Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-08 / 212. szám

Somogyi Néplap 5 1989. szeptember 8., péntek­.......- ■-*--------------­P etőfi szibériai versei (?) LILLA TITKAI Recept mellé meghívót „FAN-FAN VARÁZSLAT” KAPOSVÁRON Egy „profi” csapat „profi” menedzserrel Hétfőn este Kaposváron, az ifiparkban sok fiatal vár­ta nagy érdeklődéssel a (népszerű) Fan-Fan- együt­test. Bár a koncertnek nyolc órakor kellett volna kezdőd­nie, az együttesnek ekkor még híre-hamva sem volt. Fél óra elteltével azért csak „•befutott” a zenekar, és megkezdődött a koncert „el­ső része”: hatalmas vita ala­kult ki, hogy egyáltalán föl- lépjem-e az együttes. Ugyan­is több óra szükséges ahhoz, hogy a zenekar kellékeit be­szereljék. Az ifipark pedig 11 órakor zár. Végül is meg­született a (fél) megoldás-: a Fan-Fan play-backről ját­szik, és az ifipark szervezői a fellépésért a megbeszélt összeg felét fizetik. Az ösz- szeg másik részét rendezze a Szita-hálózat (az intézte a Fan-Fan fellépését). Valószínűleg az ifipark szervezői még sokáig emlé­kezni fognak a Szita-háló­zatra és annak vezetőjére, Perger Andrásra, Több együttesnek is a Szita-háló­zat szervezte a fellépést, s mindegyiknél akadt problé­ma. Nem véletlenül késett egy órát annak idején a Pa- dö-dö. Vagy itt a másik eset: sokan nézték volna meg a Kenguru együttes k-oncertjét. Csakhogy aznap a fellépés előtt pár órával tudatta az ifipark szervezői­vel Perger András, hogy ne számítsanak a Kengurura; helyette az ismeretlen' Di\ Beat zenekar fog játszani. A Fan-Fan együttes tagjai is csak azt tudták, hogy szep­tember 4-én valahol Kapos- város kell fellépniük. De hogy konkrétan hol, arról fogalmuk sem volt! Sőt, Per­ger András azt is elfelejtet­te közölni a zenekarral, hogy hány órakor kell fellépniük. Végül is alig másfél órás csúszással megkezdődhetett az előadás. Hiányzott az együttes énekesnője (aki legalább esztétikailag emel- (het)te volna az együttes látványát). — Az énekes­nőnk beteg, 40 fokos lázzal otthon maradt — hangzott a válasz. A történtek után már csak nagyon kevesen lepődtek meg a bejelentésén. Néhány szó a koncertről. Feltűnően sokat „szövegelt” az együttes vezetője, Vörös András. A régi, lejárt poé­nokon jól szórakoztak — a zenekar tagjai. Rajtuk kívül az égvilágon senkit sem ér­dekelt. Vörös András (aki egyébként nem-titkolta, hogy pár korsó sört már elfo­gyasztott), megpróbált egy­szerre szexis és bohóc len­ni, de csak ez utóbbi sike­rült. Igaz, ehhez nem kell különösebb tehetség. — Szép vagyok, mi? — kérdezte többször is a kö­zönségtől, de válaszul leg­följebb egy-két ásítozó arcot láthatott. A Fan-Fan erőlkö­dése — merthogy ezt kon­certnek alig lehet nevezni — szánalmas benyomást keltett Egyre többen kérdezték: mi­kor kezdődik már végre a diszkó? így nem csoda, hogy a háromnegyed órás Fan- Flan vergődés befejeztével megkönnyebbülten sóhajtott fel a publikum nagy része. A nyomott hangulatnak a mindig jó formában levő Ábel József diszkós vetett véget. A táncparkett pillana­tok alatt megtelt fiatalok­kal. Pedig (hivatalosan) Ábel József „amatőr”, és a Fan- Fan együttes „profi”. Nos, a jelenlevő mintegy 200 fiatal meggyőződhetett arról, hogy valójában ki is a profi és ki az amatőr ... Fenyő Gábor A közelmúltban találkoz­tak Siófokon a magyar or­vosírók és képzőművészek körének tagjai, akik között ketten irodalomkutatással is foglalkoznak.' A befalazott láda rejtélye Dr. Ferenczy Miklósiak 1986-ban jelent meg a Cso­konai- és Lilla-emlékek Ko­márom megyében című könyve. Az almásneszmélyi körzeti orvos munkássága ragyogó példája annak, mi­ként válhat egy értelmiségi faluja szellemi irányítójává, meghatározó egyéniségévé. — Csokonai költészetét mindig is szerettem — mond­ta az orvosíró. — Amikor Dunaalmásra kerültem, oda, ahol Vajda Julianna mint­egy negyven évig élt, még inkább belevetettem ma­gam a költő életútjának ta­nulmányozásába. Csokonai és szerelme, akit verseiben Lillaként tett halhatatlanná, 1797 júliusában ismerkedett meg. A költő feleségül akar­ta venni, de vajon milyen esélye lehetett akkoriban az ágrólszakadt, szegény poétá­nak a gazdag fakereskedővel, Lévai Istvánnal . szemben? Míg állás után járt, hogy a Festetics György által szer­vezett keszthelyi főiskolán, a Georgikonban tanári ál{áshoz jusson, Lilla behódolt a „tyrann törvénynek és szo­kásnak”, s szülei akaratára a fakereskedő felesége lett. A költő pedig betegen So­mogybán, barátok házaiban vendégeskedve igyekezett kigyógyulni a szerelemből: Hedrehelyen, Kisasszondon, Csökölyben, Korpádon, Nagy­bajomban. Ezek után 1799 májusától 1800 február vé­géig a csurgói gimnázium­ban helyettes tanárként dol­gozott. A dunántúli évek je­lentős terméke a „Dorottya”, a „Cultura”, az „özvegy Karnyóné”, valamint „A ma­gyar verscsinálásról” című munka, amelyben először foglalta össze a magyar ver­selés törvényszerűségeit. — Jóska, nem érnél rá el­mosogatni? — Nem. — Miért, mit csinálsz? Mit csinálok? Éppen azon a bizonyítási eljáráson dolgozom, amely egyszer s mindenkorra vilá­gossá teszi, hogy a Föld .ke­rek, és nem lepény alakú. Most fedeztem föl éppen a röntgensugarat, de az is le­het, hogy a nehézségi erő törvényeit fogalmazom. Nincs kizárva, hogy a rádiót, a te­lefont, a televíziót, a gyer­mekbénulás elleni szérumot találom fel vagy éppen a relativitáselméletet. S csoda tudja, nem éppen most, a fotelben születik-e meg ben­nem a rák elleni szérum, vagy az örök ifjúság gondo­lata. Az is lehet, hogy az örök béke ügyét oldom meg, de mindenesetre olyan fel­adatot, ami méltó egy férfi­emberhez. Mit csinálok? — Gondolkodom. — Azt lehet mosogatás közben is. Mit tehetek? Engedelmes­kedem. Végignézve a szennyes Ferenczy doktor Almás- neszmély körzeti orvosaként gyógyítja a betegeket. S nemcsak fizikailag igyekszik segíteni. A mintegy 3500 la­kosú település (az egykori Dunaalmást is magába fog­lalva) kulturális életének egyik irányítója. — Negyedévenként szerve­zünk irodalmi esteket, s olyankor bizony a betegeim­nek a recept mellé egy meg­hívót is adok: tudjanak az eseményről, s' ha van ked­vük, jöjjenek el! 1971-ben sikerült megnyitni a Lilla- emlékmúzeumot, amely ma már jelentős idegenforgal­mi látványosság. Lilla ugyanis Dunaalmáson tele­pedett le, s férje halála után (1840. június 1-jén) négy évig özvegyen, egyedül élt. Majd másodszor is férjhez ment, ezúttal Végh Mihály hetényi református esperes­hez. Mindkét házassága bol­dogtalan volt. Amikor 1855. február 20-án meghalt, nem találtak mellette mást, mint Csokonai búcsúlevelét, ame­lyet haláláig megőrzött, a Lilla-dalok első példányát, valamint az imádságos köny­vét. Az almási temetőben sírján ez a felirat olvasható: LILLA (Áldott hamvainak) férje, Végh Mihály esperes. (Élt 78 évet.) Meghalt febr. 15. 1855.) Béke hamvainak!) A doktor úr 1984-ben Deb­recenben elvégezte a Teoló­giai Akadémiát is, s fél évig igazgató főorvosa és lelké­sze volt az almásneszmélyi Kálvineum Református Egészségügyi Gyermekott­honnak. Emellett tagja az Országos Béketanácsnak, azonkívül a községi népfront elnöke. Csokonairól, Lilláról, az 1848—49-es emlékekről összesen tíz könyve jelent meg. — A kutatásokat nem le­het befejezni. Jelenleg pél­dául egy elásott ládát kere­sek, amelyben állítólag több levél, vers és pénz volt. A régi Lilla-ház lebontása után ezt az új épület alapza­tába falazták be. Egy idős asszony azt állítja, hogy lánykorában ő látta, amint a ládát betették az alapba. Több önkéntes kőművessel megbontottuk a falat, de edények halmazán, tényleg gondolkodni kezdek. Hogy is lehetne legjobban megol­dani ezt az ügyet? A legke­vesebb energiabefektetéssel és a legpraktikusabban. Min­denesetre leülök, úgy köny- nyebb gondolkodni. Néhány perc múlva: — Kész vagy már? Kész? Newton, Darwin és Einstein hosszú évekig dol­gozott, Juliot-Curie nem is­merte a nappalokat, éjsza­kákat. — Nem vagyok. Most ke­resem a megoldást. Erre gyanússá válók. — Miféle megoldást? — Hogy lenne a legköny- nyebb mosogatni. Szemvillanás. Szem-atom- villanás. Már nem is élek. — Ügy nem jó, ahogyan én szoktam? Nem jó. Ügy nem jó, aho­gyan te szoktad; nem lehet ezt olyan egyszerűen, be­dugni a mosogatót, meleg vizet ereszteni bele, és úgy, gondolkodás nélkül, egy az egyben, azonnal hideg fejjel mosogatni. Ügy se lehet, ahogy a lányom csinálja; vi­zet melegít, a vájlingba töl­is ad... nem találtunk semmit. Le­het, hogy nem pontosan em­lékezett a helyre már az asszony, ezért hamarosan új­ra folytatjuk a keresést. Hi­szen, ha igaz, hogy létezik az a láda, akkor felbecsülhe­tetlen értékeket rejtegethet: Mit őriz az „Őrtüzek”? Dr. Varjas Károly Petőíi- kutatónak vallja magát. Pe- tőíi-szobrok hazánkban és határainkon túl (1850—1983) című kötete az Antikva Ki­adó gondozásában az idén _ látott napvilágot. — A könyv elkészült, meg­jelent, de most már tudom, hogy hiányos — mondja a szerző. — Sajnos, még min­dig akadnak Petőfi-szobrok, amelyek kimaradtak. Hanem kutatásaim során rábukkan­tam valami egészen különle­ges dologra. Lehet, hogy csak hamisítvány, de az is lehet, hogy igaz. Egy rákoskereszt­úri műgyűjtő, aki magát megnevezni nem kívánja, mutatott nekem egy köny­vet. Fénymásoltam ebből egy részt. A címe: Őrtüzek, író­ja: Bartók Lajos. Budapes­ten, 1877-ben jelent meg a versgyűjtemény, amelynek függelékében a következő ta­lálható: Petőfi kiadatlan köl­teményei, melyeket Szibériá­ban írt. Négy vers követke­zik ezután: Kezemben a kor­mánypálca, Jókai Mórhoz, A hold fehér... és A kozák. Mindegyik alatt helységnév: Petropowlowsk. A dátumok pedig: 1855, 1867, 1871 és^ 1877. Az emberben óhatatla-' nul egy sor kérdés kavarog: Petropowlowsk és nem Bar- guzin? Lehet, hogy a Mor- vai-féle expedíció rossz he­lyen kereste Petőfi csontjait? Vagy lehet, hogy az e kötet­ben található versek nem Petőfi-versek, csak a képze­let szülöttei? Annyi minden­esetre bizonyos: 1877-ben már tudni vagy sejteni vél­ték sokan, hogy Petőfi nem esett el a segesvári csatá­ban, hanem az oroszok Szi­bériába hurcolták. Gyarmati László ti, úgy mosogat. Itt valami másra yan szükség, valami újra, valami forradalmira. Valamire, amivel igazolni tudom a magasabbrendűsé- gemet. Bizonyítani aka­rok ... bizonyítani akarok. Mindenekelőtt nagyság sze­rint összeválogatom az edé­nyeket. Külön a tányérokat, lábasokat, fedőket, kanala­kat', bögréket. Szabályos rendben. Most megpróbálom belerakni a mosogatóba. Nem fér. Leülök, gondolkoznom kell. Próbáljuk fordítva! Úgy sem jó. — Nyitom a meleg vizet! — üvöltök át a fürdőszobá­ba. S az üvöltés marad. A for­ró víztől szép piros foltok maradnak a kezemen. Ez nem megy. Mondtam, hogy csak szisztematikusan megy. Mondjuk, nem dúgom be a mosogatót, engedem, hogy a meleg víz sugara mossa tisztára a tányérokat. Csakhogy így nem lehet fel­használni a mosogatóport. Pedig az kell, zsíros az edény. — Használod még? A barcsi Dráva Múzeum­ban több érdekes kiállítás is várja az érdeklődőket. Itt tekinthető meg az a tárlat, amelyet Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács nyugalmazott elnökének az adományaiból válogattak, a Barcs környé­kén élő nemzetiségiek életé­be bepillantást nyújtó kiál­lítás, a helytörténeti bemu­tató, valamint Gárdonyi Ti­bor festőművész tárlata. A rádió pécsi stúdiója egyenes adásban jelentkezik vasár­nap délelőtt tíz órától a bar­csi Adria kávéházból. A siófoki Dél-balatoni Kulturális Központban Deb­recen és a puszta művésze­te címmel népművészeti, Fél Európa — többek kö­zött az angol Langollen, a francia Tours és több más város után a kaposvári Vi- kár Béla Kórus ragyogó énektudásával meghódította Róma zeneszerető közönsé­gét is. A közelmúltban ren­dezték meg ugyanis az olasz fővárosban az első nemzet­közi Euromusical Mariano versenyt, amelyre valószí­nűleg a több sikeres itáliai szereplésének köszönhetően hívták meg a kaposvári együttest. A kiírás szerint olyan Mária-énekkel kellett szerepelni, amelyet még nem mutatott be senki. A kórus felkérésére Halmos László győri zeneszerző kompo­nált egy csaknem kétszáz éves Mária-énekre igen szép, tízperces művet Ave Maria — Használom — sóhajtom szomorúan, s felállók. Be­dugom a mosogatót, teleen­gedem meleg vízzel, öntök bele ultrát, és vállalva a hagyományos módszereket, mosogatni kezdek. Közben gondolkodom. Könnyű volt Newtonnak, Röntgennek, Edisonnak, Jó­kainak. Nem kellett moso­gatniuk. Ügy lehet. Ügy könnyű. Én is feltalálhatnám az elektromosságot vagy a fából vaskarikát, vagy mit tudom én, mit. Dehát lehet így? Itt a konyhaszekrény mellett? Mosogatóvízben turkálva könyékig? Mit ér­het el így az ember? Med­dig terjed a látóköre? Szűk ez a horizont, szűk, nagyon szűk. Hoppá! Egy tányér meg­ugrott a kezeimből. Egyene­sen a kőre. Ami maradt be­lőle, szapora ugrásokkal tán­colt szét ezerfelé. — Mi volt az? — Á, semmi, semmi... Árnyék jelenik meg az aj­tóban. Állok megsemmisülten. Hát igen. Sabinnak, Nobel Alf- rédnak könnyű volt. — Jaj, te gyámoltalan — hangzik a végítélet —, még egy mosogatást se lehet rád bízni. Bényei József népi iparművészeti és képző- művészeti kiállítás várja az érdeklődőket. A Somogy Megyei Múze­um bemutatói közül figyel­mükbe ajánljuk Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács nyugalmazott elnökének az államfői kitüntetéseiből vá­logatott kiállítást, valamint a Spanyolországban élő, ka­posvári származású fotómű­vésznek, Juan Gyenesnek a tárlatát. A Somogyi Képtár­ban megtekinthető Diener- Dénes Rudolf festőművész emlékkiállítása, a Kaposvári Galériában pedig Lengyel Károly festőművésznek a tárlata látogatható. (Képün­kön a művész egyik alkotá­sa látható.) Magna Domina Hungarorum címmel. Augusztus 23-tól minden este próbáltak, ám a rövid felkészülési idő is elegendőnek bizonyult: - a szeptember 3-i versenynapon az igen rangos zeneértőkből álló zsűri a kaposvári kórus produkcióját ítélte a leg­jobbnak. A visszatapsolt együttes ráadásként előadott számát, a Nabuccóból a Rab­szolgakórust a közönség áll­va énekelte végig az ünne­pelt, maroknyi magyar „csa­pattal”. Érdemes szót ejteni az együttes útjáról, élményeiről is, hiszen Velence, Pisa, Ró­ma nevezetességei felejthe­tetlen napokat szereztek a kórustagoknak. Zákányi Zsolt, a kórus rriűvészeti ve­zetője lelkesen beszélt a vá­rosnézésekről, amelyeket Szentpáli István és Kardos Kálmán kórustagok, vala­mint az együttes egykori tagja, az olaszul jól beszélő Baranyó Beáta vezettek. Szombaton este nagy sikerű hangversenyt adtaik a római Nova Chiesa templomban, ahol a hálás közönség ha­talmas tapssal köszönte meg fellépésüket. Zákányi Zsolt­tól azt is megtudtuk, hogy a szinte példátlanul gyors föl­készülésben az egész kórus és a szólamvezetők — a Kar­dos házaspár, dr. Kerekesné és Rugya Erika — fáradha­tatlan partnerek voltak. Az út szervezésében pedig Szentpáli István, a kórus el­nöke, valamint Magács Imre és Varga Ákos kórustagok voltak segítségére. A Vikár Béla Kórus külföldi szereplé­sét anyagilag a Somogy Me­gyei Művelődési Központ és a Kiszöv támogatta. Az igen hosszú és fárasztó utat az SMK három gépkocsiveze­tője: Egyed Imre, Tóth László és Baláti Ferenc tet­te kellemessé. A rendkívül nehéz feltéte­leket diktáló verseny rang­ját az is mutatja, hogy a tízből öt kórus „meghát­rált”. A hazánkat képviselő kaposvári együttes az ítészek elismeréseként meghívást kapott a jövő évi versenyre is. (Tamási) Rómát látni és... győzni A Vikár Kórus meghódította az olaszokat HÉTVÉGI jtájoló Háztartási módszertan

Next

/
Oldalképek
Tartalom