Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-16 / 219. szám

1989. szeptember 16., szombat Somogyi Néplap 5 A Nádasdi-erdő szélén 1910. szeptember 17-én a hajnali órákban a város ha­tárában öt megkínzott, alig élő ember életét oltotta ki a különítményesek fegyvere. Mindegyiküket a restaurálódó ellenforradalom gyűlölete gyilkolta meg. Kezdetben büntetlenséget ígért, sőt egyik-másiknak még köszönetét is mondott a hatalmát visszaszerző me­gyei birtokosréteg, hiszen a Tanácsköztársaság idején el­térő politikai nézeteiért nem akasztottak fel senkit So­mogybán. (Egy „liliomtipró" gyilkos vándorköszörűst még a korábhi, egy részeg fosztogató vöröskatonát pedig a ta­vasz folyamán elkövetett bűneiért ítéltek halálra.) Az it­tas Szabó nevű téglást, aki betört társaival a Munkásott­honba, s a telefonvezetéket vagdosta, Tóth Lajos az elő­zetes figyelmetetés után oldalfegyverével úgy megsebesí­tette, hogy a kórházba szállítás után elvérzett. Családjá­ról, három gyerekéről a megyei Munkástanács azonnal gondoskodott és vállalta gyermekeinek neveltetését. Somogy tanácsköztársasági vezetői, élükön Latinca Sándorral, toleranciában, emberi tisztességben és megér­tésben országosan is kiemelkedtek. Szolgálni akarták és szolgálták is nemcsak a 133 nap alatt, hanem jóval ko- rábban, évekkel azelőtt is a munkásság, parasztság életé­nek jobbra fordulását. A nádasdi erdőszélen meggyilkolt mártírok a társada­lom minden rétegéből származtak. Férjek és apák voltak, alig túl a harmincon, s embertelen kínzás után néztek szembe gyilkosaikkal. Kik voltak az ártatlanul meggyilkoltak? Országosan, sőt halála után Nyugat-Európábán is ismertté vált Latin­ca Sándor (1886—1919) neve. Soknemzetiségű bánáti—dél- erdélyi munkáscsaládba született, s környezetében ismeret­len volt a nemzetiségi gyűlölködés. A művelt, négy nyel­vet tökéletesen beszélő fiatalember az első világháború poklában jelölte ki jövendő helyét. Amikor Somogy—Tol­nába került, mint az agrárproletárok és kisgazdák szerve­zőtitkára, éjt nappalá téve dolgozott 1919 első napjaitól kezdve augusztus 6-ig Törékeny alkata, szerénysége és műveltsége kizárt minden erőszakosságot cselekedeteiből még akkor is, amikor 1919 nyarán teljhatalommal rendel­kezett a megyében. Volt bátorsága szembeszállni az országos vezetők doktriner, merev intézkedéseivel, és visszaverte Kun Béla vádaskodásait politikai és vezetési módszerének toleráns gyakorlata miatt. Parasztpolitikájában is előrelátó volt. Látta, hogy a somogyi parasztságot nem elégítette ki a szö­vetkezés akkori formája és ezért földet, földosztást köve­telt. Ezért mintegy 14 827 kát. h. szántót, 1792 kát. h. ré­tet és 3828 kát. h. legelőt osztott szét, mint a megye kor­mányzótanácsi biztosa, amiért nem kapott „osztatlan di­csérő szavakat” Budapestről. Hivatali magatartása mellett egyéni életében is szerényen élt albérleti, egyszobás, kö­zös konyhás lakásában feleségével és kisgyermekével. Ami­kor ártatlanul 1919 nyarán megrágalmazták, a következő­ket írta: „Már a forradalom előtt és azóta is éjjelt nappal­lá téve törekszem azon, hogy minden dolgozó ember be­csületes, tisztességes életet éljen." A háromtagú direktórium politikai-katonai vezetője Tóth Lajos (1878—.1919) kaposvári nyomdász volt. 1906-tól ismert alakja a somogyi munkásságnak,, a szociálde­mokrata párt és a szakszervezet kiemelkedő alakja volt. A jó szónok és szervező Tóth Lajosra 1918 őszétől egyre több feladat hárult, és mint a nemzeti tanács elnöke so­kat tett a demokratikus, a szocialista rend megteremté­séért, az élet- és vagyonbiztonságért is. A Tanácsköztár­saság alatt fáradhatatlanul dolgozott az új típusú had­sereg megteremtéséért és a haza védelméért. Később a munkások fogyasztási szövetkezetét irányította. A sze­rény, puritán családapa három kiskorú árvát hagyott ma­ga után. Szalma István (1886—1919) szintén kaposvári nyom­dász volt, aki mér a háború előtt kitűnt társai közül szer­vezőkészségével. A háború éveiben katona volt, leszere­lése után a szakszervezetben tevékenykedett. A polgári forradalom napjaiban vidéken, a szegényparasztok között végzett szervezőmunkát, 1919 márciusától Kaposvár ta­nácselnöke lett. Sokat tett a városba özönlött mintegy tízezernyi horvátországi és erdélyi menekültért, és az or­szág megszállt részeiből érkezettekért. Életét az egyéni és társadalmi bosszúért lihegő kaposváriak felbujtása ol­totta ki, beteg feleséget és csecsemőt hagyott maga után. Leiül« Samu (1885—il919) jómómú polgári környezet­ből jutott el a háború évedben a másik oldalra. Házas­sága — egy szegény varrónővel — szakítást jelentett kör­nyezetével. 1918-ban a nemzeti tanács intézőbizottságá­nak a tagja, 1919 tavaszától a megye vezetői mellett köz- gazdasági és pénzügyi szakértő, aki Budapest élelmezé­sét segítette, A megye szövetkezeti struktúrájának és a termékcserének egyik kidolgozója volt. A fáradhatatlan Lewln élete utolsó percéig büszke volt arra, hogy hosszú utat tett meg a munkásság, parasztság szolgálatáig. Két apró kisfiú és egy boldogtalan özvegy maradt utána. Farkas János (1892—1919) az igali járás politikai ve­zetője volt, aki távolról került Somogyba. Egyedül ő volt család nélküli. Mivel a járásban rendet teremtett és n zendülöket lefegyverezte, 1919 augusztusában elsőként tartóztatták le, s a bosszúszomjas ellenforradalmárok a fejét követelték. A Kaposváron berendezkedő horthysta hadsereg egyes tisztjei és a Prónay-különítmény 1919. szeptember elején — miután megtudták, hogy a törvénykezés egyiküket sem fogja felakasztani — hamis szolgálati paranccsal elhur­colták a börtönből, és kínzások után a Kaposvár határá­ban lévő Nádasdi-erdő szélén meggyilkolták őket. Emlé­küktől a későbbi hónapokban annyira tartottak, hogy 1919 novemberében — amikor két özvegy a tetemeikre talált — a gyilkos tisztek kihantoltäk őket, és éjjel ti­tokban másutt földelték el. Azóta ismeretlen helyen nyugszanak Somogy kiemelkedő forradalmár személyi­ségei, akik különböző úton jutottak el — mint Latinca Sándor írja — a nagy felismerésig: „Az élet nem örökös, tehát siessünk használni embertársainknak!" Dr. Andrássy Antal Kollégium épül Csurgón Csurgón az 526. Számú Farkas János Ipari és Me­zőgazdasági Szakmunkás- képző Intézet és Szakközép­iskola példás gyorsasággal kollégiumot épít vidéki ta­nulói számára. A munkála­tok tavaly tavasszal kezdőd­tek, s 1 év 4 hónap eltelté­vel az épület ifele már szep­temberre . beköltözhetővé vált. Még javában folynak a munkálatok, de az elkészült szárnyban már teljes kénye­lemnek örülhetnek a diákok. A háromszintes épületben összesen 72 szoba lesz, eb­ből már 38-ot birtokukba vettek az új lakók. Minden szinten konyha, közösségi mosdó, 3 tanterem nagysá­gú tanulószoba, valamint társalgó található. Emele­tenként egy-egy színes té­vét helyeztek el, s hamaro­san bekötik a telefont is minden szárnyra. A föld­szinten orvosi rendelő és 5 betegszoba áll a rászorulók rendelkezésére. 6. Augusztus 23. Ma megint potifikális mi­se volt, nagy papi segédlet­tel; tegnap letettem a fő- apát-miniszterségről, egy hé­tig elég volt belőle; igen nagy vigyázatot és tapinta­tot igényelt, bár a mostani főapát úr nem olyan kényes, mint az elődje volt, aki nem egyszer lehordta a miniszte­rét az oltárnál; ügyesked­tem, amennyire tőlem te­lett, s nem csináltam na­gyobb baklövést; meg lehe­tett velem elégedve, mert igen kegyesen búcsúzott el mindig, amikor kieresztet­tem a kápolnából; különben igen jó ember, szeretik a rendtagok ... Éppen, amikor ezeket a sorokat írom, az összes harang szól, mert most temetik a pápát; ér­dekes: nem vert nagy port fel a halálhíre, vagy csak talán nálunk, novíciusoknál nem? Csak éppen annyit hallottunk, hogy meghalt; még eddig gyászmise sem volt érte, talán majd hol­nap; a háborúról is csak né­ha tudunk meg egy-két hírt, de hála Isten, azok meg an­nál nagyobb lelkesedéssel töltenek el, mert mind győ­zelemről szólnak. Csak igaz legyen! öt hónappal később. 1915. 1. hó 31-én. Édes jó szüleim! Minde­nekelőtt ezer hála és köszö­net a küldött dolgokért. Ép­pen most jöttem a „kancel- lus”-törülgetésből, most ez a hivatalom. Szombat dél­után le kel törülgetnem egy körülbelül 7—8 méter hosszú vasrácsot, mely az emeletről a templomba, illetőleg a kó­rusra vezet; el van látva min­denféle kanyargós cifrázatok­kal, amikből' a beléjük ju­tott port az ujjaknak fel- használásával lehet csak el­távolítani. Ez a legbajosabb munkák egyike, eltart jó egy óráig, mert alaposan meg kell ám tisztogatni! No de egy héten csak egyszer ad dolgot, ezután hat napig nem izgatja az embert a hi­vatala. Az olasz nyelvtant is igen köszönöm, azért kér­tem, mert ha a jó Isten en­gedi, hogy eljussak odáig, a német és latin, vagy a ma­gyar és latin nyelveket aka­rom tanári pályámon szak­tárgyul választani; az olasz nyelv is szoros rokonságban vám a latinnal. Olvasni most már jól tudok olaszul, némi nyelvtani és szóismeretet is szereztem a küldött könyv­ből. Most már hat nyelvvel foglalkozom állandóan: ma­gyar, német, latin, görög, francia, olasz. Sőt, az angol is érdekel, noha borzasztóan nehéz megtanulni az olva­sást. mert úgyszólván min­dent másképen mond ki, mint ahogy írja. Csak ez a szörnyű háború érne már A Károlyi-villa Lequeitio- ban véget! Volt osztálytársaim közül sokan sorozásra men­nek, ha három hónappal idősebb volnék, én is be­jutnék most Győrbe öt no- vícius társammal, akik 1895—96-osak lévén, feb­ruárban mennek a vizitáló bizottság elé. Mennyire ag­gaszt mostanában, hogy édes papát is be találják vinni. Tudom, hogy kész volna a hazáért az áldozatra bármely pillanatban, de mi lenne ott­hon édes papánk nélkül. Nem is merek rágondolni! Néhány hét múlva ismét szétküldik Pannonhalmáról a felszólítást, hogy akik a Szent Benedek rendbe akar­nak lépni, adják be folya­modványukat. Határponton állok, édes jó szüleim. No- víciusévem közepe közeleg, sőt már itt is van. Édes szüléimét bizonyára nagyon érdekli, ha elmondom, ho­gyan veszik fel a novíciuso­kat. Ha valakinek, aki fo­lyamodik, s az irományai rendben vannak és nincs semmi akadály, ami miatt nem vehető fel a rendbe, akkor eljuthat az első fórum elé. (Akadály igen sok van, nem tudom mind felsorolni, ilyen például, ha valakit egyházi intézményből bármi miatt elküldték, internátus­bái magaviseleti hiba miatt eltávolítottak, ha adóssága van, körözés alatt áll, szülei­ről kell gondoskodnia stb.) Az első fórum a konvent. Mindegyik jelöltnek van egy kis skatulyája, s a konvent- tagok úgy végzik a szava­zást, hogy a skatulyákba egy golyót, fehéret vagy feketét ejtenek. Akinek több a fe­kete golyója, mint a fehér, az el van vetve, maga a fő­apát sem veheti fel. Akik pedig szerencsések voltak több fehér golyót kapni, azok az első kollégiumi'tes­tület elé kerülnek. Ez a tes­tület szintén szavaz az előb­bi módon. Aki itt kap több fekete golyót, mint fehéret, el van vetve. A megmara­dónak ezután a második kollégiumi testület szavaza­ta elé jutnak. Akik innét is szerencsésen kijutnak, azo-~ kát a főapát úr elé terjesz­tik, aki még bárkit áthúz­hat az eléje tett nevek kö­zül. Igen, édes jó szüleim, ilyen négyes rostán keresz­tül jutottam be a bencés rendbe!” A novícius év eltelte után a „klérusba” kerülj és foly­tatja gimnáziumi tanulmá­nyait az úgynevezett „stu- dentiáni”. Tanárai a pannon­halmi főiskola professzorai, ám a győri gimnázium ma­gántanulójaként tesz vizsgát hetedikben is, nyolcadikban is. Győrött érettségizik. A „klérusban” már szabadabb az élet. Tágas társalgó áll rendelkezésükre, gazdag könyvtárral, zongorával, já­tékasztalokkal. Itt dohányoz­hatnak, kártyázhatnak is. Nagy tarokkcsaták dúlnak, sokan közülük ez időben kedvelik meg ezt a játékot. „Én sem ott, sem később nem kíséreltem meg e tu­dás elsajátítását”, írja ön­életírásában. „Évtizedek múl­tán, főiskolai tanár korom­ban a legfelsőbb tanügyi ha­tóság fedett meg érte: Hó- mán Bálint kultuszminisz­ter. Intelligens ember léted­re, hogy lehet ilyen hiá­nyos az általános műveltsé­ged?, fejezte ki megbotrán­kozását, midőn egyik pan­nonhalmi látogatásakor va­csora után bizalommal hí­vott meg kedvelt játékához negyediknek, én pedig meg­vallottam, hogy nem értek hozzá.” Érettségi után a teológián • és a bölcsészkaron magyar— német szakos tanárjelölt­ként kezdi meg felsőfokú tanulmányait. A hittudo­mányt és a bölcsészetet pár­huzamosan végzi; Teológiá­ból Pannonhalmán, a szak­tárgyaiból Budapesten, a Pázmány Péter. Tudomány- egyetemen, majd az‘Állami Országos Tanárképző Bizott­ság előtt tesz vizsgát a pan­nonhalmi szemeszterek alap­ján. A negyedik félév után alapvizsga, a nyolcadik után szakvizsga következik. Egy­évi középiskolai tanítás után jelentkezhet pedagógiai vizs­gára (ezután kapja meg ta­nári oklevelét), doktorátust a budapesti egyetemen sze­rez. (Folytatjuk) A lepueitioi kikötőben

Next

/
Oldalképek
Tartalom