Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-02 / 207. szám
2 Somogyi Néplap 1989. szeptember 2„ szombat Politikai hétvége Fonyódligeten Lech Walesa, a Szolidaritás szakszervezet elnöke beszédet mond augusztus 31-én, amikor kilencedszer emlékeztek meg az elesett g'danski hajógyári munkások emlékművénél az 1980-ban aláirt társadalmi megállapodásokról, amelyek lehetővé tették a Szolidaritás megalakulását Bányásznapi ünnepségek (Folytatás az 1. oldalról) Ez lényegében azt is jelenti, hogy a párt kockára teszi az egész eddigi hatalmi pozícióját, s felvállalja ugyanakkor azt is: a válságból kivezető út érdekében maga is cselekszik, a kormánnyal együtt. Ez politikai értelemben óriási dolog! Mi tiszteletben tartjuk az ellenzéket, de el kell mondanom: én az ellenzéknél, az ellenzék programjában nem látok többet, megfoghatób- bat, konkrétabbat, mint amit az MSZMP megfogalmazott. Tehát fel kell vállalni a helyezetet, és cselekedni kell! Ezalatt azt értem,hogy az MSZMP-ben végbemenő folyamatok nem zavarmentesek. Nagyos sokan a párton belül még mindig nem értik, hogy az országnak egyedüli kivezető útja a gyökeres átalakulás, a reform. Ez a pártban súlyos nehézségeket okoz. A kongresszuson ezt a vitát le kell zárni, és ezeket a nehézségeket meg kell szüntetni, különben az MSZMP nem képes továbbvinni a folyamatot. Ez az egyik alapvető oka annak, hogy zaklatott életet élünk, de ugyanakkor óriási jelentőségű politikai időszak is. A másik kérdés, hogy vannak nagyon súlyos gazdasági gondjaink. A kormánynak kettős feladatot kell felvállalnia és végig- vinnie. Az egyik, hogy valahogy kezelni kell a kialakult válságot, működőképesnek megtartani az országot, intézményeit. Ehhez a válság- jelenségek csillapítására, a fizetőképesség megőrzésére van szükség, s ezzel egyidejűleg meg kell valósítania olyan gazdasági programot, amely tényleges és érdemi szerkezetváltást, egy új fejlődési pályára való átállást jelent a gazdaságnál. Ez a kettős feladat nemcsak terheli, hanem óriási mértékben nyomasztja is a kormányzatot, bármilyen intézkedést hoz, olyat nem tud lépni, amely úgy, ahogy van, az egész társadalom számára kielégítő lenne. Sokakat ezek az intézkedések hátrányosain érintenek, ebből súlyos konfliktusok keletkeznek, 6 ez rontja a légkört; utalnék a legutóbbi sztrájkokra, az uránbányával kapcsolatos gondokra. — Hogy mit ajánlok a fiataloknak? Elsősorban azt, mondotta, hogy jöjjenek tisztába helyzetükkel, azzal, hol tart az ország. Enélikül nem lehet a cselekvés irányát meghatározná. A másik, amit ajánlanék: ne engedjék magukat manipulálni! Csak hiteles politikusok szavának higgyenek, akik gyökeres változásokat akarnak. Ezek megtalálhatók valamennyi politikai pártban és testületben egyaránt — mondotta a külügyminiszter. Nem sokkal a Somogyi Néplapnak adott nyilatkozat után elkezdődött az esti politikai fórum, e „közéleti hétvége” első program szerinti rendezvénye. A fonyód- ligeti tábor étterme megtelt a mintegy 600 érdeklődővel, akik nagy figyelemmel hallgatták Horn Gyulát ... Nálunk viszont közeledett a lapzárta, ezért erről a fórumról és a többiről lapunk hétfői és keddi számában számolunk be olvasóinknak. Szegedi Nándor A tatabányai csendőrsor- tűz mártírjainak emléke élőtt tiszteleg az ország szeptember első vasárnapján, az immár 39. bányásznapon, amelynek központi ünnepségét tegnap tartották Budapesten, a szakmai szakszervezet Gorkij fasori székházában. A több mint 100 ezer szén-, érc-, szénhidrogén-, ásvány- és bauxitbányászt köszöntő megemlékezést Schalkhammer Antal, a szak- szervezet titkára nyitotta meg. Hangsúlyozta: a két .nappal ezelőtti pécsi demonstráció a bányászok elégedetlenségét tükrözte, és a mintegy 10 ezer dühödt ember nem adott alkalmat arra, hogy a szakszervezet és a kormány képviselői közvetlen párbeszédben adhassanak választ kérdéseikre. A bányászok igényeit a szak- szervezet a kormány elé terjesztette, s az készséget mutatott gondjaik megértésére. így intenzív párbeszéd kezdődött, amely várhatóan november végére fejeződik be, tehát a bányászszakszervezet 24. kongresszusán már részletesen beszámolhatnak a tárgyalások eredményeiről. Ezután Horváth Ferenc ipari miniszter tartott rendhagyó ünnepi beszédet, amelyben nyíltan szólt a bányászat gondjairól, a nehézségeket kiváltó okokról, az elhibázott döntésekről, és a súlyos helyzetből kivezető útról. Hangsúlyozta, hogy újra kell gondolni energia- politikánkat, nyersanyag- és energiahordozó-termelésünk céljait. Az új energiapolitika váza már kialakult, s ennek alapkövetelménye az ellátási biztonság, a takarékosság, a rugalmasság és a környezet fokozott védelme. Az energiahordozók reális árainak kialakításával is ösztönözni kívánják a fogyasztókat ésszerűbb fel- használásra, hogy a fogyasztás növekedése még az évi egy százalékot se érje el. Szükséges, hogy a hazai források csökkenése miatt az eddiginél több energiát és energiahordozót importáljon az ország. Új szolgálati szabályzat készül Változások előtt a hadsereg élete Számos, a Magyar Néphadsereg életét érintő kérdés került terítékre azon a tegnapi tájékoztatón, amelyet a Honvédelmi Minisztérium vezető beosztású munkatársai adtak a sajtó képviselőinek. A honvédelmi tárca és az újságírók immár hagyományossá váló találkozóján ezúttal a fegyveres erők formálódó új szolgálati szabályzata állt a figyelem középpontjában. Bíró József vezérőrnagy ezzel kapcsolatban arról szólt, hogy megkezdte munkáját a szolgálati szabályzat megújításának feladatával megbízott szerkesztő bizottság. A tervek szerint csak fokozatosan, egy-másíél évre „elosztva” lépnek életbe a megújuló szabálygyűjtemény egyes előírásai, mivel a szerkesztőknek számos esetben be kell várniuk a még csak most formálódó magas szintű jogszabályok megszületését. Ennek ellenére, ahol lehet, már most módosítják a katonai élet „törvénykönyvét”. így például a módosítások első lépéseként honvédelmi miniszteri rendelettel már szeptember közepétől új alapokra helyezik a katonák vallásgyakorlásával és egyesülési jogaival kapcsolatos szabályozást. (Ennek tervét egyébként az elmúlt napokban egyházi vezetőkkel is egyeztették.) Az új szabályozás lényege: a katonák a „szolgálati érdek betartása mellett” szabadon gyakorolhatják ezen állampolgári jogaikat. A szolgálati érdek mibenlétét firtató kérdésekre a vezérőrnagy elmondta: ez a megszorítás gyakorlatilag annyit tesz, hogy a katonák a laktanyák falain kívül -r- ott viszont a civilekkel azonos feltételek mellett — gyakorolhatják jogaikat. A módosítások második lépcsője november végére várható, az addigra „beérő” törvénytervezetek függvényében; a teljes egészében megújuló szolgálati szabályzatra előreláthatólag 1991 végéig, rosszabb esetben 1992 első feléig kell várni. Ami a szabályzatreform elveit illeti, a katonai vezetés arra törekszik, hogy a szolgálati szabályzat egy szuverén ország nemzeti hadseregének jellegét fejezze ki, egyben a korszakos társadalmi változásokat követve egyfajta „emberarcú” belső rendet hozzon létre a honvédség kötelékében. A tárca irányítói egyébként nem kívánják „kisajátítani” a fegyveres erők életének szabályozását; ellenkezőleg, azt javasolják, hogy a legfontosabb rendezőelvekről magasabb szintű jogszabályok, törvények rendelkezzenek. Újdonság lesz az is, hogy a szolgálati szabályzatot publikálják, bárki megvásárolhatja majd. A leszerelés ára címmel tartott tájékoztatójában Móricz Gábor ezredes egy eddig még kevésbé ismert összefüggésre hívta fel a figyelmet. Történetesen arra, hogy a magyar haderők év elején bejelentett egyoldalú csökkentése a népgazdaság terheinek enyhítése mellett nem kevés kiadással is jár. A probléma érzékeltetésére az ezredes párhuzamot vont a honvédséget érintő intézkedések végrehajtása és a veszteséges vállalatok felszámolása között. Mindkét esetben olyan intézkedéssorozatra kell felkészülnie a társadalomnak, amely hosszabb távon jelentős hasznot hoz, rövid távon azonban nem kis ráfordítást igényel. A csökkentés nyomán jelentkező költségekre példaként említette meg, hogy a megsemmisítésre ítélt tankok feldarabolása egyenként mintegy 250 ezer forintjába kerül a néphadseregnek. Ugyanis a kohók — amelyek egyébként szívesen vállalják a harckocsik beolvasztását — csak e meglehetősen munkaigényes művelet után tudják hasznosítani a fémhulladékot. A honvédelmi költségvetés lefaragásának egyik nemzetközi vonzata, hogy a korábban hadi megrendelésre dolgozó magyar vállalatokhoz még mindig érkeznek szovjetunióbeli partnereiktől a korábban megrendelt eszközök, anyagok, ami nagy készletezési problémákat szül. (A gondokat az okozza, hogy a katonai szállításokra is érvényes a KGST-tagországok „tervszerű” együttműködése; így e megrendeléseket is évekkel korábban kellett leadniuk.) Egy másik következmény: a tagállamok közötti nullszaldós haditechnikai csere miatt a magyar import beszűkülése automatikusan maga után vonzza az exportlehetőségek csökkenését. Móricz ezredes illúziónak tartotta azt az elképzelést, hogy egy méreteiben, létszámában diétára fogott, ám korszerűbb hadsereg jóval olcsóbb lenne. Egy szuverén állam biztonságát maradéktalanul garantálni kéj pes, a kor színvonalán álló eszközökkel felszerelt haderő sokba kerül. Az ezredes következtetése: a katonai költségvetés további csökkentése akadályozná a magyar haderők reformjának megvalósítását. Szabó Egon vezérőrnagy a hadsereg és a társadalom kapcsolatát erősítő katonai rendezvényekről adott tájékoztatást. Mindenekelőtt arról szólt, hogy a Minisztertanács döntése nyomán jövőre, hazánk fasizmus alóli felszabadulásának „kerek” évfordulóján nem lesz katonai díszszemle. Ezzel egyrészt az európai bizalom légkörét kívánják erősíteni, másrészt megtakaríthatják a szemle több tízmillió forintos kiadásait. Az idén szeptemberben is megtartják viszont a fegyveres erők napját, és az azt kísérő városligeti mulatságokat. A fegyveres erők napja alkalmából a hadtörténeti intézet tanácskozáson látja vendégül a történelmi egyházak vezetőit; az eszmecserén azt a szerepet értékelik, amelyet a magyar egyházak játszottak a sorsfordító történelmi események idején a haza védelmében. Kiemelkedő eseménye lesz a Magyar Néphadseregnek szeptember 30-án az újoncok eskütétele. Ezt országszerte „nyitott kapuk napja” kíséri a laktanyákban. Október 6-án katonai tiszteletadás mellett megrendezett koszorúzási ünnepségen emlékeznek meg az aradi vértanúkról a Hősök te rén. Ha kék-piros tinta, hívd a Kiesraadot! Mi történik, ha valakinek csak azután jut eszébe egy holland szavazófülkében, hogy piros tollat kell használni, amikor már kékkel jelölte kedvenc képviselőjét — de pirossal gyorsan kijavítja voksát? Semmi kétség: a szavatszámláló bizottsága a Kiesraadnak telefonál, hogy kikérje salamoni döntését. A szabály az szabály, kivétel csak a szavazógép: a szavazóhelyiségek 12 százalékát szerelték fel ilyenekkel, amelyek kizárnak minden vitát. Megnyomod a gombot, szavaztál... Melle Bakker, a kiesraad másodtitkára a hágai belügyminisztérium hetedik emeletén, egy szűk, de világos, számítógéppel felszerelt, dossziékkal zsúfolt szobában fejti ki mindezt az MTI kiküldött tudósítójának. Elmondja: a választási tanács — ezt jelenti a név — nyolc bölcsből és egy szerény végrehajtó apparátusból áll. Nélküle nem képzelhető el a holland demokrácia. 1917 óta — ekkor vezették be itt az arányos, listás választási rendszert — működik a kiesraad. Azóta ugyan sokat változott a törvény — akkor nem szavaztak a nők, ma már igen, magasabb volt a korhatár, és így tovább — ám magát a szavazási módot nem alakították át. így a Kiesraad is megélt már vagy hetven évet, és jövője is biztosítottnak látszik. Tagjait, köztiszteletben álló választási szakértőket, a belügyminiszter javaslatára négyévente az uralkodó nevezi ki. Jelenleg egy bíró, három egyetemi tanár (jogász), egy polgármester, egy választásokkal foglalkozó városi tisztségviselő, s két politikus (helyi választott testületek volt tagjai) alkotja a Kiesraadot, két titkára közül az egyik a belügyminisztériumban, a másik a parlamentben dolgozik. A holland törvény szerint a tanácsadó testületek tagjai nem lehetnek 70 évnél idősebbek, s kívánatos, hogy a tagok fele nő legyen (a Kiesraadban jelenleg kettő az). A tanács első feladata a törvény szüntelen tökéletesítésének előkészítése, az erre vonatkozó javaslatok előterjesztése a belügyminisztériumnak. Elgondolásai a parlament elé kerülnek — általában el is fogadják őket. Legutóbbi, 1980-as kezdeményezésére 85-ben készült törvénytervezet, ezt azóta elfogadta a „második kamara”, a 150 tagú közvetlenül választott alsóház. Most a 75 tagú, a 12 helyi önkormányzati testület által megválasztott „első kamara" tárgyalja. Isten malmai lassan őrölnek a szélmalmok országában, de ezt mindenki rendjén valónak tartja. A választás komoly dolog, nem szabad elsietni. A Kiesraad az a szerv, amely a választásokra bejegyzi a pártokat. Hollandiában nincs párttörvény, és mindeddig ahhoz, hogy egy szervezet indulhasson a választásokon, elég volt, hogy két személy (nem több) kinyilvánítsa pártalapítási szándékát. A választási tanács feladata, hogy bejegyezze a párt nevét és sorszámot adjon a szavazólapon. (Ez az előző választásokon elért szavazatszám alapján történik, de az új pártoknál ez a kritérium nem használható). A Kiesraadnak nem feladata a pártok céljainak értékelése. Melle Bakker érdekes esetet említ ezzel kapcsolatban: egy ízben „Hollandia felszámolásának pártja" címmel alakult formáció, azzal a programmal, hogy árusítsák ki Hollandiát szomszédai között és a bevételt adják át a hollandoknak. A Kiesraad némi töprengés után bejegyezte a bolondos pártol: hogy alkotmányellenes, azt csak a bíróság állapíthatja meg, vélekedett. A pártokat különben nem. de tudományos kutató központjaikat finanszírozza a kormány (a voksok arányában), semmiféle szabályozás nincs viszont a pártoknak szóló adományokra vonatkozólag. Mindeddig elég volt a 19 nagy választókörzetből egyben indulni, ezer holland forint ellenében. A jövőben egységesen 25 ezer gulden a díj, és a pártokat közjegyzőnél kell bejegyeztetni, megfelelő szervezetet kell al- kotniok. (A változtatásokkal a fantáziapártocskák indulását akarják megnehezíteni. A szerdai holland törvényhozási választás országos szavazólapjára például 25 pártot vettek fel, bár csak kilenc számíthat mandátumra. A jövőben, remélik, csökkenni fog a versengők száma). A képviselőjelöltek személyéért a pártok a felelősek — a Kiesraad követelménye csak az, hogy legalább 25 személy ajánlja őket. A Kiesraad feladata továbbá a hivatalos választási eredmények közzététele. Tízezer szavazóhelyiségben zajlik a voksolás, amely nyilvános: minden állampolgár figyelemmel kísérheti a helyiségben mind a szavazást, . mind a szavazatszámlálást. A Kiesraad a szavazatok összesítésével meghatározza, hány voks alapján illet meg egy-egy listát mandátum. (1986-ban 143 mandátum talált így gazdát. A maradék hét képviselői helyet a „legmagasabb átlag” módszerével osztották szét: ez a nagy pártok számára eLőnyös). A helyi választásokon viszont a kisebb formációknak kedvező „legnagyobb maradék” elvet alkalmazzák). A Kiesraad ezután megnevezi a 150 megválasztott- képviselőt. Az alsóház mandátumvizsgáló bizottsága ellenőrzi a szavazás érvényességét — az összes jegyzőkönyv átvizsgálásával (a helyi panaszokat, felszólamlásokat ugyanis azok tüntetik fel). S hogyan ellenőrzik a választások tisztaságát? Melle Baker a fejét ingatja: erről nem szól a törvény, csupán azt szabja meg, hogy a szavazatszedő bizottságok elnökeit a helyi polgármester nevezze ki. Ez önkéntes munkai, s mivel köztiszteletben álló polgárok vállalják, tevékenységükhöz nem férhet gyanúnak árnyéka sem. A pártok képviseltetik magukat a szavazóhelyiségekben? Bárki jelen lehet, emlékeztet Melle Baker, de ezzel ritkán élnek, és még kevésbé pártalapon. Nem is fordult elő komolyabb csalás, vagy ilyen vád? Nem, hogyan is fordult volna? — hangzik a válasz, amely azért elárul valamit Hollandiáról, és arról is, miért működhet oly csendben, simán és folyamatosan ez a demokrácia, 1917 óta ugyanolyan szisztémával. Az alap itt a kölcsönös bizalom. Ha egyszer adott a szabály, elképzelhetetlen a megszegése. Végül, ne felejtsük, a Kiesraad fontos feladata minden tájékoztatást megadni azoknak, akik a választásokkal kapcsolatban kérnek felvilágosítást. Mekkora mindehhez a Kiesraad teljes létszáma? — hangzott az utolsó kérdés. A tanácsban, mint említettem, nyolcán vannak, az apparátus öt (5) főből áll, felel a másodtitkár. Ennyi éppen elég. Baracs Dénes