Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-19 / 221. szám
1989. szeptember 19., kedd Somogyi Néplap 3 Ruhaipari Szakközépiskola Csurgón Fércbe öltött álmok Református lelkészek találkozója Csurgón Ütkereső egyház Fokozottan figyelnek .napjainkban a szakközépiskolákra a pályaválasztás előtt álló diákok és szüleik. Egyre többen szeretnének -az érettségi bizonyítvány mellett egy olyan kis lapot is tudni, amely azt tanúsítja, hogy valamilyen szakmát is elsajátítottak a négy év során. A megyében a választási lehetőség még szűkös, különösen a lányok esetében. Csurgón az 526. Sz. Farkas János Ipari és Mező- gazdasági Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola 5 évvel ezelőtt kísérleti jelleggel indított egy osztályt, amelynek az volt a célja, hogy középfokú végzettséggel rendelkező ruhaipari szakembereket képezzen. A kísérlet sikeresnek bizonyult. Az eredményekről, a tapasztalatokról Tóth Tihamér igazgatóval beszélgettünk. — Mi késztette önöket arra, hogy a ruhaipari képzést középiskolai szinten is megvalósítsák? — Iskolánkban már több éve folyik szakmunkásképzés keretében a férfi- és női ruha készítésének oktatása. A társadalom szükséglete követelte, hogy megtegyük a következő lépést: magasabb szinten, képzettebb szakembereket bocsássunk ki az intézményből. Erre igény volt mind az ifjúság, mind a munkáltatók részéről. Ezért vezettük be a középiskolai, s ezen belül a technikusképzést. — Hogyan döntötték el, hogy kit vesznek föl? — Elsősorban a bizonyítvány, az érdemjegyek alapján. Emellett felvételi elbeszélgetésre hívtunk be min- ,den jelentkezőt. Jövőre valószínűleg a kiválogatásnak egy másik útját kell választanunk a többszörös túljelentkezés miatt. Felvételi vizsgát kell majd tenniük a gyerekeknek az igazságosabb elbírálás érdekében. — Nem okoz problémát, hogy a szakmunkás- és szakközépiskolai képzés egy helyen történik? — Nem, sőt kifejezetten szerencsés dolognak tartom. Számos esetben előfordul, hogy a szülők felértékelik gyermekeik képességét, s középiskolába íratják őket. A tanév folyamán azonban kiderül, hogy ez a képzés meghaladja a gyermek képességeit, nem tud együtthaladni a többiekkel. Ebben az esetben lehetőség van arra, hogy az ilyen tanuló átkerüljön, még az első évben, a szakmunkásképzőbe. Tehát nincsenek elfecsérelt évek, nincs „elveszett’ gyerek. — Említette, hogy az iskolában technikusképzés is folyik. Mikor dől el, hogy kiből lesz technikus? — A képzés a harmadik osztálytól kezdődik; ekkor a tananyag is szétválik. A második év végén a tanulók rostavizsgán esnek át, s a jobb felkészültségűek indulhatnak a technikusi pálya irányában. Az oktatás itt 5 évig tart, s az érettségi bizonyítvány mellé egy technikusi oklevelet is kapnak. — Milyen körülmények között dolgozhatnak a tanulók? — A 80-as évek eleje óta intenzív fejlesztés folyik a megfelelő tárgyi feltételek kialakítására. Iskolánk az elmúlt időszakban torna- csarnokkal és több tanműhellyel bővült; felépítettük a ruhaüzemünket, ahol a középiskolás és technikus- tanulóipk a legújabb gépeken és berendezéseken gyakorolhatnak. Az üzem minden olyan körülménynek megfelel, amely az oktatáshoz elengedhetetlen. Oktatóink megfelelő számban és kitűnő felkészültséggel vannak jelen mind az elméleti, mind a gyakorlati képzésnél. — Milyen volt a jelentkezés most szeptemberre? — Az utóbbi időben egyre több a jelentkező. Annál is inkább, mivel a megyében a lányoknak igen kevés lehetőségük van arra, hogy olygn szakmát tanulhassanak, amely érettségit is ad. Az idén másfélszeres túljelentkezéssel kellett szembenéznünk. Nagy nyomás nehezedett ránk; a rengeteg fellebbezés közül, sajnos, sokat el kellett utasítanunk. Nincs annyi gép és tanterem, hogy mindenkit fogadni tudjunk, így is 36—38 fős osztályaink vannak. Üjabb bővítést nem tervezünk, mivel a „demográfiai hullám” egy-két éven belül levonul, s utána bőven lesz hely. Jelenleg 380- 390 tanulónk van a ruhaipari szakmában. Hat szakmunkás- és kilenc középiskolai, illetve technikusi osztályt oktatunk. — Mit terveznek most, ebben a tanévben? — Ebben az évben végzett az első érettségizett osztályunk, s nem volt egyetlen bukás sem. Szeretnénk ezt a szintet tartani vagy még magasabbat elérni. Most nagy erőpróba előtt állunk: fel kell készülnünk a technikusképzésre. Most végez majd az első ilyen osztályunk. Ez mindenképpen új feladat elé állítja a nevelő- testületet és a vezetést is egyaránt. Bánfai Tamara Üj utakon — ezzel a címmel kezdődött meg Csurgón vasárnap este a református lelkészek találkozója. Fő témája az, hogy mit tesz és mit tehet az egyház a változó Magyarországon. Bizonyságául annak, hogy nemcsak közömbös emberek vannak, hanem olyanok is, akik felelősséggel gondoskodnak a holnapokon. Vasárnap este a lelkészek megnyitó áhítaton vettek részt, ezt Bödöcs Pál tartotta. Tegnap reggel pedig Sánta Ibolya lelkész áhítatával kezdődött a program. Vályi Nagy Ervin teológiai professzor „Ami elmúlik és ami megmarad — állandóság és változás” címmel tartott előadást. Bibó István művészettörténész a változó Magyarországról, az aggodalmakról és a reményekről beszélt; Kobzos Kiss Tamással kötetlen esti találkozón beszélgettek a lelkészek. A nap programjához tartozott, hogy délután ott voltak a városi művelődési központban Fekete János szobrászművész kiállításának megnyitóján is. A ma reggeli áhítatot Bán Béla református lelkész vezeti majd, s Zalatnay István tart előadást a magyarországi református egyház identitásáról. Egyházszociológiai helyzetképet vázol föl Szesztay András szociológus, majd Gál Endre tanácselnök kíséretében meglátogatják a gimnáziumot, illetve könyvtárát és városi galériát. A találkozóra várják a rendezők Csurka Istvánt is, aki ugyancsak a változó Magyarországról tart előadást. A holnapi program Fe- renczi Sándor lelkész vezetésével kezdődik. Ez már a búcsúzás napja lesz. Ekkor Tötök Zoltán a család és a református gyülekezet kapcsolatát fogja elemezni. A rendezők úgy számolnak, hogy délután kibontakozhat a „Hogyan tovább?” vita és állást foglalhatnak egyházunk ügyében. A rendezők számára szokatlan volt, hogy Somogybán eddig egyedülálló programjukról kérdeztük őket így nem tudtuk meg, hogy az ország hány településéről mennyi lelkész jött el. Sajnáltuk. Pedig a korrekt híradáshoz talán ez is hozzátartozott volna. Vállalkozni koll a szövotkozotokbon is Új boltok és rossz üzletek TÉSZTAÜZEM LAKÓCSÁN A barcsi áfész a vállalkozó szövetkezetek közé tartozik; az utóbbi hónapokban is újdonság sorával jelent meg a piacon. Takács László elnök azt mondja, hogy a piacot kell figyelni. Elsőként kezdték a gépkocsiér- tékesítés't; de mert egyre többen láttak hasonló foglalatossághoz, nagy lett a kínálat s kisebb a kereslet, lemodtak a boltról. Viszont belevágtak egy másikba. A lakócsai tésztaüzemükben beszélgetünk. — A termelőszövetkezet kihasználatlan épülete volt ez — mondja Takács László. — Meg akartuk vásárolni, de nem adták el, így jövőre átköltözünk Tótújfaluba; ott a régi iskolából csinálunk üzemet. Addig béreljük a helyiségeket. — Fél éve kezdték meg a termelést. Életképes lesz az üzem — kérdezem, már csak azért is, mert újra diYat a tésztagyártás; megszámlálni is nehéz lenne, hogy az utóbbi időben hányán kezdték el Somogybán. — A házias jellegű tésztákra eddig is volt kereslet. Ha csak a saját boltjainkba szállítunk, már akkor is megéri. De másról is szó van. A környéken sok a tojástermelő tagunk, fel kell vásárolni a tojást, s mert ingadozó a piaca, fel is kell dolgoznunk. Hatféle tésztát készítünk. Ezek keresett termékek; az egyik kereskedelmi vállalattal már tárgyalunk az exportról is. Ugyanakkor munkalehetőséget teremtettünk a megye talán legelszigeteltebb térségében. Igaz, ma még csak 9, de januártól már 20—25 embernek adhatunk munkát. Ahogy’ járjuk a falut, az elnök újdonságokat mutat: a felújított vendéglőt, az új boltot. Aliig két év alatt területük valamennyi vendéglőjét, boltját felújították. — Sokat jelentett a kis településekért meghirdetett program. A pályázaton elnyerhető pénzekből korszerűsítettünk. Ma már egyre költségesebb utazni; mindenkinek érdeke, hogy a lakóhelyén tudjon bevásárolni. Ehhez üzletek kellenek, ahol megtalálható az alapvető élelmiszer éppúgy, mint a legfontosabb iparcikk. A választék persze attól függ, hogy mit hajlandó szállítani a nagykereskedelem, illetve hányféle forrást keresünk meg. — Azt mondják, hogy a kereskedelemben ma nincs Is haszon, eladót is alig találni. — Ez a vegyesboltok esetében igaz. A vendéglők még mindig jól mennek. Nekünk azonban alpellátási kötelezettségeink is vannak. Ezért válalikozunk olyasmire is, ami nyereséget ad ^és lehetőséget teremt a korszerűsítésre a legkisebb településeken is. — A közelmúltban nyílt Barcson egy korszerű áruház. A legnagyobb rész az önöké. Érdemes volt belevágni ? » — A város ellátása sem közömbös számunkra. Meg lehet nézni a választékot! Nem titkoljuk: számítunk az idegenforgalomra is. Nemcsak mi járunk Jugoszláviába vásárolni, onnan is jönnek hozzánk. Ezért az egyik ABC-boltunkban valutát is váltunk, s ugyanerre készülünk az üzletközpontban is. Gondoltunk arra is, hogy az itteni üzleteinkben olyan választékot biztosítunk, amelynek híre megy, és Dél-Somogyból ezért eljönnek hozzánk vásárolni. Ilyen például a török butikunk, ahol bőrruhákat és ajándéktárgyakat kínálunk. A sikerre jellemző, hogy már a bolti szarkák is meg- jeléntek nálunk. — Ennyi változás után nyugodt-e a barcsi fogyasztási szövetkezet elnöke ? — Nem. Még nagyon sok a tennivalónk! (Nagy)
