Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-04 / 208. szám

1989. szeptember 4., hétfő Somogyi Néplap 5 A jó iskola segíti behozni a hátrányokat Program a pedagógusok bérének rendezésére (Folytatás az 1. oldalról) akadályait, s azok felszá­molásának eszközeit sorolva Glatz Ferenc beszélt a nyu­gati nyelvek oktatásának nagyszabású programjáról. Ennek része a nyelvszakos tanárok képzési létszámá­nak az egyetemeken két és félszeresére, a főiskolákon hatszorosára történő emelé­se, az orosz nyelvtanárok fokozatos átképzése, az ide­gen ajkú oktatók fogadása, foglalkoztatása. Hasonló­képpen fontosnak ítélte azo­kat a munkálatokat is, amelyek célja a magyar is­kolarendszernek és a hazai diplomáknak az európai kö­vetelményekhez való il­lesztése. — Az elmúlt negyven esz­tendő — mondotta — az is­kolában elsősorban eszközt látott a társadalom ideoló­giai-politikai átnevelésére, s uz egységes politikai gondol­kodás kialakítására. Az isko­la szerintünk — hangsú­lyozta — nem ,a pártpoliti­ka ideológiai céljainak le­bontására hivatott intéz­mény, nem is egyszerűen a pedagógiai kísérletek tárgya, mint ahogy nem is a gyer­mekek számára berendezett ismeretterjesztő tanfolvam- együttes. Az iskola a helyi Az ég is siratja, hogy vé­ge a diá'knyárnak, a felejt­hetetlen vakációnak. Vasár­nap reggel még nem kellett korán kelniük a kisdiákok­nak, a középiskolásoknak; délután tartották a tanév­nyitó ünnepségeket a me­gyeszékhelyen. Somogyjádon viszont már szombaton vár­ták a pedagógusok a gye­rekeket, fölkészítve őket a hétfői tanévkezdésre. Az ünnepélyes tanévnyitó egy­beesik az első iskolai mun­kanappal, vagyis hétfőn fo­gadják először a diákokat. Mihály falvi László, a ka­posvári Táncsics Mihály Gimnázium igazgató­helyettese tegnap is a mun­kahelyén volt. Glatz Ferenc művelődési miniszter szombaton-- az or­szágos tanévnyitón nem váratlan, de meglepő beje­lentést tett: az idei rendkí­vüli béremelésekkel együtt 1990. január 1-jétől a pedagógusok fizetését mint­egy hatvan százalékkal társadalom, a helyi közös­ség, a település oktatási-ne­velési és első számú műve­lődési intézménye, és egyben a helyi társadalom demok­ratizmusának, nyitottságá­nak a biztosítója. Közösségi és össztársadalmi érdek, hogy okos, színvonalas mun­kaerő hagyja el padjait, és ilyen vezetők választódjanak ki. Ennek viszont az a fel­tétele, hogy a kiválasztódás, az érvényesülés társadalmi származástól függetlenül történjék. A jó iskolarend­szer segítsen az egyéni hát­rányok behozásában, ugyan­akkor tegye lehetővé az egyéni tulajdonságok kifej­lesztését. Az iskola a társa­dalmi mobilitás, a közösség legkiválóbbjainak kivá­lasztási eszköze kell legyen. A társadalomnak, benne mind a helyi, mind az or­szágos pénzügy; vezetésnek — folytatta Glatz Ferenc — meg kell érteni, hogy nem valamiféle luxus az iskolák felszereltségének javításá­ért, a tárgyi feltételeik meg­teremtéséért indított akció­sorozat. Kiemelt támogatást kell kapnia a diáksport fej­lesztésének, az iskolakönyv­tárok gazdagításának, a szá­mítógéppark, a szertárok, a nyelvi laboratóriumok szer­vezésének. Ezek nem fény­űző pénzkiadások a gazda­emelik. Mit szólnak a hír­hez abban a gimnázium­ban, ahol az elmúlt tanév­ben sztrájkkal hívták föl a kormány figyelmét a peda­gógusok a megélhetés ne­hézségeire? — A magam véleményét mondhatom el csupán, hi­szen kollégáimmal majd csak hétfőn találkozom. Elé­gedett vagyok a kormány kezdeti lépésével, s azzal az ígérettel, hogy 1992-ig utol­érik a pedagógusok az anyagi ágazat szellemi dol­gozóinak az átlagbérét, a ti­zenötezer forintot. Hozzá­fűzöm, ha az ő fizetésük tovább emelkedik, követni kívánjuk a megbecsülés mértékét Ahhoz, hogy idáig eljutottunk, úgy vélem, ne­künk, a Táncsics Mihály Gimnázium tanárainak is közünk volt, mi is tettünk érte valamit. (1980-as ada­tok szerint a Táncsics Mi­hály Gimnáziumban az át­lagbér 7800 forint volt.) Új képzési forma az új­sági válságban lévő Magyar- országon, hanem a válság­ból való kilábalás legfonto­sabb eszközei. Kiemelten foglalkozott a miniszter a jó iskola leg­fontosabb tényezőivel, a pe­dagógusokkal, s azokkal a tennivalókkal, amelyek cél­ja a tanári hivatás tekinté- lyénak visszaállítása. El­mondta, hogy felülvizsgálják a tanárképzés 1949-ben be­vezetett rendszerét, s dol­goznak a tudományegyete­meken belüli tanárképző in­tézetek felállításán. Ez utóbbiak feladata lenne a pedagógiai jellegű tárgyak oktatásának ellátása, az or­szág adott területén a szak­mai felügyelet gyakorlása, s ezek tartanák kézben az egységes rendszerré, fejlesz­tendő tanári továbbképzést. A ma tanítók döntő több­sége — mondotta — egy, ma már meghaladott centrali­zált és ideológiai-politikai szempontok alapján feldol­gozott szakmai artvagot sa­játíthatott el az egyeteme­ken. Ki kell alakítani ezért számukra az intézményes önképzést, az új ismeretek­hez, összefüggésekhez való hozzájutást, s nem utolsó­sorban gondoskodni kel! azokról az anyagi feltételek­ről, amelyek megengedik, donság a kaposvári 512. Szá­mú Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Itt tegnap dél­után Vidák Gizella, a városi tanács elnökhelyettese kö­szöntötte a pedagógusokat, a diákokat, köztük is megkü­hogy szellemi újratermelé­sükre is áldozhassanak. Ezért is dolgozott ki a művelődési kormányzat — bár a sztrájkokkal nem ér­tett egyet — egy hároméves tervet a pedagógusbérek­nek az értelmiségi fizeté­sekhez képest tapasztalható 70—100 százalékos elmara­dottságának behozására — mondotta a miniszter. Majd bejlenteíte: a Miniszterta­nács legutóbbi ülésén elfo­gadott javaslat szerint a pedagógusok bére 1990. ja­nuár 1-jétől a szokásos 4—6 százalékos automatizmus helyett az 1989. évi bértö­meg 20 százalékával emel­kedik. A pedagógusok ezen­kívül rendkívüli, 4 milliárd forintnyi fizetésemelésben részesülnek, ez három és félszer több, mint a mostani szeptemberi béremelés. Ezen intézkedésekkel eayütt tehát -a pedagógusok béremelése összesen mintegy 60 száza­lék körül lesz. Végezetül a miniszter ki­emelte: mind a kormányt, mind a tárcát politikai szán­dék vezette az országos tan­évnyitó színhelyének megvá­lasztásakor. Mi — mondotta — az 1990-es évek Magyar- országán egy sokszínű, az lönböztetett figyelemmel azokat, akik az első évfo­lyamon az iparművészeti szakközépiskolában kezdik meg tanulmányaikat. A kát tanulócsoportba huszonhá­rom diákot vettek föl kr­egyének, csoportok gazdasági és szellemi törekvéseinek szabad teret adó társadal­mat képzelünk el. olyant, amely tisztában van azzal, hogy az egyéni szabadság feltétele a másik véleményé­nek szabadsága, s ennek alapja az intézményesített türelem. Ebben a társada­lomképben az egyházak igen erős színekkel lehetnek je­len. Az egyházakban azt a közösségmegtartó intézmény- együttest látjuk, amelyben népeinket évszázadokkal ez­előtt először tanították az olvasásra, írásra, s amely- keretet adott a közösségszer­vező értelmiség nevelésének. A huszadik század végén, ma is szüksége van a társa­dalomnak azokra a hagyo­mányőrző és közösségmeg­tartó intézményekre, ame­lyek közül az egyház oly maradandónak bizonyult. A most végre a helyére, a mű­velődési tárcához visszake­rült egyházpolitika alapja: minden egyház feletti ellen­őrző funkciót feladni, s az egyháznak, mint a magyar állampolgárok kulturális, szociális és lelki életszükség­leteinek kielégítésére szolgá­ló intézménynek a jogos tá­mogatást megadni — jelen­tette ki a miniszter. rámia, illetve textiltervező szakra. A városi tanács el­nökhelyettese arra is utalt, hogy a képzéssel sikerül to­vább gazdagítani a megye képzőművészeti életét. A kaposvári új középisko­lai diákotthonba nyolcvan­egy diák költözött be teg­nap. A Forradalmárok tere 2. .szám- alatt korábban az MSZMP megyei bizottságá­nak oktatási igazgatósága működött. Az elsők között érkezett Varga Beáta Bu- zsákról, a Munkácsy gimná­zium és egészségügyi szak- középiskola harmadikos ta­nulója. Nemcsak neki volt megle­petés a kétágyas, szépen be­rendezett szoba, hanem a szüleinek is, akik elkísérték Kaposvárra. * — Nem panaszkodhattunk a Damjanich* utcai, Gver- gyai Albert kollégiumra, de nem is számítottunk ilyen kényelemre —' mondták, amikor körülnéztek. Horányi Barna Orvos írók r I f rr es képző­művészek találkozója Tizenöt éve alakult meg a Magyar Orvos írók és Kép­zőművészek Köre. Évenkén­ti találkozóját már ötödik alkalommal rendezik meg Somogybán. A kör szervező alelnöke, dr, Csapiáros Zsu­zsa a péntektől tegnapig Siófokon tartott rendezvény házigazdája. Németh László, Illés Endre, Csehov, Paszter­nák mai követői hivatásu­kat, a beteg emberek gyó­gyítását tartják a legfonto­sabbnak. Szabadidejükben azonban tollat, ecsetet fog­nak, hogy a lélekgyógvítást a művészet segítségével foly­tassák. Húsz kiállító mutatta be ezúttal képzőművészeti al­kotásait. A festmények, gra­fikák, kisplasztikák között néhány egészen kiváló is van. írásaikból huszonhatan ol­vastak fel: esszéket, novel­lákat, verseket, humoreszke­ket. Csapiáros Zsuzsa sze­rint az idei találkozó is szol­gálta a célt, hogy a fárasztó hétköznapok után megmu­tathassák egymásnak művei­ket. s ápolhassák az emberi és szakmai kapcsolatot. — Mi úgy fogalmazunk.: amatőrök vagyunk — mond­ta a kör elnöke, aki „civil­ben" megyei profetikus fő­orvos —, jóllehet közöttünk is vannak szép számmal, akik rendszeresen publikálnak. Kaposvárról az idén Csap- táros Zuzsán kívül csak dr. Tarján László vett részt a találkozón. Az első ilyen találkozót én szerveztem Debrecenben 15 éve —- mondta dr. Han- kiss János professzor. — Még korábban, egy 1966-ban rendezett nemzetközi kong­resszuson, Debrecenben ve­tődött fel az orvos írók vi­lágszövetségének gondolata. Később a mi példánk alap­ján szervezték át csoportju­kat a franciák és az olaszok. Mi ugyanis nemcsak orvoso­kat, hanem állatorvosokat és gyógyszerészeket is hí­vunk. Nálunk azok az egész­ségügyben dolgozók találnak közösségre, akik a művészet­tel is aktívan foglalkoznak. — Magyarország eddig két alkalommal rendezett ebben a témakörben - nemzetközi találkozót — egészítette ki dr. Konkoly Thege Aladár, a kör elnöke —, a legutóbbit nyolc éve Balatonfüreden. Jövőre itt, Siófokon lesz ha­sonló. Ez az idei amolyan főpróba is az 1990-es nagy találkozó előtt. Gy. L. Az érkezés pillanatai az uj kollégiumba, Kaposváron a For­radalmárok terén Szombat—vasárnapi tanévnyitók Visszhang a béremelésről a Táncsics Gimnáziumban IPARMŰVÉSZETI SZAKKÖZÉPISKOLAI OSZTÁLY KAPOSVÁRON Befejexte adósát a Balaton Channel Októbertől városi tévé Siófokon Vasárnap sugárzott ebben az évben utolsó alkalommal műsort Sióinkon a Balaton Channel Kft. tévéprogramja, a Tv-S. A rövid idő alatt népszerűvé vált műsor hiányzik majd a lakosság­nak. Dr. Kovács Péter fő- szerkesztőt kérdeztük: — Mi az oka a leállásá­nak, és hogyan képzelik a jövőt? — Elfogyott a sugárzásra szánt pénzünk, jóllehet szep­tember közepéig szerettünk volna még adni, s azt köve­tően mindenképpen tartot­tunk volna egy kis szünetet. Nehéz, de sikeres időszak van mögöttünk. A Balaton Channel Kft. megalakulása igen gyors volt: néhány hét alatt mindent elintéztünk, és a Sió Tv július elsején meg­kezdhette adását. Most majdnem egy hónapra leél­tünk : a gyors indítás miatt csak annyi reklámot sikerült szereznünk, amennyi eddig életben tartott bennünket. Nincs még pontos számítá­sunk arról, hogy mekkora volt a bevételünk és kiadá­sunk, de a kettő körülbelül kiegyenlíti egymást. Tehát nem leszünk veszteségesek, s ez nem csekélység. Főleg úgy, hogy a nyári stáb nagy része profi tévésekből állt; nekik köszönhető a színvo­nalas műsor és az, hogy a helybeli kollégák is beleta­nultak a televíziózás kulisz- szatitkaiba. A műszaki fel­szereltségünk sem volt tel­jesen tökéletes. Az egy hó­nap alatt most az lesz a legnagyobb feladat, hogy végső formájában elkészít­sük a stúdiónkat. Ránk is fér némi pihenés, hiszen a nyáron kora reggeltől késő éjszakáig dolgoztunk. — A Sió Tv nyáron reg­gel 8—10-ig, este 20—24 óráig sugárzott. Az itt lakók jelentős része szinte csak ezt a programot nézte, hiszen műsorszerkezetében, színvo­nalában hasonlított már a Siófok környékén jól fogha­tó műholdas adásokhoz. A helyieket a legjobban az za­varta, hogy túl sok volt az ismétlés: naponta játszották ugyanazokat a videóklipeket és szinte hetente ismételtek filmeket . . . — Amikor elindítottuk a műsort, arra számítottunk, hogy a vendégek hetente- kéthetente cserélődnek. Ezért nem gondoltuk, hogy az is­métlés ekkora „gondot’ okoz majd. A másik és talán dön­tőbb ok ennél is egyszerűbb: kevesen tudják, hogy filmet szerezni nem ,is olyan egy­szerű. Úgy, hogy a jogdíját is ki tudjuk fizetni. Sokan telefonáltak hozzánk, hogy nagy kazettakészletük van. szívesen a rendelkezésünkre bocsátanak. Csakhogy ez jo­gikig nem járható út: a né­zőszámnak megfelelő ;n ne­künk igen nagy összegű jog­díjakat kell kifizetnünk. Egy kereskedelmi televízió pedig csak addig, nyújtózkodhat, ameddig a takarója, azaz a pénze ér. Amennyi bevéte­lünk a reklámokból' volt, annyival gazdálkodhattunk. Az idei két hónapra körül­belül egymillió forintunk volt. Ha egv divatos Schwur- zenegger-film vetítésének a jogát vettük volna meg, ak­kor egész nyáron csak ezt az égy filmet vetíthettük volna. Viszonylag olcsó, de azért jó filmeket vettünk. — Milyenek a visszajelzé­sek? Mekkora térségben lát­ták a nézők az adásokat? — A Balaton keleti me­dencéjének környékén meg­felelő antennákkal fogható volt az adásunk, de szinte egészen elképesztő egyedi esetekről is kaptunk jelzése­ket. Levél érkezett például az ausztriai Burgenlandból s egy pozsonyi tv-toronv dolgozóitól, hogy fogták az adásunkat. Voltak, akik a íónyódi Vár-hegyen és Má- riaíürdőn is néztek bennün­ket. Látták a Tv-S adásait a gazdagréti közösségi an­tennarendszerhez tartozók is — Hogyan képzelik el ok- tóberban az újraindulást? — Megváltozott profillal kezdünk: nem a szórakozta­tást, hanem a várospolitikai célokat tekintjük a legfon­tosabb feladatunknak. Váro­si tévéként üzemelünk, s helyi gondokkal igyekszünk foglalkozni. Vizsgáljuk majd többek között az idegenfor­galom tapasztalatait, a köz­műellátottságot, az oktatás­ügy gondjait. Egyenes adás­ban fórumok szervezésére is vállalkozunk, ahol a város vezetői mellett helyet kap­nak a lakosság: képviselői, és telefonon bárki kérdéseket tehet föl az illetékes'eknek. Összefoglalókat készítünk például a Siófoki Bányász hazai és idegenbeli mérkőzé­seiről. Valószínűleg hétfőn esténként jelentkezünk majd, hetente egy alkalommal. A hagyományosan városinak tartott televíziózás mellett télen is szeretnénk egv ki­csit folytatni a nyáron be­vált műsorszerkezetből a szórakoztatást. Ha lehet, té­len is vetítünk majd filme­ket. Gyarmati László

Next

/
Oldalképek
Tartalom