Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-26 / 227. szám

Somogyi Néplap NAPILAP XLV. évfolyam, 227. szám Ara: 4,30 Ft 1989. szeptember 26., kedd Közlemény az MSZMP KB üléséről Az MSZMP Központi Bi­zottsága hétfőn1 délután köz­leményt adott ki a KB ülé­séről : „A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága 1989. szeptember 25-én Nyers Rezső elnökle- téval ülést tartott, amelyen a Központi Bizottság tag- jain kívül részt vettek: a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke és titkára, a megyei és a megyei jogú pártbizott­ságok első titkárai, a Buda­pesti Pártbizottság titkárai, a kongresszusi küldöttcso­portok vezetői, a SZOT el­nöke és főtitkára, a párt nyíregyházi és szegedi váro­si bizottságának első titká­rai, valamint a pártsajtó ve­zetői. 1. A Központi Bizottság élénk, beható vita keretében állást foglalt a kongresszusi felkészülés politikai és szer­vezeti kérdéseiben. — Grósz Károly főtitkár előterjesztésében megvitatta a testület kongresszusi be­számolóját, és kifejezte egyetértését annak politikai vonalával, lényegi megálla­pításaival. Pozsgay Imrének, a párt­elnökség tagjának előterjesz­tésében megtárgyalta a párt programnyilatkozatának ter­vezetét, és úgy döntött, hogy azt a kongresszusnak meg­vitatásra és elfogadásra ajánlja. — Kovács Jenő KB-titkár tájékoztatója alapján átte­kintette a kongresszus szer­vezeti, technikai előkészüle­teit. 2. A testület meghallgatta Pozsgay Imre tájékoztatóját a háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásokról, és jóváhagyólag tudomásul vet­te az MSZMP tárgyalókül­döttségének munkáját. Az elért megállapodás jelentős lépés az ország jövőjét szol­gáló békés átmenethez. Az MSZMP a maga részéről mindent megtesz a megálla­podás valóra váltásáért. 3. A Központi Bizottság Barabás János KB-titkár előterjesztésében a nemzeti megbékélésről állásfoglalás­tervezetet alakított ki, ame­lyet — más dokumentumok­kal együtt — megvitatásra ajánl a kongresszusnak.” Az MTI munkatársa rész­letesebb tájékoztatást kért az ülésen elhangzottakról, ám a Központi Bizottság il­letékesei ettől elzárkóztak. Folyamatosan dol­gozik a komputerve­zérlésű olasz pán­tológépsor a kapos­vári Kaposplastnál. A gépsoron az idén mintegy ezerszáz tonna különböző szé­lességű pántolósza­lagot gyártanak. Fotó: Jakab Judit Érezzük az ország sorsáért aggódók támogatását Az MTI interjúja Németh Miklós miniszterelnökkel Az MSZMP mint a jelenlegi kormányzó párt és a kormány ellentmondásos viszonyáról, a Németh-kormány működésének eddigi mérlegéről és jövőbeni stratégiai céljairól, valamint más, a közéleti, a mai viták homlok­terében álló kérdésekről fejtette ki nézeteit Németh Miklós miniszterelnök a Magyar Távirati Iroda kérdé­seire válaszolva. Az interjút teljes terjedelmében közöl­jük. — Az utóbbi időben — egyesek vádként, mások ér­demként — egyre többször hangoztatják, hogy a kor­mány eltávolodott saját pártjától, az MSZMP-től. Igaznak tartja-e ezt a meg­állapítást? — A kérdést így is fel le­het tenni, de ez hibás vá­laszra csábít. Mindenki egyetért abban, hogy a párt­állam intézményét le kell bontani. Nem a párttól tá­volodott el a kormány, ha­nem a párt vezető testüle­téi által hozott döntések végrehajtója helyett vált önálló kormányzati politikai erővé. A lényeget abban Iá tóm, hogy a kormány és í parlament együttműködésé ben helyreállt a parlamentá ris demokrácia. Nem vártuk meg ezzel a koalíciós idő két. Ez azt jelenti, hogy í kormány csak a parlament­nek felelős döntéseiért. Mi után azonban a páriámén többségében MSZMP-tagok bőt áll, ezért a kormány ez­zel közeledett saját pártjá­hoz, hiszen konstrukth együttműködést tudott ki­alakítani annak parlament képviseletével. Ezenkívü ezernyi jelzés bizonyítjr (Folytatás a 2. oldalon) L, Merre tart az úttörő? November 24—25—26-án Zánkán rendezik meg az úttörővezetők X. konferen­ciáját. A megyében folyó előkészületekről Ádámné Fábri Lili, a Somogy Me­gyei Űttörőszövetség elnöke adott tájékoztatást. A konferencián négy na­pirendi pontban kell egysé­ges álláspontra jutni. Érté­kelik a szövetség 43 éves múltját, majd a Magyar Űt- törők Szövetségének alapsza­bályát vitatják meg a kül­döttek. Ez két nagy blokkból áll: az előszóból, amely azt tartalmazza, hogy a szerve­zet milyen céllal akar (to­vább) működni, milyen föl­tételeket szeretne, valamint kikkel és itiilyen módon akar együttműködni. A másik rész a működési szabályzat, amely a szövet­ség jövőbeni ideális tevé­kenységét vizsgálja. Dönte­ni kell, milyen vezető testü­letek működjenek a szerve­zetben. Üj ügyvivő testü­letet kell létrehozni. E há­rom napirendi pontot írásos vitaanyag tartalmazza, ezt az úttörővezetők véleménye­zik. Az lenne a legjobb, ha a konferencián csapatszintű vélemények jutnának kifeje­zésre. Végül a testület tisztség- viselőit választják meg. Itt az alulról jövő kezdeménye­zésnek kell érvényesülnie. Először szeptember 26-án találkoznak a városi úttörő­elnökök, hogy együttesen ér­telmezzék a vitaanyagot. Az úttörőcsapatoknak október 22-ig kell véleményt mon­daniuk a vitaanyagról. Na­gyon fontos, hogy ne csak az úttörőyezetők, hanem az ifik és az úttörők is megis­merkedjenek a vitaanyaggal, hiszen az ő mozgalmi éle­tükről van szó, az alapkér­dések a gyerekekre tartoz­nak. Érdekesség, hogy a csapat­szintű megbeszélésen nem előírt napirendi pontokról is vitatkozhatnak, véleményt formálhatnak. (Ez eddig nem volt szokás.) A városi szintű értekezlet­re küldötteket választanak. Az értekezletek feladata, hogy a csapatgyűléseken el­hangzott véleményeket ösz- szegezzék és közvetlenül vá­lasszák meg a konferencia- küldötteket. Azokon a területeken, amelyeken 15 vagy ennél kevesebb úttörőcsapat mű­ködik, egy küldöttet jelöl­hetnek. Ahol az úttörőcsa­patok száma 15 és 30 között van, ott két küldött jelölé­sére van mód. Kaposvárt — mivel a megyeszékhelyen 38 úttörőcsapat dolgozik — hár­man képviselik a konferen­cián. A megye nem kapott külön delegálási lehetőséget, így Somogyból 13 közvetlen küldött utazik Zánkára sza­vazati joggal. Megyénket még további négy személy képviseli a konferencián, ők tagjai az országos tanács­nak. Hogy ők is rendelkez­nek-e majd szavazati joggal, vagy csak tanácskozási jog­gal vehetnek részt, az a kon­ferencián fog eldőlni. November 5-ig valameny- ■nyi városi küldöttértekezle­tet meg kell tartani és ki kell alakítani a területi ál­lásfoglalásokat. A területi küldöttértekez­leten elhangzott viták ta­pasztalatait jegyzőkönyvben kell rögzíteni. Erre az eset­leges későbbi módosítások miatt van szükség. A küldöttcsoportok szere­pe jóval nagyobb, mint a múltban volt. Ezért valóban komolyan együtt kell dol­gozniuk. Éppen ezért a me­gyei elnökség úgy gondolja, hogy november 5-e és 20-a között a választott küldöttek számára több olyan, találko­zót kell szervezni, amelyen megismerkedhetnek a más körzetekben dolgozó társaik­kal!. Rendkívül fontos, hogy a küldöttek minél alaposab­ban megismerjék a megyé­ben élő úttörővezetők, ifik és főleg az úttörők vélemé­nyét. Hallottuk, hogy megyénk­ben nem zilálódtak szét az úttörőcsapatok. Sem felnőttek, sem gyerme­kek nem léptek ki tömege­sen a szervezetből. (Nem úgy, mint a főváros egyes kerületeiben.) A szeptemberi iskolakezdésnél egyetlen út­törőcsapat sem jelezte, hogy megszűnik. így Somogybán mind a 128 úttörőcsapatban megkezdődhetett a munka. A gyerekek az első nagy ak­cióra készülnek: szeptember 29-én lesz a fegyveres erők napja, amely egyben a csa­patzászló ünnepe is. Szeptemberben fogadják el az egész éves gyermek- programot. Ilyenkor tervezik meg előre fél vagy egész évre a nagyobb akciókat. A legtöbb helyen új vezetősé­get választottak az úttörők. Fenyő Gábor VITATKOZUNK, VITATKOZGATUNK... — Megmondaná a nevét? — Jobb ma a névtelenség... Miért kí­váncsi rá? — Tudni szeretném, kihez van szeren­csém. Ugyanis nem mutatkozott be a gyű­lésen, amikor kikelt az MSZMP-ben mos­tanság tapasztalható viták ellen. — Talán inkább széthúzás ellen! Ezek a viták azt bizonyítják, nincs egység a párt­ban. Emlékszik arra a pasasra — nem is nevezném én az ilyet elvtársamnak — ,aki azt monda, nagy hiba, hogy a párt lemon­dott az ateizmusról. Mire felugrott a má­sik ott az asztalnál és csak úgy odavágta: — Nem mondott le, csak magánügynek te­kinti a vallást. Meg aztán gondoljon az öreg bolsira — lehet vagy hetvenéves —, akt kijelentette: a párt eltávolodott a mar­xizmustól. Mire felállt az asztalnál egy fia­tal értelmiségi és közbeszólt: — Nem távo­lodott el, mert nem is volt ott. Ugyanis a sztálinizmus száműzte Marxot. Soroljam? Hát győzhet a választásokon egy ilyen szét­húzó párt? — Egy pillanat. Tudja miért zsörtölődtek legtöbbet a párttagok — mondjuk — úgy két évvel ezelőtt? Nos, elárulom. Azért, mert nem volt az alapszervezetekben érde­mi vita. Úgyszólván mindenről központilag, a fejük felett döntöttek, és legfeljebb a „kö­telező" egyetértést várta el a párt. Amit a taggyűléseken, egyéb fórumokon kellett vol­na elmondani, azt az utcán, folyosón, a csa­ládban beszélték meg — annyiféleképpen alakítva az álláspontot, ahányan voltak. Ez talán az egység jele volt? Legfeljebb a lát­szategységé! Nem véletlen, hogy a múlt évi, májusi pártértekezlet előtt, amikor már megváltozott a közszellem a pártban, ele­mi erővel tört fel a tagságban az elkesere­dés és a változtatás igénye. A szocializmus történetében talán először fordult elő, hogy alulról kényszerítettek ki egy történelmi vál­tozást .... — Igaz, magam is gyakran dünnyögtem a fejbólogatás miatt. Nemegyszer a taggyű­lés után egyedül ballagva hazafelé a sötét utcán úgy éreztem, végtelenül magányos vagyok... De ami most itt folyik, az már sok! — A vitáról nem lehet mondani, sok vagy kevés. A vitának addig van létjogosultsága, amíg a vitatkozók meg nem győzik egy­mást, vagy kompromisszumot nem köt­nek. Már az is nagy eredmény, ha látják, kinek mi a gondja, baja, mit miért gondol. Enélkül egyet sem lehet lépni a tisztánlá­tás, a tisztázás felé. Éppen a vita az a cso­daszer, amely — ha engedik hatni — biz­tos talaja lehet az egységnek ... Tudja, az imént, amikor a vitákat okolta az egy­ség hiányáért, arra gondoltam, vajon miért van az, hogy küzdünk valamiért, s amikor ott van az ölünkben, megijedünk tőle. Így vagyunk most valahogy ezzel a vitával... — De hát hol a határ? Hol kezdődik a széthúzás? — Talán ott, ahol a demokrácia végződik, ahol nem a józan ész, az érvek, nem az or­szág érdekeit szolgáló célok számítanak; ahol kezdik figyelmen kívül hagyni a ta­nulságokat, ahol hátrafelé néznek csak, miközben előre kellene lépni... — Es ha én ezt vitatom? — Megteheti. Csak egyet nem tehet: azt, hogy meg nem történtnek könyvelje el ezt a közöttünk most lezajlott vitát. A többi már jön magától... — Miféle többi? — Ha gondolkodunk egymás véleményén, elöbb-utóbb belátjuk, lám, egyikünk sem birtokosa a bölcsek kövének, csakis egymás véleményének megismerése útján — ha kell, szenvedélyes vitákban — kovácsolhat­juk ki azt a bizonyos cselekvési egységet, amelyről annyit beszéltünk már az elmúlt évtizedekben. — Csak nem azt akarja mondani, hogy odabent a gtfűlés végén ezért paroláztak egymással azok, akik valamivel előbb még legszívesebben megtépték volna egymást? — O, dehogy! Csak vitatkozom. Van kedve folytatni? * — Isten ments! Apropó! Nem jön egy sörre? Cudar meleg van ... — Hát lehet. .. Am az utóbbit én azért vitatnám. Szegedi Nándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom