Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-19 / 248. szám
1989. október 19., csütörtök Somogyi Néplap 3 Tanácskozik az Országgyűlés (Folytatás a 2. oldalról.) Elutasított javaslatok Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter válaszolt a törvényjavaslat vitájában elhangzottakra. Dauda Sándor kérdésére, hogy megtiltható-e munkahelyi párt- szervezetek létrehozása, azt felelte: a törvényjavaslat a nemzetközi egyezmények szellemében bizonyos korlátokat állít e törekvés elé. Hangoztatta, hogy a jelenlegi helyzetben, amikor egy napon erős szervezettel rendelkező politikai párt már működik a munkahelyeken, akkor aligha beszélhetünk esélyegyenlőségről, és mások jogainak sértetlenségéről. Hangsúlyozta, hogy e kérdés szabályozását a tervezetben előterjesztett módon véli helyesnek. Sebők János kérdésére felelve — a had- seregbeli pártszervezetek megszüntetésének jövő év végi határidejét indokolva — kifejtette, hogy ezek a hadsereg szervezetéhez igazodó, központi irányítású pártszervezetek. Lakóterületi munkájuk beindításához időre és a megfelelő módszerek megtalálására van szükség. Rámutatott: nem szabad megfeledkezni a függetlenített beosztású tisztek áthelyezéséről sem. Bódi Jánosnak a pártok költségvetési támogatását megkérdőjelező vélemlényé- re reagálva azt hangoztatta a miniszter, hogy a politikai pártok — amint a módosított alkotmány is megfogalmazza — a politikai akarat kialakításának résztvevői, s ez nemcsak a párttagokra, hanem a politikai rendszer többi, szereplőjére is hatással van. Hangsúlyozta, hogy a többpártrendszer elismerése annak elismerését is jelenti egyúttal, hogy erre a mechanizmusra a politikai életnek és az állam- szervezet működésének szüksége van. Ez viszont azt jelenti — mutatott rá —, hogy a megfelelő anyagi támogatásban kell részesíteni a pártokat, annál is inkább, mert a jog sokféle gazdasági tevékenységüket korlátozza, annak érdekében, hogy ne juthassanak meg nem engedhető jövedelmekhez. Az anyagi lehetőségek világos körülhatárolása, az állami források felhasználása tiszta helyzetet teremthet, és biztosítja a pártoknak azon politikai feladataik megoldását, amelyekre az államszervezet épül — mondotta Kulcsár Kálmán, a javaslat elutasítását indítványozta. A miniszter arra figyelmeztette az Országgyűlést, hogy a megállapodásoktól való indokolatlan, eltérés komoly politikai következményekkel járhat. Szűcs Gyula a pártok külföldi támogatásának tilalmát szorgalmazta, ám a miniszter szerint a képviselő indítványa kivihetetlen, ugyanakkor a szükséges tiltást a külföldről származó állami támogatás esetén a törvény szövege tartalmazza. Kulcsár Kálmán befejezésül arról tájékoztatta a parlamentet, hogy a belügyminiszterrel történt megbeszélés értelmében a Márton János által ismertetett nyilaspárti megnyilatkozást kivizsgálják, s amennyiben ez még az ülésszák ideje alatt eredményre vezet, arról tájékoztatják a képviselőket. Mindehhez mint politikai jelenségekkel foglalkozó kutató hozzáfűzte még: ha a gyűlölködés a társadalomban bármilyen irányban elindul, az megállíthatatlan, s ennek veszélyei megfonto- landóik. iMa határozathozatallal, majd az alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslat tárgyalásával folytatódik az Országgyűlés munkája. Ellenzéki fórum Kaposváron A válaszadók: íncze Domokos (SZDSZ), Kristóf Csaba (Fidesz), Király Béla, Hódos Győző (MDF), Sárdi Árpád és Mihalics Veronika (MSZP), dr. Kanyar József és dr. No- vá/k Ferenc (HNF) (Folytatás az 1. oldalról.) akarják létrehozni, abban hajlandó vagyok részt venni, mert büszke vagyok 1848 - és 1956 szellemére.' A meghívottak közül erről a fórumról csak a Münnich Ferenc Társaság, a Munkásőrök Baráti Köre, az MHSZ és a Demisz képviselője maradt távol. Akik eljöttek, azok viszont kérdést is kaptak. Az MSZP képviseletében Sárdi Árpád például azt, hogy mit vállal örökségként s mi az, amit elhagy az új párt? Sárdi Árpád — mint mondta — a kongresszus előtt két dologtól félt. Az egyik az, hogy együtt marad az MSZMP, a másik pedig az, hogy darabokra szakad. Egyik sem következett be. A mostani időszakra jelzőként a vajúdás illik. Az értelmiség egy része azt tartja: a névváltozással csak a „cégtáblát" festették át. Más vélemény szerint azzal, hogy kivették a párt nevéből a munkás szót, elfelejtették a munkásokat is. A valóság ezzel szemben az, hogy a kongresszust megelőzően egy hónappal már ismertté vált a programtervezet, mindenki tanulmányozhatta azt. Ebből világosan kiolvasható, hogy milyen tartalmi változások indokolják a név- változtatást. Kérdésre felelve mondta el, hogy' folyik a párttagok regisztrálása. Szerinte körülbelül ezer tagja van a megyében jelenleg az MSZP-nek. Sárdi Árpád biztosra veszi azt, hogy a volt MSZMP tagjainak negyede- ötöde megújítja tagságát az MSZP-ben, amely elhatárolja magát a pártállam koncepciójától, a demokratikus centralizmustól, a proletár- diktatúrától és természetesen a korrupciótól is. Az MSZP részt kíván vállalni abban a munkában, amely az országot kivezeti a jelenlegi kátyúból. Sárdi Árpád véleménye szerint, ha Pozs- gay Imre köztársasági elnök lesz. akkor nem a volt MSZMP tagjainak voksa révén lesz az, hanem az egész nép akaratából. Az MSZP történelmi felelősségének tekinti a feltételek biztosítását a békés átmenethez. Mihalics Veronika — aki ugyancsak az MSZP képvi- letében vett részt a fórumon — kifejtette: a magyar baloldal történetében nem a mostani az első eset, amikor nevet cserél. Ezért is mondják többen azt, hogy a „cégtábla” átfestésén kívül nem történt más. Szerinte is a programnyilatkozat frappánsan cáfolja ezeket a nézeteket. Egy kérdésre felelve — mit tesz az MSZP a szakképzetlen munkavállalók érdekében — az újfajta gondolkodás gyakorlatából is ízelítőit adott. Kifejtette: bár a kongresszuson erről nem esett szó, mindenképpen foglalkozni kell vele. A megoldás megtalálása azonban nem lehet csak egy párt — nevezetesen az MSZP — feladata. Nincs fórum ma, ahol a pártvagyon sorsa ne kerülne előtérbe. A kedd esti véleménycserén is szó volt róla. íncze Domokos azt tette szóvá, hogy a most alakuló ellenzéki pártok filléres gondokkal küzdenék és helyisége sincs mindegyiknek. A kormányzó pártnak viszont nincsenek ilyen gond-’ jai. Kristóf Csaba még azzal is kiegészítette: ha az MSZP-nek felesleges helyiségei, irodái vannak, szívesen átveszi azokat a Fidesz. Sárdi Árpád szerint az MSZP — ahogyan azt kívánják — elszámol a vagyonával az Országgyűlésnek, illetve a kormánynak. Nem szabad elfelejteni: minden pénzük zárolva van, s az apparátusát december 31-ig tudja fizetni, mert csak erre van pénze. Azt követően a korábbiaknál kisebb ösz- szegű tagdíjakból kell megélni. (Erre valaki fémpénzt vitt az asztalra: „kiegészítésként”.) Az, hogy a tagdíjakból kell megélni, az SZDSZ-nek is fejtörést okoz: „havi százforintos tagdíjakból havi ötezer forint jön össze, s ebből kellene telefont venni 90 ezer forintért a koordinációs irodába, ha kapunk majd egyet.” Az SZDSZ — akárcsak a Fidesz — helyiséggondokkai küzd. Ficzere Mátyás mondta el, hogy eddig három — számukra nem megfelelő — irodahelyiséget ajánlott föl a városi tanács: egy 93 négyzetméteres volt kazánházat a Ságvári Endre utcában, ahol nincsenek szociális helyiségek, egy megszűnt . tervezőirodai szjobát meglehetősen kétes környezetben és végül egy hat négyzetméteres helyiséget a Latinca Sándor utcában. Egyiket sem fogadták el, mert: „putriba nem kívánunk menni a 21. század küszöbén. Olyan helyet szeretnének, mint amilyen jelenleg a népfrontnak van.” A népfront megújulása, helye a közéleti struktúrában ugyancsak témája volt a fórumnak. Dr. Kanyar József, az új megyei népfrontelnök csak röviden — vázlatnak is alig nevezhető felsorolásban — fejthette ki az idő rövidsége miatt, hogy mit tett a népfront, s benne a honismereti mozgalom a határainkon túl élő magyarokért. Dr. Novák Ferenc megyei népfronttitkárnak nemcsak azt kellett bizonygatni, hogy nyitott közéleti tömegmozgalom kíván a népfront lenni, hanem azt is, hogy — a látszat ellenére — a tisztségviselőktől nem várták el, hogy MSZMP-tagok legyenek. Közülük jelenleg tizenhármán végzik főállásban a népfrontmunkát a megyében. A többség társadalmi munkás, s a pártonkívüliek aránya 65 százalék. Az ellenzéki szervezetek képviselői nemegyszer egymást is meg akarták győzni. Szikra Péter, a Kisgazdapárt képviselője szerint az ellenzék jelenleg a katalizátor szerepét tölti be a társadalomban. Szerinte jó irányba halad az ország. A nagy kérdés most az: ki fogja biztosítani, hogy megmaradjon a jó irány. Mindehhez már este tíz óra felé — mintegy zárszóként, s félelve egy véleménynyilvánításra is — azt mondta Király Béla: olyan társadalomra van szükség, amelyben nemcsak a világra csodálkozó tizennyolc éves, hanem a sok tapasztalatú hatvanéves ember is jól érzi magát. — Ismerem a Fidesz, az SZDSZ és az MDF véleményét is. A megállapításom: a részletekben van, az alapvető kérdésekben nincs különbség a nézetük között. Valamennyien demokráciát akarnak, s ehhez az kell, hogy kezdjünk hoazá a megvalósításhoz. Taktikázás a nép nevében ? A békés átmenet békétlenségei Pásztohy András szerint drámai a helyzet A békés átmenet útját meghatározó sarkalatos törvények körül sok a békétlenség. A vita tegnap ismét föllángolt a köztársasági el- nöik választásának kérdéseiben. Az SZDSZ által gyűjtött 200 000 aláírást figyelmen kívül hagyni nem lehet, figyelembe venni viszont ... Ugyanis hatalmi vákuumot idézhet elő, ha a parlament nem hozza létre a köztársasági elnök intézményét. A délelőtti ülés több mint egy órán át húzódó szünetében a kormány rendkívüli megbeszélésre vonult vissza, s közben a folyosókon heves viták zajlottak. A legtöbb képviselő úgy látta, hogy ha most visszalépnek, a jövőben bármilyen közmegegyezésen alapuló parlamenti döntés megkérdőjelezhető lesz százezer aláírással... — Hogyan volna feloldható ez a gordiuszi csomó? — kérdeztük dr. Soltész Istvánt, az Országgyűlés főtitkáréit. — Szerintem ez nem igazán gordiuszi csomó. Csupán arról van szó, hogy a túl korán megkezdődött pártharcok nyomán három különböző dolgot összekevernek. Az alkotmánymódosítás a háromoldalú megállapodásokkal összhangban tartalmaz egy olyan záró rendelkezést, amely szerint lehetőség nyílik a képviselőválasztások előtt köztársasági elnököt választani, mégpedig közvetlen népszavazással. Ehhez kapcsolódik egy benyújtott törvényjavaslat, a köztársasági elnök megválasztásának részletes szabályairól. Ha a parlament ezeket elfogadja, akkor jogi alapot teremt a köz- társasági elnököt választó népszavazáshoz. Ezzel azonban még nem döntötte el azit a kérdést, hogy a köz- társaságielnök-választást kitűzi-« vagy sem. A parlamentnek most azt kell eldöntenie: vállalja-e, hogy a kétszázezer aláírás ellenére kiírja a választást. A mostani konfliktusban tehát több a politikai töltet, mint a jogi probléma. Ha most az Országgyűlés úgy döntene, hogy ezeket a jogi alapokat elveti, nem kell mást tennie, mint elfogadni Bállá Éva képviselő indítványát, melynek lényege, hogy az említett záró rendelkezést helyezzék hatályon kívül. Csakhogy, ha most nem fogadnának el törvényt a köz- társasági elnökről, s azután egy népszavazás eredménye azt' mutatná, hogy a nép akar köztársasági elnököt, akkor majd utólag próbálják megteremteni a „hogyan” alkotmányos lehetőségeit? Ha a nép nem akar köztársasági elnököt, a dolog eldőlt, ám ha igen, meg kell lennie a törvénynek, amelynek alapján a választást meg lehet rendezni. A mostani ellenvetésekben taktikázást érzek, melynek csak az időhúzás a célja: elérni, hogy bármiképp sza* váz is a nép, a köztársasági- elnök-választás lebonyolítására már ne legyen mód. Mindezen taktikázás ráadásul a nép nevében folyik. — Okoz-e a pártpolitikai küzdelmektől függetlenül — pusztán jogilag — ellentmondást az, hogy figyelembe vegyék a kétszázezer aláírást, ugyanakkor ne csorbítsák a parlamentnek, azt a jogát, hogy dönthet a köz- társaságielnök-választásról ? — Megoldás lehetne — bár szokatlan —, ha egy időpontra tűznék ki a népszavazást, valamint magát az elnökválasztást. Az állampolgárnak tehát egyszerre kellene a két kérdésben döntenie: „Akarja-e, hogy köztársaságielnök-választás legyen még a képviselőválasztás előtt? Ha akarja, kit választ?” , Ez jogilag így megoldható, s a választópolgárok többségének akaratát tükrözné. Fölvethető persze, hogy az elnökválasztási kampány így esetleg hiábavalónak bizonyul. Az sem jobb azonban, ha egy nép- szavazási kampány végződik eredménytelenül. — Végül is most az a kérdés, hogy százezer aláírás elég-e bárminek a megkérdőjelezéséhez? Nem túl kés- keny-e így a demokrácia és az anarchia közti határ? — Az ország most politikailag igen megosztott. Nem vitatható el a népnek az a joga, hogy bármit kezdeményezzen. Látni kell azonban, hogy egy ilyen megosztottság mellett sok olyan kérdés van, amelyben lehet százezer embert találni az „igen” és ugyanennyit a „nem” támogatására. Ha az átmeneti helyzetre való tekintettel nem az ország mérvadó politikai tényezőinek kompromisszumából indulunk ki, ha nem az ők megállapodását tükröző játékszabályokat alkalmazunk, hanem minden politikai vitakérdést népszavazással próbálunk eldönteni, kétségessé válhat a békés átmenet. A népszavazás .elvben igen demokratikus módszer. Azt azonban mindig a hatalmi struktúra dönti el, hogy a gyakorlatban miként működik. Hiszen a diktatúrák is előszeretettel tartanak népszavazást. önmagában tehát a módszer nem garanciája a demokratikus döntésnek. A mostani átmeneti helyzetben a népszavazás túl gyakori alkalmazása lehetetlenné tenné, hogy politikai kérdések végre nyugvópontra jussanak. Mindez talán már tisztemen túlmutató politikai nyilatkozat. De hát nem kívánom magam jelöltetni köztársasági elnöknek ... Pásztohy András, a somogyi képviselőcsoport vezetője drámainak ítélte a helyzetet. — A mostani vita már a pártcsatározások előreveti- tődése. Kár volna, ha fontosabb kérdések helyett ez kerülne a figyelem középpontjába. A parlamentnek elsősorban a nemzeti érdekekkel kell számolnia, nem hagyva magát eltéríteni egyes csoportok pozícióharcától. Én abban bízom, hogy a mostani Országgyűlés dönt a sarkalatos törvények alapkérdéseiben. Bíró Ferenc
