Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-18 / 220. szám
1989. szeptember 18., hétfő Somogyi Néplap 3 Pártértekezlet Marcaliban Megyegyűlést tartott a Népfront (Folytatás az 1. oldalról) 430-an léptek ki a pártból. A jelenlegi 2236 párttag közül augusztusban 1918-an fizettek tagdíjat. E számok fényében különösen figyelemre méltó volt mindaz, amit dr. Grübl László a helyi párttagság közérzetéről mondott. „Hitehagyottság, közömbösség, avagy igen éles kritika a pártélet átalakulásának velejárója... A múlttal való szembenézés, a megélt élmények és a tanultak közti ellentmondás a többség számára föloldha- tatlan... A párt felső vezetésében hatalmi harcot, ellentmondó megnyilatkozásokat, taktikázást látnak, melyet nem tudnak követni... Ügy érzik, hogy fontos kérdésekben a fejük felett, megkérdezésük nélkül folyik a politikai alkudozás. Sokakban óhatatlan bűntudat alakult ki. Vannak, akiket a bizonytalan jövő miatt »fortélyos félelem igazgat«, tapasztalható az egzisztenciális okok miatti taktikázás, sőt a párttól való látványos elhatárolódás is ...” Mint érzékelhető, a beszámolóról rosszindulattal sem lehetett volna azt állítani, hogy elkendőzi a gondokat. Hasonlóan nyílt volt a programnyilatkozattervezet értékelése is, melynek a vita már szerves folytatása volt. A kritikai megállapítások között élesen vetődött fel, hogy az ifjúságpolitikával kapcsolatban a program- nyilatkozat túlságosan is szűk szavú, egyetértés volt viszont a vidéki Magyarországról szóló helyzetértékeléssel. „HÖLGYEIM ÉS URAIM" A vita hozzászólói közül többen használták a „Kedves elvtársak, hölgyeim, és uraim” megszólítást, így jelezve, hogy a teremben ülők nem mindegyikének elveiben osztoznak. A helyenként valóban kibékíthetet- lennek látszó nézetkülönbségek kapcsán több felszólaló is kifejtette álláspontját a pártszakadás szükségességét vagy elkerülhetőségét illetően. A vita egyik pólusát Gombai Győzőnek, a pártszakadást szükségesnek ítélő hozzászólása fémjelezte: „Nem valamely osztály vagy réteg pártjában kívánok tag lenni, hanem1 egy olyan pártban, amelyik számomra elfogadható értékrendet állít elém. Ellentmondásosnak érzem, hogy olyanokkal tartozom egy pártba, akik ezt az értékrendet semmibe veszik. A vita másik sarokpontján Csonka György, a marcali téesz alapszervezeti küldötte állt, aki a demokratikus centralizmus elvének, valamint a párt munkás jellegének megőrzése mellett foglalt állást, önmagában is tanulságos volt, hogy egymástól alapjaiban eltérő álláspontját mindkét hozzászóló rokonszenvesen intelligens érveléssel támasztotta alá. Ügy látszott a különbségek ellenére, nekik több mondandójuk lehetne egymásnak, mint néhány olyan hozzászólónak, aki nyilvánvalóan nem is érzékelte a párt mai helyzetét, a változások szükségességét. Főként idősebb párttagok kifogásolták, hogy nem tudják, ki után menjenek, hogy „ukázok” híján mit csináljanak. „Mondják már meg” — hangzott el többször is érzékelhetővé.téve, hogy miért valósítható meg olyan nehezen az alulról építkezés. Túl sokan akarnak még valami felső utasítást végrehajtani ahelyett, hogy önállóan lennének képesek formálni a politikát. JÓZAN „KOALÍCIÓT” A vitából végük az az álláspont kristályosodott ki, hogy a pártszakadás beláthatatlan károkat okozna az egész országnak, s hogy ez elkerülhető, ha a centrum- és reformszárny megtalálja a közös nevezőt. Lényegében e párton belüli józan „koalíció” szószólója volt Such- man Tamás kongresszusi küldött. „A politikai harc frontjai kialakultak, de a kesztyűt nem vette föl senki. A kongresszus ma nem a párt, hanem az egész ország ügye. Ha szétesik a párt, a keletkező politikai vákuum kétségessé teszi a békés átmenet lehetőségét... Ésszerű kompromisszumokkal maradhatunk együtt... Vállaljuk a megméretést, a megítéltetést, a történelmi felelősséget, de nem vállalhatjuk eleve a vesztes szerepét.” KÖZJÁTÉK ÉS LECKE A vitát sajátos közjáték szakította meg. Mivel a pártértekezletre választott 237 küldöttből reggel csak 161 volt jelen, s mert a napirendben szereplő döntésekhez szükséges határozatképesség kockán forgott, valaki azt javasolta, hogy a vitát megszakítva szavazzanak egyebek közt az új szervezeti struktúrát előkészítő bizottság összetételéről. Mire azonban a szavazás elkezdődött, már csak 142-en voltak a teremben, s ekkor olyan javaslat hangzott el, hogy a határozatképesség határa az épp jelenlevők száma legyen. Ezek után a küldöttek percek alatt több, egymásnak részben ellentmondó javaslatot fogadtak el, s a helyzet már egyszerre volt komolytalan és elszomorító. A vita további folytatása során többen is úgy látták: az eset azt példázza, hogy a politikai kultúrát, a demokráciát még sok párttagnak is tanulnia kell. Az említett közjáték ennek egy leckéje volt. A pártértekezleten délután kért szót Sárái Árpád, a megyei pártbizottság első titkára. Nem valamiféle „felsőbb vélemény” tolmácsolója, hanem vitapartner volt. Szavai közben nem lehetett nem észrevenni a közte és a felszólalt küldöttek többsége között levő, s csak részben indokolt tájékozottságbeli szakadékot. Többek számára nyilvánvalóvá vált, hogy a pártban zajló viták sok esetben nem eltérő elvek, csak különböző informál tsági szintek között zajlanak. A valós helyzet tényei re és a vélelmekre, érzelmekre alapozó álláspontok is ütköznek. NE A GOMBHOZ A KABÁTOT Az első titkár a párt nevével kapcsolatos — s a vitában talán túlságosan is nagy hangsúlyt kapott — véleményekre reagálva mondta: itt már nagyon sok gomb van — mert ennek tartom a nevet —, csak még a kabát nincs meg. Az lenne jó, ha majd a párt jellege, tömegbázisa, programjának tartalma alapján dön- tenénk a névről.., A kongresszuson meg kell határoznunk azokat az alapértékeket, melyeket a párt minden tagja és platformja elfogad. Aki ezt nem tudja elfogadni, az keressen másik pártot. Ennek kapcsán fejtette ki, hogy a párton belüli nagyobb szabadság és a rend nem lehetnek egymást kizáró fogalmak. Ugyancsak a hozzászólásokhoz kapcsolódva mondta el: ne azok legyenek a hiteles emberek, akik a legszebben tudnak beszélni, hanem azok, akik egész életükkel, munkájukkal és magatartásukkal szereztek hitelt. Dr. Grübl László zárszavában válaszolt a vitában fölvetődött kérdésekre. Mint elmondta, e fórumon is tapasztalható volt a pártnak ma sok kárt okozó kizáró magatartás, a sommásság, ám az is, hogy az ilyen párbeszéd megtanít arra, hogy ha el nem is fogadjuk, tiszteljük mások álláspontját. A pártértekezlet végén egy küldött a must forrásához hasonlította a pártnak a vitában is tükröződő helyzetét. Bízott benne — s ebben szeretnénk osztozni —, hogy ezt a belső forrást letisztulás követi. Bíró Ferenc (Folytatás az 1. oldalról) közéleti fórumokat teremtettek. A helyi közösségek feltámasztása és újak létrehozása országosan is figyelmet keltett. A közösségteremtést szolgálta a somogyi honismereti mozgalom. A közösségek igénye indította el a világháborúban elesettek emléke előtti tisztelgést. Dr. Novák Ferenc szerint az új pártokkal, szervezetekkel, ha döcögve, némileg gyanakodva is, elkezdődött a párbeszéd. Leszögezte, hogy a somogyi programjuk lényege: a nemzeti összefogást szolgáló, elsősorban a pártokhoz nem kötődők véleményét továbbvivő független mozgalomként akarnak megmaradni. A falvak életképességéért Somogy aprófalvas jellegének megfelelően a megye- gyűlésen felszólalók közül sokam kiálltak a vidéki Magyarország fejlesztése mellett. Brandtmüller István, a megyei tanács általános elnökhelyettese szerint ehhez szükség van a népfront és tanács viszonyának tisztázására, s az ellenőrzés erősítésére. Megfogalmazódott, hogy legyen helyben tőke a mezőgazdaság, a települések fejlesztéséhez, ne úgy, mint most. A kis falvakba pedig vigyék vissza az iskolát, a fiatalokat, mert enélkül elképzelhetetlen az életképesség. Dr. Barabás Ferenc (Fonyód) javasolta a gazdakörök minél előbbi megszervezését. Soós Tibor (Igái), a Féfisz képviseletében azt kérte, a megyegyűlés résztvevői is írják alá azt a Minisztertanácsnak küldendő levelet, amelyet a húshiány okainak megszüntetése érdekében fogalmaztak meg. A résztvevők ezzel egyetértettek, azonban volt olyan felszólaló, aki szerint lett volna ennél lényegesebb probléma is. Varga Gábor (Kaposvár) fontosnak tartotta, hogy a mozgalom támogassa a kistermelőket, képviselje érdekeiket akár különféle állat- tenyésztési egyesületek, s egy őket összefogó szövetség megalakulásának elősegítésével. Figyelemreméltó volt Sebők József (Kaposvár) javaslata, hogy hozzanak létre gazdaságpolitikai munka- bizottságot, s dolgozzák ki a HNF megyei gazdaságpolitikai koncepció já:. Gazdasági előrelépésünk, az általános műveltség, a viselkedés szempontjából — különösen a felszólaló egyházi személyek, de mások is —fontosnak tartották az erkölcsi, a valláserkölcsi nevelést. Amint a kaposvári dr. Rózsa Ferenc megfogalmazta: tisztességes, becsületes, erkölcsös ember nélkül nem lesz becsületes politikai, gazdasági élet sem. Sokan kiálltak a hagyományok tisztelete, megbecsülése mellett. Dr. Kanyar József például fontosnak tartotta a szántódi nemzeti, ifjúsági emlékhely kialakítását, a nyolc vezető értelmiségi javasolta találkozót. Bellái Zoltán, a református egyházmegye esperese azonban kérte, ne hagyják ki a református egyházat. Szeretnék ugyanis, ha egyházi, nemzeti szempontból is találkozási hely lenne Szárszó. Segítsük az időseket Egyetértés fogadta Szollá- si Ferenc balatonlellei esperes javaslatát, hogy a mozgalom a településért, a lengyel menekültekért annyit tevő egykori plébános, a ma Amerikában élő Varga Béla elismerését szorgalmazza, Kiderült, hogy nyitott kapukat döngetett, mert jövőre szó van emléktábla-leleplezéséről, díszpolgári kitüntetésről is. A különböző rétegeknek — elsősorban az időseknek, a betegeknek, aztán a fiataloknak — a beilleszkedéshez nagyobb segítségre van szükségük. Dr. Baráti János általános püspöki helynök, apát-kanonok plébános a Harmónia nevű új alapítvány támogatását kérte a mozgalomtól, hiszen ezzel a pszichiátriai hálózatot erősítenék. A felszólaló egyházi személyek mind elismerték, hogy hosszú évekig a Hazafias Népfront volt az egyetlen, amely lehetőséget teremtett nekik a párbeszédre. A nemzetiségiek anyanyelvi oktatásától a cigányok nevelésében nyújtandó segítségig sok mindenről szó esett a megy egy ülésen. Nem kerülte meg a megyegyűlés az Erdélyben élő magyarok ügyét sem. Az inkei Berkes Sándor azt javasolta, a népfront emelje fel a szavát azért: Erdély kapjon autonómiát, Románia ismerje el hivatalosnak a magyar nyelvet. Érdemes idekapcsolni azt, amit dr. Kanyar József mondott el: a népfrontkongresszuson bejelentik, hogy a nemzeti örökség és a világörökség problematikáját szeretnék törvénybe iktattat- ni hazánkban. Tagsági kötődés nélkül Nagy vita támadt a mozgalom megújulása kapcsán az alapszabály-tervezetről. A felszólalók többsége nem értett egyet azzal, hogy legyen nyilvántartott tagság, s azt sem, hogy a Hazafias Népfront párttá szerveződjön még rövid időre, a választások időszakára sem, hogy képviselőket jelölhessen. Ebben természetesen majd a kongresszus dönt. A megújuláshoz biztatást kaptak a résztvevők a felszólaló Kovács Józseftől, az MSZMP megyei bizottságának titkárától, amikor elmondta, hogy támogatják a népfrontmozgalom megújulását, a minden párttól — így a Magyar Szocialista Munkáspárttól — való függetlenségét. Az MSZMP a nemzeti összefogást szolgáló tevékenységben részt akar venni. Dr. Kukorelli István, a HNF Országos Tanácsának ügyvezető elnöke elmondta: — Tőlünk nem kell félni, mert az is kiállás lehet, ha valaki nem pártosodik ma Magyarországon. Az is állás- foglalás lehet, hogy a társadalmi progressziót, a nemzeti gondolatokat és azokat a sorskérdéseket vállalja fel, amelyek a népfronteszme lényegéből következnek. Ma azonban az a nagyobb kérdés, hogy ki áll mellettünk, ki követi, támogatja a nemzeti egység gondolatát, mert sokféle politikai erő megcélozta ezt az egységet. Kongresszusunk egyik fő kérdése kell legyen: ki áll mellettünk ebben az ügyben. Virág a régi elnöknek Dr. Novák Ferenc azzal foglalta össze a vitát, s válaszolt a felszólalóknak, hogy tettrekészség nyilvánult meg, az első megyegyűlés tökéletesen elérte a célját. A megyegyűlés egyhangúlag elfogadta az írásos beszámolót és a kiegészítést. Ezután a 13 évig megyei elnökként tevékenykedő Rostás Károlyt köszöntötték virággal. A résztvevők megválasztották a különféle testületeket, öt jelölt közül az országos tanács négy tagját és a 19 kongresszusi küldöttet. A megyegyűlés 11 tagú ügyvezető elnökséget választott. Üj elnöke dr. Kanyar József nyugalmazott megyei levéltárigazgató lett. Dr. Novák Ferencet ismét megválasztották titkárnak, Sebők Józsefet pedig a pénzügyi ellenőrző bizottság elnökének. Lajos Géza A terveknek megfelelően halad a Parlament üléstermének felújítása. Az elektromos vezetékek felújításán kívül a terem berendezéseit is rendbe hozták, mindenekelőtt a padsorok, a .belsőtéri faburkolatú szerkezeti elemek szorultak nagyjavításra. A lépcsőházban és a karzati szinteken befejeződött a festés. Restaurálták a festményeket és a szobrokat. Az ülésterembe bevezetik a legmodernebb technikát, a sokat emlegetett szavazatszám,, láló berendezést, amit a FOKGYEM Finommechanikai és Elektronikus Műszergyártó Szövetkezet gyártott. A képviselői hozzászóló- rendszert a Budapesti Elektroakusztikai Gyár készítette és az őszi ülésszakon már ez is segíti a munkát. Felújítják a Parlament üléstermét
