Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-17 / 246. szám

1989. október 17., kedd Somogyi Néplap 3 MSZMP-ből MSZP: történelmi szintézis? Igen nagy a zavarodottság mostanság, a meghatározha­tatlan számú pártkongresz- szust követően. Az állam- párt átlényegült — de mi­ből mivé? Van, aki kevesli a változást, és egyre-másra látnak napvilágot a fanyalo­gó és szkeptikus nyilatko­zatok, elsősorban g még el­lenzéki, holnap már talán kormányzó-koalíciós pár­toktól: semmi más nem tör­tént, mint a cégtábla átfes­tése, és ugyanazok folytat­ják ugyanazt, csak más né­ven. Az ellenérzés érthető, hiszen minden politikai erő­nek nem csak programot kell adnia, de el is kell ha­tárolódnia másoktól — ám most kitől és mitől? Eddig nem kis előrevivő és ösz- szetartó erőt jelentett, hogy a néhai állampárt — párt­állam ellenében kellett po­litizálni. Reformkommunisták és szocialisták De nagy a zavar azok kö­zött is, akik sokallják a változásokat. Oka ennek is sokféle lehet. Vannak, akik a régi receptől indulnak ki: nem a politika a rossz, nem az intézmények, hanem azok hibásak, akik tökéletlenül hajtják végre a jó határoza­tokat. Mások egyszerűen ma­gukat féltik — Thomas Mann szavával — „a hata­lom védett bensőségességét”. Sokak egyszerűen nem tudták már követni az üte­met, ami nem is csoda. Márpedig itt valami pél­dátlan történt, hazai és nem­zetközi összehasonlításban egyaránt: egy nagy és dek­larált kísérlet arra nézve, hogy történelmi kompro­misszum szülessék a balol­dal, a munkásmozgalom nyolc évtizede kettészakadt és sokáig ádáz testvérhábo­rúba bonyolódott két fő ere­je, a kommunisták és a szo­ciáldemokraták között. Többször elhangzott, hogy ebben a pártban a reform­kommunistáknak és a szo­cialistáknak egyaránt helyük van. De vajon mit takar ez a disztinkció? A változás garanciája A régi, nagy, történelmi kérdéseket, amelyek mentén annak idején kettévált a mozgalom, eldöntötte az idő. Reform vagy forradalom, parlamentarizmus vagy tö­meges, erőszakos akció — ma már aligha alternatíva, leg­alábbis Európában nem. Re­form, demokrácia, parla­mentarizmus, pluralizmus, munkavállalói érdekvéde­lem: ez ma az európai bal­oldal közös nevezője. Van különbség, persze hogy van, nem is kevés, ami a politi­kai stílust, a napi prioritá­sokat, a korrekt ügyeket illeti. De nincs vagy nagyon kevés a tartalmat, a fő cé­lokat tekintve. Ezért a re­form kommunista ésvagy szocialista megnevezés kö­zötti különbségtétel sokkal inkább az eredet, a honnan jöttünk kérdése, s nem a célok, a merre tartunk prob­lémájára vonatkozhat. De visszatérve a vitatott ügyhöz, a cégtáblafestés vagy tényleges tartalom dilemmá­jára, a polémia mindeddig a felszínen mozog: a tekinté­lyes gazdasági hetilap eny­hén szólva fanyalgó írása a kongresszusi hercehurcát, választási küzdelmét veszi célba és vonja le a követ­keztetését; a „balosok” vi­szont a mandátumot, a fel­hatalmazást piszkálva kér­dőjelezik meg a kongresszus legitimitását. Fontos, na­gyon fontos mindez, de nem a lényeg. Az igazi kérdés, hogy mire szerveződött ez a párt és hogyan? Erre pedig egyelőre, a tényleges gya­korlati próbát megelőzően — csakis az írott szó adhat választ, a kongresszus do­kumentumai, a program és az alapszabály. Márpedig ezeket figyelmesen tanul­mányozva a legmegrögzöt- tebb ellenzőnek is el kell ismernie két dolgot. Az egyik az, hogy a program valóban más, mint eddig volt, ez tényleg nem egy „klasszikus” kommunista párt programja. Ez tehát tartalmi változás. A másik: az alapszabály garanciát jelent arra nézve, hogy ne ismétlődhessék meg a múlt. Bárki azt mondhatja erre, hogy mindez nem számít; lássuk a medvét, lássuk a gyakorlatot. Igen ám, de az írás veszélyes: számon kér­hető. A hitelesség követelé­sétől visszhangzik ma az ország, s oly nagy a nyo­más és a demokratikus el­lenőrzés igénye annyira erős, hogy aligha szegheti meg valaki adott szavát súlyos politikai, választási követ­kéz,mények nélkül. Kimúlt a szent tehén Éppen a számon kérhető- ség teszi különösen fontossá a második pontot, a garan­ciát. Való igaz ugyanis, hogy egy párt — bármely párt — programja látomás, vízió, szándéknyilatkozat. Olyan csekk, amelyet vagy sikerül beváltani, vagy nem; a program megvalósítása a körülmények szabta lehető­ségektől is függ, nem csak a szándékoktól. Ám ponto­san ez az: ettől függ, hogy egy pártprogram légvár csu­pán, vagy tényleges alterna­tíva, cselekvési lehetőség. Hogy melyiknek bizonyul, azt a közvélemény, a válasz­tásokon szavazó állampol­gár érzékeli és ítéletet is mond. Egy többpártrendsze­rű demokráciában — amely­re az MSZP szavát adta — a közvélemény számon kér­heti a programot és a tény­leges gyakorlatot. Az elődpártot, az MSZMP-t ért számtalan jo­gos vád közül az egyik az volt, hogy a vezetés nem tö­rődött a párttagok vélemé­nyével; azt csinált, amit akart. A szervezeti szabály­zatban megjelentek ugyan némely jogok és biztosíté­kok, ám ez jobbára írott malaszt maradt. A demok­ratikus centralizmus szent tehene megakadályozta a nyílt vitát, a vélemények üt- közését, a párton belüli va­lós erőviszonyok felméré­sét. Az volt erősebb, annak lett igaza, aki a párthierar­chiában magasabb posztot töltött be. Mostantól ez másként lesz, másként kell lennie. Az új alapszabályban szó sincs semmiféle centralizmusról, semmilyen jelzővel: csak de­mokrácia van. Az MSZP kü- löböző áramlatok önkéntes szövetségén alapuló demok­ratikus párt lesi Ha nem, elbukik; leszavazza a köz­vélemény, az állampolgár, és leszavazzák azok is, akiknek pedig tagjai között lenne a helyük. Igen, való igaz: mindez egyelőre csak az adott szó biztosítéka, még nem gya­korlat. Az új párt most szerveződik; a gátfutó még csak az első gátat ugrotta át, a többi még hátravan. A verseny pedig kemény. Bi­zonyos értelemben növeke­dett az esélyegyenlőség a versenyzők között: minden­ki most szervezi magát. Rö­vid időn belül átrendeződ­nek az érőviszonyok, kide­rül, mekkora lesz a Magyar Szocialista Párt. S ne feled­jük, közeleg az igazság pil­lanata: a szabad és demok­ratikus választás. Lábody Rá szí ó Mindig időzavarban Tanácselnök volt Siófokon középiskolába járatni, ezért Mindig időzavarban ... Mindig kétszer annyi kel­lett volna, mint amennyi volt... Mégis: az elmúlt húsz évben Siófokból város lett, s az egykori falusi kö­rülményekhez szokott köz- igazgatási vezetőből polgár- mester. Azt hiszem, évek­nek, talán évtizedeknek kell eltelniük ahhoz, hogy sze­mélyiségét, képességeinek hasznát elfogultság nélkül értékelhesse a közvélemény. Megméretik majd az utó­daival való összehasonlítá­sok révén is, és nekem az az érzésem, nem kell tarta­nia az utókor ítéletétől. 1970. szeptember 1-jén 43 millió forintnyi adósság ter­hével kezdte meg működé­sét a siófoki tanács élén. Most, nyugdíjba vonulásakor pedig egy pénzügyeiben ki­egyensúlyozott, sőt jómódú tanács vezetését testálja utódaira. Az egykori nyo­masztó örökséget sosem fe­ledte, s talán ezért vált jel­lemzőjévé a gazdálkodásban való alaposság és a szigor. Munkatársai sokszor mond­ták: pénzügyi dolgokban nem ismer tréfát. 1919-ben született a külső­somogyi Zics községben. Ap­ja kőműves volt, 42 eszten­deig építette, renoválta a fa­lusiak házait, gazdasági épü­leteit. Hajnalban biciklire ült zörgő szerszámokkal a csomagtartóján, s elindult Bábonyba, Tabra. Kapolyba és a Koppány-völgyi közsé­gekbe. Jó tanuló fiát a há­borús években nem tudta maga melle vette inasnak. Annak rendje és módjá sze­rint szerződést kötött vele. 1943-tól 46-ig kitanulta a szakmát. — Apám bölcs ember volt — mondja dr. Gáti Ist­ván. — Ügy gondolta, ha a taníttatásomra nincs is módja, az éveim ne vessze­nek kárba. Most azért is há­lás lehetek neki, mert az a három év beleszámít a szol­gálati időmbe. Szerencsére azért a tanulást sem kellett abbahagynom. Még a hábo­rús években elvégezhettem a hetedik, nyolcadik osz­tályt. Ez azért mondható szerencsének, mert abban az időben a legtöbb faluban csak hat osztályt le­hetett végezni. Ha jól tu­dom, mindössze 13 község­ben működött kísérletkép­pen nyolcosztályos népisko­la. A zicsi ezek közé tarto­zott. Volt egy kiváló taní­tónk, Czene József, aki ezt fölvállalta, mégpedig az őt jellemző alapossággal. Sok­oldalú műveltsége, humaniz­musa nagy hatással volt rám. Abban a légitámadásos, fogvacogtató időben is ren­díthetetlenül tanított. Bun­kert ásatott az iskola udva­rán, és gyakran egész dél­előtt a föld alatt magyaráz­ta a tananyagot. Könyv nem volt, ő diktálta le a tudni­valókat. Tizenhármán végez­tük el a nyolc osztályt. Szin­te valamennyien továbbta­nultunk, mihelyt lehetett. Orvosok, építészek, jogászok kerültek Iki Czene Jóska bácsi bunkerjéből. Veszprémben katonásko­dott. Sokan elvesztegetett időnek tartják a katonaéve­ket. Gáti Istvánnak (mint sok más falusi fiatalnak akkoriban) a katonaság a város, a városi életmód megismerését jelentette, s valamiféle új megmérette­tést. — Nem voltam úgyneve- zétt örömkatona, de az a tény, hogy kikerülök a meg­szokott világból, s más vi­dékeket, más embereket is­merhetek meg, izgalommal töltött el. Szerettem a szü­lőfalumat, de kíváncsi vol­tam a nagyvilágra, a városi életre is. írnok lettem a ka­tonaságnál; ez a beosztás a kedvemre való voilt. És Veszprém az igazi várost je­lentette számomra. 1953-ban, leszerelésem után szinte rögtön megválasztottak Zicsben tanácselnöknek. 24 éves voltam, őszintén szól­va, ma sem tudom, miért gondoltak éppen rám, hiszen gyakori tapasztalat, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában. Azzal a ki­kötéssel fogadtam el a meg­bízatást, hogy azonnal be­iratkozom a féléves állam- igazgatási iskolába, amely a régi jegyzőtanfolyam utód- intézménye volt. Közigazga­tási szakemberek tanítottak itt — egykori főjegyzők, fő- szolgabírák —, s a képzés elsőrangú volt. Hét évig dolgoztam Zicsben, közben elvégeztem Budapesten a hároméves tanácsakadémiát is. Ezután Tabra kerültem járási tanácselnök-helyettes­nek, s rögtön beiratkoztam a jogtudományi egyetemre. Másfél év múltán járási vb- titkár lettem. 31 község tar­tozott a tabi járáshoz, és ak­kor még minden faluban volt tanács, általában fris­sen érettségizett, kezdő vb- titkárokkal. őket kellett be­vezetnem a közigazgatás „rejtelmeibe”. A tabi járási tanács elnö­ke volt, amikor 1969-ben — megszüntették a járást. 200 éves közigazgatási székhely vesztette el akkor megszo­kott hivatalait, s értelmisé­ge zömét. Ezt a veszteséget ipartelepítéssel igyekeztek pótolni. A tanácsi tisztvise­lők nagy része Siófokra ke­rült, élükön dr. Gáti István­nal, a siófoki járási tanács új elnökhelyettesével. — Őszintén szólva, ma is fájlalom a tabi járás meg­szűnését — mondja. — Elő­ször nem is akartam eljön­ni a községből. Jellemző a korra, hogy fölajánlották akikor nekem a vegyipari gépgyár tabi egységének a vezetését is. Éppen a dup­lája — 6600 forint — lett volna a fizetésem ott, mint a tanácselnöki poszton. Ter­mészetesen nem vállaltam, ellenben elfoglaltam a sió­foki beosztást. Egy évig dol­goztam a járásnál, meglehe­tősen könnyű szívvel, az­után, 1970 szeptemberétől kezdve életem legnehezebb — ma már hozzáteszem — és legszebb időszaka kezdő­dött. Tanácselnök lettem Siófokon. Már szóltam a 43 millió adósságról. Ehhez még hoz­zájött 11 millió: ennyivel tartozott ugyanis a tanács a lakosságnak a kisajátításo­kért. (Az utóbbit fizették ki először.) A városi státust (ettől füg­getlenül) az idegenforgalom hirtelen magasra szökött, zuhogó árada követte. Azt pedig a lakosság (a beáram­lott munkaerő) hirtelen nö­vekedése. Lakótelepekre, középületkre, infrastruktú­rára volt szükség sürgősen. Építeni, építeni kellett... Sió-hidat, óvodát, középisko­lát, művelődési házat ésfel- sorolhatatlanul sok minden mást. Mindig időzavar­ban ... És közben elviselni a lakosság és az itt nyara­lók jogos és kevésbé jogos bírálatait, s ötpercenként — főként nyaranta — nyilat­kozni az újságoknak, rádió­nak, televíziónak... Messze van még Siófok attól, hogy igazi turistapa­radicsommá és ideális vá­rossá váljon. De ami van, az az elmúlt húsz évben valósult meg. Mondom: jelentős szak­embertől búcsúzik most a hazai közigazgatás Gáti Ist­ván személyében. Szapudi András Új palackozógép Bogláron számítani 1,7 millió forin­tot, a hazai előállítású sav­álló csővezetékek árát is. A kombinát az idén már 29 millió palack töltésére vál­lalkozik. beleértve a hagyo­mányos szőlőlét és a pezs­gőt is. Az amerikai exportra szállítandó hat fajta bort 0,75 és 1,5 literes paláckok- ba töltik. — Az idén már mintegy 420 ezer hektoliter bort dol­goz föl az üzem. Ennek 60 —70 százaléka a saját ter­més. Üzemei nket eddig is és ezután is alkalmassá kell tenni a folyamatos bővítés­re. Ennek egyik állomása volt a paladkozósor munká­ba állítása. Piacképességün­ket csak a növekvő minő­ségi követelményeknek meg­felelve lehet megőrizni. A feldolgozósoron a ha­talmas erjesztőtartályok és pezsgőérlelő tartályok után a kovaföldes szűrőberende­zés is új beszerzés. Ezzel is garantálhatják a magasabb minőséget. Mészáros Tamás Fotó: Jakab Judit Az exportlehetőség kényszere hozta A júliusi próbaüzem után már egy műszakban dolgo­zik a Balatonboglári Mező- gazdasági Kombinát borá­szati üzemében az olasz Ca- vagnino és Gatti cég által gyártott palackozó gépsort. — A beruházás befejezése óta egy palackozósoron tud­juk tölteni az exportra szánt borokat. Ez a gép képes 0,2—1,5 liter térfogatig a különböző típusú palackok töltésére — mondta Vince Miklós termelési ágazatve­zető. — Természetesen a korona- és csavarzáras pa­lackokat továbbra is másik gépen töltjük; ezen a gépen parafadugóval zárjuk a pa­lackokat. A gépsor mintegy 16 mil­lió forintba került, a költ­ségekhez még hozzá kell Fogytán a telefon« kötvény Nem tévedés az egy év várakozási idő A múlt héten Koltai 1st- ván, a kaposvári Távközlési Üzem vezetője arról tájé­koztatta a lapunkat, hogy lehetőség van újabb telefon- kötvény vásárlására. Ugyan­is a külterületen megma­radt mintegy 9 millió fo­rintot — kizárólag a belvá­rosban — újabb telefonok bekötésére fordítják. Tegnap arról értesültünK, hogy a 600 kötvényből már 550 elfogyott, és lehet, mi­re e sorok megjelennek, már a maradék 50 is gazdára talált. Időközben fölkeresett ben­nünket egy kötvényvásárló, és szóvá tette, hogy a szer­ződésben a posta 1991—92- re vállalja a bekötést, noha az újságban egy év vára­kozási időt ígértek. Magya­rázatot kért. A különbségről kérdeztük a Távközlési Üzem vezető­jét. Elmondta, hogy a szer­ződésben biztonsági okokbol nem vállalhatnak egy évet. Ök azonban az eddigi ta­pasztalatok birtokában me­rik vállalni, hogy 12 hónap alatt bekötik a készüléket. Hasonlatos ez egy kissé az autóvásárlásokkal kapcsola­tos visszaigazolásokhoz, az­az a Merkur a kocsit ked­vező feltételek esetén a be- ígértnél előbb is átadhatja. Sz. N.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom