Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-10 / 187. szám

1989. augusztus 10., csütörtök Somogyi Néplap 3 HŰSÉG Közvetítés helyett érdekvédelem Beszélgetés Horváth Lajossal, a Mészöv titkárával Kongresszusra készül a Szövosz. Horváth Lajostól, a megyei szövetség titkárától kérdeztük: — Miért kellett előrehoz­ni a fogyasztási szövetkeze­tek XI. kongresszusát? — Alulról jövő kezdemé­nyezés volt ez. A gazdasági­társadalmi életben az átrén- deződések időszakát éljük. A szabályozások változásá­val egyre jobban nő a szö­vetkezet önállósága is. A szövetkezeti' mozgalomnak értékelnie kell a helyzetét, a célok elérése érdekében ki­dolgozni a működési sza­bályzatot, illetve meg kell választani az alkalmas szer­vezeteket és személyeket. — Ha jól értem, akkor a Mészöv, illetve a mozgalom nem az, ami mondjuk öt évvel ezelőtt volt? — Természetesen nem az. Ismeretes, hogy a régi gaz­daságirányítás alapján a szövetségek valamiféle köz­vetítő szerepet is betöltötték a kormány és a szövetkeze­tek között. Megjegyzem, a megyei szövetségek szerepe az utóbbi években jelentő­sen megváltozott: nem ki­szolgáló apparátus vagyunk! Az országos szövetségnél azonban még sok a régi kor­lát. A kongresszuson mind­ezt feltétlenül rendezni kell. — Üjságjukban olvastam, hogy több tagjukat kizárták a megyei szövetségből, mert nem fizette a tagdíjat. El­képzelhető-e, hogy valame­lyik takarékszövetkezet, fogyasztási szövetkezet vagy lakásfenntartó szövetkezet azt mondja:- nekik nincs szükségük a Mészövre és ki­lépnek. — Ennek jogi akadálya nincs. A megyei szövetség­ben való részvétel egyéni döntéstől függ. Az oszágos szövetségben való részvétel viszont nem: jogszabály írja elő, hogy a szövetkezetnek oda mennyit kell befizetnie. Éppen ezért akarunk változ­tatni a működési renden. — A szövetség mennyire képviseli az érdekeket? Uta­lok például a málnahábo­rúkra vagy a tojásfelvásár­lás körüli ellentmondások­ra. Mit tudnak tenni ilyen helyzetben? — A málnaháború a piac működésének egyik olyan jele, amit nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni. Akkor, amikor a szerződéses fegye­lem komolytalan, nincs feldolgozó kapacitás, túl­termelés van — a kisterme­lő rosszul jár. Az érdekkép­viselet nem tud rögtönözni feldolgozóipart, tehát a fe­szültségeket sem tudja leve­zetni. — Tavaly elfogadtak egy dokumentumot, amelyben az szerepelt, hogy a feszültsé­gek oldására szorgalmazni kell egy-egy körzetben a feldolgozóipar létrehozását. Mi történt azóta? — Egyetlen jó példát em­líthetek csak: a nagyatádi áfész hűtőházát. Ez nagy­részt megoldja az ott ter­mett- málna feldolgozását. — Nemcsak málnáról van szó. Önök azt mondták, hogy a különböző termények fel­dolgozására és felvásárlásá­ra az állami cégekkel szem­ben egy kisebb kartellt al­kotnak, illetve annak létre­hozását szorgalmazzák. — Voltak és vannak ilyen kezdeményezések, de ezek nem vezetik le az olyan pia­ci feszültségeket, mint ami­lyenek a málna esetében ke­letkeztek. A tabi áfész pél­dául a Zöldérttel alapított betéti társaságot, s ezzel az ottani konkurenciát meg­szüntette. A betéti társaság ugyanis csak abban érde­keit, hogy minél nagyobb mennyiségben vásároljanak föl, s minél többet tudjanak eladni a piacon. Hasonló „szövetséget” kötött a ka­darkúti áfész és a Zöldért. — A felvásárláshoz pénz kell. Korábban az volt a gyakorlat, hogy ha egy szö­vetkezetnek nem volt pénze, akkor kopogtatott a Mé­szövnél, s kapott valameny­nyit. Erdemes-e most ko­pogtatni? — Korábban sem volt ilyen egyszerű. A Mészöv­nek nincs második zsebe. A Mészöv a szövetkezeteket összefogó szervezet, ás csak azzal a pénzzel gazdálkod­hat, melyet a tagjai össze­adnak. Az áfészek esetében ma 15—16 millió forint van a kölcsönös támogatási és nem az évi befizetésekből, fejlesztési alapunkon. Ez nem az évi befizetésekből, hanem a korábban adott hi­telek visszafizetéséből szár­mazik. — Ha ezt a pénzt egyben szeretnék felihasználni, mi­re lenne elég? —- Még egy közepes mé­retű ABC-re sem ... Szö­vetségünk alapvető feladata az, hogy segítsen az infor­mációszolgáltatásban, az ösz- szefogásban. — Mindenki őszinte infor­mációt ad a saját gazdálko­dásáról? Ha feltételezzük a piaci versenyt, akkor senki sem dicsekszik az eredmé­nyeivel. — Azok az adatok, ame­lyeket közzéteszünk, megáll­ják a helyüket. Ha valaki hamis számokat közölne, na­gyon gyorsan kilógna a ló­láb, mert viszonyítani lehet a többiek eredményeihez. Azt persze nem mondom, hogy nem képzelhető el té­vedési, de alapvetően jó ada­tokkal dolgozunk. A számo­kat megnézi az APEH is, így valótlan adatoknál nemcsak a korrekciós befizetésekkel kell számolni, hanem igen súlyos szankciókkal is. Vé­leményem szerint a szövet­kezeteknek érdekük fűződik ahhoz, hogy valós számokat közöljenek, mert ez számuk­ra is kontrollt jelent. — Végezetül engedjen meg egy kérdést. A szövet­ségük megújulásra készül, ez névváltozással is együtt jár? — Erre nincs semmi szük­ség. Nem a név, hanem a tartalom a meghatározó. „ Nagy Jenő Nem tudom, mi az oka, hogy a könyvelőkről olyan keveset beszélnek és írnak. Nevükkel inkább csak visz- szás esetekben találkoztam, legtöbbször bírósági -tudósí­tásokban. Az anyagi termé­szetű bűnügyekben ugyanis a főkönyvelőt vagy azért marasztalják el, mert része­se vagy elnézője a disznósá- goknak. Legjobb esetben is elmulasztotta az ellenőrzést. Pedig a többség nem ilyen. Sokat és alaposan dolgozik, tisztességgel teszi a dolgát, íróasztalok fölött görnyed, „kiüli” a nadrágját, elvásít­ja kabátja könyökét, és gyakran csak a késő este veti haza családjához. Külö­nösein so*kat vesznek a vál- iukra ott, ahol áttérnek a számítógépes ügyvitelre és emiatt szinte alapjaiban vál­tozik meg a pénzügyi-szám­viteli rendszer, s vele együtt a korábbi munkastílus. Ez jutott eszembe, amikor a minap a Kapós Volánnál följegyeztem: nyugdíjba vo­nult a vállalat főkönyvelője (gazdasági igazgatóhelyette­se), Pirk Tibor. Azért emlí­tették, ezt az egyébként „belügyet”, mert Pirk szinte a vállalat fennálása, 38 éve szolgálta hűséggel az ügyet, s ezzel kivívta az egész közösség megbecsülé­sét. Méltán részesítették el­búcsúztatásakor kitüntetés­ben is. Aszkéta alakja belső fe­gyelemről árulkodott, olyan emberről, aki a számok vi­lágában él,- s csak a tények érdeklik. Nála a „kétszer kettő sohasem lehetett öt”. Mindig arra törekedett, hogy megbízható adatokkal lássa el a vezetést és felzárkóztas­sa az ügyvitelt azokhoz a lépésekhez, amelyeket azért kényszerült megtenni a vál­lalat, hogy talpon maradjon. A vállalatnál azt mond­ják: jó utódot találtak. Higy- gyünk benne! Ám, hogy ez így van-e, azt csak a követ­kező évek döntik el. Igazán megbízhatóar minősíteni ugyanis csak visszafelé szá­molva lehet. A hűség ás be­csület „koronatanúi’ az év­tizedek, amelyeket meg is és túl is kell élni. Nem könnyű. De Pirk Tibor bi­zonyította: lehet. Sz. N. Nyilatkozatok helyett húst A Kisosz megyei szerveze­tének elnöksége és vendég­látó szakmai csoportjának vezetősége, a titkárság konk­rét és azonnali intézkedést sürget a Kereskedelmi Mi­nisztériumtól, más illetékes központi és megyei állam- igazgatási, valamint gazdál­kodó szervezettől a Balaton déli partján tapasztalható húshiány megszüntetésére. Az áruhiány a vállalkozó magánkereskedők üzleti biztonságát és az idegenfor­galmi érdekeket egyaránt veszélyezteti. Az állásfogla­lást Sivo László megyei el­nök, Élek István, a szakmai csoport vezetője, Pintér Csa­ba, a Kisosz országos elnök­ségi tagja és Kertész Rezső megyei titkár írta alá. EGY FUVAROS „BEINDULT” Kamionosok Mekkája Mesztegnyőn Fajborok a Chianti cégtől Mesztegnyő. A Marcalitól alig tíz kilométerre fekvő falut szinte kettévágja a 68-as főútvonal. A kamionos forgalom errefelé úgy hoz­zátartozik az itt élők min­dennapjaihoz, mint a reggeli bevásárlás. Ez az útvonal ugyanis része a nemzetközi kereskedelmi úthálózatnak. A Dél-Európába tartó fuva­rosok kilométerek százaival, ezreivel a hátuk mögött ér­nek ide. Fáradtak, kiadat­lanok, szeretnének valahol rövid időre megpihenni. Igen ám, de hol? A Magyar- országon átvezető szakaszon sehol sincs a számukra ki­épített parkoló, pihenő. A Balaton-parton a nyári gép­kocsiáradatban még közle­kedni is nehéz ezekkel a 18—20 méteres monstrumok­kal, nemhogy parkolni. Valaki azonban, aki szin­tén hosszú évekig kamiono- zott Európa országútjaln, gondolt egyet, s elhatározta: változtat ezen az áldatlan állapoton. — Évek óta dédelgetek egy tervet: fölépíteni itt Mesztegnyő határában egy kamionos parkolót, pihenőt — kezdte Páli József mesz­tegnyői árufuvarozó. — Igán ám, de a területrendezés, az alapanyagköltségek olyan te­temes összegre rúgtak, hogy pusztán a parkolóból soha­sem térültek volna meg a kiadásaim. Ekkor jött az öt­let: építsünk ide éttermet és drinkbárt. Számításaink alapján az egész 12 millió forintba kerülne. Persze amikor az összeg kitudódott, mindenki csak mosolygott rajtam: honnét lesz nekem ennyi pénzem. Pedig tudhatták volna, hogy amit eddig ez a har- mincegynéhány éves fiatal­ember elhatározott, azt vég­hez is vitte. Páli József a katonaság • után hosszú évekig sofőr volt a Volánnál. A szerény fize­tésből sehogy se jött ki a család. Ezért a munka mel­lett belevágtak a háztájiba, és sertéshizlalással egészítet­ték ki jövedelmüket. Aztán jött a „maszekvilág”, és. ő az elsők között lett magán­fuvaros. Először csak bérel­te a kocsikat, éjjel-nappal dolgozott. — Nehéz idők voltak, na­ponta három-négy- órát alud­tam, de megérte. Ma négy kamionom járja az utakat, és már megtehetem, hogy csak a leghajtósabb napokon üljek a volán mögé. Igen, megtehetné, hogy már csak dolgoztasson és szórakozzon. De ma sincs színes tévéje, és a szüleivel él együtt. Kora reggel kel, hiszen mint mondja, mindig van dolog a ház körül, vagy éppen a fuvarokat kell in­téznie. — A munkához való ener­giát sokszor mások gyenge­ségéből merítettem. Nekem sohasem volt elég, ha elér­tem a kitűzött célt, mindig újabb és nagyobb terveket kovácsoltam. Valahogy így született a mesztegnyői kamionos par­koló és étterem gondolata is. Minden pénzét befektet­te. — Nem vállalt-e túl nagy kockázatot azzal, hogy itt építkezik a senki földjén? •— Évekig jártam Európát a kamionjaimmal. Tudom, hogy erre itt és most van szükség. Anyagi támogatást sehonnan sem - kaptam, a helyi tsz és a mesztegnyői tanács azonban biztosította a területet. Megállapodásunk szerint a parkoló helyét öt- Ven évre béreltem ki. Az a földterület • pedig, amelyen az étterem fekszik, a sajá­tom. A parkoló háromnegye­de már kész van, csak a ta­vaszi betonozás van hátra. Ha elkészül, 16 kamion, 50 személygépkocsi és 4—5 tu­ristabusz befogadására lesz alkalmas, összesen 5000 négy­zetméter alapterületen. Csak a töltéshegy egy félhegynyi homokot hordtunk ide. A csatornázásra és a terepren­dezésre eddig 4 millió forin­tot költöttem. Az étterem alapozásához egy-két hét múlva kezdünk hozzá. A terveket egy fiatal pálya­kezdő, önálló foglalkozású tervezőmérnök, Stadler Csa­ba készítette. A koronát a nagy vállalkozásra ez az épület teszi föl. A maga ere­detiségével uralni fogja a környéket. — Ha jól tudom, ön tár­gyalt több külföldi és ma­gyar vállalkozóval és válla­lattal is. — Igen, az olasz Chianti cég vállalná a drinkbár be­rendezését, cserébe olasz faj­borokat is felszolgálnánk a vendégeknek. A Shell pedig ígéreteit tett arra, hogy ha elkészül az épületegyüttes, a közelben felépítenek egy benzinkutat és egy autómo­sót. Egy magyar üzletember pedig a parkoló mögött, a domboldalban egy autós­kempinget akar építeni. A környéket persze nem árusítják ki teljesen, mert a mesztegnyői tanácsnak is tervei vannak a terület egy részével. Jövőre megkezdik a Sáros-patak duzzasztását, egy halas- és csónakázótavat alakítanak ki. — Miből lesz a tanácsnak erre pénze? — kérdeztük Benkes László tanácselnö­köt. — Jelentős állami támoga­tásra számíthatunk. Ellen­kező esetben nem tudjuk a terveinket valóra váltani. Ez természetesen csak a mi problémánk, a többi vállal­kozót nem érinti. E somogyi falu fejlődésé­nek mérföldköve lehet a lé­tesítmény jövő május 16-i átadása. Mesztegnyő ezzel jelentős lépést tesz a kör­nyék idegenforgalmának föl­lendítéséért. Csapó M. Péter Vásári pillanatok Fotó: Jakab Judit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom