Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-18 / 220. szám
1989. szeptember 18., hétfő Somogyi Néplap 5 Szántódra beköszönt a Balatoni Ősz Hat hölgy az akadály fölött Pántlikás kalapok, színes szőttesek alól kivillanó rokolyák, fogatok, hinták, vágtatni kész paripák tarka ka- valikádja fogadta szombaton a Balatoni ősz első vendégeit Szántódpusztán. A lassan mozduló levelegő öreg szilvafák eső szülte leheletét csalogatta a műemlékegyüttes épületei közé, ahol a csapra vert hordók körül hébérrel tüsténkedő férfiemberek kínálták a tavaly forrt bort. Dr. Fodor János, a házigazda — a Siotour igazgatója — köszöntötte az érdeklődőket, majd felkérte Gellai Imre kereskedelmi miniszterhelyettest, az Országos Idegenforgalmi Hivatal vezetőjét a rendezvény- sorozat megnyitására. — A Balaton a magyar történelemben és kultúrában évszázadokat átívelő hagyományokat hordoz — mondta Gellai Imre. — A tó, mely kezdetben kevesek „búvóhelye", később egy szűk réteg nyaralásának színtere volt, az elmúlt évtizedekben nemzetközi hírű, nagy tömegeket befogadni képes üdülőhellyé vált. Nagy jelentőségűnek tartom, hogy a három megyét érintő rendezvénysorozat megnyitójára itt, Szántódpusztán kerülhetett sor. Szántódpuszta 800 éve szerves része a magyar történelemnek, és őrzője annak a révnek, mely a Balatonon való átkelést mindig is biztosította. Mára az idegenforgalom dinamikusan fejlődő bázisává vált. Fontos, hogy az itt élő emberek számára otthont, kellemes környezetet teremtsen a tó, ahol méltóképpen tudják életüket szervezni, vendégeiket fogadni. Ehhez az kell, hogy központi segítséggel olyan infrastruktúra épüljön ki, mely megfelel a helyi szükségleteknek. Azért is örülök a Balatoni Ősz programjainak, mert módot ad e táj hagyományainak, kultúrájának és népművészetének újbóli felfedezésére. A kirakodóvásár gyűrűjében felállított színpadon először a Siófok és Vidéke ÁFÉSZ Balaton Táncegyüttese ropta. Sárközi verbunk- ra, dunántúli karikázóra csodálkozhattak a népi élet korabeli társai: mázas edények, bőrdíszművesek munkái, gondosan hímzett menték, térítők. A szülök! Német Nemzetiségi Együttes bemutatójára sramlizene hívogatta a közönséget. Közben a lelátók övezte lovaspályára ostorcsattogtató csikósok toborozták a népi lovasjátékok kedvelőit. A show leglátványosabb jeleneteként egyszerre hat „hölgy" — Sárkány Éva lába alatt öt kancával — ugrott át a majd egy méter magas akadályon. A szájtáti nézők saját ügyességüket is próbára tehették: ki tud a rendelkezésre álló kellé-, kékből a leghamarabb felöltöztetni egy madárijesztőt, ki morzsol le mielőbb egy cső kukoriopt? A legügyesebbek ötből négyszer is betaláltak dióval az öt méterre felállított vödörbe, míg mások inkább hébérrel töltögették gyorsan a bort kanoséból üvegbe. Győztesek és . vesztesek délután egyaránt felkerekedtek, hogy részt vegyenek a szüreti fevonuláson. Pa- rasztszekéren, gyalog, lóháton mulatták végig a Rév- Földvár—Kőröshegy utat. A Balatoni ősz rendezvénysorozatának első napja bállal búcsúzott. Czene Attila A zene nyelvén Az orgona tolmácsol Bogláron A leltei római katolikus templomban Tornász Adam Nowak orgonakoncertje búcsúztatta a nyári hangver- senyévadot és a magyar— lengyel barátsági napok rendezvénysorozatát. Kovács Imre püspöki tanácsos, plébános, az eseményt köszöntő prédikációjában ama bizonyos kaptafát fölemlegetve megrótta e sorok íróját, ment egy korábbi jegyzetében „kanaktemélküli hideg, tartózkodó” jelzőkkel illette az orgona hangszíneit. Tisztelettel egyházközösségének hívei és alázattal a zene felé fordulva, legyen szabad megjegyeznem: a szívünkhöz közéi álló hangszer kifogástalanul szolgálhatja az egyházi liturgiát — ettől függetlenül nem bizonyos, hogy képes megfelelni monumentális műalkotások apró árnyalatainak megfestésére. Az igaz: a legmaradandóbb dallamok csembalón, blockflőtén, énekelve vagy akár (a manapság divatos közmegegyezéssel fogalmazva) egy „különleges" tónusokkal bíró orgonán megszólalva is magasztos, maradandó élményeket gerjeszthetnek. A leltei orgona ezen a nyáron nagyon sok örömet szerzett a komolyzene szerelmeseinek. A hangversenysorozat méltó befejezéseként a fiatal lengyel művész, az 1988. évi budapesti nemzetközi Liszt Ferenc orgonaver- seny különdíjasa, a barokk letisztult, nemes viliágát varázsolta a modem stílusú, háromhajós templom falai közé. Tornász Adam ;Nowak a kor táncgesztusaira és érzelmi jelképeire fogékony virtuozitással idézett Bux- teude és Johann Sebastian Bach szellemi örökségéből. A játékos és küszködő, diadalmas és bensőséges dimenziókra mint gyöngyszemek fűződtek fel az imitációk, melyek aiz egyszerű emberi érzésekként megélhető dallam- sorokat díszítették. Az örök értékek dicsőítését az orgona minden nyelvre le tudja fordítani. Európaiság üzent a bachi gondolatokkal. Zenei csemegeként a művész előbb egy lengyel utóromantikus zeneszerző, Sur- zynsky „Variációk egy lengyel egyházi énekre” című művét szólaltatta meg, majd a Boldogasszony anyánk... kezdetű magyar egyházi ének dallamára improvizált. Ez utóbbi előadásán érződött, hogy „nem anyanyelvén játszik” az orgonista Talán csiszoltabb, talán egyetemesebb karaktert nyertek az 1714-ben jegyzett, ám ennél jóval ősibb dal vonalai — közben valahol elveszett a magyaros íz —, s megváltozott körülötte a számunkra megszokott hurmóniavilág. Nowak egyedül érkezett, csak lengyel kultúrán felcseperedett zenei világát hozta magával — de az orgona hűen tolmácsolta Bogláron. C. A 7. Nagy élvezettel, odaadással foglalkozik a tudományokkal; a teológián is és a bölcsészkaron is igen magas a követelmény. Bécsi, insbrucki és római egyetemeken végzett teológus tanárai nagy lépésekkel haladnak előre a tananyagban, egyik-másik tárgyat, például a dogmatikát és a morálist latin nyelven tanulja. A német szakon gót nyelvtan, történeti nyelvtan, irodalomtörténet, a magyaron finn nyelv, finnugor összehasonlító nyelvészet, no és a legkedvesebb tárgy, a magyar irodalom története. Gyulai Pál egykori tanítványa, Zoltvány Irén a nemzeti klasszicizmus esztétikai eszményeire neveli hallgatóit; s mivel ők Pesten Beöthy Zsoltnál, Riedl Frigyesnél és Négyesy Lászlónál vizsgáznak, ezeknek az előadásait, könyveit ismerteti nagy buzgalommal. Egyéni véleményt ritkán, és kellő óvatossággal nyilvánít. „Az én irodalomszemléletem már tanárjelölt koromban sem korlátozódott Toldi Ferenc, Gyulai Pál, Beöthy Zsolt, Riedl Frigyes, Négyesy László hagyományaira — írja. — Elmélyedtem ugyan tanulmányozásukban, s igen sokat köszönhetek nekik, de Schöpflin Aladár Magyar írók, és Babits Mihály Irodalmi tanulmányok című könyve az irodalomszociológiai és alkotáslélektani szempont termékeny alkalmazásával új lehetőségekre figyelmeztetett, és felkeltette érdeklődésemet a Nyugat költői és írói iránt, akikről addig nagyon keveset tudtam és majdnem mindig csak elmarasztaló véleményt hallottam. Ezentúl már mindent elolvastam tőlük, amihez csak hozzáférhettem.” (Életem és sorsom.) 1918 ősze. Spanyoljárvány, „a hábofút elvesztettük”, Tisza István meggyilkolása, őszirózsás forradalom. A főmonostorban is sok a beteg, „spanyolban” hal meg a főapát, dr. Hajdú Tibor is. Az orvosok tehetetlenek a kórral szemben. A rend háziorvosa, a csudadoktor hírében álló Longauer Kálmán (aki .később Bánhegyi Jób édesanyját látatlanban gyógyítja meg, s 12 évvel meghosszabbítja életét, miután a kórházi orvosok lemondtak róla), a bort és a kinint ajánlotta. Borból a bencéseknél nem volt hiány, jókora tele hordók álltak a pincében. A betegek megfogadták orvosuk tanácsát: szorgalmasan ürítették a jóféle nedűvel töltött hosszúnyakú üvegeket. 1919. március 20-án, néhány társával Budapestre utazik alapvizsgázni. Másnap kikiáltják a proletár- diktatúrát. A következő vasárnap ott áll a hatalmas tömegben az Országház téren, és a népbiztosok beszédét hallgatja. „A szónokok közül különösen Kun Bélára figyeltem" — írja. „Kerek arcú, kopasz, alacsony, kövéres ember volt; szavai nem sok jót ígértek a megdermedt burzsoáziának. Nyugodtabban, szinte tárgyilagosan, mérsékelt hangnemben szólt a tömeghez Garbai Sándor, a Tanácsköztársaság elnöke; pirospozsgás arcú, vállas, zömök férfiú volt; gesztenyebarna színű dús haja festői hullámokban borult homlokára." (Életem és sorsom) Az alapvizsga mellesleg kitűnően sikerült. A magyar irodalmi tételt Beöthy Zsolt adja: „A vallásos és nemzeti eszme középkori költészetünkben”. A professzor megdicséri dolgozatát, majd megkezdődik a szóbeli. Az első pillanatok nyugtalanítóak: Beöthy Zsolt feje valami betegség okán állandóan nemet int, s egy kis időbe telik, míg rájön, hogy ez nem az ő feleletének szól. Magyar nyelvészetből Szinnyei Józsefnél, német nyelvészetből és irodalomból pedig Heinrich Gusztávnál vizsgázik. 1919. december 12. Kedves Ferikém! Nagyon megörültem soraidnak, mert már rég kaptam tőletek hosszabb beszámolót hogy- létetekről. Pedig mostanában többször álmodtam rosz- szat felőletek, annál inkább vártam, hogy biztos cáfolatot kapjak. Hála Isten, hogy nincs semmi baj. Köszönöm szíves fáradozásodat, s édes papáét is a kért könyv ügyében (Szabó Dezső, Az elsodort falu), s mindjárt egy újabb szívességet is kérek tőled. A Nyugat című folyóiratnak jelent meg mostanában egy Ady-száma, mely egészen az elhunyt költővel foglalkozik, s engem rendkívül érdekelne, de sajnos Pannonholmán nincs meg. Nem is hiszem, hogy még meg lehet kapni, legfeljebb véletlenül valamelyik antikváriumban, trafikban, vagy újságárus-üzletben. De azért nagyon kérlek, kedves Ferikém, ha Győrbe jutsz, és lesz időd- légy szíves nézz körül egy kissé, hátha szerencséd lesz, és igazán nagy hálára köteleznél. Előre is köszönöm szíves fáradozásodat. A pályaválasztást illetően teljesen osztom aggodalmaidat. Iszonyú nehéz dolog a mai viszonyok között. Szinte nem is merném teljes ha- tározotsággal ajánlani: légy ez, vagy légy az. Pro és kontra szólnak az argumentumok. Tekintsük például az orvosi pályát. Kétségtelenül biztos megélhetést nyújt, bizonyítja az a rengeteg pályázat, mely a meg nem szállott területeken is ki van írva, s amelyre nem akad jelentkező. Tehát megélhetést ad, de milyen áron! 1. A felelősség rendkívül nagy. 2. A nyugodt életnek vége ezen a pályán, az ember nem önmagáé és a családjáé, hanem elsősorban a közé. 3. A legtöbb körorvosi székhely úgy van ellátva lakás és ellátás tekintetében, mint Sövényház, s ez az ó7: lapot nem is javul mostanában. Pedig a mai viszonyok között elsősorban csak falusi állásra számíthat a fiatal orvos, mert a városokban elegen vannak, s ott a megélhetés is sokkal nehezebb. 4. Az egyetemi évek több gondot adnak, mint a tanárin, mert itt magánúton is sokat leKSt elvégezni, míg az orvosnövendék mm mulaszthatja el veszély nélkül a gyakorlóórákat. 5. Az orvosi kart egyébként úgy ellepték a hallgatók, hogy a kísérleteket a legtöbben csak messziről nézhetik, így ki vannak téve annak, hogy kontárok lesznek a mesterségben, ez pedig állandó lelkiismereti aggodalmak forrása. 6. A szükséges tankönyveket lehetetlen megszerezni, a jegyzeteket haBaszk lakodalmasok sonlóképpen, márpedig fegyvertelenül nem mehetünk küzdelembe. A tanári pályáról téged az az egy gond riaszthat vissza, hogy sok az eszkimó és kevés a fóka. Ez igaz. Ez most van csak így, amikor az ország kétharmad részéből menekültek ide az elűzött tanárok. Mire te végzet, a régi határok között élünk, nem lesz oly nagy bőség tanárokban. De most is tudok példát arra, hogy szükség van tanárra. Például a mi soproni leány- gimnáziumunkban egy képesítés nélküli tanítja a francia nyelvet, mert nem tudnak helyette alkalmasabbat szerezni. A felkészülés sem lesz túlságosan nehéz, mert például az idei két félév alig öt hónapig tart majd az egyetemen, gyakran hazarándulhatsz élelemért, vagy más okból, s a magyar és német szakhoz szükséges könyvekről, jegyzetekről pedig én gondoskodom; a készülés módjáról is kipróbált tanácsokat és útbaigazítást adhatok. Az a legfontosabb, hogy határozottan és végképpen elszánd magadat, s attól kezdve habozás és félrenézés nélkül a cél felé törj! Mert ifjaink nagyrészének az a hibája, hogy tépelődik, és egész nap a nehézségeket színezi ki, ahelyett hogy erős és elszánt akarattal vetné rá. magát a hivatására. „Akarom, hogy így legyen, s így lesz!” Csak ilyen stílusban lehet ma életpályát keresni. Kedves Ferikém! A nehézségek, amelyek a tanári pálya ellen szólnak, egytől egyig minden pályán megvannak. Márpedig valamit kell kezdeni. Szívós akarattal lehet érvényesülni mindenütt. Rádnézve sok argumentum szól amellett, hogy a tanári mellett dönts. De ismétlem, csak akkor, ha aztán többé nem kétel- kedel jövödben. Sok lesz a dolog itt is, mert a verseny nagy, s elsősorban a kiválóbbakat segítik előbbre, de ez a pálya megéri a fáradságot, mert a legelőkelőbbek és legbecsültebbek egyike lesz a jövőben, mert a legnemesebb honmentő munkára vannak hivatva a tanárok a tanítókkal együtt. Az állam pedig hálásabb lesz irántuk, mint eddig volt. (...) Szerető bátyád, Józsi. (Folytatjuk.)
