Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-29 / 230. szám

1989. szeptember 29., péntek Somogyi Néplap 3 ARANYBORJÚ □ SZABADIDŐ r»° van pénxe kellemesen töltheti Reprivatizáció és piacgaz­daság. Mostanság ezek a varázsszavaink. A reprivati­zációt kimondani is nehéz, a piacgazdálkodást csupán megvalósítani. Ha nem lesz reprivatizáció, piacgazda­ság sem lesz, s ha nem lesz piacgazdaság, menthetetle­nül és végérvényesen elma­radunk Európától, „s lön sötétség és fogaknak csikor- gatása”. S, ha mégis sikerül piacgazdaságot teremte­nünk, évek, talán évtizedek múltán minden bizonnyal boldog lesz a magyar. Ügy vélem, némi laikus egysze­rűsítéssel ez itt a kérdés, a kérdések kérdése legalábbis a különböző fórumokon, plénumokon, kerekaszta 1­beszélgetéseken. S miköz­ben a vitatkozók, különböző szemszögből ugyan, de egy távoli „aranyborjúra" füg­gesztik tekintetüket, az úgy­nevezett köznép (a minden­kori) fanyalogva hallgatja az okos érveket, s egyálta­lán nem lelkesedik. Pedig a közgazdász is, a szociológus is a tévé képernyőjéről fér­fiasán a szemébe tekint az állampolgárnak és határo­zottan közli vele, hogy ha már szegény, akkor még szegényebb lesz, s ha még úgy-ahogy tartani képes kö­zepes életszínvonalát, ha­marosan eljön az idő, ami­kor lecsúszik a szegények közé, mert ez az ára a „szebb jövőnek”, az egyelő­re csak képzeletben csillog- dáló aranyborjúnak. Ebbe bizony bele kell nyugodni, öregem, néz barátságosan a magas beosztású honatya ugyancsak a tévé képernyő­jéről az úgynevezett kisem­ber szemébe, akinek, ha leg­alább 40 évet megért, sok mindenbe bele kellett már nyugodnia. Abba is bele kell törődni­ük, folytatja biztató mosoly- lyal oktatónk, hogy a gaz­dagok még gazdagabbak lesznek, akik természetesen másmilyen gazdagok, mint A gazdaságtalan, fizetési nehézségekkel küzdő szerve­zetek egyik legnagyobb kényszerű hitelezője a tár­sadalombiztosítás. Az Orszá­gos Társadalombiztosítási Főigazgatóság adatai sze­rint a vállalatok, szövetke­zetek, különféle magán- és kisszervezetek társadalom- biztosítási járulékfizetési elmaradása a késedelmi ka­matokkal együtt augusztus végén 8,1 milliárd forint volt. Az adósok között, épp­úgy számontartanak neves nagyvállalatokat, mint kis­iparosokat. Tartozásaik ösz- szege néhány ezer forinttól a több mint 10 millió forin­tig terjed. A legnagyobb adósok a vállalatok, őket terheli a tartozásoknak több mint a fele. Késedelmes befizetések ko ­rábban is előfordultak. Az eladósodás mértéke tavaly vált jelentőssé, amikor a tartozások összege megdup­lázódott. A pénzszűkével küszködő gazdaságban a kü­lönféle szervezetek ily mó­don a társadalombiztosítás­tól jutnak hitelhez. A pén­zükért sorban áldó vállala­tok szaporodásával, a hitel- politika további szigorításá­val ez a jelenség az idén tovább erősödött: a múlt év vége óta 1,4 milliárd forint­tal nőtt a társadalombizto­sítás kintlevősége. Bármilyen nagyok is a tartozások, ez nem veszé­lyezteti a társadalombiztosí­tási ellátást, hiszen az ösz- szeg a társadalombiztosítás ez évi kiadásainak 3 száza ­a régi gazdagok, mert ezek nem az átkos kapitalizmus­ban tettek szert a vállalko­záshoz szükséges tőkére, ha­nem a piacgazdálkodás nél­küli szocializmusban, amely mellesleg csődöt mondott. A mi gazdagjaink többen bi­zonyos látnoki képességek birtokában már akkor meg­sejtették ezt a csődöt, ami­kor az egyszerűbb eszű ha­landók még az államosítás­ban látták a nép felemelke­désének lehetőségét. Ezért ők, e daliás idők szellemé­vel ellentétben, rögtön meg­kezdték a reprivatizálást, majd folytatták. A piacgaz­daság hiánya csak segítette ezt a sajátos „eredeti tőke- felhalmozódást”, amely a kollektivizmus zászlaja alatt, az állami tulajdon bás­tyái mögött ment végbe, kez­detben szinte észrevétlenül, suba alatt, később azonban egyre nyíltabban, sőt fenn- héjázóan. A piac törvényei helyett (amelyek egyébként antihumánus farkastörvé­nyek, s csak igen gazdag és kifinomult rendszerű szociá­lis ellátással lehet védekezni ellenük) egy-egy mindeniható személy vagy csoport érdeke uralkodott, következéskép­pen buján virágzott a kor­rupció, a szervilizmus, amely mindenkor a középszer, a tehetségtelenség melegágya. E „feudál-szocialista” kö­zegben (mely a szocialista isméket lejáratta, s nem­csak gazdasági, hanem eti­kai válságba is sodorta a társadalmat) az egykor ál­lamosított nemzetgazdaság kezelői gyorsan legyűrték a mozgalomban régebben kö­telező puritanizmusukat, s könnyen megszokták ko­rábban nem is álmodott le­hetőségeiket, előjogaikat, egyre korlátlanabb hatal­mukat az anyagi eszközök és az „élőmunkaerő” fölött. Ráadásul a reformszínű dek­laráció a vállalatok önállósá­gáról is csupán az egyed­uralmi törekvéseknek ked­léka, s 11 napig fedezné a különféle ellátások folyósí­tását. Ilyen jelentős hitele­zői szerepre a főigazgatóság azonban nem vállalkozhat. A megoldást nem abban lát­ják, hogy kezdeményezzék Legnagyob adósaik felszámo­lását, mert akkor korántsem biztos, hogy viszontlátják pénzüket. A pénzügyi élet szabályai ezen kívül más, kevésbé drasztikus, de azért komoly következményekkel járó megoldást is lehetővé tesznek. Első lépésként nem­régiben még csak a fizetés­re felszólító leveleket küld­ték ki a legnagyobb adósa­iknak. Egyedül a fővárosban 21 nagyvállalat kapott ilyen felszólítást, összesen 470 millió forint tartozásuk ki- egyenlítésére. A felszólítottak jó része ígéretet tett tartozásainak rendezésére, a legnehezebb helyzetben levő szervezetek közül pedig többen fizetési haladékot kértek. A legindo­koltabb esetekben, amikor valóban reményt láttak a vállalkozás pénzügyi helyze­tének javulására, ezt a ha­ladékot eddig megadták. így például az év végéig adtak lehetőséget annak a három megye — Borsod, Hajdú és Szabolcs — 218 mezőgazda - sági szövetkezeti nagyüze­mének tartozásaik kiegyen­lítésére, amelyeket tavaly komoly belvízkárok sújtot­tak. Az adósságállomány to ­vábbi növekedésének meg­állítása érdekében pedig a késedelmi kamat emelését fontolgatják. vezett. Ezután föntről nem illett, lentről pedig tovább­ra sem lehetett korlátozni az igazgatói hatalmat. Így az­tán egy-egy mamutcég élén valóságos oligarchák vonatkoztathatták magukra kissé módosítva XIV. Lajos király kijelentését: „a válla­lat én vagyok"’. És most ez az agyonpre­mizált, számos előjogot él­vező, gazdasági arisztokrá­ciaként emlegetett csoport, a hiánygazdaságban meg- milliomosodott magánszek­tor prominens képviselői­vel, s azok életnívójához felzárkózva, immár leplezet­lenül törekszik arra, hogy valóban tulajdonos legyen ott, ahol eddig haszonélve­ző volt. „Az önátmentési akciók” látványos esetei el­képesztik, de meg is moso- lyogtatják' az embert... Mindenekelőtt a megtépázott MSZMP-től húzódtak el kö­zülük sokan, azt a látszatot igyekezvén kelteni, mintha az ő posztjuk független lett volna a párttól, holott a legnaivabb polgár is tudja, hogy nincs olyan első számú vezető széles e hazában, aki nem az MSZMP, pontosab­ban a helyi pártbizottság (helyenként az első titkár) akaratából, illetve jóváha­gyásával került a beosztásá­ba. Sőt mi több! Az a tény sem merül olyan gyorsan feledésbe, mint többen vélik, hogy gazdasági arisztokratá­ink közül sokan kezdték egykor a pályájukat azok­ban az épületekben, ahol a KISZ- és pártapparátusok székeltek, s hogy nemrég még ugyancsak sűrűn kop­tatták lépcsőjüket azok a lá­bak, amelyek manapság másfelé igyekeznek. A fő­nököt pedig követik a he­lyettes főnökök, azokat pe­dig a főosztályvezetők (a függetlenített párttitkárok­ból egy szempillantás alatt személyzeti vezetők lesznek, még több fizetéssel), azokat pedig az osztály- és csoport- vezetők, valamint a helyette­seik és azok helyettesei. Eközben az „egyszerű dol­gozó” (a mindenkori) hüle- dezve hallgatja az okos ma­gyarázatokat a reprivatizá­ció és piacgazdaság várható áldásairól, a távoli „arany­borjúról”, s mielőtt eladják feje fölül a munkahelyét, még egyszer, utoljára eltöp­reng: vajon mi lehet az oka annak, hogy ebben az or­szágban mindent érdemes csinálni, csak dolgozni nem. Szapudi András — Üdvözlöm sorstársaimat — kezdte mondandóját Fe- rencz Miklós pécsi kisiparos, az Országos Vállalkozói Fó­rumon tegnap délelőtt Keszthelyen, a Festetics- kastélvban. A pécsi vállalko­zó teljesen automatizált nyilvános illemhelyeket épí­tene, de többek között a Balatoni Intéző Bizottságot sem ’ érdekelte az ötlet. In­kább azt választották, hogy az embereket kell megnevel­ni: ne tegyék tönkre a WC- ket, nem pedig a WC-t meg­reformálni. Nos, azt hiszem, ehhez nem kell semmit hoz­zátenni. Ezek után már az sem különös, hogy a Pénz­ügyminisztérium főosztály­vezetője meglehetősen drasztikusan elutasította a Egyre kevesebb embernek adatik meg nálunk, hogy valóban pihenéssel töltse a kikapcsolódásra szánt időt. A szabadidőcikkeket gyártók erről persze nemigen akar­nak tudomást venni, ontják a szebbnél szebb, kitűnő minőségű portékákat. Ko­rábban is említettük, de most is ide kívánkozik, hogy a legszínvonalasabb bemu­tatók a frissiben alakult kft.-ék és más vegyes vál­lalatok javára írhatók. A külföldi tőke nagyobb teret enged a pazar bemutatók­nak. A jövő megrendelőit a túltelített piacon is fel lehet kutatni. A BNV egyik szenzációja Schwinn Csepel Kerékpár­gyártó és Forgalmazó Kft. bemutatója. A legdrágább biciklit több mint húszezer forintért kínálják, de nyolc­tízezerért is lehet már igen jó minőségű kerékpárt ven­ni náluk. Egyelőre csak ta­pogatóznak, keresik a hazai piacot, külföldön viszont meglehetősen nagy sikerre számítanak. A kft. részben azért ala­kult, mert a Csepel Magyar- országon el tudta adni ter­mékeit, de az export leg­többször kútba esett. Az amerikai Schwinn cég vi­szont remek technológiát, kiegészítő felszereléseket szállít, s az így készült ke­rékpárokkal talán a másod- harmadállásban megfáradt polgárok is szívesebben pe- dáloznak. A kft. országos hálózatot kíván kiépíteni: a szakboltokban nemcsak ke­reskedéssel foglalkoznának. fórumon való részvételét: dolgozni akarnak, nem pedig vitatkozni. Dr. Czoma László ország- gyűlési képviselő viszont a tanácskozás kedvéért hagy­ta ott a Parlamentet. Meg­nyitójában elmondta, hogy vissza kell adni a vállalko­zók hitét. Dr. Kovács Gyu­la, a MTESZ főosztályveze­tője úgy fogalmazott, hogy a magyar gazdaság kulcskér­dése a vállalkozások fellen­dítése. Elmondta azt is, hogy a ma jól prosperáló világcégek is kisebb vállal­kozásként indultak. — Szerencsés időpontban rendezték meg a fórumot, megvan annak a lehetősége, hogy most megfelelően tá­mogassák a vállalkozókat. A MTESZ is azokkal ért egyet, hanem az ötéves garanciájú gépek szervizét is ellátnák. Ha ez megvalósul, néhány éven belül reneszánszát él­heti nálunk is a kerékpár. A biciklis túrázáshoz is jól jön egy sátor, ezt a Bu- da-flax Tatbi Kempingcikk Leányvállalat kínálja máso­dik önálló kiállításán. A ker­ti pavilonjaik megint sikert arattak, és már az első na­pok után úgy látszik, hogy ebből a BNV után is sok megrendelést kapnak. Ná­lunk meglehetősen nagy új­donságnak számít az üveg­szálvázas sátor. Mint meg­tudtuk, a nagy sátorgyártók évek óta használják a köny- nyű merevítőket. Az üveg­szálas váz korántsem ol­csóbb, mint a hagyományos acél- vagy alumínium cső, de könyebb és szilárdabb. akik nem azonosulnak min­denben a Pénzügyminiszté­rium álláspontjával. Java­solták, hogy 30 százalékra csökkenjen a nyereségadó. A Vállalkozó korábban gyanús, kiirtandó dúvad volt. Ma már háziállattá, pontosabban fejőstehénné szelídült. — Dr. Kovács Gyulától azt is megtudtuk, hogy a tavalyi adatok alapján nálunk az összes jövedelmeknek csak a fele adózott, a különböző engedmények miatt. Másutt azt az elvet követik, hogy nem az adó mértékét növe­lik, hanem az adózók szá­mát. Ezt a tapasztalatot kel ­lene átvennünk. Vállalhat-e munkát kül­földön a kisiparos alkalma­zottja? — kérdezte az egyik résztvevő dr. Juhász Imré­A televízió és a rádió a szabadidő eltöltésének igen fontos kelléke. Még akkor is, ha a pihenőidőit pénzke­reső munkával töltjük. Ott vannak például a műhelyek, amelyekben naphosszat szól a rádió. A Hermnböck Orion kereskedelmi részvénytársa­ság nagy választékkal je­lentkezett a szórakoztató elektronikához tartozó ter­mékekből. A nyugatnémet Hernnböck cég maga köré gyűjtötte a legnevesebb nyu­gat-európai és tengeren túli elektronikai cégeket, és ezek portékáit árulja Ausztriában és az NSZK-ban. A cég rész­vényeinek a felét az Orion vette meg, annak fejében, hogy majdan a saját ter­mékeiknek is megfelelő pia­cot találnak. A Hernnböck Orion Rt. üzlethálózatot akar kiépíteni Magyarorszá­gon, a vidéki nagyvárosok­ban. A cég sajtótájékoztatóján elhangzott, hogy az általuk kínált cikkek árszintjét a nyugatnémet boltokéhoz iga­zítják, esetleg még annál is olcsóban juthatunk videók­hoz, robotgépekhez. Mint­hogy a Kaposker a Hernn­böck Orion egyik vásárlója, érdekelt volna, hogy a me­gyei kereskedelmi vállalat üzleteiben miért kerülnek az említett árszintnél jóval töb­be a híradástechnikai cik­kek. Megtudtuk, hogy a Ka­posker nemcsak a Hernn­böck Oriontól vásárol. Az rt. ugyanis gondosan ügyel arra, hogy senki ne élhessen vissza az átlagosnál sokkal kedvezőbb árakkal. (Faragó) tői, a Kereskedelmi Minisz­térium NSZK-referatúra ve­zetőjétől. Konkrét választ nem hallhattunk, de az ki­derült, hogy nem egyenlő eséllyel indul a kiküldetési versenyben egy vállalkozó és mondjuk egy nagykereske­delmi vállalat. A legnagyobb szenzációt dr. Béres József jelenléte mellett Morvái Ferenc szol­gáltatta. A kazángyáros ja­vasolta, hogy a magánvállal­kozók hozzanak létre egy ér­dekközösséget, saját bank­kal, kereskedőházzal és töb­bek között jogi irodával. Az előzetes információk sze­rint a szervezet külföldi tő­kére is számíthat. A fórum ma délelőtt foly­tatódik. F. L. Több mint 8 milliárd forinttal tartoznak a társadalombiztosításnak Vállalkozási érdekképviselet Csak magukra számíthatnak FÓRUM ÉS KIÁLLÍTÁS KESZTHELYEN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom