Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-07 / 184. szám
1989. augusztus 7., hétfő Somogyi Néplap 5 Csokonai Asztaltársaság Hévízen TÁNCOS VAKÁCIÓ ján ugyanis kimagaslanak a korosztályukból — állapította meg Juhász Zsolt. — Tánctudásuk biztos alapul szolgál a továbbfejlődésre, így megpróbálkozhattunk nehezebb anyaggal is. Eredeti moldvai csángó táncokkal foglalkozunk, ezekből az őszre kiforrhat egy koreográfia. Kozma Lászlóné Tamás Zsuzsanna, a szegedi Napsugár Táncegyüttes vezetője e stílusgyakorlatnál Juhász Zsolt asszisztenseként tevékenykedett. Ö a lányokkal foglalkozott; a közös részeket együtt gyakorolták. — Jóleső érzés, hogy most, amikor sorra szűnnek meg amatőr együttesek, itt, Kaposváron ennyi lelkes táncos van, kiknek szülei anyagi hozzájárulással is segítik a Somogyi Aprók művészeti munkáját — mondta. — Ez a támogatás megtérül; az aprók hamarosan felnőnek, s tarsolyukban gazdag néptáncos anyaggal kerülhetnek majd a Somogy Táncegyüttesbe. — Augusztus végén tíznapos edzőtáborba megyünk Fonyódligetre, s a nyaralással egyidejűleg táncolunk is — újságolta Németh Ágnes. — Székely verbunkkal, for- gatóssal, délalföldi, lőrincré- vi, szatmári, rábaközi és dunántúli táncokkal foglalkozunk. A siófoki gyermek- tánccsoportok találkozójára, több megyei fellépésre és saját önálló estünkre készülünk. Üjra felhangzott a szépséges csángó muzsika. A kör közepén Zsolt táncolt és közben magyarázott. Majd leállította a magnót, és tanácsokat adott. Újra indult a szalag; most már egyszerre dobbant 36 pár „apró,, láb... Lőrincz Sándor Fotó; Jakab Judit mek- és felnőttcsoportban oktat és koreografál. — Tavasszal már dolgoztam ezekkel az ügyes táncosokkal, akik csak nevükben aprók; képességükalapHarminchat pár „apró” láb Zenétől és gyerekzsivajtól volt hangos a napokban a kaposvári Latinka művelődési központ színházterme. A Tóth Lajos Általános Iskola és a művelődési központ közös fenntartású gyermekcsoportjának, a Somogyi Apróknak a táncosai a nyári szünidőt megszakítva nagyszülőktől, barátoktól tértek haza. A tánc szerete- te hozta őket vissza Kaposvárra. — Moldvai csángó táncokkal ismerkedtek a gyerekek a hét végén — tudtuk meg Németh Ágnestől, az együttes művészeti vezetőjétől, aki ezúttal csendes szemlélője volt a próbának, ugyanis szegedi vendégtáncosok tanították az anyagot. A 36 tréningruhás diák Juhász Zsoltnak, a Szeged és a Napsugár Táncegyüttes művészeti munkatársának a mozdulatait leste, s várta utasításait. A fiatalembernek gyakorlata van a tánctanításban, hiszen 3 gyerA Csokonai Asztaltársaság fél évtizedes jubileumához érkezett. E költőkből, írókból, műfordítókból és más művészekből álló baráti kör rendszeres találkozásai azonban ennél jóval régebbiek: csaknem 15 éve, hogy Ta- káts Gyula költő becehegyi pincéjénél a házigazda, illetve Tüskés Tibor, a Svájcban élő Major-Zala Lajos költő és Laczkó András, a Somogy irodalmi folyóirat szerkesztőjének véletlen találkozása és beszélgetése szülte a kezdeményezést. Major-Zala Lajos hévízi villájában viszonozta a vendéglátást, miután évente egy alkalommal — mind több kolléga meghívásával — hagyománnyá váltak az összejövetelek. öt éve mindig augusztus Alapítványi TÁMOGATÁS Az MTA—Soros Alapítvány százezer forintos támogatást szavazott meg a Pécsett működő Magyar— Román Baráti Körnek. Ez elősegíti a baráti kör munkájának országos méretű megszervezését, továbbá előadássorozatok megindítását, társasági híradó megjelentetését, évkönyv kiadását, saját dokumentumtár létrehozását. Ősztől három előadássorozatot is szerveznek: a román történelemről, a román kultúráról és a mai Romániáról. A Magyar—Román Baráti Kör tagjai jelenleg az ország 24 városában, községében élnek. első szombatján tartják a találkozót. Attól kezdve iktatták be az egymás jobb megismerését segítő programot; azaz írók és költők felolvasásokon mutatják be legfrissebb műveiket. Akkor vették fel a Csokonai Asztaltársaság nevet. Szombaton népes vendégkört fogadott hévízi nyári otthonában Major-Zala Lajos. Majdnem 50-en vettek részt a találkozón, és nyolcán tartottak felolvasást. Köztük Fodor András és Hatvani Dániel költő. A körben először jelent meg Ádám Gizella Hollandiában élő író, műfordító és Cséby Géza, a keszthelyi Goldmark Károly Művelődési Központ igazgatója, aki lengyelből való műfordításaiból ismerAz ember a természet szerény része, nem pedig kizsákmányoló tulajdonosa. Ezt sugallják a Balaton bűvöletében élő Cholnoky Jenő akvarelljei, amelyeken száz- arcúan villan föl a festő teljes humanizmusa, bizalma a környezetét védő ember iránt. Sárgái, megszűrt aranya, zöld és kék pasztellszínei mellett . sivárnak hat mai világunk. Pedig ő is itt élt, ezen a tájon. Eredetiség. precizitás, a kompozíciók „halálpontos” megtervezése jellemzi munkáit. Ecsete nyomát követve egy tehetséges, mégiscsak műkedvelő festő világában barangolhatunk. A siófoki Beszédes József Múzeumban kiállított képeit teteit, néhányat a hallgatósággal. Ugyancsak hagyomány, hogy a jelenlevők titkos szavazással nyilvánítanak véleményt a hallottakról, ”s döntenek a Csokonai-díj odaítéléséről. Ennek eredményeként most Ferdinandy György — Puerto Ricóban élő költő — kapta a legtöbb szavazatot, ő vette át Farkas Pál szekszárdi szobrászművész által készített, Csokonait ábrázoló plakettet. Másodszor volt vendége az asztaltársaságnak. Hazánkban 1987-ben jelent meg verseskötete a Magvető kiadásában Szerecsenségem története címmel. A kollégák által odaítélt tiszteletbeli díj tulajdonosa az alapítás évében Csengey Dénes lett, majd Takáts Gyula kapta, két éve Fodor Anddr. Abrahám Kálmán, a Balatoni Intéző Bizottság elnöke ajánlotta a megnyitón megjelentek figyelmébe. — Elveszett az az ember — mondta —, aki a múltat nem tiszteli, környezetét nem óvja. Cholnoky, a Balaton és térségének első szisztematikus kutatója Ló- czyval, az akkor már világhírű földrajztudóssal közösen a századelőn hétezer oldalon tárta a világ elé a tó és környezetének komplex geológiai, néprajzi, őslénytani és hidrológiai kereszt- metszetét. Bonyolult összefüggések sorát fedezték föl, amelyek kivétel nélkül arra figyelmeztetnek: a természet és a társadalom harmonikus kapcsolata, az emberek rás és Papp Árpád, tavaly pedig az Újvidéken élő Fü- löp Gábor költő. E jubileumi összejövetel alkalmából jelent meg — most első alkalommal — a tagok anyagi hozzájárulásával a keszthelyi Goldmark Károly Művelődési Központ gondozásában egy kiadvány, A Csokonai Asztaltársaság kisantológiája'címmel. E kötet és a házigazda, Major- Zala Lajos hazánkban most először megjelent Játsszunk szerelrhet című verseskötetét Laczkó András ajánlotta a jelen levők figyelmébe. A szombati programot tovább színesítette az Öcsay Károly szobrászművész munkáiból helyben rendezett kiállítás és a Lelle tánccsoport két tagjának fellépése. Horányi Árpád Á Balaton szerelmese együttműködési készsége nélkül elvesznek az örök értékek. A tudomány száraz tényei, kíméletlen logikája mellé Cholnoky a művészetet hívta segítségül, hogy hatni tudjon az emberekre: megosztja velünk fölfedezéseinek örömét, segíti fölfedezni az egyébként kifürkészhetetlen Janus-arcú Balaton titkait, s megfogni fel-fel- villanó szépségét. A „nagy víz” olyan szellemi potenciált gerjesztett e szerteágazó tehetségű emberben, amelynek révén ma is érvényes üzenetet írhatott ecsetével a vászonra: vigyázzatok a Balatonra! Czene Attila Tudós —r ecsettel KŐRÖSHEGYI FELFEDEZÉSEK Koncert átírt kottából A magyar orgonairodalom első gyöngyszemei a már romantika felé hajió késő barokk szülöttei. De miképp is virágozhatott volna a keresztény egyház liturgiájában gyökeret vert muzsika a Mátyás király halála utáni zűrzavarban vagy a 150 éves török hódoltság alatt? Vándorzenészek járták a magyarlakta vidékeket, s — főleg lanttal kísért — dalaikban mentették át apáról fiúra zenei örökségünk. Koloss István, a budapesti Szent István bazilika orgonistája a kőröshegyi műemlék templomban tartott koncertjén Bakfart Bálint lantfantáziáiból és a Lőcsei Virginal könyv csemballóra írt műveiből idézett. A régi magyar zene örökségét megőrző tabulatúrák számokkal lejegyzett „titkát” a • 30-as években sikerült Gombosi Ottónak megfejtenie. Ennek alapján „hangszerelte” orgonára a művét, a magyar középkor nagyrészt lantra komponált zenéjét. Az orgona mindig hangosan szól. Talán ősibb, talán gyorsabb tempójú lejt a hanganyagában, imitációinak szerkesztésmódjában változatlan játék, amelynek apróbb árnyalatait fölényes technikai tudással fogalmazta újra Koloss István. A budapesti Madrigálkórus repertoárjának túlnyomó részét azok a műyek teszik ki, amelyekre Szekeres Ferenc karnagy talált rá régi gyűjteményekben. Ezen az estén Palestrina- és Gab- rielli-kottákról fújta le a port a vegyes kar, hogy a reneszánsz világa énekelhessen a közönségnek. Az a ca- pellák lassan kinyíló tisztaságát, emelkedett hangulatát hűen tolmácsolta a maga fölé nőtt kórus, Kodály Zoltán élete őszén energiájának, tudásának javát már a zenepedagógiába és a zenepoltikába fektette. Utolsó termékeny szerzői korszakából választott remekműveket a vegyes kar, hogy megossza velünk a kodályi harmóniák és dal- dalmvezetés, a magyarságot sugalló, erőteljes dimenziók belülről fakadó örömét. Az Adventi ének egy francia gregorián dallam (talán a solesmesi bencések inspirálták — vagy franciás műveltségű felesége — a szerzőt?) tipikus, iskolát teremtő feldolgozása; és — mint az Ének Szent István királyhoz átirata is — jellegzetesen magyar ízű. Az igazi zenei csemegékkel szolgáló est záró akkordjaként olyan Liszt Ferenc- műveket szólaltatott meg az orgonaművész, amelyeket nem tekintethetünk egyértelműen a szerző sajátjának. Az Orfeusz ugyanis szimfonikus költeményeinek sorát gazdagítja, amelyet egy Gottschlag nevű orgonista- ültetett át hangszerére — igaz, Liszt korrigálta a kéziratot. Szent Szaniszló oratóriumának pedig csak hevenyészett terveit hagyta az utókorra. A vázlatok alapján Koloss István fejezte be a művet — tiszteletben tartva a nagy előd szellemét. S játéka hallatán Liszt Ferenc és a közönség is magáénak érezhette a monumentális alkotást,. Czene Attila Meditációs kurzus Kardosfán Az indioi megbízott nagykövet a megtisztulásról A zselici Kardosfa a csend birodalma. A Sefag vadász- kastélyát szemelte ki Mr. Rakesh Srivastava indiai megbízott nagykövet a meditációs kurzus helyszínéül, ahol a lélek csendje honol. Huszonegy, főleg hazai egyetemista és egyetemi tanár, illetve néhány osztrák vendég háromnapos meditációjának déli szünetében beszélgettünk a kurzus vezetőjével. A halk szó nem szűrődhetett ki Rakesh Srivastava cellaszerű szobájából. Árnyakként hagyták el a zenével kísért gyakorlat után a szőnyegekkel borított termet a résztvevők. — A meditáció kötődik Ünnepnaphoz? — Semmilyen eseménnyel, ünneppel nincs kapcsolatban. A katarzis bármikor bekövetkezhet, ha fölkészültünk rá. — Európában relaxációnak nevezzük a hasonló test és lelki megújulást. — A relaxáció csupán egy technika, amit természetesen a meditáció során is alkalmazunk, hogy a szellem öntudatlan rétegeit fölszínre hozzuk. Egyetlen valláson sem alapul a mi tevékenységünk; semmi köze például a buddhizmushoz. Bár maga Buddha gyakorolta ezt a technikát, ám» tanainak követői' nem. — A csöndet, a meditációt nem töri meg a személyek közötti kommunikáció. beszélgetés? • — A gyakorlatokat közösen végezzük, ennek során van olyan mozzanat, amikor behunyt szemmel megérintjük egymás ujját. Formális kapcsolat így nem jöhet létre köztünk. — Mit nyújt a meditáció a résztvevőknek? — Lelki megtisztulást; igyekszünk megszabadulni a haragtól, a gyűlölettől. A szellem békéjét teremtjük meg. A filozófia nem képes megoldani azokat a problémákat, amelyeket a spiritiszta tevékenységgel sikerül föloldanunk. — Jógagyakolatok is szerepelnek a programban. — A jóga az igazságot keresi. Emellett alkalmazzuk azokat a módszereket is, amelyeket a modern pszichiátria tárt föl. — Áttekintve az étrendjüket: a gyakori teázás mellett vegetáriánus ételek szerepelnek. — Nem fogyasztunk húsételt, sem forrót, fűszereset, csak könnyűeket. Az emberiség, valljuk, vegetáriánusnak született. Ezek mind békés ételek. Megígértem a megbízott nagykövet úrnak, hogy jövőre nem interjút kérek tőle, hanem magam is részvevőként számolok be a meditációs kurzusról, az átélt megtisztulás tapasztalatairól. (Horányi)
