Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-02 / 207. szám

6 Somogyi Néplap 1989. szeptember 2., szombat PIAC — PÉNZ — POZÍCIÓ Részvények reneszánsza Értéklesi popírok A végéhez közeledő évti­zedet a hazai pénzügyi élet­ben a hosszú ideig szám­űzött értékpapírok — a csekk, a váltó, a kötvények és részvények — rehabilitá­lása és reneszánsza jellemzi. Az értékpapírok újbóli ál- kalmazása az évtized első felében kezdődött. Ahhoz a felismeréshez kapcsolódott, hogy a megreformálásra vá­ró magyar gazdaság sem nélkülözheti az intézménye­sített pénz- és tőkepiacot. S minthogy e kettő legfőkép­pen az értékpapírok lejárati idejében különbözik — a rö­vid, legfeljebb 1—3 éves le­járatú értékpapírok a pénz­piac „árui”, a 3—5 éves le­járatúak és a tulajdonosi jogosultságot megtestesítő részvények viszont a tőke­piac „kellékei” —, a válla­latok által megvásárolható első kötvények 1983. évi megjelenését követően ki kellett alakítani az értékpa­pírok megfelelő választékát. Ez a folyamat — ha nem is zavartalanul — az elmúlt években olyannyira előreha­ladt, hogy időszerűvé vált az értékpapírtörvény megalko­tása. Erre várhatóan még ez évben, talán már az Ország- gyűlés őszi időszakán sor kerül. Az 1983 és 1987 közötti éveket felölelő fél évtized a kötvénypiac kiterjesztésének időszaka volt. Az évente ki­bocsátott kötvények értéke ugrásszerűen emelkedett: 1984-ben az előző évhez ké­pest mintegy 60, a további­ak során, mindig az előző évihez képest 94, 143, 210 százalékkal. A dinamikus fejlődés utolsó esztendejé­ben, 1987-ben 17,3 milliárd forint összegben került piac­ra új kötvény, csaknem két­szerié több, mint addig ösz- szesen. Az 1983 és 1987 kö­zötti években egyébként a kötvénypiac még nem volt egységes, a kötvények egy részét kizárólag vállalatok, közületek vásárolhatták, má­sik, s értékben nagyobb ré­szét pedig az állampolgárok, magánosok. Ez a két piac az értékpapírok másodlagos forgalmában sem találkozott. A kötvénypiac megosztott­sága 1988-ban szűnt meg, a jogszabály a kötvénykibo­csátókra bízta: természetes avagy jogi személyek szá­mára, esetleg vegyes forgal­mazásra szánják új érték­papírjaikat. 1987 végéig a kötvények kedvezményezett helyzetben voltak: visszafizetésüket, mi­ként a takarékbetétekét, az állam garantálta, kamat­szintjük jóval magasabb volt, mint a takarékbetéte­ké. 1988-ban megszűnt az állami garancia, a szavatolást díjazás ellené­ben a kibocsátást végző ban­koktól kell megszerezni. A további keÖVézőtlen körül­mények: az SZJA-val pár­huzamosan az új kibocsátá­sú kötvények hasznát 20 százalékos kamatadó terheli, évközben a betéti kamatok emelése megszüntette a többnyire fix kamatozású kötvények versenyelőnyét. Végül: belépett a kétszámje­gyű infláció, amelynek el­lensúlyozása a kamatadót is számolva, 20 százalék körüli hozamok biztosítását igé­nyelte az új kötvények ki­bocsátóitól. A kedvezőtlen körülmé­nyek együttes hatására már 1988-ban töredékére mér­séklődött az új kibocsátás, az előző évihez képest 7,3 százalékra, 1989-ben pedig alig volt új kibocsátás, a kötvények másodlagos for­galmának őzömét jelenleg a lebonyolító bankok vissza­vásárlásai alkotják. A kötvények piaci helyze­tének gyengülésével párhu­zamosan új értékpapírfajták is megjelentek a piacon. 3—6—9 havi lejárati idővel a költségvetés évközi hiá­nyának finanszírozását szol­gáló kincstárjegyek, amelye­ket szintén kamatadó terhel. A múlt év végéig a kincs­tárjegyeket a bankok érté­kesítették. Decemberben indult a diszkont kincstárjegy-aukció, amelyet a Pénzügyminisz­térium megŐízásából a Ma­gyar Nemzeti Bank bonyolít le. A 90 napos lejáratú disz­kont kincstárjegyek évi 18— 19 százalékos hozamot biz­tosítanak az aukción részt vevő vállalatoknak, közüle- teknek. 1989 közepén 8,7 milliárd forint névértékű diszkont kincstárjegy volt forgalomban. (A második félévben már 180 napos le­járatú diszkont kincstárje­gyeket is árvereznek.) A hazai értékpapír-újdon­ságok sorába tartozik az 1— 3 éves lejáratú letéti jegy. Ezt az értékpapírt a bankok — saját forrásaik kiegészí­tésére — bocsátják ki. 1988. év végéig 7,6 milliárd, 1989 első harmadában további 4 milliárd forint értékű letéti jegyet értékesítettek a ke­reskedelmi bankok és a pénzintézetek. A kétszintű bankrend­szerre való áttéréssel a tár­sasági és az átalakulási tör­vény életbeléptetésével mindinkább a részvényes lesz — s részben már lett — az értékpapírpiac fősze­replője. A Szó, ami szó, a kínálat mellett én is az árakat la­tolgattam először, amikor a somogyvári Kiskupa ven­déglő étlapját kezembe vet­tem. Csak később pillantot­tam a „kártya” borítójára, hogy aztán újra és újra el­olvassam a Kedves Vendég­nek szóló sorokat, miszerint: „Kérem, ne az étlap jobb oldalát tekintse át először! Nálunk le és fel is alkudhat. Az ár csak öntől függ, a ve­vőtől.” Nohát! Már ilyen is van? Alkudni egy vendéglőben? Egy pillanatra át is villant agyamon, hogy kipróbálom. Aztán valami furcsa szé­gyenérzet lett úrrá rajtam, és úgy döntöttem, ha ez az úriember nekem ennyi bi­zalmat adott, azzal viszono­zom lovagiasságát, hogy szc nélkül kifizetem a megálla­pított tarifát. A sajttal panírozott rán­tott hús omlós volt, a köret kifogástalan, az üdítőital jégbe hűtve ... Megjár bi­zony még a borravaló is! Am a kíváncsiság éhsége mégis megmaradt. Mi ebben az üzlet? — tűnődtem. Györki Béla, a tulajdonos, készséggel válaszolt. — Tulajdonképpen ez egy vendégmarasztaló gesztus. A vendéglátásban minden sza­badáras a III. osztálytól kez­dődően. A kalkulációba ez az engedmény is beletarto­zik. Akinek nem ízlett a főz­tünk, azzal nem fizettetem ki a számlát. Ám, ha a ven­dég jóízűen elfogyasztotta az ételt, akkor már nincs alku. Abban bízunk, hogy jobb lesz a hírünk, nő a for­galmunk. Tapasztalatom sze­rint nem használják ki az emberek az alku adta lehe­kétszintű bankjegyrendszerben — .egy kivétellel — minden bank és pénzintézet rész­vénytársasági formában jött létre. Ezt a vállalkozási for­mát kedvezményezi a társa­sági, valamint az átalakulá­si törvény is, s az előbbi a természetes személyek, a magánosok részvényvásár­lását is lehetővé tette. A régi és új részvénytársasá­gok részvényállományának összege jelenleg mintegy 90 milliárd forintra becsülhe­tő. A részvény mindamellett csak a jövőbeni értékpapír- piacnak s értékpapírtőzsdé­nek lesz az aktív főszerep­lője. Ugyanis mind a régi, mind az új részvénytársasá­gok többsége zárt alapítású, amelyeknek csak néhány alapítója, részvényese van, s azok egyelőre üzletpoliti­kai okokból sem kívánnak részvényeiktől megválni. Ily módon a részvénypiac jellemzője: új részvénytár­saságok alapítása, s ezek részvényeinek jegyzése. Ti­pikus még a részvénytőke növelése, általában az ala­pító részvényesek által, és szerfelett marginális, szinte elhanyagolható a részvények másodlagos forgalma. „ tőséget... A viselkedési kultúránkba még nem épült be az e lehetőséggel való élés módja, pedig meggyő­ződésem, hogy egy alakuló piacgazdaságban ez a jövő útja. Százszázalékos árréssel dolgozom. Ha a vendég csak a felét fizeti ki a kalkulá­ciónak, nekem az is meg­éri... — Mi a határ? — A nyersanyagnorma. A többi a cég ajándéka. Speciális, egyedi ételeket készítünk, ahogy összeállít­juk. úgy kalkulálunk ... Kér«*, na «2 #tWu cid« taklnt»a ftt *18«*dr. Náiwo* fel iff 4ihüóttat > bt. éf cs, öntfil ÍÜOV- * wtvfttóiI Györki Béla igazi üzlet­embernek érzi magát. El mondása szerint úgy nem is vásárol a piacon, hogy ne alkudna. Ha nem tud akár 20 fillért is „lefaragni” az árból, inkább nem köti meg az üzletet. Nála ez presztízs- I kérdés. És mert jó üzletem­ber, azt is tudja, hogy mi, vendégül látottak egyelőre abból csinálunk presztízs­kérdést, hogy megmutassuk: még ki tudjuk fizetni a be­tevőnket ... (Avagy: otthon kosztolunk.) (Várnai) pénzügyminisztérium új épülete a Szajna-parton. A heli- jpter-leszállóval is fölszerelt épületben összesen 260 ezer égyzetméter padlófelület, 6000 munkahely, 90 lift ,és 13 ezer slefonvonal van. Hangos hitelkártyák A tulajdonos hangját azonosító hitelkártyákat állítottak elő — egyelőre kísérleti jelleggel — egy amerikai kutatóintézetben, a Bell Communications Researchben. A hitelkár­tya birtokosának — miután beteszi hártyáját a gépbe — ezentúl nem a négy ka• raktárból álló azonosító kódot kell beütnie, hanem a géphez kapcsolt mikro­fon segítségével a masina fülébe kell suttognia. A módszer azon alapul, hogy nincs két egyforma emberi hang. A pénzfel­vételkor egy meghatáro­zott szót kimondva a rendszer összehasonlítja a hangot a tulajdonos kár­tyára rögzített hangjával. Ezzel azonosíthatja, hogy az eredeti tulajdonos akar-e pénzt felvenni. Az új módszernek széles a felhasználási területe; a pénzfelvételen túl használ­ható a kártyával működé telefonoknál, vagy például kártyarendszerrel műkö­dő ajtók esetén. Alkudna Ön a betevőre? A reformaut'ó startja <3 Soós Tibor karikatúrája Miért kevés a pénz, ha sok? Sokan panaszkodnak a pénz hiányára. A túlzott jöve­delemelvonást és a pénzpolitika restriktiv jellegét hibáztat­ják, az adókat és a hitelszűkítést jelölik meg gondjaik elő­idézőjének. A pénzszűkére vonatkozó vállalati panaszok tárgyszerűségét, objektivitását bizonyítja, hogy az úgyneve­zett sorbanállás, a fedezethiány miatt nem teljesíthető szál­lítói követelések összege az első negyedév végén meghalad­ta az ötvenmilliárd forintot, majd két és félszerese lett az egy évvel korábbinak, miközben a fizetési kötelezettségeiket nem teljesítő gazdálkodók száma is megkétszereződött. A lakosság másmilyen okokból érzékeli a pénzszűkét, lényegében azt, hogy a névértékben, összegben nagyobb be­vételeiből csökkenő életszínvonalát is egyre nehezebb finan­szírozni. Ez sem szubjektív vélemény; e tekintetben annak van bizonyíték ereje, hogy a bankjegyek központi kasszába, a Magyar Nemzeti Bankba való visszaáramlása felgyorsult, minden 100 forint készpénzkiáramlásból 97,77 forint vissza­tér a jegybank pénztáraiba. S amíg korábban az volt a ti­pikus,, hogy a forgalomba hozott bankjegy- és érmeállomány növekményének nagyobbik része a lakosság készpénztarta­lékait gyarapította, ezúttal már néhány milliárd forinttal több pénz áramlott vissza a jegybankhoz, mint amennyit kibocsátott — jelezve, hogy a lakosság a bevételek és ki­adások viszonyában jelentkező pénzszűkét készpénztartalé­kainak részbeni felélésével igyekszik enyhíteni. Bizonyos szempontból nehezen érthető, miért kevés a hitelpénz és a készpénz, hiszen az erőteljes inflációt épp a pénzhígulást, a kínálatot és az árufedezetet messze felül­múló pénzbőség jellemzi, s ez okozza a pénz vásárlóerejé­nek csökkenését. A magyar gazdaságban azonban nemcsak infláció van,"hanem stagnálás is, ezért az infláció okozta pénzbőség nem érvényesül. A pénzszűkének mindemellett mélyebbre nyúló pénzügyi okai is vannak. Nehéz volna idő­ponttal meghatározni, mikor kezdődött az a folyamat, amelynek következményeként az államháztartás és a beru­házások állami finanszírozása mindinkább rátelepedett a gazdaságra, hogy azután a rendelkezésre álló finanszírozási források zömét évről évre elvonja és újra elossza. Az állami pénzügyek előbb említett szektora már rég­óta túlnőtte eredeti funkcióját — a társadalom közös szük­ségleteinek finanszírozását —, ma már nincs a társadalmi­gazdasági életnek olyan területe, ahová ne hatolt volna be. Hogy milyen méretű az állami pénzügyek elburjánzása? Átfogó jelleggel az adhat erről tájékoztatást, hogy a Magyar Nemzeti Bank összes — rövid, közép és hosszú le­járatú kihelyezésének állománya megközelíti az 1000 milli­árd forintot, s ebből több mint 700 milliárd az állami pénz­ügyek körében található. Miközben az állami pénzügyek szektora a források csaknem 76 százalékát köti le, a gaz­dálkodó szervek pénz- és hitelellátására hivatott bankszféra mindössze 24,4 százalékos arányban részesedik a forrásokból. Az állami pénzügyek szektorának burjánzása, a nép­gazdaság forrásainak magábaolvasztása, elszívása koránt­sem lezárult folyamat, sőt éves szinten erősödő intenzitással érvényesül. Az elmúlt esztendőben például a jegybank bel­földi kihelyezései csaknem 60 milliárd forinttal növekedtek, ez a növekmény azonban úgy jött létre, hogy az állami pénzügyek szektora 85,6 milliárd forint többletet használt fel, s a költekezést ellensúlyozandó a bankszférának, végül is a tavalyinál mintegy 27 milliárd forinttal kevesebb hi­tellel kellett beérniük. Ily módon — megismételjük —: az üzleti bankok rövid lejáratú hiteleinek csökkentését, a gaz­dálkodókkal szembeni hitelrestrikciót az állami költségvetés forrásokat felfaló szerepe kényszeríti ki. Az állami pénzügyek gazdaságra való rátelepedését nemcsak az elmélet, hanem főleg a gyakorlat szempontjából kell elítélni. Ez a szektor ugyanis a hatékonysági követel­mények semmibevételével használja föl, költi el — egye­bek között támogatásokra, veszteséges tevékenységek kon­zerválására — a jegybanki forrásokat, amelyeket pedig a gazdaság jól prosperáló vállalatai a népgazdaság javára hasznosíthatnának. Még egy pénzügyi ok—okozatra kell fölhívni a figyel­met: az eladósodás és az állami pénzügyek, mindenekelőtt az állami költségvetés forrásigényének kapcsolatára. Tavaly az ország — a Magyar Nemzeti Bank — devizatartozása fo­rintban számolva csaknem 80 milliárddal nőtt; ez teljes egé­szében az állami költségvetés és az Állami Fejlesztési In­tézet együttesen 84,4 milliárdos forrásigényét finanszírozta. Az ország belső pénzügyi helyzetének súlyos voltát mu­tatja, hogy az utóbbi években az új belföldi kihelyezések — az új rövid, közép, és hosszú lejáratú hitelek — fede­zetének több mint kétharmadát a külföldi források, hitel- felvételek biztosítják. Egyébként a múlt év végéig hitelfel­vételek révén 840 milliárd forint külföldi pénz bevonására s belföldön való felhasználására került sor. Garamvölgyi István

Next

/
Oldalképek
Tartalom