Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-13 / 216. szám
1989. szeptember 13., szerda Somogyi Néplap 5 Madarat tolláról lakót lakásáról REFLEXIÓK AZ OTTHONRÓL ^ Irodavezető-választás a megyei tanácson Vizsga — demokráciából A válaszok már kevésbé voltak kidolgozottak... örvendetes, hogy az egyre szaporodó sajtótermékek palettáján szép külsejű és tartalmas kiadványok is megtalálhatók. (Ugyanis e két jegy gyakran szétválik egymástól.) A közelmúltban került kezembe egy, a Kossuth Nyomda kivitelezésében és a Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat gondozásában megjelent elegáns folyóirat. Az otthon nemcsak jó minőségű papírra nyomott színes fotóival, hanem cikkeinek információ- gazdagságával hívja fel magára a figyelmet. Berényi János főszerkesztő köszöntőjében olvashatjuk: „A szűkén vett lakás- téma mellett (...) a tárgy- és környezetkultúra kérdései is helyet fognak kapni lapunkban. Mindezt azonban fokról fokra, folyamatos átalakulásiként képzeljük el. Nem szeretnénk követni a hazai építkezések gyakorlatát, ami majd mindig azzal kezdődik, hogy földig rombolják a régi épületet, kivágják a fákat, hogy azután néhány’ év múlva kiderüljön: kár a régi házért és ötven esztendő is beletelik, míg újra lesznek árnyat adó lombok.” Tartózkodó eleganciával — e címet kapta az első írás, amelyben Balogh János az év lakóházával — Kornis János és Feledi Ildikó építészek otthonával — ismertet meg bennünket. A praktikum, a tartósság és az esztétikum harmóniájáról győződhetünk meg Székely Péter felvételei által. A pályázat budapesti dicséretét kapta még az a kétgenerá- ciós család, amelynek öt tagja a budai hegyoldalba a Thermodon Kisszövetkezettel építtette csupa fa, csupa ablak házát. Akik szeretik a kissé bizarr megoldásokat, azok körében minden bizonnyal nagy sikert arat Bors Edit írása, aki egy country stílusban berendezett lakást mutat be. Tölgy és fenyő címmel olvashatunk az ismert könnyűbúvár, Pásztor Ferenc otthonáról, s az elsősorban exportra készülő vitrinekben megcsodálhatjuk páratlan kagylógyűjteményének néhány darabját. Egv iparművész házaspár — Csonka Zsuzsa és Lakos József ötleteit is ellophatjuk otthonunk megtervezésekor vagy átalakításakor. Berényi János ahhoz a rózsadombi házhoz kalauzol el bennünket, amelyik mindössze 7 hónap alatt épült fel. Bekukkanthatunk Pitti Katalin lakásába is, és rácsodálkozhatunk arra a sokszögletű „kuckószobára”, amelynek berendezése okozta a legtöbb gondot. De gondolatbeli vendégei lehetünk Jeney Lajos Ybl-díjas építészmérnök romantikus szigligeti házának is. Az otthon első száma több a lakáskultúránál. Gondolat- ébresztő írásai mellett magazinjelleg is fellelhető az oldalakon. Levelezési rovatot találunk benne, és Madarat tolláról — lakót lakásáról címmel 20 tesztkérdésre válaszolhatunk, s otthonunkhoz való viszonyunkról olvashatunk az értékelésben. Találkozhatunk egy 100 000 forintos pályázattal s egy keresztrejtvénnyel, no és néhány képes hirdetéssel. L. 8. Ilyen még nem esett meg Somogy történetében —súgta a melletem ülő, aki megpályázta a megyei tanács oktatási irodája vezetőjének a székét, amely hetek óta üres dr. Sótonyi Sándor távozása miatt. A társadalom- politikai főosztály vezetőjének személyes joga az irodavezető kinevezése, mégis úgy gondolták a tanácson, hogy demokratikusan választanak. Pályázatot hirdettek, s a poszt betöltésére heten jelentkeztek. Hétfőn a főosztályvezető színe előtt számítógéppel kiválasztott oktatási szakemberek körében végül is hatan mutatkoztak be. Az esemény előtt egy órával a meghívottak megismerhették a pályázók írásban benyújtott személyi anyagait, amelyek többségükben életrajzi adatokat tartalmaznak, csupán egyikük ismerte föl igazán, mit várnak tőle. Garai László, a Kaposvári Városi Tanács művelődési osztályának vezetője tudta: a program beszél. v Az irodavezető-választás bevezetőjeként a pályázók öt-tíz perces bemutatkozása már mintha igazolta volna a megyei tanács elképzelésének helyességét. Vannak a megyében irodavezetői posztra alkalmas személyek! Többen olyan elképzeléseket vázoltak, amelyek megvalósításával valóban nyerne Somogy oktatásügye. Mielőtt röviden összefoglalnám a hallottakat, álljon itt a pályázók neve, névsor szerint, ahogy bemutatkoztak: Adámné Fábri Lili pedagógus, a Somogy Megyei Úttörőelnökség elnöke; Beke László, a háromfai általános iskola igazgatója; Garai László, a Kaposvári Városi Tanács művelődési osztályának vezetője; Horváth István, a' Somogy Megyei Tanács egyházügyi referense. Lőrincz Ibolya gyógypedagógus; Sári Lajos, a kaposvári Széchenyi István Kereskedelmi Szakközépiskola tanára. A pályázatnak — noha csak egy irodavezetőre van szükség — nincs igazán vesztese, s ez nem udvarias megállapítás. A programbeszédekben megfogalmazottak bizonyára nem vesznek el, ki-ki a maga posztján tehet a megvalósításukért. Ádám- né Fábri Lili is, aki nem tanít, de az ifjúsági mozgalomban tölt be vezető posztot. Az oktatásért érzett felelősség csendült ki a humanista szellemű Horváth István egyházügyi referens szavaiból is, tőle kölcsönözhető az a szenvedély, mely- lyel a példaképek állításának fontosságáról szólt, s talán ő fogalmazta meg a legegyértelműbben, hogy gyermekközpontú oktatási intézményekre van szükségünk. Beke László háromfai iskolaigazgató tantestületében bizonyára jól lehet dolgozni. Fiatalos, friss szemlélete mellett meggyőzően állította reflektorfénybe a kis iskolák helyzetét, s a kis települések iránt érzett felelőssége fogalmazódott meg programbeszédében. Mentegetőzésekkel kezdte bemutatkozását a szakigazgatásban gyakorlott Garai László. (A Somogyi Néplapban e hó 7-én ismertettük olvasóinkkal a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság közleményét a kaposvári Vörös Hadsereg Úti Általán nos iskolában folyó vizsgálat eddigi eredményeiről.) Pályázatának ismertetése során a tennivalók sokaságát fogalmazta meg. Gyógypedagógushoz illő gyermekszeretetéről győzte mag hallgatóságát Lőrincz Ibolya. A Borsodból Somogyba költözött Sári Lajos a pluralista iskola és az új műveltség- eszmény kialakításáról vázolta elképzeléseit, nem tagadva azt sem, hogy az irodavezetői székből eleinte a megyét szeretné alaposab-' ban megismerni. A meghívottak nehezebben szólaltak meg. Kérdéseiket minden pályázónak címezték, s éppen azért, hogy ne „puskázhassanak”, egyenként hívták be őket a terembe. (A bemutatkozás során ugyanis feltűnt, #hogy többen „csatlakoztak az előttük szólókhoz”.) A kérdésekre adott válaszok már kevésbé voltak olyan kidolgozottak, mint a progratnbf*- szédek, ez érthető az izgalom miatt is. Lőrincz Ibolya már nem jelent meg, hogy a kérdésekre válaszoljon. így csak öten maradtak a pályázók közül, és közben lassan hazafelé kezdtex szállingózni a meghívottak. Ám mielőtt elhagyták a termet, leadták szavazataikat. Eközben azok is szavaztak, akik a vitában később foglaltak állást. Dr. Riesz Ferenc, a megyei tanács oktatási irodájának munkatársa a döntést hozó dr. Horváth Sándortól, a társadalompolitikai főosztály vezetőjétől azt kérte: az iroda dolgozóinak a véleménye legyen meghatározó az irodavezető személyének megválasztásában. Ő — munkatársai véleményét is tolmácsolva — Garai László személyében látta a garanciát a megye oktatásügyének megfelelő irányítására. Mohári Jenő, a nagyatádi szakmunkásképző igazgatója, Soós Dezső, a Somogy Megyei .Pedagógiai Intézet igazgatója, Újvári Miklós kaposvári iskolaigazgató szintén Garai László szakértelmét dicsérte. Nem lehettünk abban, biztosak, hogy még hétfőn délután meg is születik a döntés, ám a szavazatok össze- szómláldsa, a benyomások elegendőknek bizonyultak ahhoz, hogy dr. Horváth Sándor kimondja: irodavezetőnek Garai Lászlót nevezi ki. Demokratikus választással töltötték be a hetek óta üres posztot a Somogy Megyei Tanácson. Vizsga volt demokráciából, hétfő délután. Horányi Barna 3' G. csak hallomásból ismerte Mécset, A. viszont nagybátyja révén elég sokat tudott róla. Például azt, hogy a Sorbonne -ra meghívták szavaLni, s hogy költészetét Párizsban Paul Valery méltatta, s franciára fordított versei elé is ő írta az előszót. Az anyagiakhoz egyáltalán nem volt érzéke. Jób bácsi szerint valószínű a híveire szorult volna plébános korában, ha édesanyja nem áll mellette, ugyanis ha szűkölködőt látott, nyomban segíteni akart rajta. Még a cipőjét is hajlandó volt levetni és odaadni a rászorulónak, ha nem volt nála egy pár lábbelire elegendő pénz. Nagy sikerű előadóútjain vagyont gyűjthetett volna, de ő templomainak tatarozására és a szegények segítésére költötte honoráriumait. Szerette a társaságot, az asztal örömeit, borozgatás közben is szívesen szavalt, s akárcsak A. nagybátyja, szenvedélyes vadász • volt. Jób bácsi, az apróvadban gazdag Hanság fia, szinte gyerekkora óta vadászott, Mécs László pedig a vidék sűrű rengetegeiben tanulta meg becserkészni a nagyvadat. G. maga is vadászember, ezért A. elmondott egy történetet, amely kettejükkel esett meg itt, a közelben. A veszprémvarsányi erdőben (Varsány útjukba esett) együtt lestek vaddisznóra. Ősz volt, szemerkélt az eső. Amikor már csak elunták a várakozást, öt hatalmas disznó sétált ki a sűrűből. Alig akartak hinni a szemüknek. A disznók nyugodtan ropogtatták a kukoricát, a vadászok pedig suttogva megegyeztek, ki melyikre lő majd, Jób bácsi halk vezényletére. Csakhogy mielőtt a „három” elhangzott, Mécs László hirtelen feléje fordult, mint aki mondani akar valamit, mire Jób bácsi is elfordította a fejét, de közben már lőtt is! A golyó — á disznó hasa alá, a földbe fúródott. Mécs László puskája is eldördült, ő szintén elhibázta a vadat. Egv ideig szólni sem tudtak, csak néztek egymásra döbbenten, Az erdész ugyancsak lesújtó pillantásokat vetett rájuk. Csak a vacsoránál, a kitűnő somlai nedű hatására enyhült bennük a kudarc okozta keserűség. — Tulajdonképpen miben halt meg Jób bácsi? — Tüdőembóliában ... Sosem volt beteg, még a rettegett spanyol kórt sem kapta meg 1918-ban, amikor szinte mindenki ágynak esett Pannonhalmán. Ápolta a betegeket. Közben orvosi tanácsra kinint és pannonhalmi rizlinget fogyasztott. A Rábca vizét különösen szerette és gyógyító hatásúnak tartotta. Ha Sövényházon töltötte a nyarat (márpedig a legtöbbször ott töltötte), mindennap kiment fürdeni. Még 80 éves korában is úszott. ttNégy tengerben fü- rödiem — szokta volt mondani —, de a Rábcával egyik áettt Vetekszik;” Csak ä Balaton selymes, testet-leiket felüdítő vize hasonlítható a Rábcához. E meggyőződésében tántoríthatatlan volt. Megjegyzem, ma már a Rábcában nem lehet fürdeni. A Balatonban — egyelőre még — igen. — Mentővel vitték el Pannonhalmáról? — Nem tudom. Belázasodott, és a győri kórházba szállították. Győr legalább olyan kedves volt számára, mint Pannonhalma. Vagy mint Sövényház. Lehet, hogy mentő vitte ... — Szegény öreg ... Sose felfejtem el azt a borosüveget a mosdókagylóban ... — Az asztala roskadásig megrakva könyvekkel, folyóiratokkal, Mellette öblös bőrfotel. Az asztalon szivar, hamutartó. Haláláig olvasott. „Naprakész” volt (lehetett) mindhalálig. Kaphatunk-e ennél nagyobb ajándékot a sorstól ? A győri bencés templom kriptájában elfoglalta a számára fenntartott helyet. Ezzel a kripta (amelyet ő építtetett házfőnöksége idején) betelt. A szép barokk templom és a hozzá tartozó rendház 1802 óta a bencéseké. (Régebben a jezsuitáké volt.) Ebben a rendházban (illetve a templomban és gimnáziumban) élt, nevelt, oktatott a többi között .Römer Flóris archeológus (és 48-as szabadságharcos), Czuczor Gergely költő és nyelvtudós, aki a Riadó című forradalmi verse miatt (1848- ban jelent meg. a Bajza szerkesztette „Kossuth hírlapjában”) Kufsteinben raboskodott, Rónai Jácint, a szabadságharc tábori papságának vezéregyénisége (később Rudolf trónörökös történelemtanára), Jedlik Ányos világhírű fizikus, a dinamó egyik feltalálója és Vaszary Kolos hercegprímás, a Kaposváron született jeles festőművész. Vaszary János testvéré. A., nagybátyja jövaltáből szinte személyes ismerősként tartotta számon e hírességeket. Jób bácsi sok kuriózumot, anekdotát is elmesélt róluk régi nyári estéken a sövényházi kocsmából hozatott kissé fanyar „kocsisbor” mellett, amit a délután fogott, ropogósra sütött keszegekre kortyolgatott. Czuczor Gergely, miután az Akadémia segédjegyzőjévé és levéltárosává választotta (1831-ben), Pestre, az irodalom központjába költözött. Hamarosan feljelentették, hogy nem él szerzeteshez méltó életet, és a költészete is túlságosan világias szellemű. Tény: Pesten nem la-.* kott kolostorban, hanem magánlakást tartott fenn, és reverenda helyett is szívesebben viselt zsinóros magyar ruhát, sőt — tüntetőén — bajuszt is növesztett. Irigyel oly kitartóan áskálódtak ellene, hogy főapátja kénytelen volt „hazarendelni” Pannonhalmára. Egy idő után azután ismét Pestre került, ahol az Akadémia megbízására megkezdte Fo- garasi Jánossal együtt a nagyszótár szerkesztését. IftW-béft hétt^wéHekmt ét Wlndisgrätz elől, mire az vasra verette és haditörvény szék elé állította. Bilincsben eltöltendő hatesztendei várfogságra ítélték, de Görgey Az utolsó ..hajtás” csapatai kiszabadították. Sorsát azonban nem kerülhette el. Világos után a katonai parancsnokság a pesti ferencesek kolostorába internálta, de Czuczor nem bírta ki sokáig a falak között. Kiszökött a rendházból, hogy meglátogassa barátait. Rajtavesztett. Haynau kezébe került, aki megvasalva Kufsteinbe vitette. Barátai — a többi között Toldi FeMécs László renc — hiába követtek el mindent kiszabadításáért, Czuczor Gergely ezután „talpig vasban” folytatta a nagyszótár szerkesztését. ... Sokszor esett szó Jedlik Ányosról is, aki 96 évet élt, és idős korában erősen nagyothallott. A pedellus mimisrált «a „nagyságos úrnak”, aki feltehetően valamilyen fizikai problémán tűnődve elfeledte, hol tart a szent cselekménybeni Váratlanul megfordult és az áhí- tatos csöndben a nagyothallókra jellemző hangerővel kérdezte: „Volt már úrfelmutatás?” A pedellus nemet intett. „No majd mindjárt lesz!” kurjantott a profesz- szor úr, s folytatta a misét. Egyszer késve érkezett a vacsorához, rendtársai már az asztalnál ültek. Vendég is volt a háznál, mégpedig az utolsó győri várnagy, kora egyik legcsúnyább embere A bemutatkozás után Jedlik elfoglalta helyét a házfőnök mellett, majd az egész re- fefctóriumot betöltötte harsogó „suttogása”: „Ki ez a ronda pofa? Ha nekem ilyen képem lenne, nem mernék emberek közé menni.” (Folytatjuk)
