Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-04 / 234. szám

1989. október 4., szerda 3 Somogyi Néplap Kisebb kereslet — kisebb kiszerelés A batyut nekünk k»ll Utennünk A megváltó megrendelésért November közepétől karbantartás a Kenukéiban Mlind ez ideig növelni tud­ták a termelés mennyiségét a Kemikál barcsi gyárában, az idén viszont várhatóan megtörik ez a folyamat. Az ok: el-elmaradoznak az épí­tőipar megrendelései. A ki­vitelező építőipari cégek az igények csökkenése miatt egyre kevesebbszer keresik föl a Kemikált is, éppen ezért a barcsi gyárnak is módosítania kellett a ter­mékszerkezeten. Míg koráb­ban a nagy kiszerelésű anyagokból fogyott inkább — ezeket vitték tonna szám­ra az építőipari cégek — addig most inkább a kisebb csomagolású szerekre van szükség. Ügy látszik, a magánépít­kezők munkakedve nem ha­gyott alább, átrendeződik az építőipar, s az alapanyag­gyártónak ehhez kell iga­zodnia. Hiába használták évekig a barcsi kemikáliá­kat a nagyobb cégek, ha ezek a vállalatok most an­nak is örülnék, ha kisebb megrendelést kapnak. A barcsi gyár ügynöki hálózatot hozott létre. Nem titkoltan attól is tartanak, hogy esetleg a kisebb vá­sárlók is elpártolnak tőlük. Az előzetes felmérések sze­rint viszont sok boltban nem tudják, hogy miből le­hetne rendelni. A barcsiak egy saját dolgozót és egy vállalaton kívüli ügynököt bíztak meg a Kemikál ter­mékeinek eladásával. Nos, még az eredményekről pon­tos adatokat nem szivárog­tattak ki, de az már látszik, hogy a kemikáliák az utób­bi -időben oda is eljutnak. ahol korábban egy grammot sem adtak el belőlük. A fizetőképes kereslet csökken, ebben a helyzet­ben a piacot fel kell kutat­ni, amíg másik nem „hap- polják el” a szabad meg­rendelőiket. A barcsi tapasz­talatokat a Kemikál minden gyáránál alkalmazni fogják. Az ügynökök már bemu­tatják azt a két új termé­ket, amelyet a BNV-n is kiállít a cég. A Piktosil szí­nes vakolat vízüveg alap­anyagból készül s az előál­lításához hazai, finomra da­rált színes követ használ­nak. Egy évvel ezelőtt a honi kőbányák szóba sem álltak a Kemikáliái. Még- hogy a kért szemcsenagy­ságra őröljék a követ, mit nem! Van nekik más dol­guk is. Az idők változnak: a kőbányák sem bánnék, ha minél több finom zúzalékot kérnének tőlük. Most már van idejük, hogy legyárt­sák. A Piktosilmál a mérnökök vízüveg,gél helyettesítették a -titándioxidot, azt az anya­got, amelyet korábban tőkés importból kellett behozni. A barcsi gyárban ma még folyamatosan dolgoznak, de november közepétől — a korábbi éveknek megfele­lően — megkezdődik a kar­bantartás. Kérdés persze, hogy a gépeket jövőre érde­mes lesz-e beindítani? A kilátások nem túl ked­vezőek, a fizetőképes keres­let tovább romlik. A piac­kutatásra várhatóan még nagyobb szükség lesz. (Faragó) Hiteles embereket, hiteles pártot! Szalai Pál: kongresszusi küldött és vállalkozó „Az MSZMP egésze re­formpárt ... Ma nem látszik reálisnak egy, az egész tár­sadalomra kiterjedő köz- megegyezés létrejötte... a választásók kimenetelét a vi­déki Magyarország állásfog­lalása fogja eldönteni” — idézte a Népszabadság Grósz Károly, az MSZMP főtitká­ra Veszprém megyei lá­togatása során tett megálla­pításait. Április 27-ét írtak ekkor. Boglárlellén ezen a napon nyílt levéllel fordult a helyi reformkor a város párttagjaihoz, és polgárai­hoz. — Amit abban a levélben írtunk, azt ma is teljes egé­szében vállalom .— mondta Szalai Pál, a gondolátok gerjesztője. Aki egyébként kisvállalkozó. Mi több, az MSZMP XIV. kongresszu­sára készülő Somogy megyei küldöttcsoport jelöltje, a pártelnökség tagjai közé. Mit is tartalmazott a nyílt le­vél, milyen munícióval ké­szül most a legmagasabb pártfórumra? — kérdeztem a küldöttől, akit Boglárlelle, Látrány, Somogytúr, So- mogy.babod és Gamás mint­egy 700 párttagja delegált a kongresszusra. — önkormányzat, rend­szerváltás, vegyes tulajdonú piacgazdaság, névváltozta­tás, hiteles vezetők. Már régóta ezek a kulcsszavai — mondta. — Évek óta egyre hangosabban, harcolok azért. hogy saját javainkkal ma­gunk gazdálkodhassunk. Ke­rüljön vissza a lakosság tu­lajdonába az, ami megilleti: a föld, az épülét és az ide­genforgalmi bevételek is. Szűnjön meg a Balaton, ki­zsákmányolása ! Évek óta nem történitek beruházások, az infrastruktúrát pedig a helyi lakosság többszörösét kitevő nyaralók tönkreteszik a szezon alatt. A Balatoni Intéző Bizottság nem képes feladatainak megoldására. Nem reformra, hanem gyö­keres változtatásra van szükség ezen a téren is. Űj alapokra kell helyezni az oktatásügyet: a Siófoktól Fonyódig1 terjedő tópartnak a jövő érdekében szüksége van, főiskolára, ami elsősor­ban az idegenforgalmi és a vendéglátóipari képzést szol­gálja. Hogyan ítéli meg a Magyarországon zajló folya- matokat? — Hazánkban most forra­dalom zajlik. Másod- és harmadlagos jegyei ennek már megjelentek. Rendszer­váltásra van, szükség, az új struktúra működtetéséhez pe­dig vegyes tulajdonú piac- gazdaságra. A piac egészét az államnak nem szabad kiadnia a kezéből, mert az a társadalom elszegényedé­séhez vezethet. A biztonsá­got jelentő szociális háló ugyanis csak a gazdálkodás tükrében alakítható ki. — ön milyen pártnak len­ne szívesen a tagja? — A saját munkájukból és tevékenységükből élők pártja kell legyen a magyar szocialista párt — én ezt a nevet tartom tartalmilag a leghelyesebbnek. Tágja az le­gyen, aki elfogadja a prog­ramot és kész tenni is érte. Társadalmi mozgalmat kell politikai párttá formálni! Hi­teles vezetők kellenek. Csak a nemzet mentheti fel az MSZMP-,t, de a batyut ne­künk kell letennünk. Konk­rét felelősségmegállapításra van szükség — áttekintve az utolsó 15 év történelmét is! Én úgy érzem — foly­tatta —, hogy a hiteles párt­tagok reformkörökbe szer­veződtek. Ennek a mozga­lomnak azonban csak a kongresszusig van értelme, ekkor vagy párttá szervező­dik, vagy pedig atomjaira hullik szét. Az országgyűlé­si és tanácsi választások után a pártnak újra kong­resszust kell tartania —ad­digra nélkülözhetetlen meg­találni azokat a 30 éves em­bereket, akik képesek elfo­gadtatni magukat egy vá­lasztói közösségben1, és új­fajta módon tevékenykedni a politika alakításában. Új pártot kell teremteni! Vál­janak le azok a politikai irányzatok, amelyek a visz- szarendeződés lehetőségét hordják magukban. Semmi­képp nem szeretném, ha to­vábbra is saját belső prob­lémáinkra figyelnénk — ide­je a nép felé fordulni. Nem­zetben gondolkodó pártra van szükség, olyanra, amely a magyarságot (figyelembe véve a geopolitikai adottsá­gokat) képes bevezetni az európai házba. Czenc Attila FOMYÓDIAK LEVELE A KONGRESSZUSI KÜLDÖTTEKHEZ Támogassák a reformszellemet! Az MSZMP fonyódi re­formköre levelet intézett a somogyi kongresszusi kül­döttekhez. Ebben, leszöge­zik, hogy az MSZMP 33 éves történetének legkriti­kusabb napjait éljük át. A párton bedül a közelmúlt­ban felerősödtek azok a hangok, amelyek arra fi­gyelmeztetnek bennünket: az MSZMP néhány veze­tő személyisége, a körülöt­tük kialakult érdekcsopor­tok sem a párton, belül, sem a társadalomban nem hívei a demokráciának. A megmérettetés elutasítása, az MSZMP hatalmának mindenáron való fenntar­tása pedig csak arra ve­zethet, hogy a tagság na­gyobb része és az állam­polgárok elfordulnak az MSZMP-től. A küldöttek a kongresz- szuson a somogyi kommu­nisták bizalmából vesznek részt, s nemcsak a párt, hanem az ország életére is meghatározó döntéseket fognak hozni. A reform­kor éppen ezért azt kérte: kongresszusi állásfoglalá­sukban vegyék figyelembe, hogy az MSZMP fonyódi reformköre olyan pártot akar, amely világos poli­tikai célokat fogalmaz meg; amelyben érvényesül az alulról építkezés elve; amely sem programjában, sem szerkezetében nem statikus; amely a társada­lom változásaival össz­hangban, képes a tagság és az állampolgárok elé lépni, s amely így eséllyel indulhat a választásokon'; amely egyértelmű gesztu­sok gyakorlásával (elszá­molás a pántvagyonról, munkahelyi pártszerveze­tek megszüntetése, mun­kásőrség feloszlatása) ké­pes tíz- és százezrek ro- konszenvét megszerezni. A fonyódi reformkor arra kérte még a küldötteket: állásfoglalásukkal akadá­lyozzák meg, hogy a kong­resszus gazdasági részkér­désekkel, helyi problé­mákkal foglakozzon, „ter­melési tanácskozássá” vál­jon, elsődleges feladat ugyanis a párt ügyeinek rendezése. Szavazatukkal a reformszellem érvénye­sülését támogassák. Rendszerváltás — de merre ? Napjainkban a már n,em diktatúra, ám még nem is demokrácia közegében az egyik legvi­tatottabb, s talán éppen ezért legdivatosabb kifejezés a rendszerváltás fogalma. Tény, hogy társadalmi átalakulásunk egyik leg­főbb vitakérdéséről van szó. Az is tagadha­tatlan, hogy a különböző ellenzéki szerveze­tek foglalnak leghatározottabban állást a rendszerváltás szükségessége mellett. Bár az állásfoglalások intenzitásában szükségképpen eltérő jegyek is felfedezhetők. Az MSZMP kezdetben hallani sem akart e fogalomról, majd később mintegy kompromisszumként a modellváltást javasolta. Kongresszusának közvetlen előestéjén pedig egyre inkább han­goztatott vélemény, hogy amennyiben az egy- pártrendszerű államszocializmust rendszer­nek tekintjük, akkor igenis rendszerváltásra van szükség, mégpedig a demokratikus szo­cializmus irányába. Ennek mibenlétét és ér­tékeit — többek szerint — további viták so­rán kell meghatározni. E viták közepette találkozhatott e jegyzet írója is pár nappal ezelőtt — sok érdeklődő társával együtt — személyesen is Orbán Vik­torral, a Fidesz választmányi tagjával, aki előadást tartott a városi művelődési központ­ban. Az Ellenzéki Kerekasztal tevékenységé­ről szóló beszámolóval együtt felvázolta a rendszerváltás „fideszes” programját. Programot adni természetesen bárkinek jo­ga van, főleg ha arra is ügyel, hogy ne ön­kényes — csupán csak „propagandisztikus” — koncepciójával álljon a közvélemény elé, s világosan kitetszik, miféle rendszert tart üdvösnek a meghaladni kívánt helyett. Előadása kapcsán ez egyértelművé vált. Szerinte olyan rendszer szükséges, amelynek legfőbb értéke a polgári demokrácia, amely természetesen a magántulajdon alapján fej­lődhet ki igazán. S ha tetszik, ha nem: ez a kapitalista rendszer. Nem lenne érdektelen talán arról is elmél­kedni — alkalmazva az „itt és most” logiká­ját —, hogy Magyarország milyen fejlettségi szintű kapitalista országgá alakuilhat(na) át. Arról nem is beszélve, hogy — itt Közép- Kelet-Európában a meglévő tapasztalatokat is felhasználva — esetleg más lehetőség is kí­nálkozik a továbblépésre, mint „vissza a pol­gári demokráciához” programja. Természetesen nem tagadom a fejlett pol­gári demokrácia értékeit, de azt sem felejtem el, hogy a polgári társadalom évszázados fejlődése során mennyi válságon, világhábo­rúk előidézte katarzison lett olyanná, ami­lyen. Magam is demokráciát akarok, mert hi­szem: nemcsak a múltunk, a jövőnk is köte­lez. Olyan demokráciát, amelyben megvaló­síthatóvá válik az az alapvető követelmény, hogy civilizált európai keretek között politi­kai-filozófiai ellenfelek nem lesznek egymás­nak ellenségei. Éppen ezért fogott él valami furcsa feszengés, amikor megtudtam az elő­adótól, hogy a kommunistáknak „menniük kell”, mégpedig több okból kifolyólag is. És minden kommunistának! Ortodoxnak és re­formistának, „pozsgaystának” és „münniches- nek”, idősebbnek és fiatalabbnak egyaránt. Őszintén bevallom, harmincat; éveim tudá­sával és tapasztalatával én úgy gondoltam, hogy a demokrácia mint társadalmi praxis tulajdonképpen nem más, mint a különböző politikai erők szüntelen ütközése és kiegye­zése szabad választásokon létrehozott és legi­timált erőviszonyok alapján. Sőt feltételezem, hogy egy valóban békés és demokratikus át­menet esetén a váltásba csak az elavult struktúra pusztul bele — az emberek több­nyire túlélik a változásokat, és a születő új rendszerben is akarnak valamit kezdeni ma­gukkal, s mindez vonatkozik a kommunisták­ra is. Az ellentétek összemosásának sajátos ese­te, hogy az ellenzék saját választási esélyei­nek növelése érdekében maga is igyekszik az MSZMP-t egységes egésznek feltüntetni. Ta­lálkozhattunk ezzel az említett előadásban is. Ám érthető, hogy ő nem ismeri el, miszerint az MSZMP tagsága nem felelős a nevében, de nélküle elkövetett hibákért és bűnökért! A markáns, sajátos jegyek, a különbözőség felmutatása csak határozott és következetes értékrendszer alapján lehet létjogosult. Ép­pen ezért az előadásban többször is elhangzó „piac mindenhatóságával” szemben úgy gon­dolom, hogy a piacgazdaság általában véve nem csodaszer. Tagadhatatlan, hogy ma szin­te mindenki azt hiszi, majd a piac az ő iga­zát fogja bizonyítani, az ő helyzetét erősíti meg. Am mégis az úgynevezett „tiszta piac” csak illúzió. Bizony visszatetsző az, amikor a pozitív, részletes politikai programjának kifejtése he­lyett az MSZMP lejáratása az egyedüli, iga­zán jól megfogható szándék. Senki sem vár természetesen a hatalommal lojális progra­mot, de határozott programot igen! Nem szükséges bizonygatnom, hogy nem örülök az antikommunistáknak, bár készség­gel elismerem bárki jogát, hogy az lehessen. Ugyanakkor határozottan állítom: mégsem helyes, ha a baloldal kinyújtott karja ilyen­kor ökölbe szorul. Megítélésem szerint a de­mokrácia a verseny vállalását is jelenti, s az nem csupán a különböző típusú „menesz­tések” taktikája. A demokráciát nemcsak ne­künk kell tanulni. A mai helyzetünk egyedül érvényes útmu­tatását adja az emberiség jeles gondolkodó­jának, Voltaire-nek az intelme: „Az Ön vé­leménye nekem mélységesen ellenszenves, de az életemet is kész vagyok feláldozni azért, hogy önnek joga legyen elmondani." 1 Lengyel János

Next

/
Oldalképek
Tartalom