Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-13 / 243. szám
1989. október 13., péntek Somogyi Néplap 3 KONGRESSZUS ’89 AZ MSZP ÚJ ÉRTÉKPÁLYÁN Az MSZMP története véget ért — hangzott el az előrelátóan számozatlan, egyszerűen kongresszus ’89- nek nevezett rendezvény első napjának estéjén. S noha csak szombaton este fél kilenckor vált hivatalos kongresszusi határozattá a Magyar Szocialista Párt megalakulása, kétségtelen: a magyar politikai baloldali átrendeződése már hosszabb ideje előrevetíthető volt. A magyar szocializmus gazdasági, politikai és erkölcsi válsága az utóbbi másfél esztendőben átfogó és érzékletes értékválságban összegződött. Kérdőjelek, utóbb „tagadójelek” kerültek a társadalmat alapjaiban meghatározó politikai és erkölcsi alapelvek mögé. S ahogy — egyre sebesebben — haladt az idő, kitűnt : itt már nem valami „jó” működési hibáiról van szó, hanem arról, hogy maga, ami működik, az „rossz”. A kongresszus első fő törésvonala. majd pedig legmeghatározóbb, az új pártot valószínűleg alapjaiban meghatározó kompromisz- szuma éppen ennek mentén húzódott és húzódik. A reformkommunista kisebbség a gyökeres megújulást látta volna szívesebben — ha lehet, megtartva az MSZMP nevet. A kongresszusi küldöttek többsége viszont a meglevő felszámolását akarta. S ha egyes .konkrét kérdésekben nem is volt túl nagy távolság e két tábor között (mindkettő mást kívánt, mint ami eddig volt), ez az elvi különbség áthidalhatatlannak bizonyult. Nem megújítást, teljesen mást, újat akart a kongrész- szusi többség. A Magyar Szocialista Párt végül ezt vette programjába, de soraiban helyet ad a reformkommunistáknak, másfelől a szociáldemokratáknak is, és e két végpont között a demokratikus baloldalban mindenkinek, aki erkölcsileg kikezdhetetlenül hiteles. E kompromisszum végül is lehetővé tette, hogy ne ösz- szeomlás és ziláló szakadás romjaiból, hanem a nyílt, demokratikusan megvitatott ellentétek elvi alapú összeegyeztetéséből jöjjön létre az új tömörülés. Törésvonalak és kompromisszumok természetesen voltak más kérdésekben is. Ebben a pártban ez lesz a természetes, hiszen platformok, áramlatok, tartós és alkalmi csoportosulások szövetségeként működik. Ilyenformán értelemszerűen meg kell szüntetni a demokratikus centralizmust. A párton belüli szövetség csak akkor működőképes, ha az irányzatok közötti összetartó erő legalább akkora, mint az egyes áramlatok sajátszerűségeinek különbözőségéből eredő széthúzó feszültség. Ebből az is következik, hogy a közös alapelvekből származó cél- és eszközközösséget szüntelenül újra kell teremteni — ehhez pedig erre alkalmas alapszabály, belső működési rend és program kell. A demokratikus szocializmus nem fér össze a proletárdiktatúrával és valamely párt automatikusan intézményesített vezető szerepével, így ezekkel szakítani kell. Az MSZP tehát feltétel nélkül a parlamenti, képviseleti és önkormányzati demokrácia híve; csak akkor kormányozhat, ha a szavazópolgárok szabad választásokon megbízzák ezzel. Ha nem, akkor csak ellenzékben törekedhet a bérből élők, kisvállalkozók, a kisemberek érdekeinek védelmére, amire szándéka szerint szegődni kíván. Még a néphatalom sem lehet öncél : nem adhat mentséget a demokrácia és a humanizmus elveinek „felfüggesztésére”. Teljes az egyetértés abban is, hogy a párt a tagságé. Nem „felső” vagy apparátusi határozatok végrehajtója, hartem a saját akaratáé, érdekeit pedig egyénenként és szabad csoportosulásokban minden demokratikus eszközzel érvényesítheti. A Reformszövetség inkább a parlamenti, a Népi Demokratikus Platform inkább az ön- kormányzati demokrácia elemeit hangsúlyozza, nem tagadva a másik fontosságát sem. Vannak tisztán szo- ciál-liberális, az egyéni jogokra jobban összpontosító elképzelések, s vannak olyanok, amelyek a közösségi elsőbbséget domborítják ki. Az együttműködés lehetőségét az adja, hogy egyik áramlat sem a másik elpusztításával vagy kiszorításával akar felülkerekedni. Aligha véletlen, hogy az új párt legtekintélyesebb vezetői — Nyers Rezső, Pozs- gay Imre, Németh Miklós és Horn Gyula — ismétlődően a kompromisszum értékére hívták föl a figyelmet. Az új párt jövője — ezzel minden küldött tisztában volt — attól függ, mit és mennyire fogad el a társadalom az MSZP kínálatából. „Vért, verítéket és könnyet” — idézte Chur- chillt egyikük, kérdés formájában, sürgetve a konkrét feladatmeghatározást. Nyers Rezső válasza: vért semmiképpen sem, könnyet a lehető legkevesebbet, ám verítéket bizony nagyon sokat. Az országnak újat, mást kínáló MSZP nem eshet az ígérgetések csapdájába, már csak azért sem, mert fő alapelve a hitelesség. Ezt csak tettekkel lehet megszerezni. Olyanokkal, amelyekből fölsejlik a válságból kivezető út, az annak megfelelő közérthető eszközrendszer. Az új értékeket hirdető párt csak azzal léphet a demokrácia, a szabadság, a jogrendszer, az; emberség pályájára, ha a baloldalt fölvértezi ezekkel'' az erényekkel és megleli hozzá a szükséges alapot is: a fejlődni, gyarapodni képes gazdaságot. Amely nem a tőke öncélú és gáttalan uralmát, nem is a pártállam-bürokrácia elvont „szempontjait”, hanem a nemzetek és az emberek boldogulását szolgálja. S ez az a mérce, ami létjogosult- tá tesz bármilyen tulajdonvagy gazdálkodási formát. A szocialistáknak azon kell lenniük, hogy a vállalkozások (legyenek bármilyen tulajdonoshoz kötve) ne csak az anyagi értékek piacán álljanak helyt, hanem az általános emberi értékekért és az egyes ember érdekeiért folyó „versenyben” is. ■Ha ennek lesz a „fővállalkozója” a Magyar Szocialista Párt, akkor — esetleg más pártokkal együttműködve — lesz jövője a baloldalnak is Magyarországon. A kongresszus erre megadta az esélyt — kemény munkával lehet csak élni vele. Füzes Oszkár A hét végén népfrontkongresszus Mozgalmunk kapocs lehet a többpártrendszerben Interjú dr. Novák Ferenccel, a Hazafias Népfront Somogy Megyei Bizottságának titkárával Számadásra készül a népfrontmozgalom, október 14-én és 15-én Budapestien, az Építők Szakszervezetének székházában tartja IX. kongresszusát. Somogyból a szeptember 16-i megyegyűlésen megválasztott 4 országos tanácstag és 19 küldött — a meghívottakkal együtt 29 ember — utazik pénteken délután a fővárosba. Ezt megelőzően kedden a népfront megyei titkárságán cseréltek véleményt az előzetesen kiadott dokumentumokról, s az aktivistákat legihkább foglalkoztató kérdésekről. Dr. Novák Ferencet, a küldöttcsoport tagját, a megyei bizottság titkárát kérdeztük a jelentős esemény előtt. — Mit visznek magukkal csomagjaikban a somogyiak? — Mindenekelőtt néhány szót társaimról. Meggyőződésem, hogy megbízóink nem fognak csalódni bennünk. Erre garancia a küldöttség szerencsés összetétele. Első alkalom, hogy nem a központból sugallt arányokat, hanem az alkalmasság elvét követtük; valamennyi küldött odaadó munkása a mozgalomnak. Eddigi megnyilatkozásaikból arra lehet következtetni, hogy számukra a sorskérdések közül a legfontosabb a válságból való kilábalás. Ebből részt vállal a munkásasszony, az agrár szakember, a református esperes, az óvónő és a kisiparos, mert a küldöttcsoport is reprezentálja a mozgalom sokszínűségét. A „csomag” amelyet magunkkal viszünk, terjedelmes és súlyos: aggodalom és bizakodás egyaránt van benne. A helyi megújító, újjáválasztó értekezletek, majd a szeptemberi megyegyűlés sok útravalót adott. Társadalmi bajaink garmadájából íme néhány: megélhetési gondok városon és falun, alacsony és értéküket vesztő nyugdíjak, a fiatalok kilátástalansága, az elöregedő • kisfalvak, hátrányos helyzetű térségeink jövője, s ezekkel szemben a törvényes, de arcpirítóan aránytalan milliós prémiumok, a kiváltságos nyugellátást élvezők kontrasztja. A népfrontosok mindig is érzékenyek voltak a közvélemény megnyilvánulásaira, az utóbbi hónapok felfokozott követelészuhataga még inkább hatással van ránk. Ott van azonban a biztatás is: a tisztességgel végzett önkéntes munka melengető érzése, a hangya módra való szorgoskodással elért eredmény. Ezért könnyebbnek tetszik a „csomag”. Arra biztattuk egymást, hogy pakolja ki tartalmát a nyilvánosság előitit az, aki szót kap... — Mit vár a kongresszustól? — Jómagam a harmadik országos számvetés résztvevője lehetek, s úgy gondolom, mind közül ez lesz a legnagyobb jelentőségű. Az előzőekben is voltak fölemelő, felejthetetlen pillanatok, amikor az ember úgy érezte, jó magyarnak lenni... Most viszont nagy felelősség; a sokáig kiszolgáltatott — kiszolgálószerepre lefokozott — mozgalom jövője lesz a kezünkben... A mi kongresszusunk az MSZMP által összehívott rendkívüli kongresszus után öt nappal nem keltheti azt a benyomást a közvéleményben, hogy no lám, a népfront megkapta a párttól az „irányvonalat”, hiszen talán egy felszólaló bemutatását kivéve a népfront neve el sem hangzott... A tanulság azonban friss: nekünk határozottabban el kell határolódni múltunktól s ránk szégyent hozó vezetőinktől. Értékeinket, amelyekről az előző kérdésre válaszolva utaltam, viszont nem szabad lebecsülni! — Ma alapkérdés, hogy a többpártrendszer, a parlamenti demokrácia keretei között milyen funkciót töltsön be a népfront. Szükség lesz-e rá a jövőben? — Bizonyos, hogy kongresszusunk igennel válaszol ez utóbbira. A népfront — amint ezt kormányfőnk kijelentette — kiküzdötte magának a politikai palettán a helyet. A nemzet összefogására, egy népi koalícióra nagyobb szükség van, mint bármikor újkori történelmünkben. Létrejött néhány lényeges dologban a többségi akarat, egy új közmegegyezés : abban például, hogy elvetjük a „lefüggöny- zött” negyven évet; hogy be akarunk kopogni az európai házba; hogy egyetértünk a többpártrdendszerrel; a demokratikus szabad választásokkal, és mindezt békés úton akarjuk. Mi összekapcsolhatjuk a pártok tagjait és a pártonkívülieket, az alkalmilag politizáló tömegeket. Ezekről is várom a megnyilatkozásokat éppúgy, mint arról: maradjon-e a régi név vagy újat válasszunk. A somogyiaknak nem a táblavagy a bélyegzőcsere a lényeges. Állásfoglalást remélek a választójogi törvény tervezetéről. A kerékasztalnál kialakított elvek, véleményem szerint, nem reálisak: az új egyéni választó- kerületek aprófalvas megyénkben hallatlan terheket jelentenek még a főállású képviselőknek is. Dönteni kell az alapszabály-tervezetünkről, az esetleges tagsági viszonyról. Ezekről nagy viták voltak, és ma is sok a fenntartás. Kíváncsian várom: vajon állítunk-e köztársasági elnökjelöltet. Elárulom: mi Kulcsár Kálmán nevét emlegettük ... Saját „vezérkarunk” kiválasztása szintén nem mellékes a jövőnket tekintve. — Küldött társaim nevében is ígérhetem aktivitásunkat — mondta végül dr. Novák Ferenc —, s azt, hogy most csak a rátermett, a népfrontmozgalomért sokat tenni kész vezetőkre adjuk szavazatunkat. Sz. N. Szomszédolás gazdaszemmel Látogatás a gráci vásáron A termelőszövetkezetek területi szövetsége háromnapos kirándulást szervezett Ausztriába: Steierország fővárosába, Grácba. Az elsősorban műszaki és energetikai szakemberek célja a műszgki agrárkuítúra tanulmányozása volt a híres nemzetközi kiállításon és vásáron. Az út bővelkedett eseményekben; s a résztvevők kritikus szemmel nézték a földeket, a szérűket, az állattartó telepeket. Szent- gotthárd felé a határ rendezettsége már sejttette: más ország következik. Fürstenfeld felé az először utazók elismerő bólintásokkal nyugtázták a látottakat. Fél hektárnyi, szépen művelt parcellák, nyílegyenes sorok, utak, rétek, kaszálók... — a takarmánytermesztés fejlett állattenyésztésre utalt. Állatot azonban sehol nem lehetett látni. A településeken is nehezen fedeztük föl az istállókat, az építészeti sajátosságok miatt. Burgen- landban, majd pedig Steier- országban is a lakóépületek mögötti emeletes építmény alsó szintje az istálló: az emelet szálastakarmány-tá- roló. A ház környékén nem láthattunk trágyát, elhullaj- tott takarmányt, szemétdombot. Egyöntetű volt a vélemény: itthon ezt még elmesélni is nehéz lesz, nemhogy lemásolni. Steierország Ausztria legnagyobb mezőgazdasági tartománya, a gráci fogyasztási javak vásárán előkelő helyet kaptak a mezőgazdasági termelés és élelmiszer-előállítás gépei, berendezései. Bemutatták a Steyr traktor- és munkagépcsaládot, a 42 lóerős minitraktortól a 280 lóerős vontatóig. Ebből a gépcsaládból került ki az idén az év traktora is: a püspöklila, 72 lóerős, biodí- zelmotorral működő, majdnem mindent tudó gépcsoda. Fűkaszával fölszerelt minitraktorok Szüreti fölszerelésválaszték Csak a formatervezés adta különbségek, no és a név — Fiatagri — mutatta, hogy más standon járunk. Takarmánybetakarító gépsoruk minden igényt kielégít. Élénkpiros színűek a Men- gele munkagépek. Különösen az új megoldásokat rejtő szervestrágyázó kocsi volt figyelmet keltő; változatosságával a kis- és nagyüzemek kedvelt munkaeszköze. E takarmánybetakarító gépek egyaránt hasznos eszközei a pár tehenet tartó gazdának és a nagybani termelőnek. Az itthon is jól ismert a John Deere szintén teljes gépparkját hozta. A kiállított kombájnra szerelt kukoricabetakarító adapterben örömmel ismertük föl a Hódgép gyártmányát. A Same és a Ford inkább a mezőgazdaság perifériáját célozta meg, jól hasznosítva a különböző ipari jellegű munkagépeket, szerelvényeket. A nagyok birodalmából igazán kellemes séta vezetett a minik közé. Itt tapasztaltuk, mekkora becsülete van a szálas takarmánynak. Sikeresen megoldható a munka is a bemutatott, szinte megszámlálhatatlan géppel. Hazafelé jövet hirtelen jött az ötlet: jó lenne megnézni a szomszéd farmot, megkeresni a tulajdonosát, mutassa meg majorját és istállóit. A válasz egyértelműen elutasító volt: „Az állatoknak pihenniük kell, majd délután, fejéskor meg lehet nézni.” Sajnos, erre már nem maradt időnk. Indultunk haza. Mészáros Tamás
