Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-16 / 219. szám
1989. szeptember 16., szombat Somogyi Néplap 7 VESZIK A LAPOT? Hihetetlen történet Jevtusenko — Ladcsenko KDK Rohantam a Parlamentbe, mert ^hivatott a miniszterelnök. Útközben azon törtem a fejem, vajon mit követtem el, hogy ilyen magas rangú személyiség kéret maga elé. — Szeretném, ha segítene rajtunk — tért a lényegre a politikus, miután a fölmerült nemzetközi és belpolitikai kérdések megítélésében teljes nézetazonosság alakul ki köztünk. — Az a szomorú helyzet, hogy üres az államkassza, viszont Bedudá- liából háromnapos látogatásra hazánkba érkezik a miniszterelnök. Mivel egy fillérünk sincs, nem tudjuk vendégül látni. A delegáció már útban van, nemzetközi botrány lenne, ha fi kormányfő repülőgépét Budapest — teszem azt köd miatt — nem fogadná. Ebben a nehéz gazdasági helyzetben arra kérem, hogy ön lássa vendégül a bedudál miniszterelnököt! Holnap délelőtt fél tízkor érkezik a gép a Ferihegy—2-re. Mindössze egy hivatalos tárgyalás lesz délután négykor itt, a Parlamentben. Nyelvi problémái nem lesznek, mert Nemír Namír kormányfő az ötvenes évek elején Budapesten járt egyetemre, beszél magyarul. A szívességét azzal tudom honorálni, hogy a költségek egy részére a pénzügyi kormányzat adókedvezményt ad. Világos? Mit lehet erre válaszolni? Világos. Másnap a repülőtéren katonai tiszteletadás és dísz- sortűz helyett meleg kézfogással köszöntöttem Nemír Namírt, majd kis Trabantommal a Hősök terére indultunk koszorúzni. — Maguk miben sántákéinak Itt? — kérdezte tőlem egy civil pasas, amikor a Műcsarnok mellett leállított kocsim csomagteréből kezdtem kiráncigálni egy szerény külsejű koszorút. — Koszorúzni jöttünk — mondtam a rendőrség képviselőjének, mert a civil ruha ellenére lesírt róla, hogy Legalább őrmesteri rendfokozatig vitte föl az isten a dolgát. — Kik maguk? — Ö a bedudál miniszterelnök — mutattam Nemír Namírra. — Szóval, alternatívok? — kérdezett vissza a rend őre. — Figyeljen ide, aranyapám! A koszorút visszarakja a kocsiba, és gyorsan olajra lépnek, mert különben iderendelem a vízágyúkat! Mondanom sem kell, hogy a miniszterelnöki fogadással is gondok voltak. Két és fél órát késett a lajosmizsei személyvonat, emiatt késő estig elhúzódtak a délután négyre kitűzött tárgyalások. Hogy mi köze a lajosmizsei vonatnak a bedudál miniszterelnökhöz? Hát az, hogy a hadügyminiszterének a magyar kormányhoz közel álló vadásztársaság egyik tagja adott szállást Alsódabason. A tábornok jött volna Pestre időben, de elromlott a Czinege Lajos nevét viselő katonai helikopter, így kénytelen volt vonattal utazni. Nem akarom a bedudál vendég itt-tartózkodásának minden percét teljes részletességgel ismertetni, de any- nyit még elmondok, hogyan bonyolítottuk le takarékos- sági okok miatt a budapesti városnézést. Nemír Namírt elvittem egy Szondi utcai borozóba, rendeltem két liter rácalmá- si rizlinget, majd egy képeskönyvet dugtam az orra alá. Megnéztük benne a Népstadiont, a Halászbástyát, az Operát, a Bazilikát, meg még sok más nevezetességet. Sajnos, a Pénzügyminisztérium dolgozóinak Lóránt utcai lakásait, házait nem tudtam megmutatni. De azért a harmadik liter után' a sztorit elmeséltem. Éjjel tizenkettőt mutatott a Bazilika nagyharangja, amikor elindultunk hazafelé. A poharazgatás miatt a Trabanton már nem tudtunk a pestlőrinci szálláshelyünkre hajtatni, ezért az egyik kerületi rendőrkapitányság előtt elénekeltük a székely himnuszt, és közben Nagy Imrét éltettük. Rögtön kaptunk szállást. Reggel viszont tisztáztuk, hogy az éjjeli éltetésnél a mostani, a kisebbik Nagy Imrére, a volt KISZ KB volt első titkárára gondoltam, nem pedig a régire ... * A bedudál vendég elutazása után a költségelszámolást annak a rendje és módja szerint benyújtottam a pénzügyi kormányzatnak. Egy hét ‘ múlva a következő levelet kaptam: „T. Ügyfelünk! Személyi jövedelemadó-bevallása alapján megállapítom, hogy 34 ezer 850 forint adóhátraléka van ... stb..., stb... Tizenöt napon belül fizesse be ...” Visszaírtam, hogy a beadványom nem adóbevallás, hanem költségelszámolás volt, mivel nekem tartozik a kormány. Újabb levél: „Benyújtott kérelmére értesítem, hogy számítógépünk tévedése következtében a 34 ezer 850 forintos adótartozásából 13 forint 25 fillért jóváírunk és visszautalunk. Az összeget az APEH jánoshalmi pénztárában veheti fel. Útiköltséget nem térítünk.” Ekkor határoztam el, hogy panaszt teszek a miniszter- elnöknél. • Már második napja hívom telefonon, de nem tudják adni. Állítólag delegáció élén hivatalos, baráti látogatásra Bedudáliába utazott. Kiss György MilTály De jó neki I ' Petrjuk, a remek fickó — Figyelj, Sura — mondta Anyuta —, Petrjukék új szőnyeget vettek. Külföldit. — Megoldjuk — ígértem, és másodállást vállaltam. — Már mondani akartam, Sura; Petrjukék megint nyaralni mentek. A Krímbe vagy délre — nyugtalankodott a feleségem. — Megoldjuk — biztosítottam, és elindultam, hogy valahonnan kipréseljek egy beutalót. — Tudod, Sura, Petrju- kéknak gyerekük született — sóhajtott álmodozva Anna. — Három hetvennel... — Megoldjuk — pirultam el, és ... Summa, summar- rum: kilenc hónap múlva apa lettem. — Hallottad az újságot? — sopánkodott az asszony. — Ez a csirkefogó Petrjuk elhagyta a feleségét... Most egyedül élek, és gyakran emlegetem meleg szívvel Petrjukot. Azt hiszem, remek fickó. A hírügynökségek még nem tudósítottak arról, hogy a csaknem 40 éve hazánkban tartózkodó Marx Károly és Engels Frigyes úr teljesen magyarnak érzi magát, és alternatív csoportot alapított. Igaz, a társadalmi átalakulások hatására először politikai menedékjogot akartak nálam kérni, mondván, még a kisszobában is meglennének a könyvespolcon, de aztán maguk is rájöttek, hogy a visszavonulás hazafiatlan cselekedet lenne. A konszenzus érdekében inkább lázas alkotómunkába kezdtek. Végéhez közeledik a Kommunisták Demokratikus Kiáltványa című munkájuk írása. A KDK így kezdődik: „Kísérlet járja be hazánkat — a demokrácia kísérlete. Szent támogatásra szövetkezett e kísérlet érdekében a vén Európának szinte minden hatalma: a pápa és Gorbacsov, Kohl úr, az osztrák szociáldemokraták, a Nemzetközi Bankárképző Központ, az amerikai Bushék.” Marx és Engels e művében tudományosan megalapozza a monolitikus szocialista társadalmi rendszer pusztulásának szükségességét. Elemzi azokat az okokat, amelyek folytán az eddigi sztálini modell kitermelte saját sírásóját, a demokratikusan gondolkodni és cselekedni akaró népet. Kifejti a megújuló MSZMP programját, bebizonyítja, hogy a kommunisták alapvető célja a népakarat érvényesítése, a szabad választások, a többpártrendszer, a törvényesen szerzett tulajdon védelme, a tulajdonformák egyenrangúsága, a létbiztonságot szavatoló szociálpolitika, a lelkiismereti és vallásgyakorlási szabadság. A KDK hangsúlyozza, hogy a kommunisták támogatnak minden olyan mozgalmat, amely nem irányul a fennálló társadalmi rend ellen, és szövetségre lép a nemzeti megegyezés és haladás érdekében. Befejező mondata: „Hazánk alternatívjai, egyesüljetek! Ezt az egyesülési és gyülekezési törvény biztosítja.” Marx úr egy másik könyvet is ír. A Tőkében feltárja a szocialista társadalom sztálini és Sztálin utáni modelljeinek álló- és mozgástörvényeit. Kifejti az osztályellentétek megszűnését, a szegénység és a gazdagság rétegeinek megjelenését, az ár- és adórendszer, illetve a bérreform összhangjának hiányát. Érdekfeszítően írta meg a szerző azt a részt, amelyben valósághűen mutatja be az új szocialista társadalom termelési folyamatainak ellentmondásait — a tőkehús előállításától egészen a szőlőtőke termeléséig; az egyik oldalon az adóval agyon sújtott, tőkeéhes vállalkozókat, üzemeket és azok szakadatlan instabil gazda(g)ságát, a másik oldalon a munkanélkülieket, a guberálókat, és a köztük láthatatlan fonalként húzódó érdekazonosságot. (Vö.: „Legalább egy tőkés récét ebédre!”) Marx eszmefuttatása az abszurdtól halad a konkrét felé: a borravalótól a bérig, a forinttól a pénzig, a demagógia újratermelődésének veszélyétől a 'nyugdíjasok velős csontjáig. A profit nehezen akar széthasadni adóra, kamatra és vállalkozói nyereségre; a szülési fájdalmakat átveszi a kölcsöntőke, az üres államkassza és Kati néni lányának háromezer forintja, amit szülés után adott át a főorvos úrnak. A békétlenek és békések, a tőkések és a tőkétlenek nézeteit a kormány programjának melegágyába kell fektetni, s akkor a nemzeti összefogás meghozza gyümölcsét! Marx és Engels eddig jutott el a fenti művek írásában. Én viszont megtanultam tőlük, hogy ennél hosszabb cikket nem érdemes írnom, mert az innen befektetendő szellemi tőkémből már több megy el személyi jövedelemadóra, mint amennyi profitom származik belőle. Saiga Attila Ott, ahol a sebes vizű Alpheiosz folyó hullámai Élisz királyának, Augeiasznak földjét mossák, ott állott a parton Alkméné ragyogó fia, a hatalmas Héraklész. Es hegyeseket köpött a vízbe. Cingár, kopottas öltözetű, tojásfejű emberke pecázott pár lépéssel odább. Tipikus értelmiségi. És közönséges halandó. Nevezzük egyszerűen Másiknak. — Ö, villámszóró Zeusz pártfogoltja — szólalt meg kis idő után félénken és ülő tisztelettel —, kérve kérlek, ne köpködj folyton a vízbe. Elriaszíod a halakat. Akkor pedig ma vacsora nélkül fekszem le. Rákiáltott a hirtelen haragú Héraklész: — Mit nekem a te vacsorád?! Nekem az istenek akaratából tizenkét hőstettet kell végrehajtanom! Még csak négy van mögöttem. Megfojtottam, puszta kézzel fojtottam -meg a nemeai oroszlánt, égő fahasábbal vertem agyon a kilencfejű lernai hidrát, megfogtam Artemisz fürge aranyszarvasát, legyőztem az eromanthü- szi vadkant... Kedvemre való ,dicső tett volt mindegyik. De ez az ötödik, amelyik most vár rám ... Allergiás leszek, ha csak rágondolok! — Miről van szó? — érdeklődött a Másik, abban a reményben, hogy amíg beszél a félisten, addig nem köpköd. Nagyot sóhajtott a hős. — Augeiasz király istállóját kell kitakarítanom. Egyetlen nap alatt. Eddig ötven szolgának sem sikerült. De hát engem nem a munka nagysága riaszt. Hanem az a bűz! Az a kosz! Közönséges tehéntrágyával maszatoljam össze magam! Én, aki majdan a halhatatlanok társaságában sétálgatok az Olümposzon! A tojásfejű emberke letette a pecabotot, lelépte a távolságot a szóban forgó istállóig, majd eltűnt mögötte. Kisvártatva visszatért, leguggolt, s ujjával rajzolni kezdett a homokra. — Figyelj! Ilyen irányban ássál árkot az istálló kapujáig. Aztán erős buzogányoddal üsd ki az istálló hátsó falát. Ha ezzel elkészültél, jöjj vissza, itt zárd el gáttal a folyómedret; akkor az Alpheiosz sebes sodrú vize az árokba zúdul, majd átrohan a marhák éjszakai szállásán. A hullámok egykettőre kitakarítanak minden szeny- nyet. Te karba tett kézzel nézheted. Jó távolról. Mocsok nem ér, büdösség orrod nem facsarja. Földerült az óriásölő arca. — Pompás ötlet! Precíz kivitelezési terv! Nekem, ha száz évig is töröm ezt a kemény fejem, nem jutott volna eszembe. Fölcsillant a szeme a Másiknak. — Ha ez így van, kérlek, boldog istenek kedvence, teljesítsd a kívánságom! Ha befejezted az ötödik hőstetted, ha a király istállója már olyan tiszta és fényes, mint a múzsák tekintete, akkor állíts mindent vissza. Tömd be az árkot, tereld eredeti medrébe a folyót. Egyrészt a táj harmóniája miatt, másrészt az ökológiai egyensúly kedvéért. Harmadszor: mert ezzel nekem is nagy szívességet teszel, itt horgászhatom továbbra is, ezt a helyet már jól beetettem. Mindebből a hérosz semmit sem hallott! Mert kirántott a földből egy hatalmas lapos követ, és azt lapátnak, ásónak használva már ásta is az árkot. Dübörgőit a föld rettenetes erejű buzgólkodása nyomán, szemlátomást mélyült, hosszúit az új meder. A tojásfejű csak nézte bánatosan. — Se harmónia, se ökológia, sem vacsora nem lesz itten többé! És még a mitológia sem fogja megőrizni a nevem. Hogy az én fejemből pattant ki. az ötlet. Hogy a kivitelezést is én terveztem meg. Hiába, nem érdemes ógörög műszaki értelmiséginek lenni! Itt csak az erő, csak a hatalom számít... Bezzeg majd a jövőben! Bezzeg más országban! És nekividámodva útnak indult. Északra. Egy olyan vidékre, amelyet valamikor Hunniának, Pannóniának, Hungáriának hívnak majd. Kürti András HÉRAKLÉSZ ÉS A MÁSIK
