Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-22 / 224. szám

1989. szeptember 22., péntek Somogyi Néplap 5 Felavatták Péchy Blanka síremlékét A hazai beszédművelés sokak által ismert és tisztelt fáradhatatlan apostolának, a tavaly elhunyt Péchy Blankának síremlékét teg­nap avatták fel Budapesten a Mező Imre úti temető mű­vészpanteonjában. Stark An­tal művelődési minisztériu­mi államtitkár beszédében szólt arról a színésznőről, az íróról és előadóművészről, aki az anyanyelvi kérdések­ben kérlelhetetlenül szigo­rú és következetes volt. A 95 éve született Péchy Blan­ka színi pályáján Jászai Ma­rinak, a legnagyobb ma­gyar tragikának oldalán in­dulva arra vállalkozott, hogy a magyar költészet legjobb­jainak üzenetét közvetítse. ö volt a magyar nyelv leghűségesebb terjesztője és legelszántabb védelme­zője. A Kazinczy-díj alapít­vány után a Kazinczy-ver- senyek országossá válása, a „Beszélni nehéz” körök or­szágos elterjedése mind az ö szívósságának és megtör­hetetlen akaratának köszön­hető. Az avatáson, Kiss Nagy András Kossuth-díjas szob­rászművész alkotása előtt legközelebbi hívei rótták le kegyeletüket. Ott voltak Győrből a Ka­zinczy gimnázium kórusá­nak tagjai, a miskolci Her­man Ottó Gimnázium Be­szélni nehéz körének képvi­selői is. A síremléknél koszorút helyeztek el a Művelődési Minisztérium, a Magyar Új­ságírók Országos Szövetsége és az MSZMP KB Párttör­téneti Intézetének képvise­lői, valamint tisztelői, bará­tai és tanítványai. HÉTVÉGI /tájoló| * Szeptemberben nem lesz tanársztrájk *'» A Táncsics gimnázium tantestülete a pedagógusbérek rendezéséről A szeptemberre tervezett tanársztrájk megtartásáról az. Országgyűlés őszi ülés­szaka után — legkésőbb de­cemberben határoz a kapos­vári Táncsics Mihály Gim­názium tantestülete. Ezt az a nyilatkozat tartalmazza, amelyet azt követően készí­tettek, hogy a májusi állás- fogalásuk és a tanév végi sztrájk visszhangját elemez­ték. Kifejtették: a május­ban megfogalmazott kérései­ket és követelésüket az or­szágos és helyi szervek egy­általán nem vagy részben teljesítették. Figyelembe vé­ve azonban az ország nehéz helyzetét, illetve az új mű­velődési miniszter elképzelé­seit döntötték arról, hogy a szeptemberre tervezett sztrájkot elhalasztják. „Bizonyítani akarjuk ez­zel egyrészt, hogy célunk nem a mindenáron való Eddig érdekképviseleti szervként működött a KIOSZ: alapszabályának módosítása után vállalkozásba kezdett. A böhönyei áfész gazdaság­talanul működtetett boltját közösen felújítva, kézműves­boltot nyitottak. Varga József, a böhönyei áfész áruforgalmi előadója elmondta: felismerték az idegenforgalom egyre foko­zódó szerepét, hiszen a köz­ségben jelentős az átmenő- forgalom. A gazdaságtala­sztrá jk; bizonyítani akar­juk, hogy a pedagógusokban megalázó helyzetük ellené­re még mindig él a biza­lom; bizonyítani akarjuk, hogy toleránsak vagyunk or­szágunk vezetői iránt — szól a nyilatkozat. A félre­értések elkerülése végett még egyszer és kiemelten hangsúlyozzuk, hogy akciónk célja a magyar oktatásügy és általa az ország helyze­tének javítása. Meggyőződé­sünk, ha a pedagógusok és az iskolák anyagi helyzete, szuverénitása javul, akkor vonzóbbá válik a pedagó­gushivatás, a gyengébbek kerülnek el a pályáról, és műveltebb, nagyobb tudás­sal rendelkező fiatalok ke­rülnek ki az iskola padjai­ból. S ez valamennyiünk ér­deke. Ezért kérjük a kor­mányt és az Országgyűlést, hogy a Glatz Ferenc minisz­nul üzemelő textilboltot ala­kították át, és kisiparosok, iparművészek zsűrizett ter­mékeit árusítják a szép üz­lethelyiségben. A KIOSZ megyei titkár­ságának főelőadója, Sárái Lajos szerint nemcsak a Balaton-parton és a na­gyobb városokban kell az idegenforgalommal szá­molni és a szolgáltatásokat bővíteni. Az új üzlet alkal­mat, jó lehetőséget kínál más megyék kisiparosainak a bemutatkozásra is. tér által javasolt elképzelé­seket minimális program­ként fogadja el, egyúttal adjon garanciát arra, hogy a pedagógusok átlagbére 1992 januárjáig eléri az anyagi ágazatokban foglal­koztatott értelmiség átlag­bérét, és biztosítja, hogy utána is azonos szinten ma­rad vele! Kérünk valamennyi óvo­dát, általános iskolát, közép­iskolát és felsőoktatási in­tézményt, azokat is, akik csatlakoztak májusi állás- foglalásukhoz és azokat is, akik nem, hogy támogassák elképzeléseinket, csatlakoz­zanak Nyilatkozatunkhoz! Fogjunk össze közös ügyünk sikere érdekében, és — ha szükséges — határozottabb lépések megtételétől se .riad­junk vissza!” — fejeződik be a Táncsics gimnázium tantestülietének nyilatkozata. Családi hétvégi kirándu­lásra várja Barcsra a Ma­gyar Népművelők Egyesüle­tének Somogy Megyei Szer­vezete és a ,barcsi művelő­dési központ a megye nép­művelőit, családjukat és ba­rátaikat. A Május 1. park­erdőben szombaton 9 órától repülőmodell-bemutató, pa­pírsárkány-készítés, gulyás­főzés, sportvetélkedő szóra­koztatja a közönséget. Másnap (vasárnap) a Mó­ricz Zsigmond Művelődési Központban táncrendezvény lesz. Itt a Dinasztia együttes szolgáltatja a zenét. Egy ismeretterjesztő prog­ramra is felhívjuk Barcs és környéke lakóinak figyel­mét; ma 15 órakor a műve­lődési központban a Barcsi Kulturális és Turisztikai Egyesület meghívására Ko­vács Ádám és munkatársai tartanak előadást a Cella- damról. A kaposvári Kilián György Városi Művelődési Központ­ban szombaton 17 órakor kezdődik a Zselic SE tea­délutánja. Este 7 órakor — ugyanott Cila diszkójában szórakozhatnak a fiatalok. A megyében több érdekes kiállítás is várja e hét vé­gén a látokatókat. Még meg­tekinthető Csurgón a Csoko­nai Művelődési Központban Fekete János keramikus, szobrász- és festőművész kiállítása. Kaposváron, az SMK sza­badidőközpontjában — a 48-as ifjúság útján — Bátai Sándor, Györgydeák György, Harangozó Ferenc, Tóth Jó­zsef és Vörös András kiál­lítása látogatható. A Csoko­nai fogadó kiállítótermében Kiing József szobrászmű­vész és Mester Béla festő­művész mutatkozik be alko­tásaival'. A Somogy Megyei Mú­zeumban Kertész Sándor festőművész alkotásait te­kintheti meg a közönség. A Szép magyar kertek cí­mű, reprezentatív kertépíté­szeti és kerttörténeti kiállí­tás a Somogyi' Képtárban látható. ■> 11. Sétálva, nézelődve kis félreeső falvakba is eljut, s templomaikba betérve cso­dálkozva látja, hogy mennyi műkincs, értékes régiség van a legeldugottabb települé­sen is. Néha elüldögél a mólón, hallgatja, mint egy­kor Mikes, a tenger mor- molását, várja a halászha­jók hazatérését, mert szereti nézni, amint kikötnek és a barna, meztelen felsőtestű halászok a partra dobálják a zsákmányt. Apálykor az asszonyok, gyerekek kosa­rakba, edényekbe gyűjtik az ehető kagylókat; az ügye- sebbje rövid idő alatt össze­szedheti a család déli ele­mózsiáját. Itt szokott rá a dohányzásra, két arisztokra­ta hölgy, Auersperg Lili her­cegnő és Kettenburg Erika bárónő kapacitálására, akik főként belga és egyiptomi cigarettákat szívnak, s alig várják az étkezés végét, hogy rágyújthassanak. Ká­rolyi József gróf havanna szivarokkal kínálja, s vé­gül a szivarozást részesíti előnyben a cigarettázással szemben. Igazodnia kell az itteni papi szokásokhoz; ha­jadonfővel és hosszú felöl­tő nélkül nem illik megje­lennie az utcán. Sőt „közép­európai” kalapját sem vi­selheti, helyette egy római mintájút kell beszereznie. E külsőségek megtartásában tapasztalt szigor után meg­lepi a spanyol sekrestyék kaszinó-jellege. Itt gyűlnek össze a helyi notabilitások egy kis beszélgetésre, s fesztelenül társalognak, nevetgélnek, sőt dohányoz­nak is az Eucharisztia kö­zelében. Legkedvesebb idő­töltése a tengeri fürdőzés. A gyerekek a palota előtti bel­ső strandra járnak, ő azon­ban jobbam szereti a kin­tit, ahol a hullámokat nem töri meg a móló és a San Nicolas szigetének sziklái. Már közeleg a búcsúzás ideje, amikor megtudja, hogy magyar zarándokcso­port érkezik Lequeitióba, s innét Lourdes-on át Rómá­ba igyekeznek. Elhatározza, hogy csatlakozik honfitár­saihoz. 1925 nyara még sok maradandó élményben ré­szesíti. Lourdes után Mar­seille, a Riviéra, Monaco, Monte Carlo, Genova, Ró­ma, Velence .. . Triesztben már félig otthon érzi ma­gát. Itt mond búcsút élete legszebb nyarának, és a spa­nyol, francia, olasz ételek­nek. A vasúti restiben ugyanis hamisítatlan, afféle „tányérról lelógó” méretű bécsi szeletet fogyaszt el jó­ízűen, egy nagy korsó, kel­lemesen hűtött pilseni sör­rel. „Pannonhalma, 1925. no­vember 13. Édes jó mamám! Bizonyára fáj édes mamá­nak, hogy születésnapján öt gyermeke is csak a távolból köszöntheti. De másrészt éppen ez a körülmény le­het egyik legszebb és legjo­gosabb anyai öröme, és - ha egyáltalán szabad vala­mire büszke lenni — anyai büszkesége. Hogy ennyi gyermeküket sikerült édes jó szüleimnek odaadó ön- feláldozásukkal és határta­lan szeretetükkel a leggon­dosabb nevelésben és tanít­tatásban részesíteni, ez olyan tény, amely az ide­geneket is őszinte tisztelet­tel és csodálattal tölti el. És mi, gyermekek, hogyan tud­nánk eléggé hálásak lenni a testi és lelki javak mérhe­tetlen bőségéért, a legne­mesebb példaadásért, ame­lyet édes jó szüléinknek kö­szönhetünk? De hä a szü­lői házból elkerülve oly sok jó nevelő és tanár vi­selt is rám gondot, százszor és számtalanszor éreztem, hogy minden igyekezetük és fáradozásuk csak félsi­kerrel vagy eredménytelen­séggel végződne, ha otthon nem kaptam volna meg A Palaccio mindazt, amit csak a leg­jobb szülők adhatnak meg gyermekeiknek. A szülők szeretetét és jó példáját nem pótolhatja senki! Édes jó mamám, születés­napján nem tehetek mást, mint amit mindennap meg­teszek: hálát adok a Min­denhatónak, hogy ilyen ál­dott jó szülőket adott, és kérem, tartsa meg őket még igen sokáig, és halmozza el áldásának, kegyelmeinek mérhetetlen bőségével! Amúgy hála Isten jól va­gyok. J. bizonyosan említet­te, hogy a ház anyagi gond­jait is hordozom két hétig. Szent Imre napján két öröm is ért: Lequeitióból levél Jákótól, sok-sok üdvözlet mindenkitől; a kis király négy fényképet küldött, ami­ket ő készített, kettőt ró­lam. Félix főherceg pedig egy levlapot ért. Ugyanak­kor kaptam a Szent István Társulattól megbízást egy magyar irodalomtörténet megírására a művelt nagy- közönség részére, igen elő­nyös feltételek mellett. 1927 májusára kell készen lennie. Édes jó szüleimnek millió kézscsókkal maradok szere­tő, hálás fiuk, Józsi.” Kétkötetes irodalomtör ténete 1928-ban, illetve 29 ben jelenik meg a Szent István Társulat „Szent Ist­ván könyvek” sorozatában, („A magyar irodalom törté nete I., a legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig” 1928­Római kalapban ban; „A magyar irodalom története II. Kisfaludy Ká- rolytól napjainkig”, 1929- ben.) A kritika kedvező; ne­ves irodalomtudósok — Horváth János, Alszeghy Zsolt, Gáalos Rezső — ír­nak, nyilatkoznak elismerés­sel munkájáról; neve is­mertté válik a szakmai kö­rökben és az irodalomked­velő közönség előtt. Tagjá­vá választja a győri Kisfa­ludy Irodalmi Kör, s vá­lasztmányi tagja lesz a Ma­gyar Irodalomtörténeti Tár­saságnak (később bekerült a Magyar Tudományos Aka­démia irodalomtörténeti bi­Ottó íróasztala ' / zottságába és a Szent István Akadémia rendes tagjai kö­zé is.) Könyvének tisztelet­díjából külföldi utazásokat tervez, mindenekelőtt szü­leit viszi el Mariazellbe, majd Prága, Drezda, Lip­cse, Berlin és Hamburg az úticélja. Hazatérésekor kellemes hír fogadja Pannonhalmán. Dr. Kelemen Krizosztom, a betegsége miatt nyugalomba vonult főapát koadjutora felmentette a német tan­székről és a magyar iroda­lom, valamint az esztétika tanításával bízza meg a fő­iskolán. (A megbízást az a Kelemen Krizosztom adja, aki főapátként a második világháború éveiben Pan­nonhalmát a nemzetközi Vöröskereszt védelme alá helyezi, s mintegy 3 ezer üldözöttnek ad menedéket a főmonostorban, köztük ka­tonaszökevényeknek és buj­káló baloldaliaknak, például kommunistáknak is.) C­• (Folytatjuk.) Kézművesbolt Böh&nyén

Next

/
Oldalképek
Tartalom