Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-03 / 233. szám

1989. október 3., kedd Somogyi Néplap 3 VITA Megyei önkormányzatok és boszorkányok pedig nincsenek KÓBiülődS küldöttek Nő a vidék szerepe BARCSIAK A MEGÚJULÁSRÓL Nyilatkozatot jelentettek meg öt dél-dunántúli me­gye — közte Somogy — MSZMP-kongresszusi kül­döttei. Hétvégi tanácskozá­sukon több kérdést érintet­tek — a Somogyi Néplap szeptember 25-i tudósításá­ból értesülhettünk erről —, de úgy tűnik, hogy csak egy kérdésben jutottak konszen­zusra. Ezt a már említett tudósítást követő bekere­tezett nyilatkozat adja hí­rül; nevezetesen, hogy ön- kormányzat csak városban és községben jöhet létre. „Mindezek alapján megyei önkormányzat nincs." Sommás, világos megálla­pítás, melyről B. Russel jut eszembe, aki azt mondta: fia­tal koromban artikulátlan bi­zonyosság jellemzett, ma pe­dig artikulált habozás. A fenti megállapítás az artikulátlan bizonyosság kategóriájába tartozik. Hadd kérdezzem meg, ha nincs megyei ön^ kormányzat, akkor mi van? Van ugye jelenleg Somogy­bán 71 önkormányzat, jövő­re az új önkormányzati tör­vény alapján akár 200 is lehet, az országban több ezer. Ezek állnak közvetlen kapcsolatban a parlament­tel s a minisztériumokkal. Nyilván ezt a nyilatkozók sem gondolják komolyan. Az artikulátlan habozó szakma (tudósok, gyakorlati közigazgatási szakemberek, a jogszabályt előkészítő fő­hatóság) két megoldás kö­zött hezitál, s foglalja mind­kettőt a főhatósági törvény­koncepcióba alternatív ja­vaslatként. Az egyik, hogy legyen megyei önkormány­zat, a másik hogy ne legyen önkormányzat, helyette a megye hivatalkét, a minisz­tériumok kihelyezett csápja­ként működjék. Amennyi­ben a nyilatkozat — mint idéztük — azt emeli ki, hogy ne legyen megyei önkor­mányzat, ez csak azt jelent­heti, hogy akkor megyei hi­vatal legyen. Ekkor viszont úgy kell feltenni a kérdést, hogy mit jelent a megyei hi­vatal a — remélhetőleg a mainak sokszorosára duz­zadó — helyi önkormányza­tok viszonyában. A válasz kézenfekvő: burkolt újra- centralizációt. A főhatóság most már a megyei testület védőpajzsát nem érzékelve, akár telefonon irányíthatja saját megyei hivatalát. Ezzel a „hivatalmegyével" kerülnek már most szembe az aprófalvak újonnan lét­rejött önkormányzatai. Én — aki aktivan részt vettem egy új megyei modell gya­korlati létrehozásában So­mogybán — egy szolgáió-se- gítő-menedzselő-törvényes­ségre felügyelő megyét tu­dok elképzelni, mely appa­rátusa a megyei testületnek rendelődik alá — s nem a központnak —, mely megyei testület a helyi polgármes­terek összessége. E polgármesterekből ál­ló megyegyűlés képviseli a helyi érdekeket területi szin­ten, az érdekütközés és ér­dekegyeztetés fóruma. Hi­szen vannak területi regio­nális feladatok és érdekek. Szükség van tehát e testü­letre, — mert a középszintű in­tézmények (középiskola, kór­ház, színház, levéltár stb.) a hálózatos infrastruktúra (utak, vezetékek stb.) a he­lyi tanácsokon túlmutató térségi fejlesztést, működ­tetést igényel, mely sem Bu­dapestről, sem a községek­ből, sem egv ködös társu­lási formában nem képzel­hető el: — mert az elmaradott tér­ségek felzárkóztatásához szükséges információk, dön­tések, alkuk a helyi taná­csokat képviselő érdekegyez­tető fórumon képzelhetők csak el; — mert az újonnan létre­jövő önkormányzatok szá­zainak nerh gyámkodó se­gítése, szolgálata — és itt az aprófalvakra, s nem Nagy­kanizsákra és Sopronokra gondolok — csak a megyei önkormányzatoknak alá­rendelt szervezet által való­sítható meg; — mert a céltámogatások igazságos, nyilvános érdek- egyeztetése alapuló elbírálá­sa csak egy ilyen testület előtt történhet; — mert... es a sort foly­tathatnám, de félek, hogy felesleges, mert ma az észér­vek nem vetekedhetnek a napi politikai küzdelmekben tülekedő, a kívülállóknak ta­lán hangzatos, de sokszor demagóg kinyilatkoztatások sorával. Befejezésül azért még any- nyit, hogy Európában csak két országban nincs terüle­ti önkormányzat: Portugá­liában és Finnországban. Portugáliában most tervezik visszaállítani, Finnország pe­dig, bár majd’ négyszer na­gyobb hazánknál, mégis csupán 400 helyi önkor­mányzattal rendelkezik. Eh­hez annyit, hogy csak So­mogybán lesz jövőre kb. 200. A végig nem gondolt nyilatkozat talán alkalmas szavazók toborzására (ezt nem tudom), de abban biz­tos vagyok, hogy esetleges megvalósulása működés- képtelenné teszi a magyar közigazgatást, s nem a vá­rosét, hanem elsősorban az aprófalvakét. Dr. Kerékgyártó István a Somogy Megyei Tanács főosztályvezetője Bizonyos dolgok iránt, bármily gyakran ismétlőd­nek is, nem lehetünk kö­zömbösek. A riportalanyok mindig űj izgalmat és fel­fedezést jelentenek számom­ra, hiszen minden ember fenség, északfok, titok, ide- genség..." Igv aztán, ami­kor arra vállalkoztam, hogy bemutassam a barcsi kong­resszusi küldötteket — a hatalmas termetű, kék far­mermellényt viselő, egyszer­re harsány és kedves, min­denről tájékozott Francz Rezsőt, a Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet elnökhelyet­tesét, az udvarias és figyel­mes, de mihelyt lehet, gon­dolataiba mély ed ő Feigli Ferencet, a városi tanács elnökét és a mondandóját irigylésre méltó nyugalom­mal kifejezni képes Marton Lajost, a csokonyavisontai községi pártbizottság titká­rát — kicsit drukkoltam. Vajon a rendelkezésre álló rövid idő alatt meny­nyire sikerül megtudni, mit képviselnek a küszöbön ál­ló pártkongresszuson? Ügy döntöttem, hogy ugyanazt a négy kérdést teszem föl mindegyiküknek. Az első kérdés így hangzott: — Miért vállalta a kül­döttjelölést? Abban mindhárman egyez­tek, hogy a jelölés sok töp­rengésre adott nekik okot. Nem volt könnyű a döntés. — Fölmerült bennem, hogy nem a saját vélemé­nyemet kell elsősorban han­goztatnom, hanem a tagsá­gét. Vajon tudom-e? — kér­dezte most is töprengjen Feigli Ferenc.— Végül igent mondtam. Ebben szerepe volt annak is, hogy válasz­tott tisztségviselő vagyok, nem térhetek ki a megmé­rettetés elől. — „Apparátcsikkánt" — így Marton Lajos, a párttit­kár — elég nagy ?"enérzés- sel kellett számolnom a vá­lasztáskor. Am úgy láttám, hogy a vidék szerepe jelen­tősége növekszik. Ez az or­szág fölemelkedése szem­pontjából fontos. Kellenek tehát emberek, akik fel is vállalják mindazt, ami ez­zel jár. Ha idelent nem lesz vállalkozó, megint mindent fönt döntenek el. Azt mond­tam magamban, a nehézsé­gek ellenére sem hátrálok, szóval kicsit dühből és dac­ból vállalkoztam ... A tsz-elnökhelyettes Francz Rezső: — 20 éve vagyok párttag, sok mindent akar­tam újítani, de mindig le­hurrogtak, támadtak érte. Most úgy látom, hogy amit korábban szerettem volna, az megvalósulni látszik. Egyre inkább hiszek abban, hogy az MSZMP — bárho­gyan nevezzék is — politi­záló párt lesz. Tudjuk, most lehet köpködni a pártot, de szerintem éppen most nem szabad elfordulni tőle, ha­nem segíteni kell abban, hogy elérje a nemes célo­kat. — Mit tapasztalt a külön­böző fórumokon, a pártta­gokkal való találkozáskor? — A párttagok egy része még mindig fél és nem akar megnyilatkozni. Ezt elsősor­ban a nagyfokú bizonyta­lanság okozza. Az idősebbek erősen kötődnek a múlthoz, a fiatalok drasztikus vá’to- zást akarnak. Nyíltan vál­lalják a „veszélyt” és nagy várakozással néznek a kong­resszus elé. És abban is bíz­nak, hogy a küldöttek nem magaukat, hanem a párttag­ságot képviselik — mondja Feigli Ferenc. — Én ezt azzal egészíte­ném ki. hogy a párttagság nem vállalja fel a kollektív bűnös szerepét. Tisztázni kell, kit, miért terhel fele­lősség, hiszen úgyszólván mindenki másként élte meg a dolgokat. Egv biztos, a párttagok zöme a reform- gondolatokkal ért egyet és bízik abban, hogy elkerülhe­tő a pártszakadás — mond­ta Marton Lajos. — Azt tapasztaltam, hogy elemi erővel tört fel a tag­ságból a nyíltság iránti vágy. Továbbá az az óhaj, hogy beleszólhassanak a helyi ügyekbe, - Ahhoz, hogy a párt valóban akcióképes le­gyen, szükség van egy mar­káns, az MSZMP arculatát meghatározó világos prog­ramra. Ma még nem érzé­kelik ezt — állítja Francz Rezső. — Mit képvisel a kong­resszuson? — A párttagok között szer­zett tapasztalatokra építve — es talán mert magam is gazdasági szakember vagyok — érzékenyen reagálok min­den, gazdasággal kapcsolatos jelenségre. Ezért különösen nagy hangsúlyt akarok adni annak, hogy gazdálkodjunk korszerűen, mielőbb rendez­zük a tulajdonviszonyokat, alakítsuk ki a valódi piaci föltételeket — válaszolta Francz Rezső. — Az a vélemény ala­kult ki — mondta Márton Lajos —, hogy csak azt vál­lalja fel a kongresszus, amit tud is teljesíteni, és az le­gyen számonkérhető. Ehhez nagy szükség van rendsze­res és alapos információra. Szilárd meggyőződésem, sza­kítani kell azzal, hogy egyes emberek, csoportok mono­póliuma legyen az informá­ció. Rendkívül fontosnak tartom továbbá a vezetés rendszeres megmérettetését. — de nem ám csak -lent. ha­nem fönt is. — Hangot akarok adni annak — mondta Feigli Fe­renc —, hogy a kongresszus által elfogadott program olyan legyen, amely válasz, tási programnak is beillik. Sikerre csak így számítha­tunk. A taktikának van he­lye, de ne ez, hanem a stra­tégia legyen a fő. Szeret­ném, hogy a vidék kapjon nagyobb hangsúlyt az. eddi­ginél. Szilárd meggyőzödé sem. hogy a fejlődéshez, va­lódi önkormányzatra van szükség. Fontos a megye is, de elsősorban az itt’ élő em­berek döntsék el. mit akar­nak. Végül elengedhetetlen­nek tartom, hogy pontosan megfogalmazzuk, mit értünk „demokratikus szocializmu­son". Jugoszláv kombájnok A határ menti gazdasági együttműködésnek megfele­lően jugoszláv cukorrépa­kombájnok álltak munkába a baranyai földeken. A szomszédos országból ér­kezett gépek Mohács és Szi­getvár környékén dolgoz­nak, ahol a terület egy ré­szén jugoszláv gyárak szá­mára termeltek cukorrépát. A termést irányvonatok és kamionok szállítják a Drá­ván túli feldolgozóüzemekbe, a késztermék nagyobb részét azután visszakapjuk. A cukorkooperáció lénye­ge, hogy a jugoszláv gyárak — az ottani répatermelés visszaesése miatt — nem tudják kihasználni a fel­dolgozókapacitásukat, Bara­nya viszont kitűnő répater­mő terület, itt az országos át­lagnál magasabbak a hoza­mok. A termelő gazdaságok és a feldolgozóüzemek vi­szonylag közel vannak, nem kell tehát messzire szállíta­ni a nagy tömegű nyers­anyagot. Ezek a körülmé­nyek vezettek a közös vál­lalkozás létrejöttéhez. A határ menti együttmű­ködést két mezőgazdasági üzem szervezte meg: a mo­hácsi Üj Barázda Tsz és a Szigetvári Állami Gazdaság. VALAHOL MINDIG MEGTALÁLHATÓ ALKATRÉSZPIAC Az alkatrészellátás, a leg­szerényebben kritizálva is meglehetősen rapszodikus. Ügy vagyunk ezzel is, min) a legtöbb más holmival, ép­pen az nincs a boltokban, amire a leginkább szükség lenne. Egyesek mesés sum­mákról beszélnek, amit egy- egv fontosabb részegységért le kell tenni, mások a biz­tos kapcsolatukban hisznek. Ami biztos: végül is min­denki hozzájut a keresett portékához, csak ismerni kell a módját. A barcsi székhelyű alkat­rész-kereskedelmi gazdasági társulás alapvetően teher­gépkocsik, mezőgazdasági erőgépek alkatrészellátásá­ra jött létre hét évvel ez­élőtt. A helyi Vörös Csillag termelőszövetkezet mint gesztor, és a többi környék­beli téesz ezzel azt szerette volna elérni, hogy egyenle­tesebb legyen a részegység- ellátásuk és — nem utolsó sorban — ne kelljen a ki­sebb raktárakban tartogatni a sokezer forint értékű por­tékát. Nos, a gt, tavaly 84 millió forintos forgalmat bonyolított le a tagok meg­elégedésére. Meglehetősen tisztes, harminc—harmincöt százalékos osztalékot fizet­tek — tudtuk meg Töl­gyesi György igazgatótól —, ám mindezt csak úgy érhet­ték el, ha a készletet ötször­hatszor is megforgatták. A hitelek után járó kamat — mint másutt is — több mint húsz százalék: ez az alkat­részkereskedelmi pénzfor­galom egyik rákfenéje. Az osztalék nem kevés, bármilyen irányból vizsgál­juk is. A nyereséget elő kellett teremteni. A hogyan többnyire üzleti titoknak számit, nehogy mások is megneszeljék. Először a gátak. A gt. — bár a szükséges díjakat be­fizette a postának * — nem rendelkezik telefon-, telex- és telefaxvonallal. Egy ka­posvári beszélgetés helyett inkább kocsiba ülnek a cég munkatársai. Emellett há­rom-négy kocsi járja állan­dóan a környéket és az or­— Küldötté választása kapcsán volt-e meghatározó élménye? — A fórumokon sok nagy­szerű ember véleményét is­mertem meg. Arra a követ­keztetésre jutottam — taná­csi vezetőként is —. hogy sokkal gyakrabban kell a város lakóival találkozni — vallotta Feigli Ferenc. — Szinte megható, hogy az emberek milyen sokat várnak a kongresszustól — így Francz Rezső. — Ez mindenképpen pozitív él­mény. De van negatív is. A kiadott programnyilatkozat nehezen „megfogható" és sok a kérdőjel. — Az elmúlt hetek ta­pasztalatai megerősí tellek abban, hogy embereket csak úgy lehet tisztességgel kép­viselni, ha eleven kapcsola­tot tartunk velük — mond­ta Marton János, a techni kurnot végzett villanyszere­lő-mester —, ha majd vil­lanyszerelőként járom a fa­lut és csak társadalmi mun­kában' végzem a párttitkári teendőket, alkalmam is lesz arra, hogy sok emberrel ta­lálkozzam és megismerjem véleményüket, vagyis a vil­lanyszerelés jól jön a párt- titkárnak.- Íme a négy kérdésre adott rövidre fogott válasz. Abban biztos vagyok, hogy az itt bemutatott három küldött azonosul azzal a közösség­gel, amely megválasztotta, és képviselni fogja választói véleményét. A válaszok alapján talán azt is mond­hatom, hogy korszerűen. Szegedi Nándor szágot: a' szükséges alkatré­szeket a föld alól is fel kell kutatni. Az esetek túlnyomó részében rövid idő alatt megvan, ami kell. Ez a sze­mélygépkocsi-alkatrészekre is értendő, mert a gt. ezzel is foglalkozik. Akik ott vá­sárolnak — tudják milyen sikerrel. (Faragó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom