Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-11 / 188. szám
1989. augusztus 11., péntek Somogyi Néplap £ A kongresszuson az országot érintő kérdésekben kell egyezségre Jutni Kerek* asztal A küldöttválasztásra való készülődéssel intenzív szakaszába lépett az MSZMP október 6-án kezdődő kongresszusának előkészítése. Sokan — kerékasztal-beszélgetésünk résztvevői is - sorsdöntőnek tekintik a tanácskozást. Az MSZMP tagságát foglalkoztató kérdésekről, a küldöttek lehetőségeiről és felelősségéről szól ez a beszélgetés, amelyen részt vett dr. Fenyő István, a megyei pártbizottság titkára, dr. Grübl László, a marcali és dr. Németh Jenő, a barcsi városi pártbizottság első titkára. Szerkesztőségünk nevében Kercza Imre kérdezett. — Szerkesztőség: — Mindhárman kongresszusi küldöttjelöltek. Személy szerint mit várnak az október 6-i kongresszustól? Dr. Fenyő István: — Mindenekelőtt azt, hogy a párt megfeleljen az új kihívásoknak: a pluralizálódó társadalom, a többpártrendszer, a vegyes tulajdonú gazdaság viszonyainak. A szervezetek vezető testületéi és azok vezetőinek személye legyenek a garancia, hogy ezek a változások megtörténnek a pártban. Várom azt is, hogy olyan programot alkot majd a kongresz- szus, amelyet a tagság egésze elfogad, követ és képvisel. Ha így lesz, akkor bízhatunk a jövőben. Dr. Grübl László: — A párttagság rendkívül nagy várakozással tekint a kongresszusra. A küldöttjelöltek jelentős része az új struktúrával és a társadalmi viszonyaink továbbfejlesztésével kapcsolatos problémákat tárgyszerűen és a jövőbe te- kintően értékeli. A jelöltek többsége reformszellemű, reformpárti, tehát ez a kongresszus sem lehet más. A kongresszustól azt várom, hogy szembenézzen múltunkkal, hibáinkkal, vállalja azt, ami abban pozitív volt, de egy olyan irányzatot képviseljen, amely a többpártrendszer viszonyai között is szavahihetőséget, perspektívát ad. Félelmem is van: az, hogy ha az indulatok eluralkodnának, az egy bomlási folyamattal is együtt járhatna. Ezért a radikális változás mellett a kompromisszumot is szükségesnek tartom. Dr. Németh Jenő: — Ügy gondolom, hogy nagy eredmény lenne, ha a kongresz- szus lezárná a felülről irányított és vezérelt társadalomfelfogását. Reménykedem, hogy az elmúlt időszakot úgy értékeli majd, ahogy a lakosság és a párttagság többsége. Azért kezdem ezzel, mert szerintem a társadalomról alkotott felfogás lesz a kongresszuson a legfontosabb, és csak ezután következik, hogy milyen párt lesz az MSZMP-ből, milyen párttá alakul át. Ezért én egy új társadalmi modellt megálmodó kongresszust is várok, amely magával hozza azt is, hogy egy új, működésében, felfogásában szocialista párt alakult. A nagy kérdés az, hogy akik eljutnak a kongresszusra, meg tudnak-e felelni ennek, tudnak-e olyan érdeket, akaratot közvetíteni a párttagságtól, hogy az elképzelések megvalósuljanak. — Szerkesztőség: — Amikor egy kongresszus kezdési időpontja közeledett, a hangulat mindig kicsit csodaváró volt. Most nincs meg ez a csodavárás, pedig az október 6-án kezdődő kongresszusnak történelmi jelentőségű, valóban jövőt formáló programot kell alkotnia. Milyen az esélye, hogy feleletet ad arra a sok kérdés/e, amely ma a társadalmat, a párttagságot foglalkoztatja? Dr. Németh Jenő: — Én is azt mondom, hogy most nincs csodaváró hangulat, mert az emberek az utóbbi időben túl sokat csalódtak. Nem is abban elsősorban, amit különböző szervek mondtak vagy mondtunk mi, hanem abban, ami történt. Olyan konkrétan is érzékelhető jövőképet várnak, amelyikről meg tudják állapítani, hogy valójában tükrözi a szándékaikat vagy a társadalom, nagy részének szándékát. Az összhangot a társadalom és a párttagság között kell megtalálni: a kongresszusnak is ez az alapvető célkitűzése. Nem lesz csoda — de remélem így lesz —, hogy ez a szinkron létrejön. Dr. Fenyő István: — Csodavárás most valóban nincs, mégis nagy a várakozás a kongresszus iránt. A párttagság — a most hallgató tagság is — és a hallgató társadalom azt várja a kongresszustól, hogy fogadjon el olyan platformot, amelyik világos eligazítást ad, amelyik mellé oda lehet állni. Világos kapaszkodókra, határkövekre van szükség. A társadalom többsége ma napi egzisztenciális gondokkal küzd, s ez nagyon sok energiát köt le. A depolitizálás- nak itt van a gyökere: az embereket ma sem érdekli kevésbé a politika, de kevésbé érnek rá, mint korábban, a hangsúly a megélhetési gondokra tevődött át. Dr. Grübl László: — Én azt tapasztalom, hogy az MSZMP tagsága és a pár- tonkívüliek is — különösen az értelmiség és a munkások — rendkívül nagy várakozással néznek a kongresszus elé. Nagyon sokan tudják, hogy ma egy történelmi időszaknak kell megfelelnie az MSZMP-nek, mert történelmi változás fordulópontján vagyunk. Amit 1988 májusában elkezdett, azt nem tudta következetesen végigvinni: veszített hiteléből, befolyásából. A feladat: megállítani ezt a folyamatot, illetve egy olyan társadalmi fordulatot létrehozni, mely a májusi pártértekezlet tartalmi továbbfejlesztését is jelenti. Szerkesztőség: — Mindenki érzi, tapasztalja, hogy a társadalomban válság van. A válság ebben az esetben azt jelenti, hogy társadalmi a kényszer az előrelépésre, a változtatásra. Azt gondolom azonban, hogy ma nehéz lenne olyan programot alkotni, amely rövid idő alatt jólétet hoz és a gondok so- kaságát megoldja. Olyan programot lehet csak alkotni, amelyik lemondást, nagyon sok munkát ígér egy távolabbi jobb jövő érdeké- bán. Egy ilyen programhoz miként tudja felsorakoztatni az MSZMP a tagságát és a társadalmat? A választásokra készülve az alapszervezetekben milyen követeiményékét állítanak a kongresz- szusi küldöttek elé ennek a célnak az érdekében? — Dr. Németh Jenő: — A legnagyobb problémának én a közéleti ember válságát tekintem. Teljesen elbizonytalanodott felfogásában, bizonyos mértékig egzisztenciális félelem kerítette-, hatalmába, és a jövőképe is ingatag. Egy sor olyan kérdés van tehát, mely a közéleti embert bizonyos mértékig válságos helyzetbe juttatja. Azt gondolom, hogy nevezett többséget aktív politizálásra kell serkenteni. Miként oldható ez meg? Dr. Fenyő István: — Azt egy kicsit illúziónak tartom, hogy az egész tagság aktívan politizáljon. A több százezres párttagságon belül kisebbség az, amelyik aktív. Ez így volt mindig, s azt gondolom, ezután is így lesz. Le kell számolni azzal az illúzióval, hogy elvárhatjuk minden egyes párttagtól, a társadalom minden tagjától, hogy azonos hőfotöttek úgy, hogy a párttagság saját kezébe akarja venni ügyeinek intézését. Ezért a legfontosabb személyi kérdésekben is pártszavazáson akarnak dönteni. Dr. Grübl László: — Azt tapasztalja a párttagság, hogy az az intézményrendszer, amelyet a múltban fel- ■ építettek,' megbukott, nem működőképes. Legalábbis nem úgy működik, ahogy elvárható volna, illetve ahogy azt ígértük. Azzal tisztában van mindenki, hogy le kell ezt rombolni. Rombolni gyorsan lehet, de évtizedekre van szükség az újjáépítéshez. így vagyunk ma az egész mozgalom munkamódszerével: a gondolkodásunk, a reflexeink néha gátolnak bennünket abban, hogy új módon közelítsünk meg egy. problémát. Ezért tartom nagyon fontosnak azt, hogy a párttagság igazán kézbe akarja venni ügyeinek intézését, a döntéseket. Észre kell venni -azt Dr. Fenyő István a kongresszus akkor hozhat jó döntéseket s akkor lesz jó párt a mi pártunk, ha nem abból indul ki, hogy van egy jó felfogás, melyet a központi szervek vagy azok vezetői kitalálnak, s azt a párttagok fegyelmezetten hajtsák végre. Eddig ez volt. Abból kell kiindulni, hogy az embereket mi foglalkoztatja, s ezekből mi az, ami előreviszi az országot, mi az, amiért hajlandó tenni az egyén? Így találkozik csak a felsőbb és a helyi elképzelés. Nemcsak az országos vezetőkre gondolok: az alsóbb pártszervezetek vagy a párttagok azért nem érzik magukénak a pártot, mert nem a véleményéből indultak ki. A mostani MSZMP végrehajtásra szervezett párt. Programjában, működésében ilyen felfogás alakul ki. Ezért az első szakaszban igen fontosnak érzem azt, hogy tudja a párttagság a politikai menetrendet. Azt, hogy milyen kongresszusra készül most az MSZMP, milyen óriási változás következhet be, és azt is, hogy felelőssége van abban, hogy ez a kongresz- szus milyen utat tűz ki. Ezt meg kell értenie mindenkinek. Olyan küldöttet válasz- szón a tagság, akiben hisz és bízik. A választási első szakasz az augusztust igénybe veszi. Szeptemberben egy másik szakasz következik, amikor a programot — azt, hogy milyen társadalmat akar ez a párt, mert a programnak ez az alapvető része — és a szervezeti szabályzatot — azt, hogy milyen pártműködést akar — kell megvitatni. Ennek tárgyalása után kell megtartani a kongresszust, amely után még egy szakasz következik, amikor minden párttag eldöntheti, hogy ezt akarta-e, ilyen pártot akart-e. Szerkesztőség: — A ma még hallgatagnak vagy várakozó állásponton levőnek Dr. Grübl László kon politizáljon. Mindegyik párttagtól elvárható alapvető követelmény azonban az, hogy cselekedeteivel, szavazatával odaálljon a párt mellé és szimpatizánsokat is szerezzen. Végig kell gondolni, hogy mit jelent a politizálás. Nem biztos, hogy csupán a részvételt a taggyűlésen. Inkább azt jelenti, hogy kiáll, véleményt mond, megpróbál érvényt szerezni annak. Tehát a politizálás tartalma is átalakul. Nekem az a véleményem, hogy pár éven belül van lehetőség a kibontakozásra. Ennek azonban feltétele, hogy világosan megmondják a társadalomnak, mi a helyzet jelenleg. Szembe kell nézni a valós állapottal, s rádöbbenteni az országot arra, hogy milyen kritikus helyzetbe került a társadalom, a gazdaság, az MSZMP is. Meg kell ismertetni velük, hogy ebből milyen kiutak vannak, s megmondani azt is, hogy a kiútnak mi az ára. Valószínű, hogy az embereket ez nem nyugtatja meg, de ha hozzátesszük azt is, hogy a társadalom intézményes és szociális védőhálót biztosít, törvényi garanciákat ad arra, hogy megfelelő' szinten tudnak élni, dolgozni közel a lakóhelyhez, akkor a közvélemény nagy része a program mellé állítható. Én azt is tapasztalom, hogy a párttagság egyértelmű óhaja: alulról épüljön fel az egész struktúra. Garanciákat akar arra, hogy a megválasztott küldött az adott körzet tagságának felfogását képviseli, és ameny- nyiben ennek a követelménynek, valamint a beszámolási kötelezettségnek nem tesz eleget, akkor legyen lehetősége és módja arra, hogy menet közben is változtasson. A párttagság a központi, megyei, helyi szerveket kontroll alatt akarja tartani, ez elemi igény, és én helyesnek tartom. Azt is, hogy a megyében sok helyen dönDr. Németh Jenő is, hogy a hangosabban politizáló, a politikához jobban értő kisebbség rendkívül nagy befolyásra tud szart tenni, mert az emberek valami újat várnak. Szerkesztőség: — Tökéletesen egyetértek, hogy a többpártrendszer keretei között a politika melletti kiállás nem azt jelenti, hogy mindenki hangosan ismétli azt, amit egy politikai testület kimondott. A kiállás azt jelenti, hogy a pártja ér- dekeinek megfelelően dönt. Dr. Grübl László: — Személyes tapasztalatom is az, hogy amikor dönteni, véleményt formálni és cselekedni kell, akkor a hallgatónak nevezett többség nagyon reálisan és tiszteletre méltóan teszi a dolgát. Egy munkásközösségre, egy termelőszövetkezet tagságára számítani lehet, mert élettapasztalata alapján reálisan dönt. Véleményem szerint a kongrssz- szusi küldöttek is azt tehetik, amit a pártagság meg szab a részükre. Szerkesztőség: — összefér ezzel az elvvel az is, hogy a kongresszusi küldöttek nemcsak területenként, hanem platformonként is csoportot alkothatnak. Dr. Grübl László: — Én . ezt összeférhetőnek tartom. Sőt! Ez a párt eddig túlzottan budapesti irányítottságú és gondolkodású volt. Szükség van arra, hogy , a vidék — a falu és a kisvárosok — érdekviszonya, élethelyzete is' jobban tükröződjön a kopgresszusi küldöttek véleményalkotásában. Ebbe tartozónak érzem, hogy területi kérdésekben és irányzatok dolgában is közös legyen a gondolkodás. A mozgalmat a szükséges“ kompromisszumok megteremtése révén ez viszi előre. Nagy félelmem, hogy a platformok merev szembeállása darabokra szakíthatja a pártot. Dr. Németh Jenő: — Ha a régi rituális pártmunkát és közéletet tekintjük mintának, akkor azt mondom, hallgatag a többség. Mert az aktivitást a megjelenésen, a hozzászóláson mérjük le. Ha azt veszem figyelembe, hogy az emberek megfelelő baráti vagy közösségi körben egyre hevesebben és nyíltabban hirdetik felfogásukat, nézetüket egy problémáról, társadalmi jelenségről, akkor nem igaz a megállapítás, hogy a többség hallgat. Nyilvánvaló, hogy a pártban a fő felfogások mellett sok árnyalat is lesz amit maga- alakít ki az ember, és utána keresi azokat a társakat, akik ezzel az árnyalattal egyetértenek. Nemcsak szervezetileg, hanem gondolatilag is újra kel,l építkezni a pártban. A magas röptű gondolatokat le kell „egyszerűsíteni” olyan tényekre, mi a felfogásunk a kereskedelmi ellátásról, a szociálpolitikáról, a termelőszövetkezetekről. Szerkesztőség: '— Az áradó, folyton gyülésezö demokratizmus kora lejárt, de még mindig annak alapján. ítéljük meg emberek magatartását. csel0kedeteit, hogy mit mondanak, hogyan szónokolnak, s nem annak alapján, hogy mit tesznek, ho- gyan végzik a dolgukat. Dr. Fenyő István: — Nem véletlen az, hogy a városi és a megyei pártértekezleten előre nem várt szituációk alakultak ki. Ez annak jele, hogy a párttagság, a „hallgatag” többség azt mondta: így tovább nem mehet, és kikén-yszerített olyan változásokat, amelyek meglepték a közvéleményt, talán saját magukat is. Tudomásul kell venni, hogy lesznek a közéletnek, a politikának hullámai. Nyilvánvaló, hogy a politikai közélet felforróso dik, felgyorsul egy választási. időszakban, azt követően egy kicsit csillapodik. A politikai munkát ehhez kell majd igazítani. Az októberi kongresszuson minden bizonnyal sok nézel csap össze. Egyet azonban tudomásul kell vennie minden küldöttnek: ott elsősorban a párttal, az ország egészével összefüggő kérdésekben kell egyezségre jutnunk. Ebben kell közösen bölcsnek, okosan kompromisszumkésznek lenni. Ha erre képesek lesznek a küldöttek, akkor lesz ez történelmi kongresszus. Dr. Grübl László: — Űjal kell alkotnia ennek a pártnak. A folytonosságot is megtartva lehet, hogy új nevet kell találni. Arról is világosan, egyértelműen szólni kell, hogy mi az, ami az MSZMP-ben ténylegesen érték volt, s mi az, ami a nemzetközi környezetből, az egész felfogásból, egy túl- ideologizált pártkoncepcióbój adódott. Nagy a tét: arról van szó, hogy az MSZMP miként tud megfelelni az ifjúságnak, a vidéknek, a mun-kásoknák, a bérből és fizetésből élőknek, miként tudja megtalálni az értelmiséggel a kapcsolódási pontokat. A munkás azt várja, hogy legyen tisztességes munkája, s nem azt, hogy holnap oldjunk meg minden problémát. De azt igen, hogv olyan stratégiája legyen a pártnak, amelyben bízhat. A bizalom megszerzése kemény, kegyetlen küzdelem lesz. De szükség van rá, mert a párt nem fogja maga mögött tudni a tömegeket akkor, ha stratégiájában nem lesz egy jó programja, amelybe a tulajdonkérdés éppen úgy beletartozik, mint a vállalat, a falu vagy bármilyen más probléma. Szerkesztőség: — Köszönöm a véleményüket.
