonyi hangverseny óta belülről megszépült, díszeit felújították. Hangversenyek számára is minden szempontból ideális hely, ahol a közönség nagy érdeklődéssel kíséri figyelemmel a város kóruséletét. A szombat esti hangversenyen elsőként a Somogy Megyei Pedagógus Férfikar mutatkozott be. Széles repertoárjuk, az előadott művek igényes megszólaltatása — Pauker Zoltán vezényletével — nagymértékben hozzájárult a sikerhez. A találkozó alkalmat adott arra is, hogy összevessük a kórusok képességét. teljesítményét. Igazán nefticsak „diplomáciai sikert” ért el valamennyi kórus: valódi, hallhattuk Kodály Fölszállott a páva című művét — magyarul. A közönség föl- állva ünnepelte az olasz kórust, kifejezve, hogy hálás a Kodály-mű megszólaltatásáért és nem kevésbé a lombardiai, venetoi, bellu- noi, valamint a spanyol polgárháborús népdalok igényes előadásáért. Vezényelt: Giorgio Mendö. A Somogy Megyei Pedagógus Férfikar tagjainak többsége, mint ahogy a kórus neve is mutatja, tanító, tanár, ám befogadtak soraikba olyanokat is, akik szívesen énekelnek együtt a „maggal”. Ugyanez mondható el vendégegyütteseinkről, is. A Schulle férfikar tagjai énekelni szerető orvosok, bírák, pedagógusok, mező- gazdaságban dolgozók. A schioi együttes többsége a neves Lanerosso-cég alkalmazottja, bár kórustagok azok a polgárok is, akiket az éneklés öröme' vezetett soriakba. Kaposvár kórushangverALPE-ADR IA <MVHaVf-3dlV> Az olaszországi Veneto tartományából, Schio városából' érkezett Monte Pasu- bio férfikórus az ausztriai, Karinthiai tartomány Völkermarkt városának férfikara, és a megyei művelődési központ Somogy Megyei Pedagógus Férfikara szombaton este nagysikerű hangversenyt adott Kaposváron, a református nagytemplomban. Az esemény jelentősége nemcsak abban rejlik, hogy három kitűnő kórust hallhattak a zeneszerető kaposváriak, hanem történelmit is. Az Alpok- Adria Közösségben csupán megfigyelőként résztvevő Somogynak először adatott meg a közösség állandó tagjaiból két tartományt vendégül látni, s ennek keretében kerülhetett sor a szombat esti hangversenyre. Tegnap a Margit-templomban, a Nagyboldogaíszony-temp- lomban a délelőtti szentmisén működött közre az osztrák és az olasz együttes. Dr. Gyenesei István, a Somogy Megyei Tanács elnöke a szombat esti hangverseny után adott díszvacsorán méltatta a tartományok közötti kapcsolatok szerepét, amelyben máris élen jártak a kórusok, azt hirdetve: a zene nem ismer határokat. Jó napot, jó napot kedves szomszéd. — énekelték saját ti már ekkor foglalkozott a színművel, így adódott, hogy ez legyen az első bemutató. — Hallhatnánk valamit a darab előéletéről? — Fassbinder először színpadra írta, és 1971-ben Frankfurtban mutatták be a stúdiószínpadon. Csak később lett belőle film. — Magyarul olvasható a dráma? — Ügy tudom, nem. A kaposvári bemutatóhoz Julian Rút, a színház dramaturgja készített fordítást. — Eredetileg csupa férfi szereplővel játszották, ezzel is nyomatéket adva annak, hogy a színmű Fassbinder és közvetlen környezetének életét modellezi. — Azt gondolom, hogy ez a darab többet mond egy homoszexuális kapcsolat ellehetetlenülésénél. Itt az emberi kapcsolatrendszerek az egész emberi lét elsivá- rosodásáról, az ellehetetlenülésről, a kommunikációképtelenségről van szó ... Az én rendezésemben hat nő játssza a szerepet; Lázár Kati, Márton Eszter, Nagy Mari, Tóth Eleonóra, Körmendi Éva, Réz Ágnes. Egy részben, körülbelül másfél órán át, ők vannak a színpadon. — Zenéje van a darabnak? — Külön nincs. »Fassbinder ezt is meghatározta. A hatvanas évek végének sláemlékezetes művészi élményt nyújtottak. A három férfikar az igényes éneklés mellett hasonló még az össz- szetételben, ám hangzásban már különböznek egymástól. A nemzeti karakteren túl az énekkultúra csodálatos színeit csillogtatták meg az együttesek. A hatvanöt éves Scholle férfikar tagjait valóban a közös éneklés öröme tartja össze, s mint azt Hrastnig Franz karnagy úr az Alpok-Adria Közösségről szólva megállapította: az ének nem ismer határokat szellemében tevékenykednek. Az erdélyi születésű, Schióban élő, magyarul kitűnően beszélő Brentorúcs Mario meghatódottságát is átérzem: az ő betanításában Izgalmas, szép feladatra vállalkozott a Csiky Gergely Színház ' stúdiószínházának rendezője, Jordán Tamás. A nyugatnémet filmművészet nemrégiben elhunyt-, „fenegyerekének”, Rainer Warner Fassbinder író és filmrendezőnek egyik színművét állítja színpadra. A különleges atmoszférájú filmjeiről ismert rendező alkotásait, a Maria Braun házasságát, a Veronika Voss vágyakozását, vagy a Bol- weisert stb. már láthatta a közönség. Színházi produkció azonban még nem született hazánkban műveiből Így hazai ősbemutatóként is üdvözölhetjük a Petra von Kant keserű könnyei című színművet, amelynek Próba közben próbái most folynak a stúdiószínházban. — Hogyan jutott eszébe, hogy Foss bindert rendezzen? — kérdeztük a próbák szünetében Jordán Tamástól. — Lázár Katinak ajánlotta a gödöllői színház igazgatója a darabot, de úgy •tudom, Pécsén és Szegeden is foglalkoztak azzal a gondolattal, hogy színre viszik. A Madách Színházban ugyancsak folynak a darab próbái. Inspirált bennünket Babarczy László igazgató tavasszal hozott döntése is, amely szerint Katira és rám bízza a stúdió vezetését. Két feladatot kaptunk: legalább évi két stúdióelőadást kell rendeznünk és műhelymunkában a fiatal kollégák belső képzését is meg kell oldanunk. KaFérfikórus Schioból A Somogy Megyei Pedagógus Férfikar Az Alpok-Adria Közösség rendezvénye Kaposváron Kórustalálkozó — férfihangra
