Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-25 / 226. szám
1989. szeptember 25., hétfő Somogyi Néplap 5 Akiknek küldetésük van Folklórtábor Fenyvesen — A Kaláka kedve Rádió jog yx*t Mocsár az iskolában? 21 amatőr folklórista érkezett a hétvégére Balaton- fenyvesre, hogy megbeszéljék gondjaikat, problémáikat és feladataikat. Ök azok, akiknek küldetésük van, akik felelősek azért, hogy a népi kultúra tovább éljen szőkébb hazánkban, Somogyországban. Ok azok, akiknek jelentős része már korábbról magával hozta a népi hagyományok tiszteletét, szeretetét, a néptáncoktatói és táncházvezetői tanfolyamon. — E gondolatokkal mutatta ,be a jelenlevőket Csikvár József, a megyei művelődési központ művészeti osztályvezetője. Óvónők, tanárok, középiskolások tanulják itt a gyűjtés, feldolgozás módszertanát. Csikvár József kritikusan említi a pedagógus- és népművelőképzést, mert legalább ezeken az egymáshoz közeli pályákon jóval többet kellene tudni a népi kultúráról. — Somogy hat nagyobb tájegységre osztható, s azt szeretnénk, ha ezek hagyományaira külön-külön is felfigyelnének az ottlakók. Meggyőződésem, hogy a helyi közösségek fontosnak tartják a tradíciókat, ha tudják, hogy az övék, ha tudják, hogy évtizedekkel ezelőtti szokásokat, dalokat tanulnak a gyermekek. Azt szeretnénk, ha az amatőr csoportoknak nemcsak a vezetői, hanem a tagjai is végeznének gyűjtést, s ez a munka a szellemi néprajz mellett a tárgyi emlékekre is kiterjedne. A tematikánkat is — amely több évre szól — úgy terveztük, hogy először a monografikus, majd a tematikus anyagokkal ismerkedjenek a résztvevők. Winkler Ferenc, a megyei múzeum néprajzos munkatársa segítségével számba vették az eddig gyűjtött anyagot, megbeszélték ennek tanulságait és a további tennivalókat. Az előadó arra hívta föl a jelenlévők figyelmét, hogy nagyon fontos az anyag történetiségét kutatni — a hitelesség miatt is. A tánc, a zene mellett meg kell ismerni a települések gazdaságtörténetét. A helyi társadalomban végbement szerkezetváltás ugyancsak izgalmas a jelen és a jövő számára. A Kaláka óvónői munka- közösség a Siófok környéki települések szakembereit fogja össze. Képviseletükben ketten is megjelentek: Holovics Erzsébet, a munkaközösség vezetője és Róka Lászlóné. A Kaláka már eddig is szép eredményeket ért el a hagyományőrzésben: az óvodai ünnepélyeken rendszeresen fölhasználják a gyűjtött anyagot. A szülők, nagyszülők is jelen vannak, amikor a gyerekek bemutatják a régi játékokat, dalokat. — Először nekünk is tanulnunk kell, hogy taníthassunk. Megismertük már a Külső-Somogy hagyományainak egy részét — a farsangolást, betlehemezést, ki- szehajtást; meganultunk tojást festeni. A gyűjtött dalokat, zenét bemutatjuk, megtanítjuk a gyerekeknek, természetes anyagokból játékokat készítünk. Biztos vagyok abban, hogy a jelenleg 14 fővel dolgozó munka- közösség mjinkánk ismeretében hamarosan bővülni fog — mondta Róka Lászlóné. A Kaláka által gyűjtött anyagot a megyei pedagógiai intézet módszertani kiadványként fogja megjelentetni. (Süli) Döbbent szülők panaszolták a minap: Kaposvár egyik általános iskolájában nem minden gyereknek adatik meg, hogy elmenjen az osztálykirándulásra. Nem, nem azért mert a szülők nem tudják kigazdálkodni a kirándulásért fizetendő tisztes summát. A pedagógus egyszerűen nem hajlandó magával cipelni a nagylétszámú osztályt, ehelyett inkább két tanulócsoportból választják ki a diákokat és csak ők mehetnek el a kétnapos országjárásra(?). A legszomorúbb az egészben, hogy a gyerekekre bízzák: tegyenek javaslatot egymás ellen. A tízen alig túli nebuló golyózza ki a másakat, hogy neki sikerüljön fölkerülni a buszra. A szülők persze fel vannak háborodva. A bosszankodás ez esetben aligha elég. Jól jönne viszont az az iskolatanács, amelyről a Tanakodó című műsor vendégei beszéltek szerdán este a Kossuthon. Kié legyen az iskola, tette fel a kérdést a műsor alcíme. Valóban kisajátíthatják-e maguknak a tanintézetet a pedagógusok, esetleg testálják át a felelősséget a diáktanácsra vagy éppen valamelyik párt gyakorolja majd a fennhatóságot? A válasz, azt hiszem, teljesen egyértelmű, szó sem lehet kisajátításról, a vezetés mellett fölöttébb szükség van egy demokratikus tanácsra, esetünkben iskolatanácsra. Az erre vonatkozó MSZMP és kulturális kormányzati álláspontot követően többé- kevésbé ezt indítványozza az MDF és a Szabad Demokraták Szövetségének programja, ha nem is azonos kiindulópontból. Beke Kata, a vita egyik szereplője véletlenül szóba hozta a szülői munkaközösséget, s ezzel tekintélyes vihart kavart. „Az „szmk” csupán a szülők ideológiai nevelésének színtere” — idézett egy szociológust Mezei Károly, a műsor szerkesztője. A munkaközösség még csírájában sem testesíti meg az iskola- tanácsot, nyugodtan mondhatjuk, hogy ez volt a többség véleménye. Indulatkeltés, szenzációhajhászás nélkül, a hiteles, pontos tájékoztatás igényével foglalkoznak ezekkel a témáikkal a tizenhat oldalas újság szerzői. Lapozzunk bele a lap negyedik számába! A nagyváradi „legendák” szerint Európa egyik legrégibb működő temetőjéről, a váradolaszi temetőről minden szónál döbbenetesebb képriportot láthatunk. A teA javaslattevőknek azt is el kell dönteniük, hogy a majdani iskolatanácsba kiket, milyen intézményeket hívnak meg. A helyi önkormányzatok, a tanárok és a szülők mellett sokan szívesen látnák a tanácsban a politikai szervezetek képviselőit is. Kérdés ezek után, hogy a politikai csatározások vonuljanak-e be az iskola falai közé. Erre semmi szükség, a pedagógusoknak épp elég dolguk van a nebulókkal meg a gyatra állapotú szemléltető eszközökkel — fogalmazódott meg. Pokorni Zoltán, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének tagja viszont arról számolt be, hogy fideszes diákokat akartak kizárni egy budapesti iskolából, csupán a tanulók meggyőződése miatt. A szakszervezet jogsegélyszolgálata megvédte a fiatalokat a retorziótól, de minden esetre figyelmére méltó, és a jogászoknak egyre több dolguk van az utóbbi időben. Nem mindegy hogyan érzik magukat a diákok az ismető romlása egy épülő lakótelep miatt már évekkel ezelőtt elkezdődött. A lakótelep áttörte a temető középkori kerítését, a kegy- hely suhamcok, vandálok, garázda pusztításainak színterévé vált. Ám figyelemre méltó az, hogy amikor ez év tavaszán a Magyar Televízió filmet készített a szétrombolt sírokról, a földön; fekvő, derékba tört fejfákról, arról, hogy a még élő hozzátartozók menekítik innen halottaikat — a műsor után megjavították a kerítést és hozzáláttak a megmaradt kripták tatarozásához is. Folytatásokban közli a lap Schöpflin György „Erdély kólában. Az előbb említett kiközösítésnek meglehetősen kevés pedagógiai tartalma van. Az egyik résztvevő szerint amúgy is kettéválik az oktatás. Az egyik oldalon az elmocsarasodott, elszocializálódott közoktatás áll, míg másutt a szép eredményekről, a két idegennyelv tanításáról beszélnek. Ezeket a szélsőségeket nehéz megemészteni. Beke Kata szerint az egész oktatásunk, úgy, ahogy van, teljes átalakításra van ítélve. Lukács Péter szociológus viszont Marx György És-beli cikkére hivatkozva ellenzi a drasztikus reformokat, hiszen nemzetközi összehasonlításban is kitűnő eredményeket érünk el, kivált a természettudományok tanításéiban. Nem mindegy, hogyan érzi magát a diák az iskolában — mondom mégegyszer —, kap-e szeretetet és demokratikus nevelést is, vagy csak Grönland gazdaságföldrajzát súlykolják belé. Ez utóbbi legfeljebb az osztályzathoz elég ... Faragó 'László 1988” című tanulmányát. Az erdélyi menekültek helyzetén, gondjain kíván segíteni a „Használati utasítás Magyarországhoz” című szolgálta tá-si oldal, melyben hasznos tanácsokat, útmutatást kapnak az ideérkezők. Ugyancsak őket érdekelheti főként a magyarországi református egyház társadalmi missziója. Olvasók tudósítanak többek között arról, hogy a Csíkszeredái értelmiségieket hónapokig zaklatták a magyar diplomatával való találkozás után, teljes terjedelmében közli a lap a norvégiai és svájci magyar nagykövetnek a laphoz írt levelét. Hiteles tájékoztatás A ma harmincezer példányban megjelenő Erdélyi Tudósítások című havilap alapvető célja és meghatározó törekvése, hogy tisztességes, átfogó tájékoztatást adjon Erdély történelméről, kultúrájáról, a mai Romániáról, ezen belül is a román—magyar viszonyokról, ennek nemzetközi vonatkozásairól, és természetesen a menekültek helyzetéről. Szapudi András dokomentumriportja Habsburg Ottó érettségizik íme Ottó napirendje az érettségi előtt. „Reggel 7 órakor részt vett és minisztrált a szentmisén, 8-tól kezdve ebédig előadásokat hallgatott, — így az emlékező. Magyar irodalmi óráink vezérfonalául nemrég megjelent könyvemet használtuk. Rendkívül figyelmes és szorgalmas volt királyi tanítványom, fogékony élvezője irodalmunk, költészetünk szépségének. Mivel bencés tanárai kisdiák korától sokat olvastattak vele, irodalomelméleti és történeti óráin szilárd élményt alapra támaszkodtak. Legbővebben klasszikus íróinkkal és költőinkkel foglalkoztunk ugyan, de a legújabb kor eszmeáramlatait és stílus- irányzatait, szépirodalmunk modern értékeit is behatóan tárgyaltuk. Elmondhatom, hogy Ottó nemzeti irodalmunk fejlődéstörténetéről nem hézagos, és töredékes, hanem rendszeres és kimerítő tudást szerzett, és egyéniségére mély hatással volt mindaz az etikai és esztétikai érték, amely költészetünk múlt és jelen alkotásai legjavában rejlik. Magyar zárthelyi írásbeli dolgozatát szeptember 26-án délelőtt írta. A címe ez volt: „Nemzeti mondakincsünk Arany János epikájában”. A dolgozat megírásához 5 óra állt rendelkezésére, úgy, mint itthon is a jelölteknek. A témát tartalmi tekintetben hiánytalanul kimerítette. Világos, zárt szerkezetű, logikusan taglalt fejtegetésében kiemelt minden lényegeset és jellemzőt, és hatásosan domborította ki Arany János epikájának bármely korban időszerűen ható erkölcsi és esztétikai tényezőit. Az írásbeli alatt Zita királyné is többször megjelent az iskolateremben, és érdeklődött az őrködő tanártól a munka menete felöl.” (Életem és sorsom.) Ady Lajos, debreceni tankerületi főigazgató, a nagy költő testvéröccse is csakhamar megérkezik, hogy jelen legyen Ottó érettségi vizsgáján. „A királyné gépkocsiján mentem elébe a vasútállomásra, ahova Blazovits Jókéval együtt érkezett Magyarországról. Nem ismertem még személyesen Ady Lajost, de amikor megpilA maturundus lantottam, azonnal költő bátyja jutott eszembe. Markáns, barna, kunfajta arc, zilált, szarkafészek-frizura, apró hunyorgó szempár, a rövidlátók jellegzetes tekintetével, kissé hanyagul viselt sportruha, semmi sem emlékeztetett megjelenésén a magas tanügyi méltóságra, inkább bohémnak látszott, mint hivatásos pedagógusnak. Szeretetre méltó, nagyon müveit és eleven kedélyű jóbarátra leltem benne aztán az együtt töltött napokban. Ahogy az autóban ültünk, egyre csendesebb lett, végül megvallotta, hogy drukkol. Miért? kérdeztem. Antitalentum vagyok az idegen nyelvekhez, akárcsak Bandi volt, németül sem tudok rendesen, hogyan beszélek majd a királyné őfelségével? Megnyugtattam, hogy a királyné magyarul is megérti, ha pedig mégis tolmácsra lenne szüksége Le- queitioban, az ifjú maturan- dus készséggel rendelkezésére áll. Elragadtatással szólt a királynéról, amikor kijött az audienciáról. Szobájába sietett, hogy levesse szalonruháját. Ezalatt megjelent nálam Ottó, és azt a szándékát nyilvánította, hogy meg szeretné meglátogatni a főigazgató urat. Míg átöltözködik, szívjunk el egy cigarettát, indítványoztam. Később aztán átkísértem Ady- hoz és magukra hagytam őket. Egy óra múlva bejött hozzám Ady Lajos, és az édesanyja után most a fiúról beszélt valóságos rajongással. Nem lepődtem meg. Irodalmi óráink alatt meggyőződhettem sokoldalú tudásáról, szellemének élénkségéről, ítéleteinek önállóságáról. Csodáltam kivételes nyelvtalentumát. Jó szívének, szociális gondolkodásának is tanúja lehettem nemegyszer, amikor az egyszerű, kérgestenyerű halászokkal elbeszélgetett, megkínálta őket cigarettával, ejmagya- ráztatta magának munkaeszközeiket, halászó szerszámaikat, érdeklődött megélhetési viszonyaik és családjuk iránt. Szociológiával különben elméletileg is sokat foglalkozott. A gyári munkásság problémáit a bilbaói üzemekben végzett látogatásai során ismerte meg gyakorlati valóságában. Amikor egy kirándulásunkkor kettesben ültünk a harci játékainkról nevezetes hegy tövében, megkérdeztem tőle, miért szereti annyira a szociológiát. Hivatott politikusaink, hadvezéreink mindig voltak, de sajnos hiányoztak a korszerű szociológusok, felelte. Népies zamatú kifejezéseket is szívesen használt társalgás közben. Arany Toldijából és a gödöllői kastélynál strá- zsáló magyar katonáktól tanultam világosított fel, amikor csodálkoztam nyelvének népies fordulatain. Debreceni főigazgatónkat azonban főként Ady Endre költészetében való jártasságával lepte meg. Azt hittem, hírét sem hallotta bátyámnak, vallotta meg őszintén Ady Lajos, amikor beszámolt társalgásunkról. Annyi kérdést tett fel róla, hogy alig győztem felelni. Hogyan tárgyalhattuk volna a modern magyar lírát, Ady Endre kihagyásával? — válaszoltam mégnagyobb csodálkozással. A szóbeli érettségi októ- ben 1-én folyt le a fizikai szertárban, Zichy János gróf, volt vallás- és közoktatási miniszter elnökletével, Ady Lajos főigazgató jelenlétében aki a kérdező tanárok, Blazovits Jákó, Degenfeld Henrik gróf, Weber Jácint és az én feladott tételeimen kívül szintén adott fel kérdéseket a vizsgázónak, főképpen magyar irodalomból és történelemből. Ottó jártassággal, higgadtan, választékos magyarsággal felelt a kérdésekre. Ezek az én tárgyamból a következők voltak: a magyar irodalom történél korszakai; uralkodó eszmék, ízlés és stílusirányok irodalmunkban; Balassi Bálint élete és "költészete. Nagy regényíróink: e tétel keretében behatóan A falu jegyzője Eötvöstől, Az élet kapuja Herczeg Ferenc- től. Legszebb tragédiáink: részletesebben Katona József Bánk bánja, és Herczeg Ferenc Bizánca. Arany János Toldi trilógiája. A bizottság rövid tanácskozás után egyhangúlag jelesen érettnek nyilvánította a jelöltet. Az eredményt Zichy János gróf hirdette ki Zita királyné jelenlétében, majd beszédet intézett Ottóhoz életének e nevezetes állomása alkalmából. Emlékül érettségi arcképével ajándékozott meg, személyesen keresett fel vele a szobámban, és fátyolos szemmel mondott újra köszönetét fáradozásomért. Elkövetkezett az indulás órája. Vajon találkozunk e valaha? A Palaciot bizonyosan nem látom többé: elpusztult a spanyol polgárháborúban. Párizsban Ady Lajossal és Blazovits Jákóval még egy kis érettségi bankettet rendeztünk, és pezsgővel telt poharat ürítettünk királyi tanítványunk egészségére; aztán elváltam tőlük, és Brüsszelbe utaztam, ahol Etelka, Róbert és Félix fogadott az állomáson. ök voltak kalauzaim a belgák szép fővárosában, ahol ismét a képzőművészet sok remekével találkoztam. Etelka még egy csipkeverő üzembe is elvitt, és nagy szakértelemmel magyarázta a világhírű kézimunka műhelytitkait. Steenockerzeeli otthonuk régi gótikus várkastély volt, történelmi regényedbe illő, hangulatos berendezéssel. Innen jártak be a királyi gyerekek Brüsz- szelbe, és Löwenbe, ahol rendes tanulókként, nyilvános iskolákban végezték a gimnáziumot. Hazafelé jövet csak Kölnben szakítottam meg utamat néhány órára. Betértem a Dómba, és nem hagytam el addig, amíg be nem zárták. »Valóban Isten háza ez, és a menyország kapuja.« Többet és szebbet nem mondhatok róla. Az éjjeli órákban Köln pályaudvarán annyi katona nyüzs- gött teljes felszereléssel, mintha általános mozgósítás lett volna. Még csak 1930-at írtunk akkor, de azzal a nyomasztó érzéssel szálltam a gyorsvonatba, hogy a németek megint háborúra készülnek." (Életem és sorsom) (Folytatjuk)
