Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-08 / 185. szám

1989. augusztus 8., kedd Somogyi Néplap 5 Panyola jó nyolcszáz lel­kes község a Felső-Tisza vi­dékén, a Szamos mellett, pontosabban a Szamosháton. Alig hiszem, hogy a mi megyénkben sokan akadná­nak, akiknek ismerős e falu neve, Veszprémben és Szom­bathelyen viszont már biz­tosan többen vannak. Ama híres-hírhedt 1970-es árvíz után főként e két városból jöttek ide emberek, hogy a medréből messze kilépett Szamos okozta kárt enyhít­sék, s ismét építsenek ... Űj utcákat teremtettek ak­kor, melyek ma nevükben őrzik a dunántúli ácsok, kő­művesek szorgalmát, jó szándékát, emlékezetét... Mint tapasztaltam, őrzik még az itt lakóik is. Török István nyugalmazott tanító, volt iskolaigazgató útmuta­tó emlékezete szépen iga­zolja ezt... Ö még somogyiakra is emlékezik, mégpedig a Pal- miro Togliatti Megyei Könyvtár szakembereire, mert vállalásuk és ajándé­kuk nyomán szerveződött újjá akkor az árvíz verte község könyvtára. A falu kö­zös bibliotékájában, a nagy polcon ma is ott van egy kemény borítójú emlék­könyv, benne Szita Ferenc­nek és munkatársainak a gondos tervrajzával, meleg hangú ajánló soraival. Az akkori, sorsot, vagyont és kitartást próbáló napokat őrzi tehát az emlékezet. A falukép viszont szervesülni látszik már, a sátortetős há­zakból álló utcában nemze­dék nevelődött fel. A házak előtti otthonos kispadok is — mögöttük gondos asszonyke­zeket dicsérő virágos kei­tekkel — £zt idézik, hogy a falu tudomásul vette: árvíz után épült részeivel végér­vényesen megváltozott ko­rábbi elrendeződése. A Veszprémi utcában az egyik első porta a tanító úré, aki annak idején a községházán legelsőként vállalt itt házhe­lyet, s példája nyomán jött csak a többi panyolai kár­vallott újra települni. Tud­ván, hogy az igazgató úr is — aki tanácstagjuk volt, sőt társadalmi tanácselnökhe­lyettes is — sokat vesztett, mert a templom melletti ősi tanítólakot szintén elmosta a Szamos árja. Tehát Török István háza is igazi panyolai porta már. A nyitott verandát dúsan keretezi, nyáron is hűs ár­nyékban tartja a szőlőlugas. Hátul a kertben, a szépen gondozott vetemények fö­lött kéklik már a fákon a szilva, a vidék jeles gyümöl­cse! Ebből főzik a bágyad­tan aranyló, finom zamatú, eper- és akácfahordókban érlelt szatmári szilvóriu- mot... Hajdan, debreceni egyetemistaként még ren­delhettünk ilyenből a Nagy­templom környéki vendég­lőkben és a távolabbi, kis­kocsmákban. íze ma is a ré­gi ám a színe többnyire fe­hér, mert csak demizsonok- ban érlelik tovább, és egyeduralmát megosztotta a környéken ugyancsak bő párlatot csordító almapálin­kával. Török István tanító úr nemcsak portája jussán pa­nyolai, hanem személyében is, noha az Alföld déli ré­széről került a Tiszántúl északkeleti szegletébe, még­pedig Hódmezővásárhelyről. Cipős, városi ifjú létére ide kötötte a csizmát követelő mesterasszonyává lett tanító férje mellett... A Tisza felől kerekedett nyári zivatar a szobába pa­rancsolt bennünket, ahol a termetes, polgári ebédlőasz­tal mellett beszélgetve évek, emlékek peregtek. A köz- szolgálat, a népművelés tisz­tes állomásai. Szó esett a nagy szamosi áradásról, meg arról, hogy olykor-olykor később is kö­vetelt áldozatot hamis „kottyintóival” az egyébként szelíd folyó, amely — bocsá­nat az átköltésért — szinte kínálja magáról, hogy „Sza­mos vize folyik csendesen”. És sajnos szennyesen! Mert a romániai oldalról már úgy érkezik az országba, s igen elszánt vízimádó legyen az, aki ma megfürdik benne... Török István tanító urat kérdeztem arról is, hogy mi tette Panyolát és a környék­beli Szabolcstól, Beregtől határolt — falvakat jelleg­zetesen szatmárivá. Nincs különös titok. A hagyomá­nyok tették a szolid jómód TV-NÉZŐ szatmári sár ... Egyik kép­viselője ő ama Nagykőrös­ről indult néptanító generá­ciónak, amely csendes, de erős hittel, nagy kitartással, a hivatásnak és a Jcöznek nyújtott következetes szol­gálattal látta el tisztét min­dig. Évfolyamtársa volt a Szennában gyökeret eresz­tett Fekete László tanító úr­nak is. Évente rendre meg­tartják még találkozójukat, ha erejük, egészségük en­gedi a messzi utazást, az or­szág különböző pontjairól. A harmincas évek köze­pén érkezett Szatmárba. Mint mondta, az állami is­kolai elhelyezkedéshez ko­moly összeköttetés kellett volna, ugyanakkor a távoli, szatmári református feleke­zeti iskola vonzó javadal­mazást ígért. Meg az a hír is eljutott az ifjú tanítóje­lölt fülébe, hogy a korábbi „mesternek” igen szép „já- nya” van. A hajdani szép tanítóleány — Ircsi néni — ma már szelíd arcú nagyma­ma, meglehet huncut mo­sollyal hallgatta kint a konyhában a régi históriát, miközben tűzhelye felől fi­nom illatok szivárogtak a szoba felé, mert a pecse­nyék, a házi sütemények és mindenféle e vidéki étkek és a még elviselhető sze­génység közötti átmenet­ben; a református hitben és szorgalomban való megma­radással. Fájlalja, hogy mégis fo­lyamatos lett az elvándorlás a faluból — főleg a fiatalabb generációk részéről —, mert Bereg, Szabolcs és Szatmár közös gondja az, hogy kevés e vidéken a megtartó mun­kalehetőség. S aki marad, annak bizony keményen kell dolgoznia. Az élet tehát nem idilli a Szamosháton sem. A folyó is csak az először ideérke­zőnek mutatja kedves, sze­líd arcát, a zabolázó tölté­sek bokrai-fái között... A vízparti árnyékban, a csend­ben az idevalók emlékezete fel-felidézi még azt a nehéz esztendőt is, amikor elön­tötte a környéket, meg azt az időt, amikor vize még tiszta volt és fürdésre csá­bított. Ám mégis büszkén mutatják az erre járónak, s intik, hogy el ne menjen Panyoláról úgy, hogy ne ül­dögélne kissé a kertek alatt folydogáló jó, öreg Szamos partján. írta és fényképezte: Tröszt Tibor BALATONI SZEMÉTGONDOK A legutóbbi Péntek Dél­után című tv-műsorban 15 percet szenteltek a Balaton déli partja szemétszállítási gondjainak. A Pánics György álltai összeállított 15 perc látleletnek elegendő, de fé­lek, ettől a beteg nem fog meggyógyulni. A hivatásos üdültetőnek nem áll szándékában hozzá­járulni az új szeméttelep megépítéséhez. Inkább tudo­másul veszi az áremelést és fizet vagy fizettet, mint leg­utóbb tette az üdülőhelyi díj áthárításával. A nyaraJótulajdosös, aki 20—30 napot tölt a tó part­ján, értetlenül áll, a majd háromszorosára emelt sze­métszállítási díj előtt. És kü­lön matematikatanárt keres ismerősei körében, hogy a Somogy Megyei Kertészeti és Településtisztasági Válla­lat nevében nyilatkozó Ig- náczy Györgyné magyaráza­tát megértse, hogyan is aránylik a hónapokhoz a szemét mennyisége és a fi­zetendő díj. Az a nyaralótulajdonos, aki mintegy 60 napon át nyaraltat kül- és belföldie­ket, kacag az évi 490 forin­tos szemétszállítási díjon. A magánvendéglátásban hiva­talosan ugyan ellenőrizhetet­len az az információ, hogy egy éjszakára, egy férő­helyért 30 D-márkát kérnek és kapnak. Természetesen ezek a tulajdonosok a mű­sorban nem kívántak meg­szólalni. Fonyód tanácselnöke, dr. Komáromi István, igazán nagyvonalúan szerepelt, hi­szen az interjú bevezetőjé­ben elismerte, hogy az álta­la irányított testület határo­zatában tette kötelezővé Fo­nyód térségében a szolgálta­tás igénybevételét. Ö is egyetértett azzal, hogy az ilyen teher nem az egyenlő­ség jegyében fogant, s hoz­zátette, hogy bé kell építeni az új típusú üdülőhelyi díj­ba. Tehát az üdülőhelyi díj emelkedését a szemétszállí­tás költségeinek viselése ér­dekében fogják deklarálni. És ezt majd megint tízez­rek nem fogják érteni. Sajnos úgy érzem, ettől még nem lesz tisztább a Balatoíü-part. Nem lesz ke­vesebb a szemetelő, sem ott­hon, sem a közterületen. Ha az 1982-iben megálla­pított 190 forintos díj ez év­ben egyszerre 490-re emel­kedett, akkor mi várható jö­vőre? Mert jövőre még ke-, vesebb lesz az állami költ­ségvetésből a hozzájárulás? A Balatonon képződő ál­lami bevételből legalább a KÖZGÉLÜ beruházásokat kellene megvalósítani, mert ellenkező esetben nem na­gyon lesz kit idecsábitani és .nyaraltatni. A szemétszállí­tás és elhelyezés közcélú és közérdekű feladat! (Mészáros) Új hetilapok és folyóiratok A lapengedélyezési eljárás megszűnéséig — június kö­zepéig — mintegy 250 enge­délyt adott ki a Miniszterta­nács Hivatala egyebek kö­zött önálló városi lapok, független politikai, társada­lompolitikai hetilapok, szak- kiadványok, szórakoztató és hobbi újságok indítására. Az MT Hivatalához június 21. óta csak a lapindítás szán­dékát rögzítő bejelentést kell megküldeni, amelyet nyil­vántartásba vesznek. %• A legújabb kiadványok egyike a „Magyarok” című folyóirat, amely a szekszárdi Babits Kiadó gondozásában látott napvilágot. Az irodal­mi és társadalompolitikai lap elsősorban a határainkon túl élő magyarság számára ké­szül, példányait eljuttatják Ausztráliába és az amerikai kontinensre is. Az első szám­ban a1 novellák, versek és politikai vitacikkek mellett a ADRIENN TÁNCOL Kellemes Baiaton-parti est. Hétvége, langymeleg szellő, lágyan fodrozódó hul­lámok, romantika. Mi kell még? A fonyódi péntek este mindehhez számtalan szóra­kozási lehetőséget kínál, ne­héz is a választás A sok közül a legkülönlegesebb, a leginkább csábító a disco- hajó, a Badacsony katama­rán fedélzetén. Zene, tánc, ital, mulatozás, mindez a Balaton kellős közepén. Raj­ta hát! Negyed tízre összejöttünk páran, kalandra éhes, szóra­kozni vágyó üdülők. Hor­gonyt fel, indulás! Az öbölből kiérve a disz- kós fölhergeli masináját, szól a zeyg, villognak a fé­nyek. Az özönvíz előtti, hosszú­kás fémhangszórókból torz dallamok kúsznak elő, s pár perc múlva felismerhetővé válik a tíz évvel ezelőtt népszerű együttes akkor hí­res száma. Még néhány nosztalgiaszám és maga a disc-jockey lép a mikrofon­hoz. Hadarva üdvözli az egybe­gyűlteket, a kilencven szá­zalékban német és holland közönségnek ékes magyar nyelven bekonferálja a kö­vetkező számot, majd elő­rukkol a szenzációval: „fe­lettünk a fedélzeten Adrienn táncol”. Valóban. Fiatal fürdőruhás lány ropja egymaga táncát, s mi fárfiak jólesően fellé- legzünk: ez igen! Adrienn jól táncol, emel­lett jó alakja van, legalább van ami feledteti a torz, rossz zenét, a millió szúnyo­got, és a büfé szenzációs árait. (Fél deci kommersz konyak 75 forint.) A látványra sokaknak megjön a kedve, gyorsan benépesül a „táncparkett”. Tánc közben időnként lopva Adriennre pillantunk, aki pár perc múlva eltűnik. No persze neki is kell pi­henés, nem lehet két órán át megállás nélkül járni. Közben a katamarán mél­tóságteljesen megfordul és lassan visszakúszik a kikö­tőbe. magyarok őstörténetének újabb kutatásairól szóló ta­nulmány olvasható, s meg­kezdték a pusztulásra ítélt erdélyi falvak „lexikoná- nak” ismertetését. A közelmúltban városi rangot kapott Mezőberény- ben a helyi tanács kiadásá­ban jelent meg a város ki­adványának első száma „Kisváros” címmel. A lap híreket, információkat közöl a város és a környező tele­pülések életéről. Az első ki­adványban egyháztörténsti témájú írások, szépirodalmi művek is helyet kaptak. A „Kisváros” havonta jelenik meg. A fővárosban Pestimre in­dított önálló lapot. A „Pest- imrei Napló” közösségi in­formációs újság, amelyből a városrész lakói egyebek kö­zött megtudhatják, milyen a XVIII. kerületben a közbiz­tonság helyzete. Adrienn már nem táncol. Lenge kabátkában a büfé előtt üldögél, fázósan húzza össze magát. Már senki sem táncol, nincs miért. A zene nem lett jobb s Adrienn sem de­rít jobb kedvre senkit. Megkönnyebbülten sóhajt fel a rászedett társaság há­romnegyed tizenegy kor,’ami­kor kiköt a hajó>, s egyem- berként indulunk a még nyitva tartó büfébe, borítsa feledés homályba a ma esti kudarcot. Kárpótol majd a Gyöngyhalász diszkója. Szól a zene, tisztán, ért­hetően a legfrissebb számok­kal, két lány váltja egymást a pódiumon, megállás^ nél­kül ropják. A tömött tánc­parkett közepén, összezsúfo­lódva egymást lökdösve, iz­zadton Adrienn táncol... (Varga)

Next

/
Oldalképek
Tartalom