Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-09 / 186. szám
1989. augusztus 9., szerda Somogyi Néplap Martonvásáron, a Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutatóintézetében — a volt Brunszvik'kastélyban— felújították és kibővítették a IBeethoven Múzeumot. A három helyiségből álló 'múzeumban Beethoven és korának zenei életéből gazdag tárgyi és írásos emlékek találhatók, valamint — kívánságra — az egyik helyiségben videóról különböző koncerteket nézhetnek és hallgathatnak a látogatók Meredek lépcsősor vezet a Szigetvári utcai ház bejáratához. Aradi Józsefné, a ház asszonya négy éve nincs ott a tanévzárókon és nem oszt bizonyítványt; a nyugdíjas hétköznapokon éli újfa gondolatban a katedrán töltött tevékeny esztendőket. Emlékezik. — Már kisgyermek koromban is tanító szerettem volna lenni — kezdi a múltidézést. — A bajai zárdában nevelkedtem; csupán két évig jártam állami iskolába. A II. világháború szomorú-szegény korszakában voltam gyerek, ám családunk szerető légköre mindent feledtetni tudott velem A szüleimtől és tanáraimtól ellesett, megtanult normákat nemcsak a két lányomnak, és az unokáimnak, hanem a tanítványok százainak próbáltam átadni. Ilyen a* őszinteség, a jómodor, a példamutatás, a szorgalom, a felelősségérzet és folytathatnám a sort. 1951-ben végzett a bajai tanítóképzőben s a képző gyakorlóiskolájában helyezkedett el, majd 14 fizetés nélküli év következett: egy másik fontos hivatásnak, az anyaságnak élt. 1970-ben a bajai Kállai Éva Központi Leányiskolába került... Abba az épületbe, amelynek padjait diákként is koptatta, — Nálam töltötték egyhónapos gyakorlatukat a pedagógusjelöltek. Boldogan vállaltam a szakvezetést. A gyakran kínnal-keservvel teli, de épp ezért szépséges hivatás gyakorlati tapasztalatait itt, Kaposváron a Kisfaludy utcai iskolában is szívesen megosztottam a leendő tanítókkal. — Tíz évig tanítani tanította a jövő pedagógusait. Hogyan látja: milyen alapokkal léptek be a tanterembe ? — Egyharmaduk kellő elméleti anyag birtokában érkezett hozzánk. A másik harmad ismerettára kissé szegényes volt, ám közös akarattal fel tudtak zárkózni a többiekhez. A 10—11 tagú főiskolai csoportok mindegyikében volt 2—3 fiatal, akiket még időben pályakorrekcióra kellett volna küldeni. — Ezek a hallgatók is bizonnyal megszerezték az oklevelet, és iskolai közösségekbe kerültek. Mi az oka, hogy ilyen „szakemberek” is felnőttek? — A pedagógiát és magunkat hibáztathatjuk. Művelődéspolitikánk korábban az oktatást helyezte előtérbe, a nevelés másodlagos volt. A tanító, a tanár ezáltal túl felszínesen nevelt, és hiányzott a felelősség is. Nem volt szabad buktatni; felső szorításban éltünk. És a leendő szakemberek éppen ebből a körből válogatottak. Ezért lettek ilyenek .. . — Hogyan lehetne eredményesebb a nevelés, az oktatás ? — A pedagógusnak legyen lehetősége arra, hogy saját belátása szerint értékelje a diákok munkáját, s ha kell, akkor bátran buktasson. Véleményem szerint csak így nevelhetünk munkaszerető, erős alkatú és jellemes tanulókat. Ám a nevelési feladatokat nem vállalhatja magára egyedül az iskola. Csak a szülők aktív közreműködésével számíthatunk látványos sikerre. Mindehhez a család — mint áz egyik legfontosabb nevelési színtér — mielőbbi szemléletváltása szükséges. — Pályája során mintegy másfélszáz pedagógusjelöltet indított útnak. Mit tud róluk? — Sajnos, sokan elhagyták a pályát, ám akik a kevés bér ellenére is vállalják a „lámpás” szerepet, azok szívvel-lélekkel dolgoznak az oktatásban és a közművelődés megannyi területén. Kapom a lapokat és a leveleket, néha olyanról is hallok, hogy a tanítvány túlszárnyalta mestereit... Bár boldogan él családja körében és jó a kapcsolata iskolájával, mégis úgy érzi: kiesett a társadalom véráramából. A mindennapi közösségi lét, a mocorgás, _a játék rettenetesen hiányzik életéből. És a gyermekzsivaj sem hallatszik el a Szigetvári utcába ... Lörincz Sándor Szent Jobb- körmenet augusztus 20-án Lollobrigida — Cl' ^ f a [orom uvesz Negyven év után ismét lesz Szent Jobb-körmenet Budapesten augusztus 20-án. Mint ismeretes, a nemzeti ereklyét a Szent István Ba-' zilikában, a sekrestye melletti kápolnában őrzik. Az üveghenger ereklyetartóbarv elhelyezett, pecsétekkel lezárt kézfej-ereklyét ott tekinthetik meg egész évben az érdeklődők. Tavaly, Szent István halálának 950. évében a hívők és tisztelők százezrei köszönthették a Szent Jobbot országjárása során, s augusztus 20-án a Szent István téren, a bazilika előtt" ünnepi misén is bemutatták. Az idei Szent István-ünne- pen a nemzeti ereklye ismét elhagyja a Bazilikát. A rendezvénysorozat már a reggeli órákban megkezdődik: 8 órakor plébániái szentmise keretében helyezik ki a Szent Jobbot tartalmazó ereklyét a székes- egyház elé. Délelőtt 10 órakor Pataky Kornél győri megyés püspök emlékezik meg szentbeszédében az államalapító királyról, s 13 órától a zarándokok tiszteletadására nyílik lehetőség a Szent Jobb előtt. Paskai László bíboros, Magyarország prímása, esztergomi érsek pontifikálásával 17 órakor kezdődik az ünnepi mise; utána — várhatóan 18.15- kor — indul el a körmenet, amelyen részt vesznek a különböző egyházak, továbbá a Szuverén Máltai és a Jo- hannita Lovagrend, a magyarországi Mária Szeretetszolgálat, a Magyar Cserkészszövetség, a főszékesegyházi káptalan és a hívők közösségének képviselői, s meghívták az állam vezető személyiségeit is. A körmehet végén — 19.30-kor — rövid áhítatot tartanak. * * * Augusztus 20-át a kiegyezéstől — a második világháború végéig — nemzeti ünnepként tartották számon, s munkaszünettel, zászló- dísszel, ünnepi misével és körmenettel emlékeztek az első magyar királyra. A mu- mifikált kézfej — a Szent Jobb — a felszabadulás utáni években is elindult körmenetére, 1949-től azonban zárt tabernákulumban őrizték, s évenként augusztus 20- án, a Bazilika szentélyében róhatták le előtte kegyeletüket a látogatóit. Több mint hatvan filmben játszott az igazán ‘ gazdag — esetenként viharos — négy évtizedes pályafutása során, de lassan két évtizede már mindinkább a fényképezés tölti ki az életét. A 62 éves Gina Lollo- brigida neve az egész világon egykor a szépség és a báj szinonimája volt — a híres barna szemek most büszkeségtől csillognak, amint házának falán fotókat mutogat. Egyik sem „A római lány”, a „Trapéz" vagy a „Királylány a feleségem” című filmjeiből készült: az egyik egy dél-afrikai aranybányászt, egy másik New York-i csavargót ábrázol, a sok-sok képet mind ő maga készítette. „A fényképezés az életem — nekem ez a luxus. A többi, a filmek — az a munka. Azért dolgozom, hogy fényképezhessek” — mondta nemrég egy interjúban. „Egy filmben a közönséget kell szolgálni, de az ember érettebb korában már kimondhatja: a pokolba az egészszel, azt akarom csinálni, amit szeretek — s ha persze a fotóim ráadásul tetszenek is, az dupla öröm”. Első híres fotóalbumát 1971-ben adták: az „Italia mia” (Az én Itáliám) Lollo- brigida szemével, nagyon is személyes szemszögből láttatja Olaszországot. Annak idején szabályszerű álöltözeteket kellett viselnie, amikor gépével bejárta az országot: különben léptennyomon felismerték volna. Ma is azt vallja, hogy az „Italia mia” döntő szakasz volt az életében: „Tudtam, hogy fontos lesz, de amikor igazán hozzáláttam és valóban éreztem, milyen komoly dolog a fényképezés, akkor élet és halál kérdése lett — mint az első szerelem”. A fényképezést azóta sem hagyta abba. Házának alagsorában jól felszerelt műterme van. Legfrissebb terve: kiadni az elmúlt tíz év válogatott képeit „Ártatlanság” címmel. Az egész világon készült felvételek a gyerekek és állatok kapcsolatáról szólnak: Lollobrigida tulajdonképpen különféle fotókat másolt egymásra, s így alakult ki egy vidám, képzeletbeli, meseszerű játszótér, gyerekekkel, állatokkal. Az egyiken gyerekek lovagolnak egy zsiráf nyakán — egymás alatt, szép sorjában. A másikon egy kisfiú és egy leopárd öltögeti egymásra szemtelenül a nyelvét. A harmadikon a rózsaszínű tollú flamingóra pattan egy rózsaszín napernyőt pergető-for- gató kislány. A könyvből származó jövedelmet Lollobrigida jótékony célra adja. Lollobrigida egy Rómához közeli kisváros, Subiaco bú- torasztalosa négy lányának egyike. Maró Costa filmrendező 1946-ban egy római utcán „fordult meg utána” — máris' beindult egy filmkarrier. Akkoriban Lollobrigida festészetet és éneket tanult. Éppen képzőművészeti hajlamai miatt vonzódott a fotózáshoz. Mostanában megint készít különleges rajzeszközeivel portrékat is. Készített magáról önarcképet is: ez római házának falán lóg. Itt él együtt Lollobrigida 31 éves fiával, Mil- kóval — és a kertben 600 egzotikus madárral. Férjétől, a jugoszláv származású Milko Skofictól 1969-ben elvált — azóta sem ment férjhez. Lollobrigida az elmúlt 15 évbeh rendszertelenül játszott: szerepelt amerikai televíziós sorozatban és készült egy színpadi szerepre is a Broadway-n, de a darab producerének halála miatt elmaradt a bemutató. „Nem arról van szó, hogy már nem játszom — de egyre nehezebben fogadok el új szerepeket, meg nem akarok egyszerűen még egy újabb filmet csinálni —• ha már csinálok valamit, az jó film legyen" mondja. Úgy látszik azonban, hogy a legnagyobb szerelme a fényképezés — ezt az első helyet a színjátszás már soha nem fogja veszélybe sodorni. Mozgalom a Voks Humana Sabeők János a pécsi állatkert „lakója" lesz Kaposváron találkoztunk Sebeök Jánossal, a Voks Humana-moz- galom alapítójával. A pár hete alakult Magyar Humanisták Egyesületének meghívására érkezett Kaposvárra. Sebeök Jánost május 13-án ismerte meg az ország, ő volt az az ember, aki két napot töltött el a budapesti állaitkert egyik párducketrecében. A következő 10 éven belül az iszonyú és mérhetetlen pusztítások miatt mintegy kétmillió növény- és állatfaj pusztul ki — mondta. — Ezt nem szabad megengednünk! Részben erre szerettem volna felhívni az emberek figyelmét, és rendkívül fontos volt a helyzetteremtés is. A vasrácsok mögött állatok élnek, most pedig egy ember. Az emberi faj is csupán egy a többi között. A vasrácsok valamit szimbolizálnak ... És ez elgondolkodtatja az embereket. Mert az emberi hatalom, az önzés zárja ketrecbe az állatokat. — Ha jól tudom, „ketrecét” mások is megtisztelték. — Vendégem volt többek között Szilágyi Ákos esztéta, ifj. Rajk László és Földes László, a Hobo Blues Band együttes vezetője. — Hogyan fogadták az emberek? — Sokkal nyitottadban reagáltak, mint ahogy azt vártam. Sokan megértették az üzenetemet. Magam sem számítottam erre ... Naponta 4—5 levelet kapok, de egyik levélben sem gúnyolódtak velem. Igaz, voltak kritikus hangok is, de ez természetes. — Hogyan jött létre a Voks Humana-mozgalom? — A gondolat Budapesten, az állatkert párducketrecében született meg. Majd a mozgalom július 1-jén, az ELTE jogi karán mintegy 200 résztvevő előtt alakult meg „hivatalosan”. — Szinte semmit sem tudunk az ön által elindított mozgalomról. — A Voks Humana (ami magyarul emberi szavazatot jelent) az ember és a természet harmonikus viszonyát hangsúlyozza. Abban különbözik a zöld mozgalmaktól, hogy jobban felhívja a figyelmet arra: az ember alapvetően különbözik a növény- és állatvilágtól — de nem áll felette! Az ember nem a természet része, hanem egy természeten kívüli rész. Az ember jelen van a természetben, csak humanizált formában. Mozgalmunk nem emberellenes. Tehát összegezve az elmondottakat: a természet és az ember egymást kiegészítő és egyenjogú rendszer. — Milyen céljai vannak a Voks Humana-mozgalomnak? — Az élővilág érdekeit képviseli mozgalmunk. A mai világban csak az embernek van lehetősége élni! A demokráciát nemcsak az emberek körében kell megvalósítani. Hangsúlyozzuk, hogy az emberi igények teljesítése ne függjön össze valamilyen ökológia elleni bűnnel. Az embereknek úgy kell élniük, hogy ne érezzenek emiatt lelkiisme- ret-furdalást. Egy új típusú, etikailag megalapozott erkölcsi alapból indul ki mozgalmunk. Fontosnak tartjuk, hogy az emberi társadalom emberközpontú legyen. Olyan emberek alkossák társadalmunkat, akik képesek túllépni önmagukon. Vagyis nemcsak a közvetlen, saját érdekeiket tartják szem előtt, hanem más emberek érdekeit is a magukénak érzik. — Milyen a Voks Humana szervezeti fölépítése? — A mozgalmat hattagú elnökség irányítja, amelynek tagja Kecskeméti Károly újságíró és Földes László is. Vannak tiszteletbeli tagjaink, köztük neves professzorok. Támogat bennünket többek között a Nagymaros Bizottság, és megtalálhatók sorainkban a Fidesz és a Duna-kör aktivistái is. — Hány tagja van a moz-. galomnak ? — .Több mint ezer (nyilvántartott) tagunk van. A társaság rendkívül összetett: szakmunkások, egyetemisták, orvosok, tanárok — hosszan lehetne sorolni. Szeretnénk elkerülni a Buda- pest-centrikusságot. Célunk, hogy a vidéki városokat is bevonjuk mozgalmunkba. Szegedről és Debrecenből sokan jelentkeztek. — Kérem; ismertesse az ön saját, illetve mozgalmának terveit! • — Szeptember 1-jén szeretnénk megrendezni a flfár- ta-napot. Ezen a napon hunyt el az egyik amerikai állatkertben a Márta nevű vándorgalamb: e fajtából a legutolsó példány. Lehetséges, hogy ez a nap a későbbiekben majd nemzetközivé válik. A galamb a békét jelképezi. „Az egész földet bejárná a galamb szelleme.” A béke fogalmát nemcsak az emberekre, a természetre is ki kell terjeszteni. A Magyar Humanisták Egyesületéből kialakuló Magyar Humanista Párt képviselőjeként szeretnék indulni á választásokon. Augusztus 13-án a pécsi állatkertben a budapestihez hasonló demonstrációt tartok. — Gondolom, itt is lesznek vendégei. — Valóban, őket a pécsi állatkert igazgatója szervezi. De hogy kik lesznek ezek az emberek, hadd legyen meglepetés! Fenyő Gábor
