Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-07 / 211. szám
1989. szeptember 7., csütörtök Somogyi Néplap S BIZONYÍTVÁNYHAMISÍTÁS, SIKKASZTÁS Rendőrségi vizsgálat a Vörös Hadsereg Úti Általános Iskolában Csalás és más bűncselekmények elkövetésének alapos gyanújával nyomozást folytat a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság Varga Sándorné és társai ellen. Vargáné 1963 óta a kaposvári Vörös Hadsereg úti általános iskola gazdasági vezetője. Beosztásánál fogva gondoskodott az iskola működtetéséhez szükséges beszerzésekről. A kaposvári áfész 38-as számú ABC-áru- házában vásárolta a legtöbb árut, majd azokban az üzletekben fordult meg, hova a 38-as ABC vezetőjét, Bodor Pált helyezték. 1985 ótí Bodor az áfész 50-es számú, Zany i-lakótelepi boltját vetít, napjainkig ő az iskola egyik fő szállítója. Vargáné kérésére az üzletvezető olyan számlákat állított ki az iskolának bizonyos árukról, amelyeket nem is tartottak, illetve emelt egységárú termékeket^ számlázott. Az értékkülönbözetet olyan árukban szolgálták ki, amelyekre az iskolának egyáltalán nem volt szüksége, s azokat Vargáné a saját háztartásában használta föl. Vargáné a rendőrségi kihallgatáson elmondta, hogy az áru egy részét az iskola volt igazgatójának, Horváth Lászlóné- nak adta át. (Horváthnét pénteken függesztették föl igazgatói állásából.) Vargáné lakásán többek között hűtőszekrényt, rádiót, magne- tofondecket foglalt le a rendőrség azzal az alapos gyanúval, hogy ezeket az iskola pénzén vásárolta. Az eddigi adatok szerint a sikkasztásból fedezte az iskola a pedagógusnapi rendezvényeket, a városi tanács komplex vizsgálatának záróértekezlete előtt a fölszolgált reggelit, az azt követő ebédet, az italt és a kávét. A záróértekezleten a revíziót végző hatóság oktatási és gazdasági szakemberei is részt vettek. Vargánénak a Kaposker 362. számú szerződéses boltjával is volt kapcsolata. Az okozott kár pontos megállapítása érdekében igazságügyi könyvszakértői vizsgálatot rendeltek el, az eddigi adatok szerint a kár meghaladja a 200 000 forintot. A szakértői vizsgálat újabb bizonyítékokat is föltárhat még, szélesítheti a gyanúsítottak körét. A kaposvári Vörös Hadsereg Üti «Általános Iskola volt igazgatóját többek között felelősség terheli azért is, mert elmulasztotta Vargáné ellenőrzését. Bizonyítványhamisítás szálai is ebbe az iskolába vezettek. A göllei általános iskola büssüi kihelyezett alsó tagozatos tagiskolájában 1983-ban tanfolyamot szerveztek a környék cigány lakosságának. A tanfolyam célja az volt, hogy felszámolják az analfabétizmust. A tanfolyam nem járt semmiféle vizsgakötelezettséggel, így iskolai bizonyítványt sem kaphattak a tanulók. Mészáros Béláné, a tanfolyam vezetője vizsgáztatás nélkül, jogellenesen a nyolc általános iskolai osztály elvégzéséről bizonyítványokat állított ki, részben a tanfolyam résztvevői, illetve más cigány személyek részére. A nyomozás eddigi adatai szerint Mészárosné eddig ismeretlen mennyiségű bizonyítványt - állított ki, amelyek közül hatvanhármat lefoglaltak. A lefoglalt bizonyítványok döntő többségét a kaposvári Vörös Hadsereg Úti Általános Iskola volt igazgatója, Horváth Lászlóné hitelesítette, a felső tagozatos osztályok végbizonyítványait is aláírta. Mészárosné az eddigi adatok szerint a hamis bizonyítványok közül tizenötöt anyagi szolgáltatásért adott ki. ezért százhuszonkétezer forint jogtalan jövedelmre tett szert. Állítása szerint ebből az összegből két alkalommal összesen hatvanezer forintot adott át Horváth Lászlónénak a bizonyítványok hitelesítése fejében. A hamisított bizonyítványt többen a gépjárművezetői engedély megszerzésére használták föl. Megvesztegetés címén tiaenöt személy ellen folyik vizsgálat. Mindkét ügyben tovább folytatódik a nyomozás. (Horányi) Én nem politizálok Én nem politizálok, kérem! Én szeretek nyugodtan, mélyen aludni, és allergiás vagyok arra, ha emlegetik a muttert. Ott voltak például az ötvenes évek. Azt mondták, tapsolni kell, ha valaki azt mondja: Rákosi elvtárs. Tapsoltam. Azt mondták: termelj többet, jobban élsz! Na bumm, beléptem a sztahanovista mozgalomba. Ügy berúgtunk fizetéskor, hogy harmadnap talált meg az asszony az egyik haver feleségénél. Tehetek én róla, hogy összetévesztettem őket a sötétben? De én akkor se politizáltam, kérem! Én mindig azt csinálom, amiért fizetnek. Azt mondták, lépjek be a pártba, és építsem föl a szocializmust. Beléptem. Csak az volt a baj, hogy ez is olyan volt, mint az a bizonyos Déva vára. Amit nappal építettünk, lebontották éjjel. A befalazásokról már nem is beszélve. A múltkor az asszony nézte a tévét, amikor az Országgyűlést közvetítétték. Azt mondja, jobb volt, mint az esti krimi. Az egyik képviselő azt mondta a Maró- thynak, mondjon le a miniszterségről, mert félretájékoztatta az Országgyűlést a lépcsővel kapcsolatban. Drukkolt is nekik, hogy ha nem mondja meg, hol a lépcső, vajon hogy jönnek ki a Parlamentből, de aztán valaki megmutathatta nekik, mert este csak hazamentek. Szóval a Maróthy meg azt mondta a képviselőnek, hogy bolond lenne lemondani, mert nem is ö mondta azt, amit mondott, hanem a kormány mondta neki, mit mondjon. — Hát — mondom az asz- szonynak — igaza van, miért pont ő mondana le azért, mert Jvéletlenül odafigyelt valaki arra, amit mondott? Különben is, miért nem hagyták meg KlSZ-titkár- nak? Most jogosult lenne a munkanélküli segélyre Is. A gyárban is megy ám a pluralizmus! Most már én is ki tudom mondani. A szak- szervezet harcol a létszám- csökkentésért, a Párt kivonul a termelésből, az alternatívok meg fölvetik a felelősséget. Ja! A górék meg fölveszik a dohányt. Ügy dolgozik mindenki, mint a güzü. Most éppen azon melóznak, hogy kiteszik a melósok egy részét a gyárból, Kérdfovinkr* válaszol: dr. Gulyás Jóssvf tanszékvezető Helyzetkép a népművelőképzésről „Mit csinál a népművelő? A naplótöredékek szerint tájékoztót, jelentést, munkatervet, dalszöveget, rigmust, KISZ-jellemzést, együttműködési megállapodást, jegyzőkönyvet, leltárívet, humoreszket, kupiét, ünnepi beszédet ír, belépőjegyeket számoz, riasztóan sokféle dokumentumot olvas, tárgyal, megbeszél, lebeszél, beszélget, műsorokat és közönséget szervez, felújítást, gazdálkodást, takarékosságot, tréfás díjakat, emblémákat tervez, képeket fest, fotókat, filmeket készít, karikatúrákat rajzol, ajándéktárgyakat, bútorokat fabrikál, előadást tart, vetélkedőt, játékot, versenyeket vezet, konferál, muzsikál, énekel . . . Kötelező éves munkaidejének csaknem egynegyedét utazással és ülésezéssel tölti. Szabad óráiban pedig foglalkozási ártalomként szerzett betegségeit gyógyíttatja. A szívét, a gyomrát, a szemidegét, a cu'korbaját és a depresszióját." (Mátraházi Zsuzsa) Tizenöt év óta folyik népművelőképzés a, kaposvári tanítóképző főiskolán. A közművelődés szakkollégiumon végzetteknek lehetőségük van arra, hogy a tanítás helyett vagy mellett a köz- művelődés megannyi területén hasznosíthassák itt szerzett ismereteiket. A hároméves népművelőképzésről dr. Gulyás József tanszékvezető főiskolai docenssel, a kaposvári tanítóképző főigazgató-helyettesével beszélgettünk. — Hazánkban harminc éve kezdődött a népművelőképzés. r962-ben Szombathelyen végzett az első népműveléskönyvtár szakos évfolyam. Tehát azt mondhatjuk, hogy fiatal szakmáról van szó, melynek ismérvei változékonyak. A társadalmi-politi- kai-gazdasági átalakulások rendre revízióra késztették a szakmát és vele együtt a képzést is — állapítja meg Gulyás József. Időnként mereven különválik a társadalmilag ismert és elfogadott népművelőkép a képző intézmények által felvázolt céloktól. A népművelőt általában — mint ahogy az Mátraházi Zsuzsa írásából is kiderül — afféle „kengyelfutó ^gyalogkakukkként" tartják számon. — Miért, nem az? s — A jó népművelő egyénisége sokféle pozitív személyiségjegyet kell hordozzon. Embere válogatja, hogy kiki milyen típust „ölt magára", dolgozzon akár falun, akár városban, egyszerű művelődési házban vagy köz- művelődési komplexumban, öt típusba sorolhatjuk a több mint 40 000 népművelőt. Vannak olyan szakemberek, akik a kultúra távlati térhogy 'beférjenek a kapitalisták, Nekem is magyarázták, hogy van ez, de még nem vagyok elég fejlett ahhoz, hogy megértsem. Én már azt se értettem, amikor azt mondták, hogy tiéd a gyár, magadnak melózol, azért olyan kevés a dohány. Most meg elküldenek a saját gyáramból? Hanem a múltkor a Városligetben sétálgattam az egyik alternatív hölgyismerősömmel.' Éppen azokat az alternatívákat latolgattuk, mit tudnánk egymással kezdeni a természet lágy ölén. Én már tapogatóztam is bizonyos - megoldási lehetőségek irányába. Egyszer csak hallom ám, hogy jönnek. — No — mondom — menjünk arrébb egy bokorral, Arankám, mert itt nem hagy bennünket kibontakozni a hatalom. — Ez nem a rendőrség, Lajos — mondta ő alulnézetből —, ez a FIDESZ. Hát nem veszed észre, hogy egy tüntetés kellős közepébe csöppentünk?! Hát én rögtön el is készültem, kérem! Mégis csak fölháboritó, hogy én soha se politizálok, az meg még ide is utánam jön! És nem elég a cirkusz, még ezt a két kis cipót is irigyli tőlem ... T. Ágoston László vezésében vesznek részt, s a kulturális irányításban tevékenykednek. A kultúra és a közművelődés problémáinak kutatására hivatottak mellett a tömegkommunikáció is sok népművelőt foglalkoztat, s a társadalom és a lakóhely szociális körülményeinek felderítésére és kezelésére is egyre többen vállalkoznak. Ám legtöbben az animátor típusú népművelők vannak, akik a szabadidő tervezésé- ben-szervezésében tevékenykednek. — A közművelődés színtereire milyen népművelők kerülnek a tanítóképzőből? — Elsődlegesen nem főfoglalkozású népművelők képzésére vállalkozunk. Olyan közművelődési szakismeretekkel felruházott pedagógusokat nevelünk szakkollégiumi keretek között, akik a kistelepülések művelődési házainak részfoglalkozású alkalmazottaiként vagy vezetőiként magukra vállalják az iskola tanulóinak és a különböző gyermekközösségek programjainak megszervezését és lebonyolítását. De akadnak jó páran, akik rátermettségüknél fogva a megye és a megyeszékhely nagyobb kulturális intézményeinek főállású népművelői lesznek. A magyar gyakorlat szerint a tanítóképzőben folyó népművelőképzés pedagógusképzéssel párosul, így annak iskolaközpontúnak kell lennie. Ügy tűnik, ennek az egyoldalú gondolkodásmódnak hamarosan lejár az ideje. Addig is arra kell törekednünk, hogy az animátor (tervező-szervező-ösztönző) típus, „kreátor jelleggel'’ vegyüljön egy-egy népművelő esetében. Ezáltal a kreativitás még inkább előtérbe kerülhetne: a népművelő például nemcsak egy művelődő közösség megszervezésére vállalkozhatna, hanem annak irányítójaként is megállná a helyét. .. — Az ön által említett megvalósító — vagy kreátor — típusú népművelők felkészítésére milyen lehetőségek kínálkoznak intézményükben? — A főiskola elsősorban tanítókat képez. A magas óraszám miatt általában csak animátori képességekkel tudjuk felvérteni a leendő szakembereket, és számukra az elméleti felkészültséget is biztosítjuk az évek folyamán. A hallgatók kreátori képességeinek fejlesztése azonban csak a szabad idejükben valósulhat meg. Hazánkban — igaz, még csak kísérleti jelleggel — például egyedül nálunk folyik képzőművészeti szakkörvezetőképzés. Azt valljuk, hogy a tevékenység folyamán kell kialakulniuk a kreátori képességeknek. A hallgatók aktívan foglalkozhatnak filmesztétikával vagy gyermekszínjátszással — drámapedagógiával. No és főiskolánk működteti a Kaláka Tánc- égyüttest, a Cantus Kamarakórust, s intézményünk ad helyet a Csokonai színkörnek is. — Az egyre erősödő alternatív szervezetek, pártok kultúrpolitikai koncepcióinak sokszínűsége milyen fel- adatot ró a népművelökép- zésre? — Csoóri Sándor ekképp jellemezte mai állapotunkat: „Ma a nagyotmondók versenyétől hangos az ország." E találó sor a kulturális szférára is igaz. A pártok, az alternatív szervezetek és csoportosulások természetesen mást és máshogy akarnak csinálni. Arra azonban ügyelniük kellene, hogy ez a „hangoskodás” ne vezessen értéktagadáshoz! A közművelődés 1945 utáni időszakának számos értékeitől nem szabad elszakadnunk, ezek a közművelődés folytonosságát kell jelentsék. Miközben új értékorientációkat keresünk, tekintetbe kell vegyük a régebbi eredményeket, amelyeket meg kell ismerniük a népművelőknek is. A népművelőképzés számára az egyik legnagyobb leckét az adja, hogy miként tudjuk hallgatóinkat a különböző pártok politikai — és ezen belül kultúrpolitikai — programjával megismertetni. Miként válthat fel egy monolitikus kultúrpolitikai szemléletet a jelen sokszínű gyakorlata. Ez a népművelőképzésben is megfontoltságot feltételez, higgadt türelemre késztet. — Az idén 200 fölvett hallgatóból várhatóan 60-80 jelentkezik a közművelődés szakkollégiumra. Ám közülük jóval kevesebb jelölt kerülhet be a tanulókörbe. Mi- lyen elvek szerint történik a kiválasztás? — Sajnos, nehéz eldöntenünk az alkalmasságot, ugyanis a középiskolai jellemzésekből nem sok minden derül ki. A közmjűvelő- dési tanszék oktatói elbeszélgetnek a hallgatókkal. A rövid életútból a kulturális aktivitást próbáljuk felderíteni, s kérdőívünkkel az általános műveltség szintjét próbáljuk mérni. Természetesen könnyebb helyzetben vagyunk akkor, ha a hallgató már egy-két évig dolgozott valamilyen közművelődési intézményben. — Hogyan lehetne eredményesebbé tenni a szelek- ciót? — Az lenne az ideális, ha az első tanév után, az addigi aktivitás nyomon követésével, a tanuláshoz, a közösséghez és a közművelődéshez való viszony feltárása után szerveződne meg e szakkollégium. Ahogy a gyakorlat is bizonyította: nem a képzés teszi szakemberré a hallgatót. A szakkollégiumi képzés alapvetően a pályaorientációra irányul. Olyan politikai és társadalmi érzékenység kialakítására törekszünk, melynek birtokában a népművelő a különhöző rétegek, csoportok problémáit megismerve bátran vállalkozhat a hatékony közművelődési folyamatok elindítására és gondozására. Lörincz Sándor Magányos moszkvai művész Saját festményeit árulja Moszkvában az Arbaton egy művész a századelő hangulatát idéző kozmetikai kirakat előtt
